21 ​lecke a 21. századra 81 csillagozás

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Lényegtelen ​információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom. Vajon értjük még egyáltalán a világot, amelyet alkottunk? Tudjuk, mi történik körülöttünk, melyek a jelen legnagyobb kihívásai és döntései? Tudjuk, hogy mire tanítsuk a gyerekeinket?

Ez a könyv nem történelmi narratívának, hanem válogatott leckék gyűjteményének készült. Ám ezek a leckék sem szolgálnak egyszerű válaszokkal. Céljuk, hogy további gondolkodásra késztessenek, és segítsenek az olvasónak részt venni korunk fontos párbeszédeiben.

Mit jelez Donald Trump hatalomra kerülése? Mit tehetünk a járványszerűen terjedő álhírek ellen? Miért van válságban a liberális demokrácia? Isten visszatért? Új világháború közeleg? Melyik civilizáció uralja a világot? A Nyugat? Kína? Az iszlám? Nyitva hagyja-e a kapuit Európa a bevándorlók előtt? Meg tudja-e oldani a nacionalizmus az egyenlőtlenség és a klímaváltozás problémáit? Mihez kezdjünk a terrorizmussal?

Dr. Harari első könyve, a Sapiens az… (tovább)

Eredeti mű: Yuval Noah Harari: 21 Lessons for the 21st Century

>!
Animus, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9789633245965 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245958

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Donald Trump


Kedvencelte 7

Most olvassa 59

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

A barátaim imádják Yuval Noah Harari-t. Rajonganak az intellektusáért. Tehát bennem van valami rosszul bekötve mert kínkeserves utazás volt ez.
Jövőbe vetített víziói egysíkúak. A végtelen lehetőségekből csak nagyon kevés valószínűsíthető számára. Logikailag helyenként döcög. Szövegileg túlirt. Nagyon túlirt. Bulvárnyelven kommunikál, azaz szerintem sokszor lóg át a lába a demagóg lavórba. Hogy ez szükséges-e, ízléses-e, döntse el ki-ki maga. A kérdések felvetése fontos, stílusbéli megoldásait, írói hangját viszont egyáltalán nem tudtam élvezni.

12 hozzászólás
>!
Bori_L P
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Említettem már, hogy néha egzisztenciális válságba kerülök Harari könyveit olvasgatva? Most, hogy már számítottam rá, sőt, egy kicsit vártam is, ez kevésbé volt meghatározó élmény a könyvvel kapcsolatban, de azért amikor a munkaerőpiac várható változásairól írt a könyv elején, akkor egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy hogyan tovább. Bár az előző két kötettel viszonylag nagy az átfedés, és előkerülnek újra Harari kedvenc gondolatai is (mint pl. az ominózus „a terroristák olyanok, mint a légy a porcelánboltban” vagy az intelligencia és a tudat kapcsoltságának fejtegetése), azért még így is elég gondolatindító volt ahhoz, hogy gyakorlatilag bárkinek ajánlani tudjam. Az eddigi könyvei közül ebben merült fel a legtöbb „problémás” pont, azaz olyan dolgok, amikben nem értettem egyet vele, de saját bevallása szerint amúgy is az a célja, hogy az olvasók vitatkozzanak a gondolataival meg gondolkozzanak rajtuk. Hát én megtettem mindkettőt.

Harari ír ebben a könyvben mindenféléről (hozzátenném, sok mindenről elég felületesen, úgyhogy akik átfogó politikai vagy tudományos elemzést akarnak, azok inkább máshol keresgéljenek), kézzelfogható dolgokról is (mint a munkaerőpiac, az MI-k/algoritmusok, a háború vagy a terroristák) meg elvontakról is (mint a szabadság, az egyenlőség, az alázat vagy Isten). Sok olyan dologról is, amiről egyébként is elég sokat gondolkodtam mostanában, hogy csak a háborút, a munkaerőpiacot, az egységes én nem-létezését meg az általános kiábrándultságot említsem (amit ő a liberális demokrácia világméretű válságával magyaráz, amire én eddig nyilván nem gondoltam, de tulajdonképpen lehet benne valami – még azt is megmagyarázza, hogy én miért vagyok kiábrándult, egész megnyugtató volt, hogy talán nem is vagyok ezzel egyedül). Vannak dolgok, amikben egyetértek vele, másokban meg nem, de azt mindenképp tisztelem, hogy vitára és gondolkozásra szólítja fel az embereket.

Nem volt annyira hátborzongató, mint a Homo Deus , de azért amikor arról volt szó, hogy a rohamos (bio)technológiai és informatikai fejlődés milyen politikai és etikai kihívások elé állítja az emberiséget, na, hát akkor előjött megint ez az egzisztenciális válság dolog. Különösen érdekes számomra volt a nacionalizmus és a globalizmus vizsgálata ebből a szempontból, részletekbe nem mennék bele, mert aktuálpolitikai vonatkozása is van, de egy kicsit új megvilágításba kerültek a dolgok. Egy egész fejezetet szentelt a science fiction műfajának is, aminek először nagyon örültem, amikor megláttam a tartalomjegyzékben, de végül inkább azt gondolom – hogy egy klasszikus mesét idézzek a gyerekkoromból –, hogy bár ne tette volna! Az a fejezet szomorú módon arról szólt, hogy leszólta a Terminátort meg a Mátrixot, és utána részletesen elemezte az Inside Out-ot, mint jó példát. Ezen amúgy annyira felhúztam magam, hogy össze is szedtem 21 sci-fit a 21. századra a 21 témakörben, ami köré épült az egész iromány. Ezt az egy fejezetet leszámítva viszont kifejezetten élveztem az olvasást és a gondolkodást, egészen biztosan elő fogom még venni az elkövetkező időszakban.

Itt írtam egy kicsit többet arról, hogy miről is szól tulajdonképpen a könyv: http://ekultura.hu/2019/01/11/yuval-noah-harari-21-leck…

30 hozzászólás
>!
hajoacs
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Ahogy Popperre és Feldmárra szükség van a pszichológia területén, ugyanúgy szükség van egy Hararira is a társadalomtudományon belül, aki egyrészt kísérletet tesz a technológiai/társadalmi fejlődés várható irányainak a bemutatására, és emellett felhívja a figyelmet azoknak a kockázataira is. Mivel ez mindenkit érint, a szerep is globális, ahogyan maga a termék is. Kicsit olyan, mint amikor egy gyerek rácsodálkozik a világra, annak a sokszínűségére és ámulatba esik, narratíváját tekintve kimondatlanul a könyv is ebben a keretben mozog, még akkor is ha a könyvben számos negatív példát találunk. Az a gyanúm, hogy enélkül az érzelmi attitűd nélkül ez a könyv (a szerző) nem lenne ekkora siker – és tegyük hozzá, hogy fontos szerepe van a kockázatokra való felhívásban. Ami a negatívum, hogy borzasztóan kidolgozatlan. Pl. a technológiai fejlődések kapcsán a tér és az idő dimenziója teljesen elsikkad (elterjednek-e Afrikában is az önvezető autók? – van ennek realitása? Mikorra várható ugyanez Európában -mikor a Skandináv országokban és mikor a Balkánon?) Röviden: a fejlődés kapcsán felmerülő egyenlőtlenségekre egyáltalán nem tér ki.
Fontos állítás, hogy a technológiai fejlődés következtében számos állás fog megszűnni – ha ezt ennyire látjuk előre, milyen lehetősége van az államnak -pl. az oktatási rendszeren keresztül- erre felkészülni? Egyáltalán az állam hogyan tudja szabályozni ezt az átalakulást? Korábban már volt két fontos átalakulás: mezőgazdaságból-ipariba, ipariból-posztrindusztriálisba való átmenet; van-e ezeknek olyan tanulsága, amiket fel lehet használni a jövőre nézve? (nem tudom, nem vagyok elég jártas)
Végül az egyik visszatérő állítása, hogy globális identitásra van szükségünk. Csak egyetérteni tudok, de: kicsit marxi lesz, nem tudok jobbat; ki fogja hordozni ezt az identitást? értelmiség, középosztály? – Ki az aki erre elég fogékony és hatással is tud lenni a kormányok döntéseire? Mire elég, ha Észtország polgárai, akik nagyon előre járnak a technológiai alkalmazások használatában globális identitással rendelkeznek? (Harari ezelről már nem beszél, azt hiszem ha beszélne, akkor a guru szerepből kikerülve már-már politikus lenne, ami talán olyan veszteség lenne a számára, ami nem vállalható.)

>!
Barbár
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Kristálytiszta logika, világos és szellemes érvelés, közérthetőség. Harari korábbi könyveivel magasra tette a lécet, de átugrotta. Megint levett a lábamról. A múlt és a jelen történéseit jól látja, és hihetően következtet a jövőre. A 21 leckét öt fejezetre osztva szórakoztatva tanít. A tét az emberiség jövője, és a szerző minden jelenlegi és később megjelenő veszélyt felsorol, ami ezt veszélyezteti.
Nagyon fontosnak tartja az empátiát, más szenvedéseinek a megértését. Akkor tudunk helyesen cselekedni. Ehhez szükség van az önismeretre, akár saját elménk vizsgálatára is, hogy megtudjuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Mindig figyelmeztet, hogy ne legyünk önzők, ne csak a magunk, családunk, nemzetünk, de az emberiség közös érdekeit nézzük. Itt van egy gondolata a bevándorlással kapcsolatban, ami kiegészítésre szorul. „[…] ha 500 millió jómódú európai nem tud befogadni egymillió szegény menekültet, akkor milyen esélyeik vannak az embereknek, hogy úrrá legyenek ennél sokkal mélyebb, egész globális civilizációnkat érintő konfliktusokon?” (139. oldal) A valóság az, hogy már most többen vannak mint egymillió, és több millióan várakoznak, hogy azonnal elinduljanak, amint lehetőségük adódik rá.
A szerző nagy érdemének tudom be, hogy különbséget tesz nacionalizmus és sovinizmus, valamint nacionalizmus és fasizmus között. Bizonyos körökben divat ezeket a fogalmakat összemosni.

>!
Risus P
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

A három könyv közül ez A könyv!
Nem tudom, hogy a rutinnak vagy az aktualitása miatt, de ez a könyv nálam nagyon betalált!
Nem száraz egy ismeretterjesztőhöz képest, jól összeállított, tematikus könyv, ahol a téma szerinti bontás tényleg előnyösebb, mint az időrend. Egyszóval ez már csak kedv miatt is újraolvasom hamarosan!

>!
Fainthoar
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogta magát az agyam, bekuckózott, és megköszönte, hogy ismét otthon lehet. És nagyon örültem, hogy erre az agyamnak otthonos vágányra sikerült visszatalálnia Hararinak, mert a Homo Deus után azért maradt bennem némi ellenérzés.

Végülis a 21 leckét elolvasva nem éreztem azt a katarzist, amit anno a Sapiens adott (és nem tudom, sikerül-e valaha azt megismételni), de közben meg tetszett, hogy ebben a könyvben egy sokkal szubjektívebb hang szólal meg, több személyesebb példával. Harari a könyv végén azt írja a köszönetnyilvánításban, hogy az olvasói nélkül mit sem érne a könyv – és egyúttal pont ennél a könyvnél éreztem azt, hogy sokkal több helyen inkább magának írta, mint másoknak.

Ami aggályom volt a könyvvel kapcsolatban, azt gyakorlatilag már a Homo Deusnál is éreztem: Harari nekem egyszerűen túl pesszimista. Meg nem igazán nézett körül a nagy magyar valóságban (bár ez igazán nem róható fel neki). A gondolatai néha egészen az egzisztenciális válság határára bírják sodorni az embert; bár szerencsére ezúttal fel voltam vértezve annyi szkepticizmussal, hogy ne érintsenek mélyen a sötétebb jövőképei se.
Néhány gondolat pedig már annyiszor tért vissza, hogy egy nem túl értelmes iskolásnak éreztem magam, akinek csak nem mennek a fejébe az összefüggések (pedig de).

Minden hibája ellenére viszont azt gondolom, Harari továbbra is nagy abban, hogy formát és logikát adjon olyan ötleteknek és gondolatfoszlányoknak, amik nem feltétlenül újszerűek, viszont eddig még csak úgy rendszertelenül motoszkáltak ott az ember tudata szélén. (Fél gondolatban meg akartam kockáztatni, hogy Harari olyan a társadalomtudománynak, mint a természettudománynak Hawking volt, mert mindketten sokkal emberközelibb távlatokba hozzák a saját tudományterületüket, de azért ilyen messzemenő következtetéseket – még – nem vonok le :)).

>!
JUEX P
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Az első fejezet a MI (mesterséges intelligencia) és a biotechnológia fejlődésének a munkára való hatásáról szól, de semmi olyan nincs benne, amit tíz perc gondolkodás vagy másokkal való beszélgetés után magamtól ne sejtenék. Az író elképzelései meglehetősen földhözragadtak, nem lép ki a ma elképzelhető keretek közül. Az MI-ról túlzóan úgy beszél mintha már létezne, pedig hát nem. Tanuló neurális hálók vannak. Az a lehetséges kimenetel fel sem merül benne, hogy a technológia az emberbe is be fog költözni és nem az okostelefon lesz a közvetítője. Egy nevetségesen kicsi jelentőségű sakkos példát említ, amikor AlphaZero megverte pár óra öntanulás után a Stockfish programot 2017-ben. Említés sem tesz a valódi áttörést hozó korábbi eseményről, amikor 2016-ban AlphaGo megverte a világ egyik legerősebb gójátékosát. Csupán a wikipédiát elég lett volna olvasgatnia. (https://en.wikipedia.org/wiki/AlphaGo) Ezek eddig morzsák, amik épp odagurultak a szerző elé, ő meg belerakta a könyvébe. Miért épp ezeket, mert ezek gurultak elé? Nem látom, hogy válogatott volna, utánanézett volna. Sekélyes kis színesek, töltelék szöveggel, nem látszik a szerző átfogó tudása a műben egyenlőre. Nagyon nyugatias, egyoldalú.
Alig van kedvem folytatni!

2 hozzászólás
>!
pytta
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Harari mindhárom könyvét idén olvastam, az első kettőt év elején egymás után, a harmadikat meg ugye most fejeztem be. Nálam minőségben Sapiens=Homo Deus=21 lecke, újszerűségben és mondanivalóban viszont Sapiens>Homo Deus>21 lecke. Már a Homo Deusban is nagyon sok mindent gyakorlatilag újra leírt a Sapiensből, a 21 lecke pedig fogta mindkét könyvét, kicsit felrázta, és összekeverte. Nem mondom, így is volt benne új gondolat bőven, a stílusa pedig még mindig iszonyú olvasmányos és közérthető a rendkívül súlyos témái ellenére, de már nincs meg benne az a forradalmi újdonság, mint először. Nagyon sok mindenben ismétli magát, visszanyúl korábbi dolgokhoz, sokszor saját magával folytat diskurzust. Illetve ebben a könyvben most kicsit csapongóbbnak is éreztem, kevésbé volt összeszedett, egyes témák tárgyalásával kapcsolatban már-már felületes (legalább is saját magához képest). Az utolsó, meditációs fejezetet pedig egészen szürreálisnak éreztem már.
Szóval én kicsit azt érzem, hogy túl sok mindenről akar írni egyszerre, és míg a Sapiensnek volt egy nagyon tisztán követhető, logikus struktúrája (legalább is a könyv első kétharmadában), ennek (és a Homo Deusnak) már sokkal kevésbé, és talán a kevesebb több lett volna (hogy elsüssek egy orbitálisan nagy közhelyet is)…
Egyébként hasonlóan felforgató a látásmódja, mint korábban, emiatt számomra mindig kisebb egzisztenciális válságot okoz olvasni a könyveit, de azért valamifajta kíváncsiság (vagy mazochizmus) mégis hajt, hogy megtudjam, mit írt legújabban.

>!
Őri_András
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

A múlt héten végére értem az új Harari kötetnek (21 lecke a 21. századra), az eddigiek közül egyértelműen a leggyengébb volt. A Sapienstől kezdve erős lejtmenet jellemzi szerintem Harari írásait. A Sapiens jó volt, kifejezetten erős könyv, amiben a tartalom meg a stílus egyben mozgott. A Homo Deus még hozta a stílust, de tartalmában már sokkal gyengébb volt. A Sapiens a múlttól a jelenig szólt, a Homo Deus a jelentől a jövőbe. Jó lett volna, ha a 21. lecke… a jelennel foglalkozik.

Nem teszi, viszont jórészt igyekszik a Homo Deus jelen-jövő viszonylatait folytatni. Illetve ez egy olyan könyv, ami leginkább önmagáért született. Eltelt elég idő ahhoz, hogy jöjjön egy új Harari kötet, de ha a múlt és a jövő már megvolt, a jelen meg illékony valami, akkor ez sikerül belőle. Egynek jó, de ezt már nem tukmálnám senkinek.

https://oriandras.hu/one_text.php…


Népszerű idézetek

>!
Rea P

A demokrácia Lincolnnak arra az elvére épül, hogy a „bolondíthatsz néhány embert mindig és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit”. Ha a kormány korrupt, és nem javít az emberek életén, előbb-utóbb elegendő ember fogja ezt felismerni, és leváltják a kormányt. A média kormányzati ellenőrzése azonban aláássa Lincoln logikáját, mivel megakadályozza az állampolgárokat abban, hogy rájöjjenek az igazságra. A média fölötti egyeduralma révén az uralkodó oligarchia újra és újra ráfoghatja a hibáit másokra, és a külső fenyegetésekre terelheti a figyelmet – legyenek azok valódiak vagy kitaláltak.
Egy ilyen oligarchiára épülő rendszerben mindig van valami válság, ami előbbre való az olyan unalmas dolgoknál, mint az egészségügy vagy a szennyezés. Ha a nemzetet külső invázió vagy ördögi felforgató elemek veszélyeztetik, ugyan kinek van ideje a túlzsúfolt kórházakkal vagy a szennyezett folyókkal foglalkozni? Egy végtelen válságfolyam megalkotásával a korrupt oligarchia az uralmát is a végtelenségig biztosítani tudja.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Lincoln · demokrácia
3 hozzászólás
>!
Anaire

Az erkölcsiséget nem isteni parancsolatok betatása tartja fent, hanem a szenvedés enyhítésére való törekvés. Ezért aztán ahhoz, hogy morálisan cselekedjünk, semmilyen mítoszban vagy történetben nem kell hinnünk. Csupán meg kell tanulnunk átérezni a szenvedést. Ha valóban megértjük, hogy egy cselekedet szükségtelen szenvedést okoz nekünk vagy másoknak, természetes módon óvakodni fogunk tőle.

178. oldal, III. rész: Kétségbeesés és remény - Isten (Animus, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs
>!
Anaire

Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom.

(első mondat)

>!
Bori_L P

Az embernek mindig is az volt az erősebb oldala, hogy feltaláljon valamit, s nem az, hogy bölcsen használja azt.

20. oldal

2 hozzászólás
>!
Anaire

Sok pedagógiai szakértő szerint az iskoláknak át kellene állniuk „a négy K” – kritikus gondolkodás, kommunikáció, kollaboráció, kreativitás – oktatásra. Tágabb értelemben véve a technikai készségek helyett a sokoldalúan használható készségekre kellene helyezniük a hangsúlyt (…), hogy képesek legyünk alkalmazkodni a változáshoz, új dolgokat tanulni, és ismeretlen körülmények között is megőrizni a mentális egyensúlyunkat.

229-230. oldal, V. rész: Rugalmasság - Oktatás (Animus, 2018)

>!
Bori_L P

Az emberi ostobaság az egyik legfontosabb erő a történelemben, mégis hajlamosak vagyunk nem venni róla tudomást.

160. oldal

>!
Bori_L P

Az élmények megosztásának hirdetése arra biztatja az embereket, hogy mások szemével lássák, ami velük történik. Ha történik valami érdekes, a Facebook-felhasználókat arra sarkallják az ösztöneik, hogy kapják elő az okostelefonjukat, készítsenek egy fotót, posztolják, és várják a lájkokat. Mindeközben alig érzékelik azt, mit éreznek ők maguk. Sőt azt, hogy mit éreznek, tulajdonképpen egyre inkább az online reakciók határozzák meg.

86. oldal

2 hozzászólás
>!
Bori_L P

A filozófusok türelmes emberek, a mérnökök azonban már kevésbé, a befektetők pedig még annyira sem.

13. oldal

>!
Bori_L P

Donald Trump azzal riogatta a szavazókat, hogy a mexikóiak és a kínaiak el fogják venni a munkájukat, és ezérr falat kell építeni a mexikói határon. Azt nem mondta, hogy az algoritmusok fogják elvenni a munkát, és ezért tűzfalat kéne húzni Kalifornia határára.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Donald Trump
>!
Bori_L P

Felsorolhatnánk itt az algoritmusokat akadályozó problémákat, és következtethetnénk arra, hogy az emberek sosem fognak megbízni bennük. De ez egy kicsit olyan lenne, mintha a demokrácia hátulütőit sorolnánk fel, majd kijelentenénk, hogy épeszű ember sosem támogatna egy ilyen rendszert.

57. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Attenborough: Az élő bolygó
A pszichológia nagykönyve
Simon Singh: A Nagy Bumm
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Varga András – Varga Domokos: Ég és Föld
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
Leon Lederman: Az isteni a-tom
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Jared Diamond: A világ tegnapig