穿成囚禁男主的反派要如何活命 ​(Chuān chéng qiújìn nán zhǔ de fǎnpài yào rúhé huómìng) 95% 11 csillagozás

Ajánlották ezt a könyvet, bár azt hiszem egyébként is be volt téve a várólistámra, de lehet, ha nem ajánlják, akkor az elején elfordultam volna tőle, mert számomra az első 4-5 fejezet nagyon furcsa volt. Meg is fordult a fejemben, hogy biztosan jó történetbe kezdtem-e bele, mert maga az elbeszélés stílusa sem jött be igazán.

Aztán megtörtént a transzmigráció, és minden a helyére került.

Xiao Yuan nagyon emlékeztetett Wei Ying karakterére, mert ugyanazt az energiát sugározzák, de míg Wei Yingnek minden adaptációban sikerül az agyamra mennie, addig Xiao Yuant nem lehet nem imádni. Mindenféle erőfeszítés nélkül vicces, ráadásul egy édes, mérhetetlenül jószívű férfi. Imádtam.

Voltak benne azért történések, amikre számítani lehetett, tehát nem tartogatott annyira meglepetéseket, de ettől függetlenül nagyon is akadtak benne izgalmas részek. Kifejezetten élveztem a politikai és hadseregen belüli feszültséget, pedig nagyon nem értek ezekhez a dolgokhoz (lehet egy ehhez jobban értő ember nem ért velem egyet, de engem nagyon lekötöttek ezek a részek).

Az extrákba belekezdtem, de az igazat megvallva engem az valahogy nem érdekelt, szóval végül abbahagytam azoknak az olvasását.

Kifacsart ez a történet.
Mikor rátaláltam, és elolvastam a bevezetőt, néztem egy nagyot.
Modern világ, furcsa CEO-val, aki teljesen alkalmatlan arra, amire született, de azért kitartóan küzd, majd halálos beteg lesz. Előbb simán könyveket olvasgat, majd beleveti magát a webnovellek világába. Hehe, én itt akkorát röhögtem, hogy a tüdőm is kirepült. Gondoltam is, na, ezt halálod előtt megtalálni végtelen szerencse, mert így megúszol egy tengernyi bánatot és vergődést, hogy még csak ezt a fejezetet, mert pont úgy van vége, jaj még csak ezt is, mert hát ez is úgy ért véget.
Szóval néztem, hogy helyben volnánk, a főszereplőnk halálával indítani valamit, bármit, akármit mindig zseniális alapot ad. Ráadásul buddhistaként szívemhez közeli az ilyen téma, mármint a reinkarnáció és társai.
Aztán Xiao Yuan rátalált egy háremregényre, amiben a főszereplő eleinte egy szimpatikus pasas, de a regény második fele teljesen elszabadul, a rajongók pedig egy emberként lázadnak fel az igazságtalan cselekmények miatt. Olvasgatja a hozzászólásokat, majd úgy dönt, ő is ír valamit.
Az írónő pedig visszaír neki, hogy egyedül ő érti…
Halála után pedig a regényben ébred fel, méghozzá a koronahercegként, akit a regény főhőse brutális kegyetlenséggel megkínoz és megöl, mire a húga öngyilkos lesz, és minden is összedől.
Hát ez volt a bevezető
EZ

Aztán beleolvastam a kommentekbe, szegény Wei Yinghez volt hasonlítva, akit én kedvenc karakteremként tartok számon, de valahogy nem éreztem a köztük lévő fene nagy hasonlóságot. Jó, Xiao Yuan is halállal kezdi az új történetét, meg lökött és tökéletesen idióta, később pedig ugyanúgy a nagy pofájának hála döngölik hol a hóba, sárba, máskor meg az ágyba, de igazából a nagypofájú karakterek sajátja ez. Sosem tudják, mikor kell befogni, feladni vagy hátralépni, de ezért is olyan jópofák.
Kínában eléggé mennek ezek az újjászületéses/testcserés, időben ugrálós történetek, általában történelmi környezetben, egy nagy adag drámával körítve, amiket én pont imádok (ha még démonok és mágia is van benne, azonnal várólista).
Itt más a világ felépítése, és a történetvezetés is.
Xiao Yuan tényleg egy idióta, mármint komolyan véve az, egyszerűen olyan könnyedén megy el történések mellett, hogy azt szerintem már gyógyítani kéne. Ugyanakkor nagyon-nagyon lehet szeretni, mennyi effortot tesz céljainak elérésébe, ami nem más, mint hogy a regény történéseit éppen csak annyira változtassa meg, hogy ő életben maradjon. Ugyanis ő az a figura ugye, akit HeQing, a főszereplő brutálisan halálra kínoz. Na, ezt azért szeretné elkerülni, méghozzá úgy, hogy összebarátkozik bele.
HeQing eredetileg egy alfahím, egy háremtartó masszív kangörcs.
Eredetileg.
Kedves Xiao Yuan hatására némi eltérés lesz a személyiségében :)

Muszáj megemlíteni a sok karakter közül a legjobbakat, legérdekesebbeket.
A történetben van egy GL páros is, akik annyira édesek, hogy aki a műfajt szereti, már csak miattuk is olvassa el. Ráadásul nagyon jól is szerepelteti őket a drága írónő, én alig vártam, hogy felbukkanjanak!
Chungui: édes szívem! Szintén a kiemelkedő karakterek egyike, akit nem lehet nem szeretni. Az ő egyik jelenete miatt telesírtam fél csomag zsepit.
Még sok volt, de ők túl spoileresek lennének egy mondattal is.

Ami még fontos, hogy sok volt az öngyilkosság, és nem egynél az ember szíve összeszorult. Aki érzékeny az angstra, azért készüljön, mert bár mindenki cukinak írta, azért volt itt bőven tragédia, gyilkosság, öngyilkosság, önfeláldozás. Ráadásul fő párosunk szerelme sem az első fejezetek gyümölcse, sok vér kifolyt mindenkiből, mire eljutottak addig, hogy kezdjék egymást komolyan venni.

Egyik kedvencem lett, és ez a könyv gondoskodott arról, hogy csak 3 órát aludjak a finálé előtt. Nem tudtam letenni ugyanis..

Hát ez végtelenül cuki volt. Még az extrák hátra vannak, de az angol rajongói fordítás ma ért a történet végére, és azt kell, hogy mondjam, ez a sztori hamar az egyik kedvencem lett.

A történet: Xiao Yuan újjászületik egy történelmi háremregény ifjú, meleg császáraként, aki bebörtönözte a főszereplőt. Mivel a regényben a karaktere csúnya véget ér, Xiao Yuan nekiáll, menteni a saját bőrét. Első lépésként megpróbálja magához édesgetni a főszereplőt! Most már csak az a kérdés, ez elég lesz-e ahhoz, hogy életben maradjon?

A sztori habkönnyű, a karakterek mind nagyon szerethetőek. Xiao Yuan teljesen lökött. A versidézetei és a random modern kornyikálásai bearanyozzák az ember napját. A regény nyelvezete egyszerű, és nagyon könnyű olvasni. Nem is váltja meg a világot. A rövid fejezetek pont arra jók, amire készültek. Szórakoztatnak. (Bár időnként azért sikerül egy-egy érzelmesebb húrt is megpendíteniük)

A főszereplő páros imádnivalóan odáig van egymásért, bár természetesen eltart egy darabig, amíg erre mindketten rájönnek. Szerettem a kapcsolatukat, és őszintén szólva nem csodálom, hogy Yan-ge belezúgott a lökött főhősünkbe, mert Xiao Yuan nagyon cuki tud lenni:)

Meglepő módon még az az elfuserált 4. fejezet is megmagyarázásra kerül a végén. Nem mondom, hogy ettől sokkal jobb lesz, de az biztos, hogy több értelme lesz neki:)

Az egyetlen dolog, ami zavart az a végén az egyik csavar. Nálam egyszerre működött és nem működött. Működött, mert persze, én is megsirattam a szitut, de nem működött, mert zéró következménye volt. Ez mondjuk akár pozitívum is lehet.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a danmeieknél nem spoiler, hogy happy end-e a vége, hanem életbevágóan fontos információ. Szóval ha csak jól akarod érezni magadat egy sztori közben, és nem vársz tőle túl sokat, vagy kemény érzelmeket. Ezt nyugodtan olvashatod. Igazi kis feel-good darab:) (Azt nem mondom, hogy mindenki túléli, és senki miatt nem kell aggódni, mert hazudni nem szeretek ;)

Huhhaaa…. na itt aztán történtek dolgok.
Olvastam már egy hasonló történetet, ahol a szereplő hasonló helyzetbe kerül.
De azért nagyon távól áll egymástól a két regény. De attól ez is tetszett.
Jajj nekem ezek a kimondattlan szavak, ezek a férreértések. Azért szívesen bele lestem volna jó párszor a másik fél gondolataiba. De így se panaszkodok.
A történetben voltak lassubb részek, amiket lehetett volna rövidebben tálalni, de egyébként többször is meglepett a cselekmény. Különösen a csavar a majdnem a végén. Na ott nagyot néztem.
A szereplők szimpatikusak voltak.
Yanget sajnáltam. Nagyon is. Komolyan. Rendesen meg lett terhelve a szíve,mire Xiaoval lehetett. Nem megyek részletekbe. Akik olvasták, tudják, hogy mikre gondolok.
Xiao Yuan eleinte olyan semleges volt. De ahogy kezdett beilleszkedni, egyre szimpibb lett. Különösen tetszett, hogy néha idétlenkedett. A süti sütés volt a kedvencem. / Itt meg kell jegyeznem. Én nagyon szeretem Wei Yinget. Mikor olvastam az értékeléseket, és hozzá lett hasonlítva Xiao Yuan, megörültem. Hurrá. De hamar letört a lelkesedésem. Ízlések és pofonok, mindenkinek más. Senki se vegye magára, kérlek. De szerintem nincs közöttük hasonlóság. Pár apróság, de azokat is csak azért vettem észre, mert kerestem. Wei Ying egyedi és utánozhatatlan :)):)):)):)) /
Szoval volt jó pár cuki pillanatuk, de izgi,megrázó és szívszorító is.
Jó könyv volt.