Fehér ​fogak 27 csillagozás

Zadie Smith: Fehér fogak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​második világháború utolsó napjaitól az ezredfordulóig ível Zadie Smith regénye, amelyben három észak-londoni család élete gabalyodik össze minden lehetséges módon: szerelemben és gyűlöletben, politikában és történelemben, s a vak vagy éppen bölcs? véletleneknek abban a hátborzongató elegyében, amely mindent ésszel kibogozhatatlan szövevénnyé kutyul.

A színtiszta angol Archibald Jones és a bangladesi Szamad Miah örök barátsága 1945-ben köttetik, amikor egy angol tankban szolgálnak, s végül az unalmas utászmunka mellett egy kis kaland is kijut nekik: elfognak egy francia tudóst, aki a náciknak dolgozott

Egy elrontott első házasság, egy meghiúsult öngyilkossági kísérlet és az áldásos véletlenek összjátéka után, immár valamikor a hetvenes években Archibald egyszer csak azon veszi észre magát, hogy egy gyönyörű szép, csokoládébőrű jamaicai lány a felesége: a vakítóan fehér fogú Clara

A gyerekek Szamad iker fiai és Archie-ék lánya a gyökereiket, identitásukat,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2002
552 oldal · ISBN: 9630771314 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Zadie Smith: Fehér fogak

Ennek a regénynek nagyon nagy reményekkel vágtam neki, a fülszöveg ugyanis egy multikulturális családregénnyel kecsegtetett, amit sajnos csak részben kaptam meg.

Kezdetben nagyon sokat nevettem a könyvön, azt mondtam, na ha ez végig ilyen lesz, akkor jó lesz. Nahát a végére még ilyenebb lett, de már olyan szinten, ami idegesített, és már nevetni sem tudtam, csak próbáltam magam átküzdeni a semmitmondó oldalakon.

A történetét és a témáját tekintve a könyv aktuálisabb nem is lehetne, és jó oldalról is közelített meg bizonyos dolgokat, de engem akkor sem sikerült magával ragadnia, s ezt én magam sajnálom a legjobban.

Egyébként bizonyos részeket kivágva, egy kis ezt meg azt hozzáadva, egy olyan könyv is lehetett volna, ami akár kedvencemmé válik. De Zadie Smith könyveivel azért fogunk még találkozni.
http://konyvutca.blogspot.hu/2018/04/en-es-az-1001-kony…

>!
Black_Venus
Zadie Smith: Fehér fogak

Körülnéztem a neten, miket írnak erről a regényről. Ott bukkantam a hisztérikus realizmus (avagy recherché postmodernism) kifejezésre, amellyel egy irodalomkritikus jellemezte ezt a könyvet és még néhány kortársát. Szerintem nem igazán tekinthető posztmodernnek, hisztérikusnak azonban mindenképpen, amennyiben nagyon sok benne a széles gesztusokkal, túlzott érzelem-megnyilvánulással előadott történet.
Abszolút jól jellemzi, hogy milyen a 21. század elején Nagy-Britannia, hogy élnek együtt vagy egymás mellett az első vagy második generációs bevándorlók, a volt gyarmatokról származók, és a tősgyökeres britek. Hogyan él tovább a brit gyarmatbirodalom több évszázaddal később, ki hogyan keresi (és sokszor nem találja) a helyét ebben az olvasztótégelyben. Hogyan próbálja a társadalom integrálni a kívülről érkezőket, és párhuzamosan hogyan alakul át minden addigi szabály az integráció eredményként (pl. a hagyományos keresztény, sőt, európai pogány ünnepek mellett elkezdik megtartani a muszlim vallási ünnepeket is; mindenki nagyon politikailag korrekt kell, hogy legyen, legalábbis az „őslakosok” közül; mindeközben a bevándorlók, akik rengeteg bőrszínt és vallást, életfelfogást, szokást hoznak magukkal, vérmérséklettől függően szelíden vagy agresszíven érvényesülnének, megtartják a kultúrájukat vagy vesznek fel újat és pl belépnek a Jehova tanúi közé, stb. Vannak már kijárt utak, amelyek az egyiket ugyanabból a családból a társadalom csúcsára repítik, a másikat pedig a terroristák közé sodorják. A volt gyarmatosítók tudják, hogy a nagy birodalmak kora lejárt, az elnyomás már nem divat – azt viszont nem tudják, hogy a kulturális integráció az ő életükön is mélyreható változásokat okoz. Ez a regény 15 éve íródott, de ma aktuálisabb, mint akkor, mert az még a folyamat eleje volt, nem lehetett tudni, hová vezet, de azt jól bemutatja, hogy mi az, amivel minden bevándorlónak és befogadónak meg kell küzdenie egyénként is.
A „fehér fogak” a mindenkire, származástól függetlenül érvényes társadalmi normát kezdik jelképezni, és a fehér fog, fogvesztés gyökerek, agresszió, hatalom témában erős, a könyvön végigvonuló metafora. Ha a könyvet egy Kentben született és felnőtt angol rózsa külsejű író írta volna, akkor valószínűleg „Lőtt combseb” vagy „Fej vagy írás” lenne a címe.
Végzetül emlékezzünk meg a fordítóról, Sóvágó Katalinról, aki derekasan és sikeresen megküzdött a burjánzó szöveggel, és a puszta fordításon túl az eredeti mű hangulatát is híven adta vissza.

>!
Timcsibaba77
Zadie Smith: Fehér fogak

Kettős érzést váltott ki belőlem ez a könyve Zadie Smithnek, bizonytalan is vagyok, hogy miképp merjem őt kritizálni. De úgy érzem, hogy a könyvét befejezve mindenképp kell kritikát mondanom. Első olvasásom volt az írótól, talán kicsit túl terjedelmes és itt-ott már rétestészta szerű nyúlós valami volt. Annyira egymásba gabalyította a szálakat, hogy néha már én se nagyon tudtam követni. mégis azt kell, mondjam, hogy színtiszta irodalom volt, mely megmutatta, hogy mi emberek, milyen sztereotípiák szerint élünk, előítéletekkel, megmásíthatatlanná belénk vésődik, ránk ragadnak mások érzései, gondolatai, és ezzel az ellenséges álarccal másoknak való megfelelni akarásból mi is cinkos játékosai leszünk az ördögnek. Nagyszerűen megmutatta a vegyes házasságokat, az ellentétek vonzását, és a fehérek lenézését, a „feketék” színesek irányában. A bevándorlók egymás mellett élnek, megtűrt személyként Angliában, de szerintem ez a megvetés, utálat bárhol jellemző lehet a nagy világban.
Sokat tépelődtem a mű címén, miért ennyire lehetetlen, egyszerű, már-már közönséges ? És rájöttem, hogy talán azért, mert bárhonnan bármiképp vizsgáljuk az embereket, bontjuk faji előítéletek szerint „színre” egy közös bennünk, az pedig a fogazat. Mindenkinek fehér foga van, így ergo egyenlőnek is születtünk a világra, és nagy botor dolog valakit az alapján megítélni, hogy milyen a bőr színe.
Egyfajta karikatúra ez a könyv.
spoilerViccesen végigvezet éles szarkasztikus hangvéttel a világ különféle vallásain, legyen az keresztény, zsidó, vagy muzulmán, egy közös van benne, a hinni akarás, és az összetartás, nekünk embereknek mindig is szükségünk van ,volt ,lesz a hitrendszerre, amiben hiszünk, hinni akarunk, egy magasztosabb felső lény létezésében, de egyúttal ez a sokszínű vallásosság szét is tagolja, darabolja az embereket, mintegy rétegezve.
Lássuk csak, a szent Korán, és vonzata, a fanatikus vallásos háborúzások, hatalom hajszolása. Véleményem szerint a vallás maga egyfajta politika, hatalom.
Ez a könyv megfogott, végigvezetett, magával ragadott, majd elengedett. Sok társadalmi csavart, és dilemmát élezett ki, amivel megvágja magát az óvatlan olvasó. Én is „elvágtam” a kezem ezzel a könyvvel, mert édes-bús, elgondolkodtató volt. Megmutatta a tipikus gőgös embert, akik vagyunk, megtagadva a múltat, szemben állva a jövővel. Holott összetartás nélkül nincs fejlődés. Egy dolgot azonban nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy mind egy anyagból vagyunk gyúrva, és egy felé tartunk. Időnk véges. Éppen ezért nagyobb tiszteletet kellene tanúsítanunk az élet felé.

>!
jethro
Zadie Smith: Fehér fogak

Zadie Smith regénye méltán lett világhírű.
Három család élete a multikulturális Londonban. A cselekmény feszes, folyamatosan ébren tartja az olvasót. A történet jobb megértéséhez az írónő néha visszanyúl a század közepi Jamaicába és Bangladesbe. Nagyon élvezetes olvasmány. Folyamatosan olyan érzésem volt, mintha Rushdie meséje keveredne Heller abszurd szatírájával. Mindenkinek ajánlom, aki igényes (poszt)modern szépirodalomra vágyik.

>!
meseanyu MP
Zadie Smith: Fehér fogak

Azt hiszem nagyon megtaláltak mostanában az igazán nekem való regények, ez is nagyon tetszett. Végig olvasmányos, vicces, érdekes, és az utolsó oldalakon még vár egy nagy csavar is.

>!
zsoltika P
Zadie Smith: Fehér fogak

Igazából nem is értettem magam, hogy miért vettem meg. Talán valami kritikát olvastam róla a Guardian-ben. Aztán sokáig ott figyelt a polcon mígnem egyszer elkezdtem olvasni és lassan de biztosan beszippantott. Szimpatikus és kevésbé az karakterek, de hitelesnek tünnek. Jó dramaturgia. Kedvenc. 5 / 5

>!
husza68
Zadie Smith: Fehér fogak

HÚÚ, ez kemény meccs volt, sokszor állt vesztésre a könyv. Túl vagyok rajta,de nem szeretem, ha így kell nyilatkoznom egy regényről.
Ja, és a- Szépségről -sokkal jobb könyv!

>!
marcipan007
Zadie Smith: Fehér fogak

A semmiről nagyon tud írni Zadie Smith, elég lett volna 150 oldal is ebből a történetből, ráadásul mások már ezerszer jobban leírták már a beilleszkedési problémákat.
A fülszöveg alapján egy izgalmas, szövevényes, „multikultis” könyvet vártam, de nagy csalódás volt. Egyik karaktert se bírtam megkedvelni, a sztorit is elég hiteltelennek éreztem. Az egyetlen értékelhető rész Irie fodrászos jelenete, ott éreztem egyedül, hogy az írónő tudja miről beszél (el tudom képzelni, hogy ő is átment ugyanezen).

>!
entropic P
Zadie Smith: Fehér fogak

Elég jó könyv, érdekesen ír a bevándorlók és az angolok együttéléséről. A történet színes-szagos, a valóságtól kissé elrugaszkodott, a karakterek meg elég egyediek.

>!
eeszter
Zadie Smith: Fehér fogak

Érdekel a kultúrák találkozása, bevándorlók élete témakör, emiatt választottam ezt a könyvet. Viszont szerintem nehezen indult, és a végére sem tudta fenntartani az érdeklődésemet. A közepét szívesen olvastam, de néha nem egészen értettem, hogy egyes jelenetek hogy is kerülnek bele a történetbe. Pl. a zenetanárnő esete nekem kicsit kilógott, ami azt jelenti, hogy ezek miatt nem állt bennem össze kerek egésszé.


Népszerű idézetek

>!
eeszter

Minden gyereknek adtam egy cserép pletykát, és azt mondtam nekik, úgy vigyázzanak rá egy hétig, ahogy apu vagy anyu vigyáz egy kisbabára. Mindegyik gyerek kiválasztotta, melyik szülőt akarja megszemélyesíteni. Winston, az a bájos kis jamaicai fiú a papáját választotta. Rá egy hétre telefonál az anyja, hogy miért mondtam Winstonnak, hogy kólával locsolja a növényt, és tegye a tévé elé.

335. oldal

>!
eeszter

– A mazsolát senki sem szereti! Halott szőlő, fuj! Ki akar olyat enni?

172. oldal

2 hozzászólás
>!
márti

Észre se vették maguk mögött a barátságos oroszt, aki odabaktatott hozzájuk, és borzadva bámulta Szamadot, hogy úgy szopogatja a pisztolyát, mint egy nyalókát.
– Pucolom – makogta látható megrendüléssel Szamad és eltávolította szájából a fegyvert.
– Így szokták csinálni – magyarázta Archie – Bengáliában.

124. oldal

>!
eeszter

– Mindenkinek meg kell tanulnia – mondta Alszaná néhány órája, amikor nehéz szívvel gyufát gyújtott –, hogy vagy minden szent, vagy semmi sem az. És ha elkezdi égetni a mások holmiját, akkor belőle is elvész valami szentség.

248. oldal

>!
eeszter

(van kezdetük a végtelen számoknak?)

445. oldal

>!
Robertaiixiix

– Ahonnan én jövök – mondta –, ott a tagok szeretik ismerni a lányt, mielőtt elveszik.
– Ahonnan te jössz, ott szokás addig főzni a zöldséget, amíg szétesik, de attól még nem lesz jó ötlet – közölte Szamad sommásan.

>!
Robertaiixiix

– Kérlek. Tegyél meg nekem egy nagy szívességet, Jones. Ha valaha is hallanád, miután hazaértél – ha te, ha mi egyáltalán hazajutunk –, ha valaha is hallanád, hogy valaki a Keletet emlegeti és itt a hangja egy regisztert zuhant, zengő lett és szomorú –, tartózkodj az ítélkezéstől. Ha azt hallod „ezek mind ilyenek”, vagy „ilyeneket művelnek”, vagy „ ez a véleményük”, tartózkodj az ítélkezéstől, amíg nem állnak a rendelkezésedre a tények. Mert a földnek, amelyet ők „Indiának” neveznek, ezer neve van, milliók lakják, és ha azt hiszed, hogy találtál két egyforma embert abban a sokaságban, akkor tévedsz. Az csak a holdfény trükkje.

>!
eeszter

Sehol, senki sem liberálisabb senkinél, csak az van, hogy itt, Willesdenben senkiből sincs annyi, hogy összeállhassanak a többiek ellen és a pincébe zavarhassák őket, miközben törik az ablaküveg.

73. oldal

>!
Black_Venus

Archie felcsörlőzte fejét a kormányról, és a pillanatban, amely egy barna bőrű Elvis verejtékes tömegének kirajzolódása és a megmaradt élet felismerése közé ékelődött, egyfajta epifániában részesült. Tudatosodott benne, hogy Élet, az ő születése óta először, Igent mondott Archie Jonesnak. Nemcsak egy „Okét”, nemcsak egy „akár-folytathatod-is-hamár-elkezdted”-et, hanem egy zúgó csak azért is-t. Élet akarta Archie-t. Irigyen kikapta a Halál agyarai közül, ismét a keblére szorította. Élet, habár Archie nem tartozott a különb példányai közé, akarta Archie-t, és Archie, nagy álmélkodására, ugyancsak akarta Életet.

17. oldal (Európa, 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Kultúrák találkozása
Kovács Ágnes Zsófia – Török Ervin (szerk.): Posztmodernitás, multikulturalizmus, esztétika a XX. századi magyar és angol-amerikai irodalomban és filmben / Postmodernity, multiculturalism, aesthetics in 20th-century Hungarian and Anglo-American literature and film
Timothy Brook: Vermeer kalapja
Ariane Mnouchkine: A jelen művészete
Feischmidt Margit (szerk.): Multikulturalizmus
Václav Klaus – Jiří Weigl: Népvándorlás
Gombos József – Kiss Mária Rita (szerk.): A kisebbségekből álló társadalom konfliktusai
Garaczi Imre (szerk.): A fenntarthatóság perspektívái a Kárpát-medencében
Tarrósy István – Glied Viktor – Keserű Dávid (szerk.): Új népvándorlás