21 ​lecke a 21. századra 253 csillagozás

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Lényegtelen ​információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom. Vajon értjük még egyáltalán a világot, amelyet alkottunk? Tudjuk, mi történik körülöttünk, melyek a jelen legnagyobb kihívásai és döntései? Tudjuk, hogy mire tanítsuk a gyerekeinket?

Ez a könyv nem történelmi narratívának, hanem válogatott leckék gyűjteményének készült. Ám ezek a leckék sem szolgálnak egyszerű válaszokkal. Céljuk, hogy további gondolkodásra késztessenek, és segítsenek az olvasónak részt venni korunk fontos párbeszédeiben.

Mit jelez Donald Trump hatalomra kerülése? Mit tehetünk a járványszerűen terjedő álhírek ellen? Miért van válságban a liberális demokrácia? Isten visszatért? Új világháború közeleg? Melyik civilizáció uralja a világot? A Nyugat? Kína? Az iszlám? Nyitva hagyja-e a kapuit Európa a bevándorlók előtt? Meg tudja-e oldani a nacionalizmus az egyenlőtlenség és a klímaváltozás problémáit? Mihez kezdjünk a terrorizmussal?

Dr. Harari első könyve, a Sapiens az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Animus, Budapest, 2022
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636140069 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2021
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245958 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2019
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245958 · Fordította: Torma Péter

2 további kiadás


Enciklopédia 125

Szereplők népszerűség szerint

Donald Trump · Richard Dawkins


Kedvencelte 20

Most olvassa 108

Várólistára tette 271

Kívánságlistára tette 268

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Bori_L >!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Említettem már, hogy néha egzisztenciális válságba kerülök Harari könyveit olvasgatva? Most, hogy már számítottam rá, sőt, egy kicsit vártam is, ez kevésbé volt meghatározó élmény a könyvvel kapcsolatban, de azért amikor a munkaerőpiac várható változásairól írt a könyv elején, akkor egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy hogyan tovább. Bár az előző két kötettel viszonylag nagy az átfedés, és előkerülnek újra Harari kedvenc gondolatai is (mint pl. az ominózus „a terroristák olyanok, mint a légy a porcelánboltban” vagy az intelligencia és a tudat kapcsoltságának fejtegetése), azért még így is elég gondolatindító volt ahhoz, hogy gyakorlatilag bárkinek ajánlani tudjam. Az eddigi könyvei közül ebben merült fel a legtöbb „problémás” pont, azaz olyan dolgok, amikben nem értettem egyet vele, de saját bevallása szerint amúgy is az a célja, hogy az olvasók vitatkozzanak a gondolataival meg gondolkozzanak rajtuk. Hát én megtettem mindkettőt.

Harari ír ebben a könyvben mindenféléről (hozzátenném, sok mindenről elég felületesen, úgyhogy akik átfogó politikai vagy tudományos elemzést akarnak, azok inkább máshol keresgéljenek), kézzelfogható dolgokról is (mint a munkaerőpiac, az MI-k/algoritmusok, a háború vagy a terroristák) meg elvontakról is (mint a szabadság, az egyenlőség, az alázat vagy Isten). Sok olyan dologról is, amiről egyébként is elég sokat gondolkodtam mostanában, hogy csak a háborút, a munkaerőpiacot, az egységes én nem-létezését meg az általános kiábrándultságot említsem (amit ő a liberális demokrácia világméretű válságával magyaráz, amire én eddig nyilván nem gondoltam, de tulajdonképpen lehet benne valami – még azt is megmagyarázza, hogy én miért vagyok kiábrándult, egész megnyugtató volt, hogy talán nem is vagyok ezzel egyedül). Vannak dolgok, amikben egyetértek vele, másokban meg nem, de azt mindenképp tisztelem, hogy vitára és gondolkozásra szólítja fel az embereket.

Nem volt annyira hátborzongató, mint a Homo Deus , de azért amikor arról volt szó, hogy a rohamos (bio)technológiai és informatikai fejlődés milyen politikai és etikai kihívások elé állítja az emberiséget, na, hát akkor előjött megint ez az egzisztenciális válság dolog. Különösen érdekes számomra volt a nacionalizmus és a globalizmus vizsgálata ebből a szempontból, részletekbe nem mennék bele, mert aktuálpolitikai vonatkozása is van, de egy kicsit új megvilágításba kerültek a dolgok. Egy egész fejezetet szentelt a science fiction műfajának is, aminek először nagyon örültem, amikor megláttam a tartalomjegyzékben, de végül inkább azt gondolom – hogy egy klasszikus mesét idézzek a gyerekkoromból –, hogy bár ne tette volna! Az a fejezet szomorú módon arról szólt, hogy leszólta a Terminátort meg a Mátrixot, és utána részletesen elemezte az Inside Out-ot, mint jó példát. Ezen amúgy annyira felhúztam magam, hogy össze is szedtem 21 sci-fit a 21. századra a 21 témakörben, ami köré épült az egész iromány. Ezt az egy fejezetet leszámítva viszont kifejezetten élveztem az olvasást és a gondolkodást, egészen biztosan elő fogom még venni az elkövetkező időszakban.

Itt írtam egy kicsit többet arról, hogy miről is szól tulajdonképpen a könyv: http://ekultura.hu/2019/01/11/yuval-noah-harari-21-leck…

51 hozzászólás
hajoacs>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Ahogy Popperre és Feldmárra szükség van a pszichológia területén, ugyanúgy szükség van egy Hararira is a társadalomtudományon belül, aki egyrészt kísérletet tesz a technológiai/társadalmi fejlődés várható irányainak a bemutatására, és emellett felhívja a figyelmet azoknak a kockázataira is. Mivel ez mindenkit érint, a szerep is globális, ahogyan maga a termék is. Kicsit olyan, mint amikor egy gyerek rácsodálkozik a világra, annak a sokszínűségére és ámulatba esik, narratíváját tekintve kimondatlanul a könyv is ebben a keretben mozog, még akkor is ha a könyvben számos negatív példát találunk. Az a gyanúm, hogy enélkül az érzelmi attitűd nélkül ez a könyv (a szerző) nem lenne ekkora siker – és tegyük hozzá, hogy fontos szerepe van a kockázatokra való felhívásban. Ami a negatívum, hogy borzasztóan kidolgozatlan. Pl. a technológiai fejlődések kapcsán a tér és az idő dimenziója teljesen elsikkad (elterjednek-e Afrikában is az önvezető autók? – van ennek realitása? Mikorra várható ugyanez Európában -mikor a Skandináv országokban és mikor a Balkánon?) Röviden: a fejlődés kapcsán felmerülő egyenlőtlenségekre egyáltalán nem tér ki.
Fontos állítás, hogy a technológiai fejlődés következtében számos állás fog megszűnni – ha ezt ennyire látjuk előre, milyen lehetősége van az államnak -pl. az oktatási rendszeren keresztül- erre felkészülni? Egyáltalán az állam hogyan tudja szabályozni ezt az átalakulást? Korábban már volt két fontos átalakulás: mezőgazdaságból-ipariba, ipariból-posztrindusztriálisba való átmenet; van-e ezeknek olyan tanulsága, amiket fel lehet használni a jövőre nézve? (nem tudom, nem vagyok elég jártas)
Végül az egyik visszatérő állítása, hogy globális identitásra van szükségünk. Csak egyetérteni tudok, de: kicsit marxi lesz, nem tudok jobbat; ki fogja hordozni ezt az identitást? értelmiség, középosztály? – Ki az aki erre elég fogékony és hatással is tud lenni a kormányok döntéseire? Mire elég, ha Észtország polgárai, akik nagyon előre járnak a technológiai alkalmazások használatában globális identitással rendelkeznek? (Harari ezelről már nem beszél, azt hiszem ha beszélne, akkor a guru szerepből kikerülve már-már politikus lenne, ami talán olyan veszteség lenne a számára, ami nem vállalható.)

4 hozzászólás
esztie>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Nehezemre esik megírni ezt az értékelést, mert magam sem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. A témák rettentő aktuálisak, olykor szájtátósan elképesztők, amikkel érdemes tisztában lenni (közvetlen ezután pedig terápiára menni), továbbá Harari egy művelt szerző, aki meglehetősen jó kérdéseket tesz fel, ellenben a válaszait legtöbbször egyoldalúnak, végletesnek, iszonyú szubjektívnek (és ezáltal cseppet szakmaiatlannak) éreztem. Néhol szorongtam, máshol érdeklődve figyeltem, sokszor viszont eléggé unatkoztam, pedig az alapkoncepció nagyon izgalmas, és azt hittem, hogy majd mindenkinek, mint kötelező olvasmányt fogom ajánlani. Összességében azt tudom mondani, hogy aki nyitott gondolkodású, tud anélkül más véleményéről olvasni, hogy a sajátját sértve érezné, valamint nincs mélyen beleásva egyik témába sem (akárcsak jómagam), annak tud majd érdekességeket nyújtani a könyv, de még így is sokszor elég túlírottnak hat, az olvasmányos részeket sűrűn váltják vontatott, szócséplő fejezetek, mintha csak az agyamat akarná átmosni, hogy ugyanolyan nézeteket valljak, mint ő. Nem tudhatom pontosan, de szerintem szakmabelieknek, tájékozottabbaknak ez cseppet pongyola. A felszínt kapirgálja, viszont azt túlontúl terjengősen és nem valami alaposan.

Barbár >!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Kristálytiszta logika, világos és szellemes érvelés, közérthetőség. Harari korábbi könyveivel magasra tette a lécet, de átugrotta. Megint levett a lábamról. A múlt és a jelen történéseit jól látja, és hihetően következtet a jövőre. A 21 leckét öt fejezetre osztva szórakoztatva tanít. A tét az emberiség jövője, és a szerző minden jelenlegi és később megjelenő veszélyt felsorol, ami ezt veszélyezteti.
Nagyon fontosnak tartja az empátiát, más szenvedéseinek a megértését. Akkor tudunk helyesen cselekedni. Ehhez szükség van az önismeretre, akár saját elménk vizsgálatára is, hogy megtudjuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Mindig figyelmeztet, hogy ne legyünk önzők, ne csak a magunk, családunk, nemzetünk, de az emberiség közös érdekeit nézzük. Itt van egy gondolata a bevándorlással kapcsolatban, ami kiegészítésre szorul. „[…] ha 500 millió jómódú európai nem tud befogadni egymillió szegény menekültet, akkor milyen esélyeik vannak az embereknek, hogy úrrá legyenek ennél sokkal mélyebb, egész globális civilizációnkat érintő konfliktusokon?” (139. oldal) A valóság az, hogy már most többen vannak mint egymillió, és több millióan várakoznak, hogy azonnal elinduljanak, amint lehetőségük adódik rá.
A szerző nagy érdemének tudom be, hogy különbséget tesz nacionalizmus és sovinizmus, valamint nacionalizmus és fasizmus között. Bizonyos körökben divat ezeket a fogalmakat összemosni.

Fainthoar>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogta magát az agyam, bekuckózott, és megköszönte, hogy ismét otthon lehet. És nagyon örültem, hogy erre az agyamnak otthonos vágányra sikerült visszatalálnia Hararinak, mert a Homo Deus után azért maradt bennem némi ellenérzés.

Végülis a 21 leckét elolvasva nem éreztem azt a katarzist, amit anno a Sapiens adott (és nem tudom, sikerül-e valaha azt megismételni), de közben meg tetszett, hogy ebben a könyvben egy sokkal szubjektívebb hang szólal meg, több személyesebb példával. Harari a könyv végén azt írja a köszönetnyilvánításban, hogy az olvasói nélkül mit sem érne a könyv – és egyúttal pont ennél a könyvnél éreztem azt, hogy sokkal több helyen inkább magának írta, mint másoknak.

Ami aggályom volt a könyvvel kapcsolatban, azt gyakorlatilag már a Homo Deusnál is éreztem: Harari nekem egyszerűen túl pesszimista. Meg nem igazán nézett körül a nagy magyar valóságban (bár ez igazán nem róható fel neki). A gondolatai néha egészen az egzisztenciális válság határára bírják sodorni az embert; bár szerencsére ezúttal fel voltam vértezve annyi szkepticizmussal, hogy ne érintsenek mélyen a sötétebb jövőképei se.
Néhány gondolat pedig már annyiszor tért vissza, hogy egy nem túl értelmes iskolásnak éreztem magam, akinek csak nem mennek a fejébe az összefüggések (pedig de).

Minden hibája ellenére viszont azt gondolom, Harari továbbra is nagy abban, hogy formát és logikát adjon olyan ötleteknek és gondolatfoszlányoknak, amik nem feltétlenül újszerűek, viszont eddig még csak úgy rendszertelenül motoszkáltak ott az ember tudata szélén. (Fél gondolatban meg akartam kockáztatni, hogy Harari olyan a társadalomtudománynak, mint a természettudománynak Hawking volt, mert mindketten sokkal emberközelibb távlatokba hozzák a saját tudományterületüket, de azért ilyen messzemenő következtetéseket – még – nem vonok le :)).

metahari P>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

I. resz: A technologiai kihivas
Tulnyomoreszt a nosztalgianktol kene megszabadulni es a jozan esz talajan gyokeret ereszteni – ezt a fejezet 5.0
II. resz – A politikai kihivas
Egyesult Emberek Allamai – ez jutott eszembe az egeszrol, meg az, hogy mintha mar par ezer eve vacakolnank ilyesmivel – 4.5
III. resz – Despair and Hope
Ne ess panikba es mindig legyen nalad egy torulkozo – 4.5
IV. resz – Igazsag
Az mind odaat van, es a kutyak is… – 5.0
V. resz – Rugalmassag
Abszolut egyetertek es hozzateszem: felelosseg. Resilience and Responsibility. Erre a reszre is 5.0
Vegul ugy dontottem, hogy amennyire suru es gondolkodtato, felteszem hangoskonyvben a lejatszora es hosszabb edzesekre elviszem magammal, futas vagy biciklizes kozben jol szokott esni egy kimuvelt tarsalgas.

Kettinger_Laura P>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Vitathatatlan, hogy Yuval Noah Harari egy kivételes zseni, és tervben van, hogy egyszer majd az összes megjelent könyvét elolvasom. Ezt vegyes érzelmekkel zártam le, az első hét lecke nem érintett meg. Az egyik része távol áll tőlem, ezért nem annyira érdekelt, a másik részét pedig már vettük az egyetemen is. Aztán jött egy nagy váltás és a középső részt (8-18. lecke) nagyon szerettem. Sajnos a lendület nem tartott ki, az utolsó három rész nekem száraz volt mint a fájdalom, de azért egy baráti 4,5 csillagot még így is megszavazok Hararinak.

Spießbürgerin P>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Megint a horizontomat továbbította. Nem is sejtettem például hogy a biotechnológia olyan fontos lehet a jövőnkben, de értelmesen érvelt (csak röviden, mert többet lehet a homo deusben olvasni). Kedves, értelmes stílusa van és érezhető, hogy a szerző kiemelkedően okos és művelt, anélkül hogy ez dicsekedésnek tűnjön. A forrásokat felsorolta a szerző, és azokból is fogok néhányat olvasni, mert elég érdekes könyveket, paper-eket, interjúkat hasznalt fel. Szóval sokat lehet ezzel a könyvvel tanulni és felfedezni. :)

Luri>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a könyv kapcsán: egyrészt elképesztő volt olvasni ezekről a témákról, ilyen környezetben, levezetésekkel és következtetésekkel. Bizonyos részeknél leesett az állam, amikor ráismertem egyes dolgokra, amik a hétköznapokban is jelen vannak, megfigyelhetők. Nagyon érdekes sztorikat és történeteket mesél, amiket eddig sehol nem olvastam vagy hallottam. (Kedvencem a Hókuszpókusz varázsige története :)
Másrészről viszont nagyon terjengősnek éreztem. Nehéz olvasmány volt, de nem csak a témája miatt, hanem azért is, mert kicsit “túlírt” bizonyos részeket Harari, valószínűleg számomra élvezhetőbb lett volna a kötet akkor, ha nem hosszasan fejtegeti ugyanazt a témát más szavakkal, hanem kicsit lényegretörőbben foglalja össze. Annak ellenére, hogy természetesen tudtam, hogy ez nem egy regény, nem egy kellemes esti olvasmány, hanem bitang módon oda kell figyelni minden egyes mondatára – én picit csalódott voltam.

IngridB>!
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Ez az első könyvem a szerzőtől. Eredetileg a Sapiens-t kerestem a könyvesboltban, de kifogytak belőle, így gondoltam az utolsó könyvel kezdem a sorozatból, ahol a szerző a jelen kihívásaival foglalkozik.
Tetszett és érdekes dolgokat pedzeget arra vonatkozóan, hogy mit tehetünk most, amivel elkerülhetünk bizonyos jövő béli problémákat.
Én egy picit úgy érzem, hogy sokat ismétel a szerző és habár lehet csak én érzem így, számomra az MI ilyen szintű térnyerése még nagyon távoli.
Tetszett, amit a nacionalizmus politikai kihívásairól ír, habár azt vártam, hogy a Donald Trump jelenséget picit bővebben kifejti.
Ami egyáltalán nem tetszett, hogy a Facebook jelenségről nem mint probléma beszél. Szerintem a FB térnyelése sokkal aggasztóbb mint az MI.
De amúgy tetszett és alig várom, hogy a többi könyvét is olvashassam.


Népszerű idézetek

Rea>!

A demokrácia Lincolnnak arra az elvére épül, hogy a „bolondíthatsz néhány embert mindig és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit”. Ha a kormány korrupt, és nem javít az emberek életén, előbb-utóbb elegendő ember fogja ezt felismerni, és leváltják a kormányt. A média kormányzati ellenőrzése azonban aláássa Lincoln logikáját, mivel megakadályozza az állampolgárokat abban, hogy rájöjjenek az igazságra. A média fölötti egyeduralma révén az uralkodó oligarchia újra és újra ráfoghatja a hibáit másokra, és a külső fenyegetésekre terelheti a figyelmet – legyenek azok valódiak vagy kitaláltak.
Egy ilyen oligarchiára épülő rendszerben mindig van valami válság, ami előbbre való az olyan unalmas dolgoknál, mint az egészségügy vagy a szennyezés. Ha a nemzetet külső invázió vagy ördögi felforgató elemek veszélyeztetik, ugyan kinek van ideje a túlzsúfolt kórházakkal vagy a szennyezett folyókkal foglalkozni? Egy végtelen válságfolyam megalkotásával a korrupt oligarchia az uralmát is a végtelenségig biztosítani tudja.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Lincoln · demokrácia
3 hozzászólás
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom.

(első mondat)

Bori_L >!

Az embernek mindig is az volt az erősebb oldala, hogy feltaláljon valamit, s nem az, hogy bölcsen használja azt.

20. oldal

2 hozzászólás
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Az erkölcsiséget nem isteni parancsolatok betatása tartja fent, hanem a szenvedés enyhítésére való törekvés. Ezért aztán ahhoz, hogy morálisan cselekedjünk, semmilyen mítoszban vagy történetben nem kell hinnünk. Csupán meg kell tanulnunk átérezni a szenvedést. Ha valóban megértjük, hogy egy cselekedet szükségtelen szenvedést okoz nekünk vagy másoknak, természetes módon óvakodni fogunk tőle.

178. oldal, III. rész: Kétségbeesés és remény - Isten (Animus, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Sok pedagógiai szakértő szerint az iskoláknak át kellene állniuk „a négy K” – kritikus gondolkodás, kommunikáció, kollaboráció, kreativitás – oktatásra. Tágabb értelemben véve a technikai készségek helyett a sokoldalúan használható készségekre kellene helyezniük a hangsúlyt […], hogy képesek legyünk alkalmazkodni a változáshoz, új dolgokat tanulni, és ismeretlen körülmények között is megőrizni a mentális egyensúlyunkat.

229-230. oldal, V. rész: Rugalmasság - Oktatás (Animus, 2018)

Bori_L >!

Az emberi ostobaság az egyik legfontosabb erő a történelemben, mégis hajlamosak vagyunk nem venni róla tudomást.

160. oldal

Fainthoar>!

A legjobb tanács tehát, amit egy tizenöt évesnek adhatok, aki egy elavult iskolában ragadt valahol Mexikóban, Indiában vagy Alabamában, így hangzik: ne támaszkodj túlságosan a felnőttekre! A legtöbben jót akarnak, de nem értik a világot. A múltban aránylag biztonságos volt a felnőtteket követni, mert elég jól értették a világot, és az csak lassan változott. A 21. század azonban más lesz. A változás egyre gyorsuló üteme miatt sosem tudhatjuk biztosan, hogy amit a felnőttek mondanak, az időtlen bölcsesség-e, vagy lejárt szavatosságú előítélet.

233. oldal, 19. Oktatás

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · felnőtt · fiatalság · változás
Bori_L >!

A filozófusok türelmes emberek, a mérnökök azonban már kevésbé, a befektetők pedig még annyira sem.

13. oldal

Bori_L >!

Az élmények megosztásának hirdetése arra biztatja az embereket, hogy mások szemével lássák, ami velük történik. Ha történik valami érdekes, a Facebook-felhasználókat arra sarkallják az ösztöneik, hogy kapják elő az okostelefonjukat, készítsenek egy fotót, posztolják, és várják a lájkokat. Mindeközben alig érzékelik azt, mit éreznek ők maguk. Sőt azt, hogy mit éreznek, tulajdonképpen egyre inkább az online reakciók határozzák meg.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Facebook
2 hozzászólás
Bori_L >!

Donald Trump azzal riogatta a szavazókat, hogy a mexikóiak és a kínaiak el fogják venni a munkájukat, és ezért falat kell építeni a mexikói határon. Azt nem mondta, hogy az algoritmusok fogják elvenni a munkát, és ezért tűzfalat kéne húzni Kalifornia határára.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Donald Trump · Kalifornia

Hasonló könyvek címkék alapján

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Edward Kidder: Az ősi Japán
Zhouying Jin: Az emberiség jövője
Spencer Wells: Az ember útja
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai
Christopher McDougall: Futni születtünk
Elaine Morgan: A nő származása
Vadász Géza (szerk.): Letűnt civilizációk
Craig Glenday (szerk.): Guinness World Records 2017
Vér Ádám: Az Újasszír Birodalom keleti tartományai