Régi és új szavaink eredetükkel és a hozzájuk kapcsolódó művelődéstörténeti érdekességekkel vallanak a magyarság történeti adatok nélküli korai históriájáról és nemzetünk újkori történelméről.
A Tinta Könyvkiadó 1024 oldalas Etimológiai szótára több évtizedes hiányt pótol. A nagyközönség számára készített kézikönyv 8945 szócikkben magas színvonalon és szakszerűen dolgozza fel a magyar nyelvi elemek eredetét. 8670 szócikk a szavak etimológiáját ismerteti, 275 pedig – elsőként a magyar szótárirodalomban – a magyar toldalékok eredetét adja meg. Az Etimológiai szótár közel kétszáz olyan szót is tartalmaz, mely korábban nem szerepelt egy etimológiai szótárunkban sem.
A szócikkek minden esetben közlik a címszó első írásos előfordulásának évszámát, majd részletesen ismertetik a szó eredetét, keletkezésének módját. Az Etimológiai szótár szerzői feltüntetik azt is, ha egy-egy eredeztetés nem teljesen bizonyos, hanem vitatott vagy csak valószínű. A szócikkekben a címszavakon túl… (tovább)
Etimológiai szótár 6 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar nyelv kézikönyvei Tinta
Enciklopédia 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 24
Kiemelt értékelések
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
Oktatják is, bizony. Zaicz tanár úr kikerülhetetlen a PPKE magyar-finnugor szakos „bőcsészeinek” :)
Népszerű idézetek
könyvmoly [1840] Német mintára keletkezett összetétel (könyv + moly), vö. német Bücherwurm 'könyvrágó moly, lárva; olvasni nagyon szerető, könyveket bújó személy' (Buch 'könyv' + Wurm 'féreg'). A német összetétel talán az azonos jelentésű angol book-worm alapján keletkezett.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
író [1395 k.] 'a vaj köpülésekor keletkező savanykás folyadék'
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
szipirtyó [1770] Származékszó, a szív ige szip változatából (vö. szipog, szippant, szipka) keletkezett játszi kicsinyítő képzővel, vö. kulipintyó. Hasonló származéka a szepeg igének a nyelvjárási 'ringyó' jelentésű szepentyó [1838]. A szipirtyó létrejöttét jelentéstanilag a szipogással kapcsolatos öregkori tulajdonságok magyarázzák.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
könny [1211 tn. (?) 13. század közepe] Valószínűleg ősi, uráli kori szórő magyar képzéssel. […] A magyarban a szótőhöz egy -ß névszóképző kapcsolódott, ebből alakult ki az eredeti könyű alakváltozat […] A ma csak nyelvjárásainkban élő könyv alakváltozat a 19. század közepéig az irodalmi nyelvben is használatos volt…
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
[A nő szó] Korai származéka a nőtlen [1539] melléknév. A nyelvújítás korában keletkeztek nőies [1848] és nőietlen [1853] mellékneveink és nősül [1823] igénk. A nőzik ige [1956] 20. századi származék.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
rác [1395 k.] 'magyarországi szerb' Tulajdonnévi eredetű. A régi nyelvi Rácország 'Szerbia' [1590] összetett tulajdonnév előtagjának köznevesülésével jött létre. A földrajzi név előtagja az ószerb Rasъ tulajdonnévre vezethető vissza. Ez a név a mai Novi Pazar közelében fekvő egykori vár neve. E vár köré egyesítette Nemanja István főzsupán az összes szerb tartományt, és itt alapította meg az önálló szerb birodalmat. A vár neve jelentésfejlődéssel egész Szerbia nevévé vált. A rác ma már csak elvétve használatos népnév, a későbbről adatolható szerb az utóbbi évtizedekben szorította ki.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
szerb [1516 tn., 1602] Horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb Srb, Srbin, Srblin 'szerb férfi'. E szó egy ősi szláv törzsnévből ered […] 'egy nagycsaládba tartozó személy'. A magyarba először az 1389-i rigómezei csata után került a menekülő szerbek révén. Mivel akkor még a szerbek elnevezése nyelvünkben a rác népnév volt, a szerb szó kiveszett a használatból. Később, irodalmi óton, s részben a latinosított szervius [1602], serbus_ [1757] 'szerb férfi' hatására terjedt el.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
román [1705] <népnév> Román jövevényszó, vö. román romîn, (más helyesírással) român, román régi nyelvi, nyelvjárási rum+in: 'román'. Ez a latin Romanus 'római' főnévre vezethető vissza. A 16. század végétől a latin-román nyelvrokonság jegyében a romîn írásmód helyett a român-t kezdték használni. Nyelvünkben a román népnév 1848-49 után kerölt a hazai románság kívánságára a közigazgatás nyelvébe, majd a köznyelvbe.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
szlovák [1828] Szlovák jövevényszó, vö. szlovák Slovák 'szlovák'. Ez a szlovákban egy korábbi, azonos jelentésű Slovenin alakra vezethető vissza, mely voltaképpen a szlávok önelnevezéséből származik, vö. ősszláv *slověninъ, *slověne [többes szám] 'szláv'. E régi formát őrzik a szlovák Slovenka 'szlovák nő' és slovenský szlovák [melléknév] szavak. A szlovákok elnevezéseként nálunk korábban a tót népnév élt, a szlovák név az első világháboró után terjedt el, általánossá pedig a második világháborút követően vált.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
tót [1121 tn., 1405 k.] 'szlovák' Jövevényszó, az átadó nyelv azonban bizonytalan. Összefügg az alábbi szavakkal: ófelnémet thiot 'nép', gót *þiuda 'ugyanaz', latin Teutoni 'egy germán nép', olasz régi nyelvi todésco 'német', ólitván tautà 'ugyanaz'. E szavak indoeurópai eredetre vezethetők vissza, vö. óiráni tūath 'nép; ország'. Megfelelő történeti és nyelvi adatok hiányában az átadás ideje és az átadó nyelv pontosan nem határozható meg. Az átvétel talán még a honfoglalás előtt történt az ófelnémetből. A szó belseji hosszú magánhangzó diftongusra megy vissza. A tót eredetileg a szlávokat általában jelölte, majd pedig a magukat szlávoknak nevező népcsoportok (szlovének, szlavónok, szlovákok) megnevezésévé vált. További jelentésszűkülés eredményeképpen alakult ki a szó mai, csupán a szlovákokra vonatkozó értelme. Közszóként elavulóban van, viszont gyakori magyar családnév.
Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára ·
Összehasonlítás - Kovalovszky Miklós – Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor: Magyar értelmező kéziszótár 100% ·
Összehasonlítás - A magyar helyesírás szabályai 91% ·
Összehasonlítás - Benkő Loránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. ·
Összehasonlítás - Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára ·
Összehasonlítás - Lakó György (szerk.): A magyar szókészlet finnugor elemei ·
Összehasonlítás - Tóth Valéria: Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára ·
Összehasonlítás - Szilágyi Ferenc (szerk.): Sokféle neveknek magyarázatja ·
Összehasonlítás - Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar? 95% ·
Összehasonlítás - Bakos Ferenc (szerk.): Idegen szavak és kifejezések szótára 95% ·
Összehasonlítás