Hogyan ​éljünk japánul 7 csillagozás

Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

A ​japán szokások és hagyományok évszázadokon át virágoztak és gyarapították a jól-lét modern gyakorlatát: elég csak az ikigaiban (elégedettség), a shinrin-yokuban (erdőfürdőzés), a wabi sabiban (a tökéletlenség szépsége) vagy a teaszertartásban rejlő megannyi bölcsességre gondolnunk.

A Hogyan éljünk japánul szerzője hozzáértő és bennfentes útmutatót ad Japánhoz, hogy segítse az olvasót a japán design, a konyhaművészet, a kultúra és az esztétika mélyebb megismerésében. Már maga Tokió, az összes metropolisz anyja, ragyogóan megvilágítja, miként lehet barátságban együtt élni a természettel: a túlurbanizált mega-fővárost a világ egyik legkiterjedtebb erdősége övezi. E kettősség tökéletesen szimbolizálja a japánok tiszteletét a természet és a természetes világ, illetve az ember által alkotott környezet iránt.
Találjuk meg a magunk zenjét, fedezzük fel az elégedettség örömét, és szánjunk időt arra, hogy megismerjük a felkelő nap országát. Ehhez a legjobb, ha első lépésként… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Scolar, Budapest, 2018
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632449296 · Fordította: Lerch Gabriella, Vancsó Éva · Illusztrálta: Taku Bannai

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Kiotó


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 81


Kiemelt értékelések

>!
rainymood
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

Az utóbbi években elkezdtek érdekelni egy ország nevezetességeit bemutató, akár más kultúrákról szóló könyvek.
Ezzel a kötettel kicsit jobban beleláthattam Japán történelmébe, és egy tisztább képet kaphattam az életmódjukról is. Nagyon tetszett, hogy a fejezetek tagoltak voltak, és a sok kép is azt szolgálta, hogy az olvasó jobban el tudja képzelni a szerző által kifejtett érdekességeket.

>!
Riel_chan
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

Ne a borító alapján ítélj meg egy könyvet – azt hittem, ez a mondat csak a nem túl szép borítójú, de annál érdekesebb tartalommal bíró könyvekre igaz. Aztán jött a Hogyan éljünk japánul, amibe japán-szeretetemnek hála annyira beleszerettem, hogy az amúgy általában üres kívánságlistámon most ez az egy könyv szerepelt hónapokig. Végül egy könyvtári példányt olvastam el, és amekkora lelkesedéssel kezdtem bele a könyvbe, a végén annál elkeseredettebben raktam le (azért némiképp hálát adva a sorsnak, hogy nem költöttem rá a pénzem). Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a borító, és a könyv hátulján szereplő érdekesnek ígérkező leírásnak dőltem csak be.
Pedig belelapoztam én már első találkozásunkkor, a könyvesboltban is (kizárólag a fantasztikus anyagú borító megsimogatása, és az új, hófehér lapok megszaglászása után), és bár már a képek is lélegzetelállítóak voltak, még az egyes kis téma címeket is elolvastam. Ez sem volt elég sajnos arra, hogy jól megítéljem, miről is fog szólni ez a könyv. Segítek: évszámok, adatok, statisztikák, és a sógunátus – meidzsi restauráció – második világháború kombó hatásainak tényszerű feltárása, a létező összes témára kivetítve. Én tényleg nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. De nem szeretem a történelemkönyveket. Az érdekesnek titulált történelemkönyveket sem. Mert hiába van amúgy tényleg rengeteg (számomra is új) információ bennük, ezek annyira töményen vannak tálalva, hogy nem tudom megjegyezni őket. De ha már adatok, akkor miért nem a Shinkansen gyorsaságát írja le az író, ahelyett, hogy az első és az ötödik évében naponta hány utast szállított a vonat? Miért volt ez szerinte relevánsabb? Pedig, a könyv hátulján lévő szöveg szerint „… a legjobb, ha első lépésként elmerülünk a Hogyan éljünk japánul fejezeteiben.”. Nos, szerintem ez a könyv nem feltétlen jó első lépés.
Lehet, hogy az én hibám, hogy érdekességeket, mindennapi dolgokat, szokásokat vártam. Hogy hogyan élnek japánul… A könyv végére viszont egy kis játékkal szórakoztattam már magam: elolvastam a téma címét, amiről asszociáltam a témában szerintem legismertebb/legáltalánosabb/legérdekesebb dologra, és aztán figyeltem, megemlíti-e a könyv. A válasz általában: nem… Mondjuk tényleg nehéz elmélyedni a dolgokban, ha erre egy 220 oldalas könyv kb. 100 oldalnyi helye van csak, azt is majdnem ugyanennyi témára bontva. Bepillantások ezek csak, amik FŐLEG az egyes dolgok kialakulására koncentrálnak. Nevekkel, adatokkal, évszámokkal. Felsorolva, de sokszor nem elmagyarázva.
Azért egy kicsit gonosz az is, hogy a könyv hátulja annyira kecsegtetően előrevetít olyan, manapság elég sok más könyvben is feldolgozott érdekes témát, mint az ikigai, a wabi sabi és a shinrin-yoku, hogy aztán ezeket a téma adott oldalain 3-4 sorban lerendezze. Meg az is, hogy a Kuroszavától a Studio Ghibliig című témához három Ghibli animének a plakátját rakták illusztrációként, hogy aztán ugyancsak 4 sorban elintézzék, amúgy mellékesen említve csak az animéket.
Művészetek és kultúra gésák nélkül, zene hagyományos japán hangszerek nélkül, gasztronómia onigiri és miso leves nélkül. Ezt kaptam, de nem erre számítottam, ezért kicsit becsapva érzem magam.


Népszerű idézetek

>!
Holdbéli_nyúl P

Kiotó, vagy ahogy a fővárossá válásakor, 794-ben hívták: Heiankjó, Kanmu császár idejében jött létre. Az uralkodó szakítani kívánt Nara ősi fővárosának udvaroncaival és az egyházi hatalommal. Döntését a feng shui kínai művészetére alapozva hozta meg, ami szerint a városnak úgy kell elhelyezkednie, hogy a hegyek északra nézzenek, a folyó keletre, a tó délre, a főbb útvonalak pedig nyugatra.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kiotó
1 hozzászólás
>!
Jeffi P

Manapság viszont a hírességek tömkelege töri magát, hogy kikanyarinthassa magának a szórakoztatóipar egyébként folyamatosan apadó pénzeszsákjából a maga részét. A piacot elárasztotta a J-pop, azaz a mesterségesen feljavított énekhangot használó japán popzene. Akinek a hangja önállóan nem elég szalonképes, azokat népes lány-és fiúbandákba teszik. Az egyik legszélsőségesebb példa az AKB48 lánybanda, amelynek több mint száz tagja van. A névben lévő negyvennyolcas szám a banda eredeti, 2005-ös létszámát jelöli.

85. oldal, Celebkultúra (Scolar, 2018)

>!
Jeffi P

A nyugati művészek számára a végtermék a legfontosabb, legyen az egy festmény, szobor vagy bármi más. A japán alkotó szemében viszont a kész tárgy csupán múló pillanat a művész folyton a tökéletesség felé törekvő életében, még ha a tökéletesség maga soha nem is érhető el.

94. oldal, Kézművesek országa (Scolar, 2018)

>!
rainymood

Végül is a rettegésben leélt élet nem élet. Ennek megfelelően igyekszünk felismerni és kiaknázni a mindennapok nyújtotta örömöket.

40. oldal, Földrajz és népesség

>!
Robertaiixiix

Egyrészt, bár természetesen szeretem a hazámat, Malcolm X szavaival élve nem tehet minket olyan elvakulttá a patriotizmus, hogy ne lássuk meg tőle a valóságot. Régen rossz, ha erkölcsi iránytűnket megdelejezi a hazaszeretet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában (1185-1603)
Krász Lilla: Magánélet a Habsburgok korában
Németh György: Ókori gyermekjátékok
Catherine Salles: Magánélet a római császárok korában
Alfred Dunhill: Pipák könyve
Philippe Jacquin: Magánélet Buffalo Bill korában
Madarász Andor: A fonal regénye
Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku
David Michie: A dorombolás művészete
Giulia Enders: Bélügyek