A ​Gömb (Fekete fény 1.) 30 csillagozás

Zágoni Balázs: A Gömb

Az Európai Unió felbomlik. Az országok városállamokra esnek szét, a nyugdíjasok első lázadását újabbak követik, megjelenik a röghöz kötés és a neojobbágyság. A gyerekek öröklik szüleik adósságait, ezért csak egyetlen módja van, hogy az ember ne legyen haláláig a Város szolgája: ha csatlakozik a falon kívüli kolóniák egyikéhez.
A tizenhárom éves Vik egy gombászkolóniában él, az egy évvel idősebb Ajla pedig a Városban. A fiú minden nap a túlélésért küzd, a lánynak sejtelme sincs, mi történik a falon túl. Mielőtt a sorsuk összefonódik, Vik találkozik a rejtélyes eredetű Gömbbel, és ez örökre megváltoztatja az életét.

A Fekete fény sorozat első kötete eredeti hangú kalandregény, amely egy számunkra ismerős vidék lehetséges jövőjébe vezeti el olvasóit.

A SZERZŐRŐL:
Zágoni Balázs (1975–)
Író, forgatókönyvíró. Kolozsváron él a családjával. Neve a Barni-könyvek és a KincsesKépeskönyv sorozat révén vált ismertté Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Ez az első ifjúsági regénye.

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2019
352 oldal · ISBN: 9789634158370
>!
Móra, Budapest, 2018
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634158370
>!
Móra, Budapest, 2018
360 oldal · ISBN: 9789634861089

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Gelso P
Zágoni Balázs: A Gömb

Vannak olyan helyzetek, amikor meglepődöm saját magamon.
Én és Zágoni könyve-olvasás élmény egy ilyen helyzet.
Azt hittem „erőszakot teszek” magamon, és sci-fi nem-olvasó létemre lenyomom a torkomon ezt a falatot és megyek tovább – azzal, hogy igen, én megpróbáltam, de nem….
Hát nem!
… itt ragadtam…
és úgy hiszem, egy 18 éve megismert érzést hozott vissza számomra az író: azt, amikor varázslók és egyéb mágikus lények világába utaztam egy szemüveges főhős segítségével – ugyanolyan ismeretlenül ismert, inkább korábbi, gyerekkori olvasmány-, és filmélményeim alapján elképzelt világba csöppenve, valójában tiltakozva, mint igenlően – akárcsak most. Ez volt annak idején a Potter sorozat első része után kialakult, mindig a soron következő kötetet alig váró türelmetlen, várakozás-érzése.
18 éve.
És ez van most – is. 18 év után újra érzem, hogy érdekel a soron következő.
Egy új sorozat, amiért lehet rajongani?
Érdekes helyzet alakult ki, mert semmi porcikám nem kívánta ezt az olvasást – nem kedvelek általában utópiákat, falanszter jeleneteket,elképzelt jövőben játszódó könyveket. Ijeszt és rémiszt a személytelenségük, a lélektelenségük, az érzelmek kiiktatni akarás, a szürkeség, a monotonitás – és egyebek, amiket elképzelek…
Aztán itt ez a könyv.
Amivel sarokba dobhatom az eddigi kliséimet.
Azazhogy mindent megtarthatok közülük, de ez a könyv megengedi, hogy megtarthassam a régi gondolataimat, és azt is, hogy más szemszögből élvezzek, élvezhessek egy, a jövőről igazából rémisztő képet festő utópiát.
Miért?
Mert emberi érzelmek vannak benne – nincs „robotizmus”, nincs lélektelenség, inkább lelketlenség. Nincs szürkeség és monotonitás – de igenis van pörgés, fények villódzása, izgalom, félelem és féltés, izgalom és izgatottság, szerelem és szeretet, barátság és ellenség, izgalom, harc és küzdelem, tanulás és tanítás, tanulság és okulás, bizalom és csalódás – egyszóval érzelmek jelenléte nagyon hangsúlyos, és nagyon előtérben áll – teljesen átszövi a regényt – és ez teszi számomra különlegessé, mássá, élvezhetővé, emberivé részemről fogyasztható sci-fi-vé, okos, intelligens, sokoldalú, bátor főhősök szerepeltetésével.
Vik, Ajna, Boki pozitív hősök – mindhárman jól összegyúrt és kidolgozott személyiséggel rendelkeznek – egész, kerek alakok ugyanakkor nem tökéletesek, hibázhatnak, amivel ismét új, megoldandó problémákkal szembesülnek. És mi, olvasók ezzel újabb oldalukat ismerhetjük meg.
Vik és Boki alakja igazi fejlődésen meg keresztül, tapasztalatok útján okulnak, tanulnak és újult erővel állnak az új, vagy régi-új (?) kihívás elé.
A könyv feléig tiltakozott a felnőtt énem erről a témáról, erről a világról olvasni, de a suliba történt beiratkozástól változások történtek hozzáállásomban, megnyíltam, befogadóvá, elfogadóvá váltam – és érdeklődővé.
Ezzel együtt felfedeztem magamban a korábban elfeledett érzést, amely Zágoninak köszönhetően újraébredt bennem – az izgalmakkal teli várakozást az új, a következő részre…
Úgy látszik, Zágoni Balázs ismeretlenül és minden akaratom ellenére tett várakozással teli rajongójává(?)
Köszönöm neki :-)
Írjak még a könyvről? Vagy elég ennyi…

Azt hiszem, megvan egy fix jelöltem egy erős +1 pontra a jövő évi Merítés-díjazás során – ígéretes és reményteli jelölt. Komoly esélyes!
Zamjatyin: Mi c. könyve volt végi előttem olvasás közben…

3 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Zágoni Balázs: A Gömb

Jó szériám van most a zsűrizendőkkel, ez is nagyon tetszett. Alapban szeretem a disztópiákat, itt is megvolt minden, ami ezt a műfajt élvezetessé teszi. A Gömb és a főhős nagyon szerethető, a cselekmény sodró lendületű, a stílus meg egy kicsit egyszerű (valószínű az egyes szám első személyű elbeszélés miatt van ez így), de még elfogadható.

>!
Annamarie P
Zágoni Balázs: A Gömb

„Az Európai Unió felbomlik. Az országok városállamokra esnek szét, a nyugdíjasok első lázadását újabbak követik, megjelenik a röghöz kötés és a neojobbágyság. A gyerekek öröklik szüleik adósságait, ezért csak egyetlen módja van, hogy az ember ne legyen haláláig a Város szolgája: ha csatlakozik a falon kívüli kolóniák egyikéhez. A tizenhárom éves Vik apjával egy gombászkolóniában él.” Amíg a városban szinte minden ultramodern és elérhető, addig a kolóniában embert próbáló teljesítmény a fennmaradás. Vik első szabad portyája katasztrofálisan alakul, a levegőből rájuk leselkedő drónok megtámadják a három tizenhárom éves fiút. Viknek esélye sincs a menekülése, amikor hirtelen előtte terem a Gömb, amitől az apja óva intette. Nincs más választása; a halál vagy a Gömb. A fiú az ismeretlenre voksol, belép a Gömbbe. Az átlátszó, plazmaszerű képződményről alig tudnak valamit, s úgy tűnik a kamasz mostani tapasztalataira mindenki számít. A városban élő anyja, és annak barátja, Rod segítsége révén lehetősége nyílik Viknek, hogy beköltözhessen a városba. Cserébe egy apró szívességet várnak csak tőle. A fiú élete teljesen megváltozik. A hirtelen nyakába szakadt nagykorúság elviselhetetlen teherré válik számára, még akkor is, ha közben megismerkedik és beleszeret Aljába. Képtelenség eldönteni kiben lehet megbízni, és hogy mi történik valójában a falakon túl.

A kalandregény sodró lendületét egyrészt a Vik szemszögéből történő mesélés adja, másrészről a fiú anyjának, apjának, barátjának, barátnőjének, a Gömbnek és a rendszernek való megfelelési kényszer eredményezi. Teljesen át tudtam érezni azt a tanácstalanságot, amit egy kamasz hasonló szituációban végigélhet. A városi luxus és kényelem, szemben a zord és unalmas hétköznapokkal.

Nagyon tetszett magának a Gömbnek a motívuma. Nehéz úgy írni róla, hogy azzal ne fecsegjek ki titkokat, de azt elmondanám, hogy olvasás közben többször is különböző értékek és valóságok megtestesülésének éreztem ezt a titokzatos objektumot. Sok múlik azon, hogy Zágoni Balázs merre fogja elvinni a sorozatot. A sorozatot, ami a Fekete Fény nevet viseli. Ez a bizonyos Fekete fény meg is jelenik a történet vége tájékán, és ezek szerint nagyobb tartalommal bír majd, mint egy felvillanó látvány.

Engem mindvégig lekötött az izgalmas cselekmény, amely képi gazdagsága filmszerűen varázsolta elém a kalandokat. Mint minden elképzelt jövőben játszódó történetnél, úgy itt is megjelent valami kifinomult ultramodern elem. Ez a hitech cucc az információk végtelen tartalmú és gyorsaságú fokozását hordozza, persze a végtelen okos korlátozásokkal együtt. Számomra ez teljesen elképzelhető, sőt talán pont ezért volt az egész disztópia is valóságszerű. A felfokozott tudás azonban az emberek koraérését is jelenthette, mert ezek a tizenhárom évesek fejlettebbek, mint mai társaik.

Ahogy az egy jó regénynél lenni szokott, én sem tudtam letenni a könyvet. Rá is ment az éjszakám, de nem bántam. Csak az az egy érdekel, mikor olvashatjuk a folytatást?

Megkapja az öt csillagot, de csak 13 év felett ajánlom!

>!
Gyula_Böszörményi IP
Zágoni Balázs: A Gömb

Dóka Péter barátom és írótársam a kezembe hatalmas lelkesedéssel, mondván, hogy ez az utópia biztos bejön nekem. Valóban szeretem a világvége históriákat, és ez sem volt rossz, de… A röviden koppanó mondatok, a gyerekszemszög tetszett, ám túlságosan is Dragomán utánérzésnek, sőt, néhol utánzásnak éreztem. A világ valahogy vázlatos maradt, nem érzem, nem látom magam előtt, nincs íze, szaga, színe. [most, hogy írok róla, egyre több negatívum jut eszembe, már sokallom a négy csillagot]. Csinos kis történet ez, de nagyon hiányzik belőle valami, amitől életre kelhetne. A szereplők tettei is valahogy műanyagok, bábszerűek, nem igazi figurák. A gond az lehet, hogy Zágoni számára is idegen, új, ismeretlen ez a műfaj, ahol ez az első lépése túl óvatosra, bizonytalanra sikeredett.

2 hozzászólás
>!
Hintafa P
Zágoni Balázs: A Gömb

Dsztópiából nem érdemes olyat és úgy írni, hogy kidobja az olvasót a szöveg. Eleve a fene se akar egy ilyen világban kalandozni, akkor inkább már spoiler. Zágoni Balázsnak sikerült végig fenntartania a feszültségeket, megtüzdelve jó ritmusban beköszönő pihentető részekkel. Tetszettek a történelmi áthallások. És alig várom a folytatást. De ilyen izgalmas maradjon!

>!
scarletta
Zágoni Balázs: A Gömb

A folytatásért nézz be a blogra:
https://atriatobooks.blogspot.com/2018/06/ertekeles-11-…

Ez a történet nem a műfaj fanatikusainak íródott. Nem azoknak, akik szinte már az összes megjelent disztópiát olvasták, és fejből tudnak részleteket idézni a Hogyan írjunk tökéletes disztópiát, úgy, ahogy a nagykönyvbe meg van írva? című könyvből. Ez nem az 1984, és nem is a Gulliver utazásai – szóval, aki a nagy klasszikusokra vágyik, tegye le ezt a könyvet. A másik opció, hogy lejjebb adtok az igényeitekből, mély levegőt vesztek, és ahogy Vik is tette, fejest ugrotok A Gömb világába – mert tényleg kár lenne kihagyni ez az élményt szerintem!

A történet szerint Vik egy kis gombászkolóniában él édesapjával, ahol mindennap küzdenie kell a túlélésért, harcol azért, hogy legyen mit enniük, legyen víz a fürdéshez és gyűjtöget, hogy tudjanak majd az eladásból pénz csinálni. Még az olyan alapvető jogokban sem részesülhet soha, mint például az oktatás vagy az egészségügy. Elméletben 13 éves, de a könyv olvasása során egyszer sem éreztem, hogy tényleg annyi lenne. Fiatal kora ellenére kénytelen volt ideje korán felnőni, felnőtt fejjel gondolkodni, élni és túlélni egy olyan világban, ahol előtte már sok felnőtt elbukott.

Összességében élveztem, kikapcsolt és remekül elszórakoztatott. Érződött rajta kissé, hogy ez az író első könyve és egy trilógia első kötete is ráadásul, de számomra ez semmit nem vett el az élményből. Sőt! Az utolsó oldal után szinte sírva fakadtam, amikor rá kellett jönnöm, hogy még várnom kell. annyira szerettem volna már gyorsan előkapni a folytatást. Viszont tényleg szükségem van a második részre, és nem csak azért, mert annyira-nagyon-kegyetlenül szeretném tudni, mi lesz Vik sorsa. Na jó, de pontosan azért! Szóval ide vele!
Azoknak ajánlom, akik igazi kalandot keresnek, egy olyan világban, ahol életet is már csak pénzen lehet venni. Azoknak, akik szeretik a rejtélyeket. vagy épp azoknak, akik csak egy ütős disztópiát keresnek.

3 hozzászólás
>!
tmezo P
Zágoni Balázs: A Gömb

Jó, de valami kis plusz hiányzik belőle. Mondhatnám, hogy olyan „színtelen”. Kevésnek érzem az információkat a Városról, a Kolóniákról, és a szereplőkről is. A szereplők érzelmei nem igazán jöttek át, (Vik izgalmát a Gömbbel kapcsolatban pl. egyszer sem éreztem) és talán pont ezért nem is izgultam az események miatt.
Ettől eltekintve érdekes volt ez a jövő, és különleges a Gömb miatt, amiről nem tudni semmit. Egyszer csak ott van, és lebeg. Miért jött, ki miatt jött, mit akar, honnan való, ki irányítja?

Sok dolog történik, lendületes a cselekmény, de sokszor elsiklunk információk mellett, amik érdekeltek volna.
Nem én vagyok a célközönség, (a szereplők is fiatalok: 12-13 évesek,) valószínű, hogy a fiatalabbak nem akadnak fenn azokon, amiken én, mert egyébként nagyon kalandos, tele van „izgalmas eszközökkel”, és nincs benne üresjárat.
Rengeteg kérdés maradt nyitva, így kíváncsian várom a folytatást.

>!
Majoros_Nóra
Zágoni Balázs: A Gömb

Az egy dolog, hogy az első oldaltól kezdve annyira plasztikus a megfogalmazás, hogy filmként pörög az ember szeme előtt a cselekmény. Az is, hogy azonnal beszippant, és részleteiben csak a feléig lehet olvasni, aztán letehetetlen. És még az is előfordul sok jó könyvnél, hogy élnek a karakterek, és működik a szereplők közötti feszültség. A letisztult, szép nyelvezet is előnye a könyvnek, mégsem ez fogott meg legjobban. Hanem az, hogy a történetben ott van a „gömb”, ami a regénybeli szerepén túl gondolatok sűrű erdejét növeszti az ember fejében. Nagyon szeretem, ahogy még mindig motoszkálnak, megfejtésre várva.

>!
Scientia
Zágoni Balázs: A Gömb

Karácsonyra választotta a lányom, mert tetszett neki a lázadó nyugdíjasok ötlete és ráadásul az író erdélyi. Ebből látszik, hogy nem én vagyok a célközönség, se ifjú se nyugdíjas nem vagyok, így könnyen kritizálhatok…
Kezdjük a világgal: a városállamok megalakulása a regény kiindulópontja, viszont létrejöttük okáról és fenntarthatóságáról számomra kevés információt kapunk. Lehet, egy 13 éves srácnak ennyi elég, de az a bizonyos vita, a témának a jobb kibontását tette volna lehetővé netán, drámaibbá lehetett volna tenni a kolóniák és a városlakók közötti életszínvonal különbséget, vagy legalább az ifjúság számára elmagyarázni, hogy a látszat ellenére diktatúrába élnek, egyáltalán az idősebb korosztály miért nem mesélt, arról, hogy milyen volt előtte?
A szereplők a koruknak megfelelően viselkedtek: számítógépes játékokért lelkesedtek, egy kicsit szerelembe estek, egy kicsit vakmerőek voltak. spoiler
A Gömb a regény főhőse! Misztikussága annyira jól sikerült, hogy kíváncsian várom a történet folytatását.
Végül az írónak: ez egy picit bizonytalan kezdés volt, de a történetben van annyi potenciál, hogy nyugodtan kiengedheti a szellemet a palackból és/vagy csapjon a lovak közé!

>!
Szimirza P
Zágoni Balázs: A Gömb

Kezdeném azzal, hogy azért nem 3 csillag, mert nem én vagyok a célközönség, így lehet, hogy túl szigorúan vettem a dolgot, de valahogy nem éreztem azt, hogy beszippant ez a világ. Nem éreztem kellően kiforrottnak, olyan óvatosnak inkább, mintha maga az író is csak tapogatózna ebben a világban. De ettől függetlenül elég pörgős, lendületes a történet.


Népszerű idézetek

>!
Egri_Kriszta

De mégis olyan, mintha valami egész másról beszélne. Nekem a Gömb… keresem magamban a megfelelő szót: a barátom lett. Igen, valami ilyesmi. Először is megmentett. És elvitt, és hazahozott, és kommunikáltam vele. Meg aztán valami rendkívülit élhettem át benne, ami nem tudom, hogy mi és miért történt.


A sorozat következő kötete

Fekete fény sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok I.
Bleeding Bride: A téboly kertje
Borbáth Katalin: Érzelmek viharában
Tamási Áron: Ragyog egy csillag
Kozma Mária: A jóság síró vágya
J. Goldenlane: Napnak fénye
Estelle Brightmore: 13. napon
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve