Sapiens 91% 941 csillagozás

Hmm… Hogy is mondjam… Talán kezdjük azzal, miről szól a könyv: az emberiségről, szőröstül-bőröstül, a fáról lemászástól egészen napjainkig. Tízezer évek háromszázvalahány oldalon – nem csoda, ha Harari időnként úgy ír, mintha ostorral kergetnék. A habarcs, ami összeköti az egészet, az, hogy a szerző emberi történelmünket nem események sorozataként láttatja, hanem egyfajta mentális konstrukcióként, több ember fejében egyszerre létező, egymáshoz kapcsolódó képzetek (interszubjektumok) evolúciójaként. Ezek az ideák azok, amik lehetővé tették, hogy emberek közösségei magas szintű együttműködő szervezeteket alakítsanak ki az államoktól és a vallásokon át a jogrendig és a gazdaságig. A könyv témájából és tempójából fakad, hogy Harari állításai helyenként finoman szólva is egyszerűsítőek és vitathatóak, ha a részeket nézzük, ugyanakkor maga az egész inspiratív, egységes és kifejezetten izgalmas – ez a kettősség okozza kissé ambivalens érzéseimet vele kapcsolatban. Bizonyos szeleteit kifejezetten élveztem, más fejezetek viszont nem közöltek sok újat (egy „átfogó” történelmi munka esetében ez végül is természetes), ám ezekben is felbukkantak azok a jellegzetesen tömör, provokatív „hararis” mondatok, amik mintha új oldaláról világítanák meg azt, amit eddig tudni véltem* – szóval mindent összevetve nagyon hasznos olvasmány volt. Kifejezetten ajánlanám azoknak, akik most készülnek belemerítkezni az emberi történelembe, de a rutinosabb rókák is kiszemezgetnek majd belőle ezt-azt. Ám tipikusan az a fajta „fontos” könyv, amihez még hozzá kell olvasnia az embernek, mert még a végén félrevezetődik.

* Aztán persze az esetek egy részében kiderült, csak úgy tűnt, mintha új lenne az a megvilágított oldal… de hát ez van.

Nincsenek megfelelő szavaim, egyértelműen az év olvasmánya ez számomra. Nem hiszem, hogy érdemes külön értékelni a könyvet, végig úgy tekintettem rá, mint egy beszélgetésre a szerzővel. Egy beszélgetésre, ahol minden második replika után szólok, hogy oké, Harari uram, nagyon jól érzem itt magam veled, de hadd aludjak egyet arra, amit mondtál. Merthogy a könyv is olvasmányos, mint egy gördülékeny beszélgetés, mégis hónapokig babráltam vele, annyi gondolatcsírát tartalmaz.

Van pár szerző, akit bármikor meghívnék egy sörre, ott van Hrabal, Kafka, Szerb Antal, sorolhatnám – na erre a listára nyert Harari egy kétségbevonhatatlan helyet. Lenyűgözően szerteágazó tudású, könnyed, kiváncsi, humoros. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, alig várom, hogy a pár hónapja a polcról kacsintgató Homo Deus is sorra kerüljön.

Yuval Noah Harari izraeli művelődéstörténész könyve tudományos ismeretterjesztő mű, azonban nemcsak egyszerűen egyetemes tudásanyagot oszt meg az olvasóval, hanem ok-okozati összefüggésében mutatja be számunkra, hogy az adott történelmi időszakban mi volt a fejlődés rugója, illetve a fejlődés folyamata hogyan változtatta meg magát az embert, az adott közösséget, társadalmat.
A műnek jól követhető, egymásra épülő logikai szerkezete van: az első egység a megismerési képesség és a tudat fejlődési ívén halad végig, a második a mezőgazdaság kialakulásának fázisait, s ennek társadalomra, történelemre gyakorolt hatásait járja körül, a harmadik fejezetben az emberiséget egységes irányba terelő jelenségekről (pénz, hatalmi struktúrák, vallás stb.) ír. A negyedik – és egyben utolsó – rész témája pedig a tudományos forradalom. Forradalmi alkotás, a fontos és érdekes információk valóságos özönét tartalmazó kötetet hivatkozások és jegyzetek zárják.
A könyv utolsó üzenetei azt is bemutatják, hogy a tudomány és technika fejlődésével hogyan teremtheti meg az ember a nálánál fejlettebb lényt egy kimerát, vagy kiborgot, aki már minden képességében felül fogja múlni az embert.Ez az a fázis, amikor a sapiens már istenné válik. Forradalmi, ugyanakkor ijesztő tények szerepelnek itt a hallás, a látás, a művégtagok fejlesztéséről és perspektiváiról, amely folyamat megállíthatatlan és messzire vezet. Napihír, hogy rhesus majmokba ültettek emberi őssejteket, de az embriókat etikai okból 20 napos korukban elveszejtették, s a következő, hogy megszülettek az első kiméra majmok.
Nekem ez a perspektíva valahogy igen sötét üzenet. Szerencsém, hogy kifejlődését valszeg már nem kell megérnem.

Huuu, hát én nem pont egy ilyen könyvre vágytam az anatómia és egyéb nehéz targyaim mellé, de ugye épp ezért kihívás a kihívás. Az elején bevallom megijedtem, hogy ez egy rendhagyó biológia-történelem óra lesz, mert az első, úgy szűk 50 oldalban taglaltakkal, már ott megismerkedtem. Aztán ahogy az 'általánosabb' résznek vége lett, kezdtem élvezni és még magamat is megleptem, hogy mennyire érdekel, mit mesél a szerző.
Hagyott bennem maradandó gondolatokat. A luxus luxuscsapda fejezete különösképp. Örülök, hogy olvastam, ez a NIOK-nak köszönhető. Nálam ez nem lesz újraolvasós, ugyan ritkábban kölcsönzök könyvtárból, mert mindig rossz érzés 'visszaadni' , ezzel most valahogy épp ellenkezőleg vagyok. De az igazat megvallva ,szerintem csak nem a legjobb időben olvastam… :/

Stílus és tartalom tökéletes egységben. Harari tud, levezet, mesél, nevel és szórakoztat. Kár, hogy viszonylag nagy darabok a könyvei, így nem tudom mindig mindenhová magammal vinni őket. Már várom a Yuval Noah Harari: Homo Deus folytatását (vissza kellett vinnem a könyvtárba), vagy a Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra olvasását. Amelyik hamarabb sikerül.

Lassan haladtam vele, de ezt mégsem negatívumként fogom fel. Nagyon sok információt tartalmaz az ember fejlődéstörténetével kapcsolatban.
Az emberiség kialakulásától napjainking nyomon követhetjük a fontosabb momentumokat, eseményeket. Néhol képekkel is illusztrálta a szerző a mondandóját. Olvasmányos volt, és külön tetszett, hogy hétköznapi életből hozott példákkal is elmagyarázta egy-egy fajsúlyosabb elméletét.
Minden korszakból kaptam hasznos információmorzsát.

A rémisztő igazság az emberről. Nagyon érdekes kérdéseket vet fel és témákat boncolgat, ami után azt a következtetést vonjuk le, hogy az igazság valahol középütt van.

Harari az emberiség kezdetétől napjainkig kalauzol minket, de nem szárazon, nem rágja a szánkba, helyette érdekes párhuzamokat hoz fel, hogy például mi is a közös egy gyűjtögető és mai ember között, vagy éppen miért voltak boldogabbak esetlegesen, mint a mai emberek a nehezebb körülmények ellenére.

Őszintén, kissé depresszióba zuhantam ettől a könyvtől, hisz elég mélyen belevájkál az élet értelmébe és történéseibe. Bemutatja, hogy mi emberek, mennyire nagyszerűeknek hisszük magunkat, de közben állatok millióit pusztítjuk ki, de az se tart vissza minket, hogy saját húsunkat, a bennszülötteket is kiirtsuk. Bemutatja, hogy ugyan csodás az elménk, a képzelőerőnk, mégis olykor ez a vesztünk. Egy csapdát állítottunk fel magunknak, amiből soha, semmikor nem szabadulunk. Nagyon tetszett, amiért mindennek a jó és rossz oldalát is bemutatta. Mert ez így igaz. Mindennek van jó és rossz oldala, csak mi emberek, valamiért szeretjük fekete-fehéren látni a világot, leegyszerűsíteni mindent, miközben az igazság sokrétű.Az egyik oldalnak is van egy kicsi igazsága, ahogy a másiknak. És ezt mind érthetően adja elő Harari, nem érzed úgy, hogy atomfizikusnak kell lenned, hogy megértsd a könyv sorait, mondanivalóját. Egyszerűen, mégis velősen tárja fel minden szépségét és csúfságát az embereknek.

A fél csillag levonás azért járt, mert tényleg nagyon lehozott a könyv, mégsem tudok többet levonni, mert sok igazság van benne. Erősen ajánlom, amennyiben nem rettentek vissza egy sor melankóliától.

Elsőrangú történelmi zsurnalizmus!

Markold egybe az emberi faj (pontosabban a bölcs röhögnöm kell emberi faj, a Sapiens) több mint százezer éves történelmét, hagyd hogy az apróbb morzsák kiperegjenek az ujjaid közül, a nagyobb göröngyöket pedig tisztítsd le, kerekítsd és poitúrozd olyanra, hogy egységesen, jól nézzen ki, és mutasd be az érdeklődő közönségnek.

Garantált a siker.

Ez a könyv remekül vegyíti egybe az evolúcióval kapcsolatos legfrissebb eredményeket, a fajunk környezetpusztító természete miatti bűntudattal, a kapitalizmus tudományt és termelést felszabadító diadalmenetének ecsetelését a rövidtávú haszonért utólag fizetendő súlyos árral, a mélyenszántó gondolatokat a felszínes, könnyed aranyköpésekkel, a tényeket a blöffel, a technikai fejlesztések veszélyeit a merész jóslatokkal.

Minden olvasó úgy érzi majd, hogy érti, és ha mégsem, úgyis letagadja…

A könyv kétségtelen erénye, hogy fajunk fejlődésének az iskolás tananyagban még ma is elhanyagolt első – félig biológiai, félig történeti – mérföldköveit, a tűz felhasználását, a beszéd képességének megjelenését (s ezzel párhuzamosan számtalan madár- és emlősfaj, köztük a Homo nemzetséghez tartozó unokatestvéreink kipusztítását) kellő súllyal tárgyalja. Provokatív állítása – bár azt hiszem, nem a szerző eredeti gondolata – hogy az élelemtermelésre való áttérés (a neolit forradalom) csak mennyiségi változást hozott: sokkal több ember fért el a Föld nevű bolygón, de sokkal rosszabb színvonalon, egészségtelenebbül táplálkozva. Ráadásul a Sapiens zsákutcába is jutott, hisz az éhhalál kockázata nélkül többé nem térhetett vissza a jóval egészségesebb, mozgalmasabb vadászó-gyűjtögető életmódra.

A kötet közel fele ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, és csak a második fele az iskolai történelemórákon megszokott 'klasszikus' témákkal. Termékfölösleg és erőszakszervezet, állam és birodalom, vallás, mitológia és jog – ezek mind sorra kerülnek, aprólékos részletezés nélkül. A nagy felfedezések kora, a pénz globális szerepe, és egyáltalán: a világgazdaság és a kölcsönös függőség révén a világpolitika létrejötte, osztályharc és tudományos forradalom, satöbbi, satöbbi… ezek is szépen felsorakoznak, kitekintéssel arra, maradt-e elég időnk, hogy a tudomány hajunknál fogva kirántson minket a magunk által elárasztott mocsárból, avagy előbb merülünk el, mintsem ezt megtehetné. Ez a második fél kötet, szellemes nyelvezete, és helyenként meghökkentő példái ellenére jóval szokványosabbnak tűnt nekem, mint az őstörténetben turkáló első fél.

Bár sok eredeti gondolatot nem találtam benne, de mások eredeti gondolatait ügyesen gyűjti egybe. Szinte minden fejezetéhez hozzá lehetne rendelni azokat az alapműveket, melyekre az adott fejezet épül (Dawkins, Jared Diamond, Steven Pinker, stb.), de így egybegyűjtve és tömören leírva mégiscsak egyedülálló breviárium. És legfőbb erénye: közérthető! Olyannyira az, hogy még az általános iskola óta történelmet soha nem olvasó egyszerű ember is megérti. Mondjuk, Mariska néni, a tsz-nyugdíjas, Pacsatüttösről…

Szólok is neki, hogy kapcsolja ki a tv-t, és olvassa inkább ezt…!

Nagy falat volt.
Néha azt éreztem, hogy vegán akarok lenni.
Néha nem akartam homo sapiens lenni. (Majdnem azt írtam, hogy ember, de a könyv olvasása után az ember nem ugyanaz, mint a homo sapiens.)
Szükségem van még emésztgetésre.

Az első NIOK kihívásra olvasott könyvem – lenne, ha sikerült volna befejeznem a hó végi beszélgetésig. De persze kicsúsztam az időből. Az is csak félig igaz, hogy a kihívás miatt vettem a kezembe. Már egy ideje a látóterembe került és az utóbbi időben nagyon rá voltam indulva, hogy majd elolvasom, de persze nem kerítettem sort rá. Na de amikor megláttam, hogy ez lesz a NIOK közös könyv, akkor úgy éreztem, hogy ez egy isteni jel és most akkor tényleg el kell olvasnom.

Azt előre le kell szögeznem, hogy mindig is nagyon érdekelt a történelem. De még soha senki nem mesélt nekem róla ilyen megközelítésben. Soha. Senki. Végig azon gondolkoztam, hogy kinek is ajánlanám és arra jutottam, hogy közvetlenül érettségi után kellene elolvasni a történelem iránt érdeklődőknek egyrészt mert akkor még van naprakész tudás, másrészt ez a könyv egy teljesen más megvilágításból mutatja be az emberiség rövid történenét, mint ahogy tanítják (tanítani próbálják).

Szóval a gondolatmenet felépítése teljesen újszerűen hatott rám és teljesen magával ragadott. Nem mondom, hogy minden egyes állításával teljes mértékben egyetértek, de nagyon érdekes volt olvasni a könyvet. Sok helyen azt éreztem, hogy evidenciákat ír le, de olyanokat, amiket ha olvasol teljesen egyértelműnek veszel, de magadtól nem jut eszedbe és nem tudnád megfogalmazni. Egy egyszerű példa: mindenki tisztában van vele, hogy a tanított történelem (őskor érintőlegesen, aztán ókortól napjainkig) csak egy kis szelete az emberiség történetének, de ezek mégis csak szavak voltak nekem. Viszont ez a könyv tényleg példákkal rávilágít, hogy ez a pár ezer év semmi a sapiens mint faj történetében. Vagy hogy milyen rohamtempóban fejlődik az emberek élete, szintén a sapienseket történelméhez viszonyítva.

Összességében új kedvencet avattam. Kevés könyv van, amit újraolvasnék és még kevesebb, ahol már az olvasás közben tudom, hogy mindenképpen szeretném újraolvasni. Na, ez egy olyan könyv volt. Nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de egy csomó aha-élményem volt olvasás közben.