The ​Diving Pool 3 csillagozás

Yoko Ogawa: The Diving Pool

Beautiful, twisted and brilliant – discover Yoko Ogawa.
A lonely teenage girl falls in love with her foster-brother as she watches him leap from a high diving board into a pool – sparking an unspoken infatuation that draws out darker possibilities.
A young woman records the daily moods of her pregnant sister in a diary, but rather than a story of growth the diary reveals a more sinister tale of greed and repulsion. Driven by nostalgia, a woman visits her old college dormitory on the outskirts of Tokyo. There she finds an isolated world shadowed by decay, haunted by absent students and the disturbing figure of the crippled caretaker.

>!
Vintage, London, 2009
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099521358 · Fordította: Stephen Snyder

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

ms_moly>!
Yoko Ogawa: The Diving Pool

impassive, sometimes cruel, bizarre, gloomy
I prefer Hotel Iris, but I will definitely read more from Y.O.

Belle_Maundrell>!
Yoko Ogawa: The Diving Pool

Különös, nyugtalanító hangulatú novelláskötet. Ez volt az első könyvem Yoko Ogawától, szóval nem voltak elvárásaim, de bejött ez a kicsit gótikus, lélektani horrorra emlékeztető atmoszféra. Olyan erősen áthatotta a történeteket, hogy szinte kényelmetlen érzés volt olvasni. Még csak nem is mondanám azt, hogy tetszett, de volt ebben a feszültségben valami annyira megragadó, amit csakis írói bravúrként tudok elkönyvelni.

Tulajdonképpen egyik novellában sem történik sok minden, de zseniális, ahogy teljesen hétköznapi dolgokkal sikerült ilyen intenzív érzéseket keltenie. Olvastatta magát és beszippantott, miközben taszított is. Ezért is vártam egy napot az értékelésével, mert még le kellett tisztáznom magamban, hogy mit is olvastam egyáltalán, és hogy mennyire tartom jó könyvnek. Egyébként jól ettem, mert frissen befejezve, kevesebb elmélkedéssel fél csillaggal kevesebbet adtam volna rá.

The Diving Pool: Valamiért egy ideig szentül meg voltam győződve róla, hogy a főszereplő lány egy szellem, annyira para volt, ahogy állandóan áhítattal figyelte az uszodában a fogadott testvérét. (Vagyis hát nem is tudom, hogy testvérnek számít-e, mert a csaj szülei vezetik az árvaházat, ahol a fiú él. De az ő részéről teljesen testvérinek tűnt a kapcsolat, szóval vegyük annak.) Aztán amikor interakcióba lépett másokkal, akkor elvetettem ezt a gondolatot, bár utólag úgy vélem, hogy tényleg lehetett volna úgy, és akkora még durvább lenne. Na mindegy, ezt már sutba dobtuk.
Mivel itt még nem tudtam, mire számítsak, ezért váratlanul ért, hogy milyen szadista irányt vett a sztori. Rossz volt olvasni spoiler, de a pszichológia oldala borzasztó érdekes. A főszereplő tele van elfojtással és frusztrációval, nem tudja kifejezni az érzéseit, nem beszél róluk senkinek, ami végül kegyetlenkedés formájában tör felszínre benne. Ráadásul úgy számol be ezekről a tettekről, mintha valami kielégülést okoznának neki, ami még zavarba ejtőbbé teszi az egészet. Teljesen pszichónak tűnt a végére, és bár elég lezáratlan, azért az okozott némi elégtételt, hogy a vágyai soha nem valósulnak meg spoiler

The Pregnancy Diaries: Ez volt legeseménytelenebb és passzívabb a három sztori közül. Lényegében nem történik semmi, de mégis olyan kellemetlen hangulatot áraszt. Eleve nem szeretek terhességről olvasni, mert olyan zsibbasztó hatással van az agyamra, de itt különösen nyomasztó volt már az is, ahogy az egész háztartást uralták a terhes nő szeszélyei és mindent neki kellett alárendelni. Egyébként szerintem ő maga sem tűnt lelkesnek, fura volt, hogy azt leszámítva, hogy a fizikai változások mekkora hatással voltak rá, nem is beszéltek róla, legalábbis az elbeszélő előtt. Másrészről pedig ott van a testvér, aki a naplót írja, ami szerintem már para, mert nem tudom elképzelni, hogy valaki a saját terhességén kívül bárkiét napra pontosan kövesse, és itt is azt éreztem, hogy névtelen főszereplőnk annyira elnyomja a saját énjét és az érzéseit, hogy valami visszafogott, passzív sunnyogással kell kieresztenie. Vagy a főzésen keresztül, mert az ételek leírása olyan intenzíven hatott az érzékekre. Minden tette borzasztó monoton és gépies volt, mintha semmi nem érdekelné, de volt benne valami morbid kíváncsiság és kísérletező hajlam spoiler.

Dormitory: Egyértelműen ez a kedvencem, még akkor is, ha ezután maradt bennem a legtöbb kérdőjel. Egy nő az unokatestvérének segít szállást keríteni a hajdani kollégiumában, miközben a férje Svédországban van. Nagyon gondolatébresztő történet volt. Én úgy éreztem, hogy a házvadászat, az unokatesó és a testi fogyatékkal élő férfi pátyolgatása is csak pótcselekvés volt, mert mindennel előbb akart foglalkozni, mint a költözéssel. Ez egyértelmű abból, amikor nem reagál a férj leveleire, és nem végez el semmit, amit kellene. Imádtam a pusztuló ház gótikus atmoszféráját, a furcsa zajokat, a színes, bódító virágokat, a mindig ott nyüzsgő méheket, és hogy mennyire támaszkodott az érzékszervekre a narratíva. Emellett pedig ott van a rejtély, ami a házat övezi, a korábban eltűnt diák, és hogy egy ponton az unokatesónak is nyoma vész, bár elvileg csak táborozik. De tényleg táborozik, vagy történt vele valami? Több elméletem is volt olvasás közben, néhány egészen elrugaszkodott, és olyan is, ami szerint valami csak a képzelet szüleménye. spoiler Őszintén szólva még mindig nem jutottam végleges döntésre, de szeretem, ha valami így megmozgatja az agyamat, szóval nem negatívumként fogom fel.

Nem állítanám, hogy élveztem, de az biztos, hogy emlékezetes, szokatlan olvasmány. Néhány napig még biztos emésztgetem az utolsó novellát. Nyitottnak érzem magam Ogawa más műveire is, kíváncsi lennék rá, hogy azok is ennyire rendhagyóak-e. Nem tudom, hogy a japán gótika létező kategória-e az irodalomban, vagy csak én találtam ki, de határozottan bejött.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell>!

The thought came to me with sudden clarity, as if I'd come to the important line in a poem.

Dormitory

ms_moly>!

When we grow up, we find ways to hide our anxieties, our loneliness, our fear and sorrow. But children hide nothing, putting everything into their tears, which they spread liberally about for the whole world to see.

The Diving Pool

Belle_Maundrell>!

[…] I'm sure it must have been even more wonderful then, when we were young and knew nothing about the pain of growing up.

The Diving Pool

Belle_Maundrell>!

It was a beautiful day, and the petals of the cherry blossoms had begun to fall like tiny butterflies settling to earth.

Dormitory

Belle_Maundrell>!

Still, it wasn't exactly a ruin, either. I could feel traces of life even in the decaying concrete, a warm, rhythmic presence that seeped quietly into my skin.

Dormitory

Belle_Maundrell>!

„Well, I suppose living alone does feel a bit like losing something […] Still, being alone doesn't mean you have to be miserable. In that sense it's different from losing something. You've still got yourself, even if you lose everything else. You've got to have faith in yourself and not get down just because you're on your own.”

Dormitory


Hasonló könyvek címkék alapján

Jay Rubin (szerk.): The Penguin Book of Japanese Short Stories
Banana Yoshimoto: Kitchen (angol)
Junichirō Tanizaki: The Reed Cutter / Captain Shigemoto's Mother
Ihara Saikaku: This Scheming World
Yukiko Motoya: Picnic in the Storm
Higuchi Ichiyo: In the Shade of Spring Leaves
Banana Yoshimoto: Dead-End Memories
Yoko Tawada: Where Europe Begins
Hiromi Kawakami: Parade
Banana Yoshimoto: Lizard