Nana ​6. (Nana 6.) 93% 104 csillagozás

„Minden az ördög hibája volt. Rossz idő? Ördög. Gáz pasik? Ördög.”

Egyszerűen nem lehet nem imádni ezt a sorozatot.
Az első amit meg kell jegyezzek az a fordítás, elképesztő jó benne a szlengek és igen a káromkodások is. :D
Hachi már nem idegesít, pedig az animében téptem a hajam tőle. De ez igaz arra is, hogy nagyon kedvelem Shint és Nobut, de még Takumit is…nem sorolom.
Folytatnom kell és kész. :)

„Mond, Nana, miért van az, hogy más boldognak lenni, és más az, ha valóra válnak az álmaid? Ezt még ma sem értem.”

Új kedvencek és újabb csalódások. Nobu, eddig olyan kis semmilyen szereplő volt nálam, de ebben a rézben! Egek ő lett a hős szerelmes! :) Csak sajnos rossz a szíve választottja…
Ren és O.Nana között oké, hogy most minden rendben, de Ren még mindig olyan távoli szereplő számomra, mintha csak lett volna egy üres hely, amit be kellett tölteni.
A Trapnestet jobban megismerhettük ebben a részben,és kedvelem őket, kivéve Takumit, ő nálam végleg elvágta magát, én már eddig sem kedveltem, de soha több nem is fogom!
K.Nana pedig idióta, komolyan, hogy képes szeretni valakit, aki kihasználja, amikor ott van valaki, aki szereti és becsüli, annak ellenére, hogy milyen.
Reire és Shin pedig egek! Totál meglepő… De tetszik a dolog.
Yasu pedig túl keveset szerepelt benne! Hiányom van :D (Nobuval és Shinnel kell vigasztalódnom)

Minden napra egy Nana. Ez lesz az új mottóm.
Ez a rész most annyira nem fogott meg, de örülök, hogy egy ideje kezd beindulni a történet. A legszívesebben 4 és egynegyed csillagot adnék rá, mert valamivel jobb volt egy szokványos 4 csillagos könyvnél. O. Nanát nagyon szerettem ebben a részben.
Folyt. köv.! :)

Hachi alkalmi munkákat válalva próbálja fentartani magát és elfelejteni az alkalmi kapcsolatát , de a nagy titkára fény derül ami sokaknak szívfájdalmat okoz.

Takumi egy p**s , csak úgy oda veti mindenki előtt , hogy megvolt a csaj és , hogy ő könyörgött azért , hogy levarrja. Ezzel elásta magát nálam végleg. Majd néhány jól irányzott mondattal

Nobut nagyon sajnáltam , mert egy csupaszív srác.Próbál szerelmet vallani , de úgy gondolja neki nem lehet esélye Takumi mellett , pedig ha csak egy kicsit kitartóbb vagy határozott lett volna talán másképp alakulnak a dolgok

Nana kicsit nehezen éli meg Hachi és Takumi viszonyát , úgy érzi , hogy a Trapnest elvesz tőle mindenkit Viszont a Rennel való kapcsolata ott folytatódik ahol annak idején abba hagyták. Félig meddig beköltözik Renhez , próbák és Ren lakása között ingázva egyre kevesebb időt tölt együtt a két lány ami mindkettőjüket megviseli és talán itt kezd a két lány útja külön válni.
A Blast pedig befutni látszik.

Shin és Reira kapcsolatára nem számítottam elég furán is indult, hát kíváncsi leszek mi fog kisülni belőle

Nagyon tetszett, imádtam. És valahogy Hachi sem annyira idegesítő, mint az animében, legalábbis számomra. :) És a többi szereplőt is valahogy jobban kedvelem a mangában, különösen Shint és Nobut, de még Takumit is szeretem. Na meg Yasut. :3
És ami különösképp jó, az a fordítás! Nagyon jó a magyar fordítás, nagyon tetszenek benne a szlengek, káromkodások. :D

Na itt van az a pont ahol Hachit elkezdem utálni.

Csak úgy ordított a kötetből a magánytól való félelem. Az érzelmek tömkelege. Az egymás felé irányuló tiszta érzelmek és ezek tisztelete.
Nagyon röstellem, hogy szinte egy évnek kellett eltelnie, hogy kezembe vegyem a 6. kötetet. Nem pont úgy alakultak sajnos a dolgok off az elmúlt időszakban, ahogy azt elképzeltem vagy elterveztem.
És most pont ez kellett nekem. Ha úgy vesszük én is túl vagyok egy szerelmi vallomáson, egy szakításon, ami mégsem volt az… Csak éppen nem úgy alakult, ahogy Nobu esetében… Az enyém katasztrofális volt, Nobu-é pedig tiszteletteljes. Mindkét fél részéről… aztán persze jött a feketeleves… Kár volt beleélned magad Nobu a „márannakörülökhogyláthatlak” szituációba. Átérzem… </3
Rocker Nana kis reményt lát a Ren-nel való kapcsolatában és ad esélyt a dolognak. Szorítok, hogy ne süljön el balul a dolog. :'|
Viszont a Shin – Reira (Layla?) féle sztori szálon meglepődtem. o.O
Az eddigi egyik legjobb kötet volt. <3

Hachi nem normális. Pont. Tudja hogy Takumival esélytelen, és mégis… Bemagyarázza hogy miért van vele, de közben meg esélye lenne egy normális kapcsolatra mással…
Mindig is Nobunak szurkoltam, és itt imádtam ezt a csupaszív srácot.
Bonyolódnak a szerelmi szálak, és rá kell jönnie az olvasónak hogy minden karakter a maga módján mennyire sérült…

Mivel Nobu a kedvenc karakterem ezért felemás érzelmekkel állok ehhez a részhez. Örültem, hogy többet szerepel, de sajnos azért volt benne többször, mert nagyot szívott ebben a részben. Kezdenek sűrűsödni az események, és sajnos előre tudom mi lesz ezután.

Milyen furcsa volt visszatérni Nanáékhoz négy év után. Egyáltalán hihetetlen, hogy eltelt ennyi idő, mióta először találkoztam a történetükkel.
Emlékszem, akkor inkább a történet és a humor fogott meg, most azonban az érzések. Milyen sokszor szeretném én is magamhoz láncolni a szeretteimet, miközben mégis hagyom elmenni őket. Nehéz felnőni: nem mondok vele újdonságot, de ez a manga most kicsit eszembe juttatta ezt.
Még mindig le tudn kötni, és még mindig gyönyörű.