A ​Zacher 206 csillagozás

Mindennapi mérgeink
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Az ​ország kedvenc toxikológusa. Hetente három-négy előadást tart, négy vidéki egyetemen tanít, napi negyven-negyvenöt beteget lát el az osztályán. Heti egy-két éjszaka ügyel, beosztottjai állítják, hogy ha ő vezeti az éjszakai ügyeletet, akkor mindig húzósabb a műszak, mert maximalista. Ha van szabadideje, akkor sincs, mert ilyenkor olvas utána a szakmájába vágó kérdéseknek.

Saját bevallása szerint munkaalkoholista. Napi egy tábla mogyorós csokoládéval üzemel, s a pipáját sem tenné le semmi pénzért. Merthogy valamitől neki is függenie kell. Vallja, hogy tízmillió függő országa vagyunk – mert szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ám meg kell tudni húzni a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség közötti határvonalat.

Szól ez a könyv tehát minden függőnek és kevésbé függőnek, kezdő és haladó szülőknek, akik nem tudnak mit kezdeni rakoncátlan gyermekeikkel, és az állandóan változó világgal, ami újabb és újabb függőségeket hoz létre – mindezt teszi… (tovább)

A Zacher 1.0 címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Studium Plusz, Budapest, 2011
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155054402

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Charles Lutwidge Dodgson


Kedvencelte 20

Most olvassa 19

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
MrClee I
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Milliószor leírtam már, mit gondolok a drog-, vagy akár az alkoholfogyasztásról: akár értékelésekben, akár a verseimben, de ez a téma sosem válik okafogyottá. Hiszen mindaddig aktuális lesz, amíg – értelemszerűen – a társadalmat mérgezik ezek a tudatmódosító szerek. És akkor jött ez a könyv, de inkább ő, Zacher Gábor, aki hatalmas tudással és tapasztalattal a háta mögött ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg ebben a könyvben.
Elég fontos, hogy a pszichoaktív szerek közé sorolja a különböző kábítószereket is, és az alkoholt is. Mind egy kaptafa. De mi is a probléma ezzel?
A kérdés nagyon összetett. Maga a probléma igen hatalmas, ugyanakkor kezelni szinte lehetetlen, na persze nem azért, mert a függők és a szerfogyasztók őrült lázadásban törnének ki, ha hirtelen 100%-osan kivonnák az összes szert a forgalomból. Egyáltalán nem. Persze biztos lenne 1-2 sztrájk, néhányan megtagadnák az elvonókúrát és tüntetéseket hirdetnének, közösen elszívva az utolsó szál éltető füvet, ami még megmaradt az Aranykorból, de ez elmúlna, szerencsére. De sajnos ez nem ilyen egyszerű, ugyanis egy hatalmas gazdasági ágazattá nőtte ki magát a drogkereskedelem, amit már képtelenség csak úgy felszámolni. Nem is lehet. Főleg, hogy ott van például az internet. Rengeteg ember gazdagszik meg rajta nap mint nap, de cserébe Zacher Gábor és kórházi osztálya egyik nap sem unatkozik. Igazi körforgás ez.
Látható tehát, hogy nem lehetséges egységesen betiltani, eltüntetni az összeset, ez teljesen egyértelmű. Ahogy Zacher is írja, nem megoldás az, hogy az összes drogost a Dunába lőjük. Ahogy az sem, hogy mindenki annyit, és olyat fogyasszon, amennyit csak akar. Persze, egy ideális társadalomban meg lehetne oldani azt, hogy mindenki az otthon magányában kiélvezi a különböző szerek hatását, de hát az nem buli. Az emberek nem maguk miatt fogyasztják ezeket, hanem mert meg akarnak felelni. Kinek? Bárkinek. Magának a társadalomnak, vagy egy társaságnak, tök mindegy, bárkinek. Mert mint ahogy többször is írja Zacher, ezek a szerek megváltoztatnak. És az a megváltozott Én talán már elég jó lesz ahhoz, hogy bevágódjon egy társaságba. Semmi másról nem szól ez, mint a beilleszkedni nem tudók beilleszkedési próbálkozásáról. Csak elfelejtik azt, hogy így nem maradnak önmaguk. Ami pedig a legfontosabb lenne. Ha Smolnicki Szilárd belőne magának valamit, akkor a belövés utáni állapotban már nem Smolnicki Szilárd állna szemben az emberrel, hanem valaki más. Valaki, aki nem én vagyok, csak uralkodni akar az énem felett. De jó ez? Megéri a látszat boldogság? Megéri a déli bábot kémlelni? Ál-érzéseket hazudni az embernek, miközben ő nem is önmaga? Megéri ez bárkinek? Hogy kiforduljon saját magából, az emberi valóját ledobja, és legyen belőle valami, ami teljesen mesterséges? Hiszen ezek kémiai anyagok, amik átveszik az ember felett a kontrollt, megváltoztatják ők. Mintha egy vírus megtámadta volna a szervezetet, és átvette volna az irányítást a test felett.
Ez az egész egy menekvés. Az ember nem mer önmaga lenni. Mindig kell valami, amitől picit más lesz, mert az már unalmas, lejárt, régimódi. Fel kell turbózni az életet, meg kell változni! És mi sem egyszerűbb, mint az ilyen tudatmódosító szerek használatával. És akkor máris nem önmagunk leszünk, máris nem kell szorongani, hogy véletlenül önmagunkat adjuk valahol. Néhány slukk, néhány korty, néhány feles, néhány pohár, és bármelyik buliban party-arcok leszünk. Szeretni fognak minket. Mármint nem, nem minket, hanem azt a testet, ami felett ezek a pszichoaktív szerek átvették az irányítást.

2 hozzászólás
>!
Szimirza P
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Eddig is bírtam Zachert, de ezek után csak még jobban. Szókimondó, humoros, de valóban érdekli, hogy mi történik a „betegeivel”. Ez is egy olyan könyv, amit már általános iskolás gyerekek szüleinek a kezébe adnék, nem riogatásként, hanem megelőzésként!

>!
ÁrnyékVirág P
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Bevallom, némi előítélettel álltam neki ezt a könyvet olvasni. Úgy gondoltam, hogy egy újabb sztárdoki, aki több időt tölt a képernyőn, mint a betegei között, és azt hiszi, hogy most aztán megmondja a hú de okosat.
Hát, nem ilyen volt. A könyv alapján Zacher doktor egy végtelenül szimpatikus, hihetetlen munkabírású, remek humorral rendelkező ember, akinek valóban fontosak a páciensei.
Elolvastatnám a könyvet mindenkivel, aki:
1. Szülő, aki aggódik a gyerekéért.
2. Kamasz gyerek, aki próbálgat ezt-azt. Vagy csak gondolkozik rajta.
3. Mellveregető, aki a drogtörvények drasztikus szigorítását követeli.
4. Laza csávó, aki szerint ez az egész hülyeség, mert aki tudja, hogy mit és mennyit szívjon, fecskendezzen stb, azt nem érheti baj.
5. Bárki, aki azt hiszi, hogy őt ez nem érinti semmilyen formában.
Tetszett, hogy váltig hangsúlyozta a nevelés , a gyerekre való odafigyelés fontosságát. Tetszett, hogy megemlítette Bob Marleyt, Kurt Cobaint, Janis Joplint, Van Goghot és Oscar Wilde-ot, nem titkolva el, hogy bizony a maradandó alkotásaik létrejöttében a drognak is szerepe volt. Ahogy a sokuk idő előtti tönkremenésében is.
Tetszett, hogy határozottan állást foglal a drogok ellen, de nem ítélkezik.
Egye fene, még a gyatra szerkesztést se bántam, hiszen a könyv elején leszögezik, hogy road-movie stílusban íródott, több beszélgetésből, előadásban elhangzott anyagokból áll össze. Néha akadnak ismétlések, és persze nem szépirodalmi könyvről van szó, de nem is ez a célja. Összességében szerintem egy nagyon jó könyv. Hiánypótló.

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Ezt muszáj (lenne) minden szülőnek és persze nem szülőnek is elolvasni. Zacher szókimondó stílusa megkapó volt…imádtam. Ahogy a feleségéről és a fiáról beszélt. A kollégáit megbecsüli, a betegeivel ahogy bánik. Volt benne statisztika is jócskán, amik érdekessé tették a drogos világot. És természetesen tragédiák is bőséggel szerepelnek ebben az életben :(

Nagyon jó idézetek voltak:
„Kinn is van nálunk a kezelőben az egyik kereskedelmi csatorna népszerű műsora, a Való Világ régi logója. Mert ez itt a való világ, kérem szépen. Mármint ez, ami itt zajlik, ahol kiváló társadalmi keresztmetszetet lát az ember. Itt látni azokat, akik mondjuk a depressziójuk, az elkeseredésük, a jövőképtelenségük miatt jutottak el idáig A mi betegeinkről nagyon jól lehet következtetni a társadalom aktuális állapotára.”

„Mikor azt mondja a beteg, hogy "doktor úr, képzelje magát az én helyembe”, akkor az már rég rossz. Nem tudom beleképzelni, de nem is akarom. Ő ugyanis nyakig benne van, csupán egy kis ponton át látja a világot, s épp ettől jutott el idáig az ő életszituációs krízisében. Én pedig pont azért tudok rajta segíteni, mert kívülről látom a történetét, szélesebb perspektívában, mint ahogy ő szemléli azt a szituációt, amibe belekeveredett. Ő úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb megoldás a harmincöt tabletta bevétele lehet, de hátrébb lépve, az én szemszögemből, ez nem éppen fényes ötlet."

„A teljesítménykényszer, a feszültségoldás az, ami nagyon gyakran közrejátszik az alkoholizmus kialakulásában az orvosok esetében is. Ugyanilyen ok még a kiégés.”

„…ha este hazamész, és ott ülsz a hatszáz négyzetméteres villád márványteraszán, lábaid előtt az egész város gyönyörű kilátással, és isteni a jakuzzi. De nincs senki körülötted. Egyedül vagy. Nem mintha nem tudnál magadnak nőt venni, csak egy valódi társ, a család, a valódi háttér hiányzik, mert anélkül szerintem semmiféle munkát nem lehet csinálni.”

Még sok-sok jó gondolat. Érdemes elolvasni.

>!
Annamarie P
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Mire is volt jó elolvasni ezt a könyvet-kérdezem magamtól? Miért volt jó nekem két-három napon át mással sem foglalkozni, mint a drogosok süllyedő bárkájába beülni? Egy borzalmasan nyomasztó világba alámerülni?
Mert ez a valóság. Mert a szerző nem csak a tüneteket, hanem az okokat is feltárja. Mert mutat egy kicsi kis utat, ami kivezethet innen, de szigorúan csak akkor, ha a függő is szabadulni akar.
Szinte az ő generációjához tartozom, tehát fel sem foghatom mi játszódik le a mai fiatalok lelkében, megfelelni akarásában, beilleszkedési vágyaikban. Tényleg nem tudhatom, csak a felszínét kapargatom, a magam kamasz gyerekeinek olykor feltáruló résein át kukucskálok és próbálok valamit felfogni, amit nagyon nem értek.
A szülőknek jó önvizsgálat lenne elolvasni ezt a könyvet. A baba-mama csomagban osztogatnám az újszülött osztályon!

>!
Közveszélyes_Krumpliszedő
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Hogy miért szeretem Zacher bácsit?
1. Mert épeszű
2. mert nem naiv
3. mert fantasztikus a humora
4. mert egy olyan ember, akire fel lehet nézni, márpedig ez ritka manapság

Tavaly előtt egy olyan suliba jártam, ahol az egyik tanárom ismerte a dokit. Összehozott egy találkozót a Péterfybe, én pedig, mint a téma nagy kedvelője, izgatottan vártam az egészet. Többet kaptam, mint vártam. Sokkal többet. Az első blikkre azt gondoltam: egy újabb médiadoki, aki majd arról papol (mint egy évvel később az elvonós látogatáson), hogy a drog rossz, az alkohol rossz, ne csináld,mert meghalsz stbstb.. *szemet forgat*
Aztán leesett az állam, mert ez a pasas semmi ilyenről nem beszélt, sőt rögtön megtalálta mindenkivel a közös hangot. Nem tett naiv kijelentéseket, tisztában volt vele, hogy a 13-15 fős csoportunkból (jó)páran már kipróbálták/ jelenleg is használják/ a jövőben tutira ki fogják próbálni a cuccok vmelyikét. Kedvelem a nem hülye, valós világban létező embereket.
Ez a könyv, pedig ezt az alapérzést erősítette meg.

3 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Véletlenül akadt a kezembe a könyv, és már a fülszövege felkeltette az érdeklődésem, pedig korábban nem hallottam még róla. (ami nyilván az én alulműveltségem miatt van)

Érdekes dolgokat boncolgat a könyvben, nem csak a kábítószerrel kapcsolatban, hanem magáról a függőségről is, amit okozhat sok minden; illetve a társadalmi kapcsolatokról, a függőket (nem) körülvevő szociális hálóról.
Alapvetően én sem kedvelem az ilyen sztárdokikat, akik megmondják a tutit, miközben beteget csak a tv-ben látnak legtöbbször. Zacher doktor úr azonban egy igazán szimpatikus és jó humorú embernek tűnik, akinek a munkája a hivatása is.
Nem mondom hogy mindig felfogtam amit a különböző pszichoaktív szerekről írt, de az biztos hogy sok hasznos infót szereztem.

Ami leginkább tetszett a könyvben, hogy számtalan példát mutatott be azokból az esetekből, amikkel a kórházi működése során találkozott és sok példát hozott a híres emberekről, főleg írókról és zenészekről, akik ilyen szerekkel éltek. Szörnyű miket képes maga ellen elkövetni egy-egy ember.
Illetve külön érdekesség volt, amikor a drogos pók hálószövését mutatta be, nagyon ötletes!
(Az ismétlések viszont néhol tényleg zavaróak voltak, ezért -félcsillag.)

Érdemes elolvasni.

>!
szeretemakönyveket
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Nagyon is tetszett. Benne van Zacher doki lazasága, ugyanakkor kellő felvilágosítással szolgál egy kicsit az életéről, többed részt a drogok világáról. Mindezt színesen, néhol viccesen, mégis kellő komolysággal és úgy, hogy mindenki számára érthető legyen. Sok szülő kezébe adnám az biztos.
A fél csillag levonás azért, mert még olvastam volna…:-)))
Többek között arra is fény derül, hogy Van Gogh festészetének kései képei miért is pompáznak zöld-sárga túlsúlyban…

6 hozzászólás
>!
Emerson
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Nem vagyok oda az emberiségért, de ha társadalom csupa olyan (értékrendszerű) egyedből állna, mint Zacher doktor, akkor megváltozna a véleményem. Sok ilyen emberre lenne szükségünk, de már az is szerencse, hogy ő a megfelelő pozícióban van.

A könyvet valósággal faltam, de… baromi zavaró volt a sok ismétlés, illetve a különböző újságokból visszaköszönő sorok. No mindegy. Ismétlés a tudás anyja :-) És ha már anya, szülőknek egyenesen kötelezővé olvasmánnyá tenném…

>!
konyvolvaso 
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher

Zacher doktorról egyre többet lehet hallani a médiában. Felkeltette az érdeklődésemet milyen lehet, ezért kezdtem bele a könyvbe. Korosztály szempontjából is hasonló korszakban nőttünk fel, azonos életkorunkban hasonlókat éltünk át. Nagyon lelkes, sokat dolgozik, szinte munkamániás. Az orvosi hivatást csak így lehet és így érdemes végezni. További sok sikert neki az élethez, családhoz!


Népszerű idézetek

>!
spinakker

Elment a gyerek iskolába, majd három hét múlva a szülő, vagy akár a nagyszülő felteszi az egyik legbutább felnőtt kérdést, ami felnőtt szájából elhangozhat: „Mi történt fiam az iskolában?”. És mi a válasz? „Semmi.” Magyarországon nincsen olyan iskola, ahol bármi történne, minden iskolában garantáltan „semmi” történik!

281

3 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Sajnos ebben az új világban nagyjából törvényszerű, hogy fiatalság jelentős része droghoz nyúl. Azért, mert ma a fiatalok között nagyon sok az alulmotivált, nincsen jövőképük, nincsenek terveik. Nem túl sok minden érdekli őket, nem olvasnak. Marad a számítógép, a Facebook, maradnak a virtuális terek, a virtuális kapcsolatok és ezt mind nagyon veszélyesnek érzem.

Kapcsolódó szócikkek: Facebook
2 hozzászólás
>!
Almost_Zed

A másik nagyon fontos, hogy amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk.
És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében".

>!
jeno

A legdurvább drogos mese azonban az Alice Csodaországban. Lewis Caroll meséjéből készült Disney-rajzfilm nem más, mint egy 75 perces trip, tele hallucinogén elemekkel.

Kiből lesz a kábítószeres?, Studium Plusz Kiadó, Budapest, 2011., 228. o.

3 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P

Tehát nem fordulhat elő, hogy megeszem egy tepsi mákos gubát, és azért meredek ki a fejemből értelmetlen arccal, mert valamilyen opiát hatása alatt állok, hanem azért, mert telezabáltam magam, mint a kandisznó, és mozdulni sem bírok.

9 hozzászólás
>!
Almost_Zed

Vicc, de nagyon tanulságos:
Tudod, mit mondott Bob Marley, amikor egyszer elfogyott az anyag és kis időre magához tért?
Mi ez a szar zene?

Kapcsolódó szócikkek: Bob Marley
2 hozzászólás
>!
BookShe

„LE LETTEM SZARVA”

Az egyik legvidámabb mentős történetem, legalábbis, akik látták, azok majd megszakadtak a nevetéstől, a Budaörsi úton játszódik. Kinn voltunk egy vonatgázolásnál. A sérült ott feküdt a vonat alatt. Ilyenkor persze azonnal megállítják a szerelvényt, s természetesen összegyűlnek a bámészkodók. Ilyen esetben az orvos nem foghatja, s ránthatja ki a vonat kerekei közül a sérültet, mint a répát, ez nyilvánvaló. Ott volt kifacsarodva, talán az egyik végtagja még hiányzott is, vagy nagyon durván roncsolódott. Infúzióbekötés, intubálás, lélegeztetés. Ahogy ott görnyedek a beteg fölött és próbálom behelyezni a tubust, egyszer csak érzem, hogy forróság borít el. Aztán a forróság mellett érzem, hogy valami esik is a nyakamba, meg a hátamra. Az történt, hogy pont felettünk volt a vécé, a vonat a budija, amit ugye csak akkor lehet használni, ha halad a szerelvény. De gondolom, valakit elkapott a szapora fosás, kiszaladt a budiba, rárottyantott, kieresztett mindent, és ez az egész úgy, ahogy van, az én hátamba és a nyakamba szakadt körülbelül 40 centi magasságból. Gyakorlatilag tarkón lettem fosva, de a cucc még be is folyt a kabátom alá. S persze egy mentőorvos még egy ilyen szituációban sem mondhatja azt, hogy gyerekek bocs, de leszartak és én ezt nem tudom végigcsinálni. Korrektül el kellett látnom a beteget, miközben a többiek, meg a rendőr majd felborultak a röhögéstől, az ápolóm is alig bírta levegővel. Nem volt mit tenni, kérnünk kellett egy másik rohamkocsit, mert én abszolút nem voltam emberi fogyasztásra alkalmas állapotban. Átadtuk a másik kocsinak a teljesen korrektül ellátott sérültet, és visszamentünk a mentőállomásra a sajátunkkal. Aztán úgy, ahogy van, tripla nejlonzsákba bezárva, az egész lefosott cuccomat egy az egyben kiraktam a szemétbe, mondtam, én ezt haza nem viszem.

23-24. oldal - Mentős sztorik

>!
jeno

Végignézve számtalan tragédiát, különböző élettörténeteket, egyetlen esetben tudom orvosi szempontból megérteni és elfogadni azt, hogy a beteg saját maga ellen fordul. Mégpedig akkor, ha egy daganatos beteg eljut egy olyan fajta végstádiumba, amely során már tulajdonképpen elveszíti az uralmat a saját teste felett. Amikor már abszolút kiszolgáltatott másoknak, amikor megszűnik a minőségi életnek akár csak az árnyalatnyi lehetősége is. Egy ilyen szituációban, ha nem is igazán megértem, de el tudom fogadni azt, hogy egy beteg saját maga ellen fordul. Más esetben mindig azt szoktam mondani, olyan nincs, hogy az ember a legmélyebb bugyorból ne tudná újrakezdeni, és ne tudná megint felépíteni, vagy megpróbálni felépíteni a saját életét.

Akik véget akarnak vetni az életüknek, Studium Plusz Kiadó, Budapest, 2011., 78-79. o.

>!
jeno

Ha valaki azt mondja, hogy vannak a könnyű drogok, meg a kemény drogok, egyvalamit elárult magáról – hogy nem ért ehhez a témához.

Hárman szívnak egy cigit…, Studium Plusz Kiadó, Budapest, 2011., 179. o.

1 hozzászólás
>!
jeno

Ma a hétperces ementáli gyerekek világát értjük. Mitől hétperces egy gyerek? Attól, hogy ma Magyarországon egy átlag magyar szülő, egy átlag magyar gyerekkel napont átlagosan hét percet foglalkozik.

East-Balkán, avagy egy tragédia margójára, Studium Plusz Kiadó, Budapest, 2011., 281. o.

3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jackson Galaxy: Pokoli macskák
Robert M. Youngson: Műtét előtt, alatt és után
Kádas Mária: Kurgáni napló
Révai Gábor: Beszélgetések a függőségről
Kapitány-Fövény Máté: Függőben
Petke Zsolt – Tremkó Mariann (szerk.): Felépülés a függőségből: szerencsejáték és szerhasználat
James Graham: Az alkoholizmus titkos története
Greg Behrendt – Liz Tuccillo: Majd hívlak, Baby!
Aziz Ansari: Modern románc
Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk