Cseh ​elbeszélők 1 csillagozás

Zádor András (szerk.): Cseh elbeszélők Zádor András (szerk.): Cseh elbeszélők

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dekameron

>!
Európa, Budapest, 1962
466 oldal

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Zádor András (szerk.): Cseh elbeszélők

Nagyon szeretem a cseh irodalmat – szerintem termékeny frigyre lépnek benne a közép-kelet európai anekdotikus hagyomány és a friss nyugati áramlatok. Viszont ha ez a kötet lenne az, ami megismertetne engem vele, aligha ez lenne a véleményem. Ez egyértelműen a kötet szerkesztőinek sara, akik az utószóban visszafogottan mea culpáznak is egyet: kicsit felülreprezentált a kötetben a náci megszállás és a felszabadulás ihletésére született novellisztika, mondják. Én pontosítanék: felülreprezentált az a novellisztika, amit a náci megszállás és a felszabadulás ihletett, ÉS a megoldást valamilyen módon a kommunista szellemiségben véli megtalálni. Szocreál, magyarul. Persze a szocialista ihletésű irodalom nem úgy önmagában, mindenestül rossz, finomított változata egyszerűen valami őszinte szociális érzékenység, ami mindenképpen érték. És hát az sem tagadható, hogy a szocreál korszak írói között is akadnak bőven remek alkotók (ebből a válogatásból talán Jaris-t és Procházká-t tudnám kiemelni), de tőlük meg tendenciózusan olyan elbeszéléseket tettek a kötetbe, amik valamiféle oktató szándékról tanúskodnak – így kerekedik felül a minőségen valamiféle rossz értelemben vett erkölcsi igény. Persze tudjuk, Csehszlovákia végtére is a szocialista tömb része, így irodalomtörténeti értelemben talán pontos, hogy az ilyen jellegű kultúra ilyen arányban volt jelen, de esztétikailag ettől még ez egy elrontott válogatás.

Pedig az elejével még nincs gond. A II. világháború előtti írónemzedék nagyjából tudta a dolgát, és meglehetősen sokszínű teljesítménnyel rukkolt elő. Olbracht munkája (A pecér meg a kutya) különösen erős, a csúcs pedig alighanem kis kedvencem, Capek, akitől A hegy című metafizikus detektívtörténet Dürrenmatt legjobb ilyen jellegű alkotásait előlegezi meg. Aztán jön a lejtmenet – bár tulajdonképpen felettébb tanulságos, milyen szép ívben rajzolódik ki a minőségi zuhanás. Ismét bebizonyosodik a tétel: ha egy rendszer tiltja a kényes témák feszegetését és a formai kísérletezést, akkor egyenes út visz minket Giccsországba. Igazi szocialista giccsről van itt persze szó: önfeláldozó bányászok, embertelen gestapósok, óvóhelyre szorult kisgyerekek és az elmaradhatatlan nyers, de mégis talpig becsületes szovjet parancsnok… már csak egy usankás bébifóka hiányzott tágra nyílt szemekkel, és pityeregni kezdek. A kötet szerzőinek ismertetésében találtam egy mondatot (Milos Kratochvil bemutatásában), ami tökéletesen fordítja át szocialista nyelvhasználatra a problémáimat: „Első műveit pesszimizmus jellemzi, amely csak a felszabadulás után oldódik fel.”* No, ha ilyen az optimizmus az irodalomban, akkor belátom: kell az a kis borúlátás, ha könyvet akar írni az ember.

* Van egy másik felettébb érdekes mondat is ebben a részben (Otcenasek rövid bemutatásában), ami egyrészt már az új idők szelét jelzi, másrészt pedig a maga óvatos értelmezhetetlenségében bűbájos. „Teljes bonyolultságában sematikus kendőzéstől mentesen vetíti elénk az új életet, a szocializmust.” Csak nem arra akar utalni szőrmentén, hogy vannak problémák? De hát elvtársak – hogy lehetnének?

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A túlságosan egészséges nő ostobasággal gyanúsítható

42. oldal Marie Majerova: Az élvhajhász

35 hozzászólás
>!
Kuszma P

A szervezet lényege: anyagot csinálni belőled. Idegen akarattól vezetett cselekvő test vagy; rész – tehát lényegedben függő létező. Elismervén a vezért, indítékaidat, célodat, akaratodat és döntési jogodat bele helyezted át; benned nem maradt egyéb, mint passzív lélek, melyet szenvedésként érzékelsz

125. oldal, Karel Capek: A hegy

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés

Hasonló könyvek címkék alapján

Zádor András – Zádor Margit (szerk.): Feltámadt tetszhalottak
Petr Šabach: Süvölvényévek
Ludvík Askenazy: Emberke
Karel Michal: Téves nyomon
Frantisek Nepil: Saját manccsal írtam
Ludvík Askenazy: Kutyaélet
Tertinszky Edit (szerk.): Emberi gyarlóságok
Václav Cibula: Roland lovag utolsó csatája
Ladislav Klíma: Sternenhoch herceg szenvedései
Radoslav Nenadál: A koporsókészítő lánya