Emlékszem ​rád 162 csillagozás

Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Három reykjavíki fiatal érkezik a világvégi, lakatlan Hesteyri faluba, hogy felújítsanak és vendégházzá alakítsanak egy régi épületet. Az új lakók már kezdettől fogva úgy érzik, mintha nem lennének egyedül: különös hangokat hallanak, ráadásul egy-két nap után olyan dolgok jelennek meg a ház körül, amelyeket nem ők vittek oda, beleértve két keresztet is a helyi temetőből. Eközben a fjord túlpartján lévő városkában meglepő esethez riasztják a rendőrséget: valaki minden látható ok nélkül betört a helyi óvodába, és teljesen feldúlta azt. Megtudják, hogy ugyanez ugyanitt megesett már egyszer, valamikor az ötvenes években. Az esethez kiküldött rendőrnő a frissen a városba érkezett pszichiáter, Freyr segítségét kéri, aki válását és fia eltűnését próbálja kiheverni a nyugalmasnak tűnő környéken. Ám kisvártatva újabb dolguk akad: egy környékbeli faluban öngyilkos lesz egy asszony. S ami a legkülönösebb, búcsúlevelében feltűnik Freyr eltűnt fiának neve.

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2014
346 oldal · ISBN: 9789633242742 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2014
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242728 · Fordította: Torma Péter

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Dagný · Freyr


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Akartam olvasni egy skandináv krimit (lehetőleg izlandit), és ezt választottam. Skandináv krimi ez? Lópikulát. Ez egy horror. Mégpedig a visszajáró halott gyerekes fajtából. Ezt azért nem ártott volna előre tisztázni, mert az én viszonyom a horrorokhoz meglehetősen ambivalens: egyfelől felettébb izgat a téma, ezért nagyon szívesen meghallgatom, ha valaki elmeséli valamely rémfilm történetét. De hogy meg is nézzem ugyanezt a rémfilmet, az teljesen ki van zárva. Ahhoz épp elég történelmet olvastam már, hogy el tudjam képzelni, milyen elképzelhetetlen szörnyűséget képesek elkövetni az emberek egymással – mit idegesítsem még magam azon is, hogy fiktív emberek (vagy kísértetek, démonok, és egyéb természetfeletti entitások*) milyen szörnyűségeket tesznek más fiktív emberekkel? Mi értelme van ennek? Ennélfogva nem is alakulhatott ki bennem megfelelő rezisztencia a horror irányában, egyszerűbben szólva: nagyon tudok parázni rajtuk.

Sigurðardóttir két szálon futtatja a sztorit. Az egyik nyomokban valóban tartalmaz krimit: egy feldúlt kisvárosi óvoda ügyében nyomozgat a csinos rendőrnő és alkalmi segítője, a fővárosból odaszakadt pszichiáter. A másik szálban viszont három eleve szerencsétlen, és idővel még szerencsétlenebb figura (plusz a kutya**) indul el télvíz idején felújítani egy házat egy kihalt faluba, hogy aztán egyre paranormálisabb*** események döbbentsék rá őket, mekkora hülye ötlet volt ez – no, ez műfajilag épp annyira skandináv krimi, mint mondjuk a Múmin. A szerző gátlástalanul beleprésel minden horror-klisét a szövegbe: 1.) egyes szereplők múltját feldolgozhatatlan trauma szeplősíti 2.) egyre-másra tűnnek fel olyan, egyre rémisztőbb üzenetek, amiket régebbi, rejtélyesen elhalálozott áldozatok hagytak hátra 3.) minden utal mindenre, de semmi sem világos 4.) keresztek is vannak 5.) és persze vannak gyerekek is. No most én nem tudom, hogy ki alkalmazta először horrorra azt a felismerést, hogy a gyerekek valójában nagyon rémisztő kis micsodák****, de egy zseni volt. Merthogy milyen rohadt rémisztő tud már lenni, amikor egy gyerek a szemébe lógó loncsos haj mögül bámul a semmibe, vagy valami érthetetlen, de igen jelentőségteljes szót mantráz eltorzult hangon. Az meg, amikor egy gyerekhang dalolgat egy olyan szobából kifelé, amiről mindenki tudja, hogy nem tartalmaz gyereket, hát az aztán tényleg akkora cidri, hogy a Holdról is látszik. Sigurðardóttir erre az elemre pofátlanul rájátszik, és az is világos számomra, hogy ez a könyv a kelleténél jóval bőbeszédűbb olyan részkérdésekben, amelyek egy horrorrajongó számára totálisan kihagyhatóak. Ugyanakkor ezen könyv olvasása közben én kifejezetten rosszul éreztem magam, és alig vártam már, hogy vége legyen. Feltételezem, ez egy horror esetében jótulajdonság. Aztán mondjuk a könyv második felére kialakult bennem a szükséges rezisztencia, mert onnantól kezdve angyali nyugalommal fogadtam Sigurðardóttir rémisztgetésre tett kísérleteit – vagy azért, mert addigra ellőtte az összes patronját, vagy azért, mert olyan sok patronnal kezdett el lövöldözni, hogy azt már igen nehéz volt komolyan venni. spoiler Feltételezem, ez egy horror esetében rossztulajdonság – de én nagyon hálás voltam érte.

* Ha már természetfeletti entitások, akkor én inkább Csingilinget, a barkácstündért választanám. Ő például sosem kúszna elő minősíthetetlen frizurával egy kútból, hogy magával rántson a kínba és a szenvedésbe.
** A kutyákat (és egyéb házikedvenceket) amúgy észrevételem szerint gyakran arra használják fel az ilyen sztorikban, hogy az ő haláluk legyen az első komolyabb jelzés a többiek felé, hogy nagyon-nagyon-nagyon nagy baj van. Elég hálátlan szerep. És nem mondom meg, hogy ebben a műben is ez történik-e. spoiler
*** Milyen érdekes, hogy ezek a sírontúli gonosztevők mennyire fejlett dramaturgiai érzékkel vannak megáldva! Ahelyett, hogy rögtön nekirontanának a territóriumukba tévedő egyénnek és megennék őt, előtte mindig szép fokozatosan megőrjítik.
**** Itt jegyezném meg, hogy Sigurðardóttir az ifjúsági irodalomból elindulva jutott el eddig a könyvig. Ami jól jelzi, hogy skandináv gyerektörténetek írói, és a vériszamos bűnsztorik kiagyalói között olyan jelentős átfedés van, ami megérne egy kiadós pszichiátriai tanulmányt.

27 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Nem a legmagasröptűbb krimi, amit valaha olvastam, de a legparább misztikus horror, aki valaha a kezembe került. Minden hibája ellenére én rendesen becsokiztam rajta, ezért jár az öt csillag.

2 hozzászólás
Euthümia_K P>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

De régen olvastam ennyire ijesztő, félelmetes misztikus horrort. Annak ellenére, hogy viszonylag eléggé alul van értékelve a könyv, nekem határozottan tetszett. Az írónő olyan átéléssel, annyira élethűen írta meg a misztikus jeleneteket, hogy néha még a szívem dobbanása is megszűnt egy-egy jelenetnél. Bár a krimi jelző is szerepel a címkék között – gondolom a nyomozói szál miatt –, sokkal inkább a horror címke illik rá. A cselekmény két szálon fut. Látszólag nincs semmi összefüggés a két történet között. Ahogy azonban haladunk a történettel, úgy bontakozik ki előttünk, hogy miként fonódik össze a két szál. Zseniális történet tárul elénk. Mindenesetre, aki kimondottan skandináv krimit keres, annak nem ajánlom a könyvet, de aki szereti a szellemekkel ijesztgető horrorokat, annak kötelező olvasmány. spoiler

6 hozzászólás
mate55>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

A könyvet az északi írók összetéveszthetetlen stílusa jellemzi. Mondom azért, mert él bennem egy olyan sztereotípia Izlandról, hogy pöttömsége, elszigeteltsége és csontig hatoló hideg időjárása miatt kiváló lélektani könyveket lehet itt írni. Egy viszonylag érdekes témákat feszegető alkotás, eltűnt gyerekekkel, vallással, szerelmi háromszöggel, ahol a látszólag két függetlenszál közül a gyerekszál adja a könyv fő tragédiáját. Párhuzamosan egy másik történeti vonalnak is a „szemtanúi” lehetünk, ahol egy kisfiát elvesztett pszichológus, próbálja összerakni az életéből maradt darabkákat. A történet középpontjában egy nyomozás áll, melynek szálai jóval messzebbre mutatnak, mint azt elsőre gondolnánk. A vége pedig szívszaggató, totálisan kikövetkeztethetetlen és döbbenetes, több szempontból is. Úgy vezetett az orromnál fogva…Többet nem szeretnék elárulni a sztoriból, esetleg még annyit, hogy az írónő kiválóan összesimítja az eseményeket, mindezt úgy, hogy több idősíkot is ügyesen mozgat. A legnagyobb kérdés számomra két dolog volt: működik-e, mint (szerintem) természetfeletti thriller/horror, mivel igen erős drámai vénával rendelkezik? Tud-e valami olyan pluszt hozzáadni, amitől más lesz, mint a többi hasonló regény? És egyértelműen, igen a válasz. Persze közel sem tökéletes, mégsem tudok fogást találni rajta, még annak ellenére sem, hogy nem ostromol korszakalkotó magaslatokat, nem túl könnyen emészthető mindenki számára, de mégis tartalmas horror, amely képes lehet újat mondani egy legtöbbször csak elhasznált motívumokból dolgozó zsánerben. Nem egy könnyed délutáni szórakozás, hanem egy elgondolkodtató történet. Nem fogunk vidáman és megkönnyebbülten felkelni a fotelból, de aki vevő a fajsúlyos horror sztorikra, annak megéri belevetnie magát.

6 hozzászólás
smetalin>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Mivel én már tudtam mire számítsak, ezért nekem nagyon tetszett, de ha nem tudtam volna is ez lenne a helyzet.:)
Krimit csak nyomokban tartalmazott, több volt itt a kísértet és szellem, és jött velük a borzongás is. Szerintem okosan oldotta meg az írónő, hogy két szálon olvashattunk a cselekményről, amit elég kacifántosan de csak összemosott a végére.
Volt itt régmúlt, közel múlt és jelen, voltak gyerekek, felnőttek és sok-sok titok, és volt itt gyilkosság is.
Aki nem szeret szellemekről olvasni, az ne vegye kezébe a könyvet, de a maradéknak kötelező:)

8 hozzászólás
dagikám>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Remélem ebből a könyvből nem készül film, vagy ha már van akkor sosem láttok belőle egy filmkockát sem, mert biztos infarktust kapnék az első percben. Szó szerint féltem, nem is tudom mit csináltam volna én egy elhagyatott házban a semmi közepén.

Tetszett egyrészt, hogy felváltva láthattuk a két cselekményszálakat, másrészt pedig bosszantó volt, hogy mindig idegörlő pillanatban ért véget az adott fejezet. A végkifejletnél nem gondoltam volna, hogy így összefésűli a 2 eseményszálat, de ütős volt.

3 hozzászólás
Angele>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Végül is krimi volt ez, nyomoztak egy eltűnt kisgyerek után. Igen bizony voltak szellemgyerekek, bár azért nekem ez horrorisztikusnak nem tűnt, jobban lehetett volna játszani a feszültséggel. Volt egy két csavar a végén, viszont középen egy kicsit kurtítottam volna. Összességében egyáltalán nem volt rossz. Szerintem.

rosemary_goth P>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Na ez az a kategória, amit film formájában sosem néznék meg!
Az tuti, hogy Yrsa barátunk nagyon ért a besz@ratáshoz!
Nem mondom, hogy tövig rágtam a körmeimet, de azért fickándoztam kicsit a fotelomban. Szinte az elejétől a végéig rettegve várod, hogy mi fog a következő részben történni…
Sehol egy hulla (mármint konkrét), sehol egy nagy adag vér, de mégis úgy érzed magad olvasás közben, mintha a következő kanyarban egy trancsírozott hulla kerülne eléd. Viszont pont a (tényleges) hullák hiányából adódóan a krimi szál is elég gyenge. Az ügy felgöngyölése azonban jó lett.

Ami tetszett:
– Az utolsó fejezetekig nem lehetett tudni, hogy hogyan érnek össze a történet szálai. Csak az volt tuti, hogy össze kell találkozniuk.
– Még az sem volt teljesen egyértelmű minden helyzetben, hogy most akkor kísértetesdit játszunk, vagy valaki megbújik a szellemek mögött, és csak valami nagy átverés van az ügyben.
– Nagyon jó kis csavarokat forgatott bele a történetbe, amik közül nem mind volt kiszámítható.

Ami nem annyira tetszett, és amiért a fél csillag leugrott nálam:
spoiler
Az tuti, hogy a nő beteg. Első könyvem volt tőle, de azért nem rémisztett el magától, van még a tarsolyomban tőle más is, amin borzonghatok majd :)

2 hozzászólás
bokrichard>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Szereted a skandináv krimit? Ha igen, akkor nem a te könyved ez. Hisz ez nyilvánvalóan nem krimi. Ha erőltetetten akarjuk, akkor is „csak” nyomozás. Skandinávnak skandináv: az összes korábban is elsütött, már-már állandósult jelző, erre az isten háta mögötti helyre is tökéletesen helyt álló: hideg, nyomasztó, sötét, misztikus. És hogy mit lehet ebből a speciális aurából egész jól kihozni? Természetesen egy horrortörténetet! Szereted a skandináv horrort?? Na akkor révbe értél, ne is menjél tovább, ez lesz a te könyved! Nem nagyon értem, hogy mire fel ez az alacsony százalék, hisz elég jó a történet. Két történetszálas, elátkozott házas, nyikorgó padlós, szellemgyerek-kacajos, halálos, keresztes, falra festegetős, egészében ködös, balladai homályos, parás… Szeretem! Na jó, vannak benne hibák, nem éppen egy nagy világmegváltás, meg néha túlontúl zavaros, szóval vékony a fal a nagyszerű és a szörnyű olvasási élmény között, de nálam még a határon van a dolog. Első könyvre nem is rossz, sokkal rosszabbra számítottam.

9 hozzászólás
FreeAngel P>!
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád

Szándékosan nem olvastam se fülszöveget, se értékelést az olvasás előtt, ami nálam nem szokott előfordulni. Abból indultam ki, hogy ez az a szellemgyerekes könyv, amiről Heni értékelését olvastam pár éve. A helyzet az, hogy az elején kb. csak emiatt nem tettem félre, annyira – ahogy @hcs23 mondaná – iskolai szintű a fogalmazás, de örülök, hogy folytattam, mert azért csak beindult lassacskán valami még a fele előtt.

Így is inkább este szerettem olvasni, mint nappal; úgy hatásosabb volt. :) Sőt újabb hasonló élménnyel gazdagodtam, mint anno King Éjszakai műszak c. kötetének olvasása során, amit az értékelés utolsó bekezdésében meg is örökítettem (https://moly.hu/ertekelesek/2406958).
Drága egyetlen szem Kisfiam a jó ég tudja, miért, újabban azzal szórakozik, hogy a részére egyébként éjszakai mosdózáshoz biztosított zseblámpával alulról világítja meg az arcát. Sötétben. Amikor egyik éjjel én mentem le a fürdőszobába (én nem szoktam villanyt kapcsolni), onnan kilépve pöppet meglepődtem, mert gyermekem töksötétben az imént említett megvilágításban állt mozdulatlanul a lépcső alján. És engem nézett. Tovább nem mesélem.. elég, ha elképzelitek.. Én is csak utólag tudok mosolyogni rajta, de még csak halványan. Majd kiheverem.
A könyv egyébként rendben volt, nekem bejönnek a szellemgyerekek :)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Angele>!

Freyr megkérdezte, tud-e róla, hogy valami baja lenne az irodája ajtajának, vagy nem ferde-e az épület, ami miatt az ajtó magától nyílik és csukódik. A gondnok először nem is értette a kérdést. Freyr elmagyarázta, hogy az ajtónak szokása kinyílni és becsukódni akkor, amikor a közelében sincs senki. A gondnok azt mondta, amennyire ő tudja, az épület szilárdan és vízszintesen áll. Hozzátette azt is, hogy ha meg volna dőlve, akkor Freyr ajtaja vagy csak kinyílna, vagy csak becsukódna magától, mindkettőt biztosan nem művelné. Hacsak azt nem gondolja, hogy az épület billeg.

PRicsmond>!

A fekete égen táncot járt a sarki fény. Hosszú szalagja lendületesen tágult ki és húzódott össze, olyan erőktől mozgatva, amelyeket Freyr nem értett.

Kókuszka>!

Tudta, hogy az olyan gyerekek, mint Bernódus, akiket a családtagok nem támogatnak, és érzelmileg elhanyagolnak, általában peremhelyzetben vannak. Szinte soha nincs „legjobb barátjuk”, és még örülhetnek, ha nem zaklatják őket folyamatosan.

161. oldal, 14.fejezet

Belle_Maundrell >!

Túl későn eszméltek rá, hogy bár az élet nem egy piknik, még mindig jobb a halálnál.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
PRicsmond>!

Bár az ember időtlen idők óta töpreng az álmok értelmén és célján, még nem sikerült egyértelmű választ találnia.

Gáborr_Nagy>!

Még soványabb volt, mint legutóbb, már-már egészen elfogyott. Ettől abnormálisan nagynak tűnt a feje, olyan lett, mint egy PEZ-adagoló.

Belle_Maundrell >!

[…] az embernek nem kell megjárnia a poklot, hogy együtt érezzen azokkal, akik oda kerültek.

95. oldal

_Katie_ P>!

Aki egyféle megoldást szeretne, jobb, ha csak azt az egyet javasolja.

robinson P>!

– Nem tudom, de valahogy nyugtalanít ez az egész.
Freyr újra végignézett a romhalmazon.
– Nem csodálom. Minden okod megvan aggódni, és azon töprengeni, mit csinál majd ez az illető legközelebb.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dagný · Freyr
3 hozzászólás
Angele>!

Meg kell találni Bennit, meg kell találni Benedikt Freyrssont.


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Carter: Kivégzés
M. W. Craven: A bábuk tánca
Stephen King: A búra alatt
John Cure: Istentelen vidék
Joe Hill: NOS4A2
Dean Koontz: A fékezhetetlen Quicksilver
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
John Cure: Hontalan lelkek
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz