Babilon 8 csillagozás

Yasmina Reza: Babilon

A 62 éves szabadalmi mérnök, Elisabeth Párizsban él tanár férjével, Pierre-rel. Egy nap tavaszváró partit rendeznek családtagjaikkal és barátaikkal, és az utolsó pillanatban a szomszédjukban élő párt is meghívják. Az este véres katasztrófába torkollik, Elisabethnek pedig döntenie kell: az igazságszolgáltatás oldalára áll, vagy segít eltüntetni a nyomokat. Yasmina Reza Renaudot-díjas regénye, a Babilon arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét, mi visz rá egy átlagembert az erőszakra, és felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon. Otthonosság vagy hazátlanság, valódi társak vagy társas magány, nosztalgia vagy fájó emlékek? Mindez visszafogottan, eleganciával, akárha a francia sanzonok világába lépnénk.

>!
Magvető, Budapest, 2021
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631435115 · Fordította: Kiss Kornélia
>!
Magvető, Budapest, 2021
192 oldal · ISBN: 9789631440836 · Fordította: Kiss Kornélia

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Yasmina Reza: Babilon

Szokatlan módon, Robert Frank fotóművész Amerikaiak című albumából kiragadott fotó leírásával kezdődik ez a sokrétű regény. Elisabeth, a narrátorunk az albumot lapozgatva saját fiatalságára visszaemlékezve próbál meg szembenézni az idő múlásával, fanyar humorral és csöppnyi iróniával fűszerezve tudatosítja magában, hogy bizony ő is betöltötte a 60. évét. Ezek a fotók szimbolikusan végigfutnak a történeten, amelyek kifejezik azt a magányosságot és elszigeteltséget, amely a mai nyugati jóléti társadalmak sajátossága. Elizabeth részben a társasalmi konvencióknak is engedve, részben pedig egy kis változatosságot is keresve elhatározza, hogy tart egy születésnapi „tavaszváró” partit a lakásukban, ahová a barátain kívül meghívja a házban lakó Jean-Leno-t is, akihez egyfajta sorsközösség révén különös barátság fűzi. Aztán a parti után történik egy „váratlan” gyilkosság, ami hatalmas dilemma és morális probléma elé állítja Elisabeth-et és az olvasót is. Ami társadalmilag helyes döntés, az biztos, hogy emberileg is az? Létezik-e még érdek nélküli szolidaritás és hol van ennek a határa? A regény szerkezetén és nyelvezeten mindvégig érezhető, hogy Yasmina Reza színdarabokat is ír, hiszen olvasás közben szinte látjuk magunk előtt az egész „előadást”. Az írónő ironikus humorral tartja elénk azt a görbe tükröt, amibe belenézve átértékeljük a problémáink súlyát és jelentőségét. Bízom benne, hogy a közeljövőben a magyar olvasók megismerhetik az írónő többi regényét is.

3 hozzászólás
Morpheus>!
Yasmina Reza: Babilon

Azt hittem, hogy érdekesebb lesz, az eleje még csak-csak, és szeretem az abszurd dolgokat is, de ez a történet úgy kifolyt a kezemből, vagy a fejemből, mintha tésztaszűrőbe próbálnék tejet felfogni. Nem érintett meg, untam a fecsegését, elkalandoztam, néha azt se tudtam, mit olvasok. Őszintén, csak azért tartottam ki a végéig, mert igen vékony könyvecske.

2 hozzászólás
Petiko>!
Yasmina Reza: Babilon

Bár egy drámai esemény van a középpontban, mégis csendes, szelíd hullámokat vet a történet. Ez a hullámzás egymás mellé sodor vagy szétválaszt életeket, partra dob emlékeket, néha irányváltással halad tovább vagy megtörik. Akár az élet.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, a gyengédségét és érzelmességét, a kissé álmos, meditatív hangulatát. Egyszerre volt vicces és szomorú, abszurd és hiteles. Egy percig sem volt bennem sürgető érzés, hogy történjen már valami, sokkal jobban érdekeltek a nagy érzékenységgel megformált szereplők (beleértve a cicust is!) gondolatai, reflexiói.

Szívesen megnéznék ebből egy kamaraszínházi előadást!

Kalmár_Melinda P>!
Yasmina Reza: Babilon

”Vékony, nem túl magas férfi, himlőhelyes az arca, és egy hosszú tincset oldalra fésül, ahogy azok a kopasz emberek, akik takargatni próbálják a tar fejüket. Vastag keretes szemüveget visel, öregíti.”
    Megérintett.
    Pedig először azt hittem, hogy becsapott a tetszetős borító. Valahogy nehezen rázódtam bele a történetbe, bosszantott a narrátor, Elisabeth csapongó történetmesélése, a gyerek- és ifjúkor, a hatvanadik születésnap, a tavaszváró ünnep szabad asszociációs felelevenítése, ráadásul van egy regénybeli jelen, hiszen mégiscsak visszaemlékezéssel van dolgunk. De a regény központi alakja, Jean-Lino Manoscrivi egyre jobban hatott rám. Ez a cseppet sem vonzó, Elisabeth-tel csaknem egyidős, tehát 62 év körüli férfi egyike lett a kedvenc férfihőseimnek. Esendő, sebezhető ember, és hiába van felesége, nagyon magányos. Nagyon szeretné, ha szeretnék, mondhatni kétségbeesetten, minden erejével vágyik arra, hogy elfogadják. Keresi az élet örömeit, és a maga módján meg is találja. Klausztofóbiás. Fél beszállni a liftbe. Macskamániás. Eduardo nevű ellenszenves macskáját úgy dédelgeti, mint egy kisbabát. Csak olaszul beszél hozzá. Jelentéktelen. Látom magam előtt – nem, nem a fotelben ülve a gyilkosság után, ahogy Elisabeth gondol rá –, hanem a ház előtt, görnyedt háttal nekifeszülve a szélnek, szájában a Chesterfield cigaretta, az új műbőr motoros dzsekijében, amit egy kiárusításon vett a Zarában.
    Yasmina Reza láttató erővel ír. A regény alaphangját és képi világát remekül megteremti Robert Frank: The Americans fotóalbumának felidézésével. Frank képei végig ott lebegnek a történet hátterében.
    Cserben hagyta-e Elisabeth a barátját, ahogy cserben hagyta a bajban a drogfüggő Joelle-t, gyerekkori barátnőjét? Mit tehet az ember egy ilyen helyzetben? Megválaszolhatatlan kérdés. Persze már a mottó is figyelmeztet: ”Nagyon kaotikus ez a világ, valóságos kupi. Ami engem illet, meg se próbálom rendbe rakni.”

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Ha egy nő elér egy bizonyos életkort, muszáj jókedvűnek lennie. Húszévesen még szexi, ha duzzogsz, hatvanévesen az agyára mész vele mindenkinek.

29. oldal

6 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Mesés tárgyakkal vesszük körbe magunkat, hogy elviselhetőbb legyen az élet. Én mindig ezeket a szomorú részleteket figyelem a fényképészek által megállított világ képein is.

73. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Néhanap ébredéskor az életkorom tudata egyenesen pofán csap. A fiatalságunknak vége. Soha többé nem leszünk fiatalok. És ebbe a sohába valósággal beleszédül az ember.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: életkor · fiatalság · öregedés
Nikolett_Kapocsi P>!

Eszembe jutott apám hatvanadik születésnapja. Elmentünk a République térre choucroute-ot enni. Ennyi idősek voltak a szüleink. Soknak tűnt és nagyon távolinak. Most meg te vagy annyi. De hát hogyan lehetséges ez? Az a minden lében kanál fiatal lány, aki csak úgy végigsétált a sokszínűen csillogó világon, hirtelen hatvanéves lett.

13. oldal

3 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Különben meg nem mindegy, mi lesz, ha rám lapátolják a földet? Mindenki magasról tenni fog rá, hogy boldognak éreztem-e magam az életben, vagy sem, egyébként én is ugyanúgy teszek rá.

11. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Nem gondoltam, hogy hat órakor már vacsorázik. Nagy erőfeszítésembe kerülne, hogy ennél az időpontnál borzalmasabbat kitaláljak. Szerintem ez az időpont is egy módszer arra, hogyan szabaduljunk meg az emberektől. Csakis a védtelen, sebezhető embereket lehet hat órakor vacsorához ültetni, hogy aztán minél hamarabb ágyba dughassák őket (a kórházakban is ezt csinálják például).

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vacsora
4 hozzászólás
Morpheus>!

Vajon miért akarja az ember megszerettetni magát?
Hát nem ez az egyik legsiralmasabb próbálkozásunk?

16. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Jean-Lino gyerek volt, néhanap vacsora után apja hangosan felolvasott egy részt a Zsoltárok könyvéből. A vászon könyvjelző mindig ugyanarra a helyre volt betéve. Apjának sosem jutott eszébe, hogy máshová tegye így aztán mindig ugyanazt a strófát olvasta, mégpedig a száműzetésről. Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor Sionról megemlékezénk.

133. oldal

3 hozzászólás
Morpheus>!

Rájöttünk, hogy ugyanúgy utáljuk a gyerekkorunkat, és a legszívesebben egy fekete tollal kihúznánk az egészet.

15. oldal

Nazanszkij >!

– Georges már részegen érkezett.
– Ő reggel nyolckor is részeg.
– Minek hívtad meg?
– Magányos.

65. oldal, (Magvető, 2021)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Leïla Slimani: Altatódal
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája
Guillaume Musso: Az angyal hív
Gayle Forman: Csak egy nap
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Anna Gavalda: Édes életünk
Patrick Modiano: A Kis Bizsu
Anna Gavalda: Vigaszág