A ​merénylet 32 csillagozás

Yasmina Khadra: A merénylet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​terrorizmus fenyegető jelenléte kísért Yasmina Khadra világhírű regényében, amely a közel-keleti arabizraeli konfliktust mutatja be egy férfi történetén keresztül. Az arab származása kényszereiből kitört Amín álomba illő körülmények között él: sikeres orvos, jómódú tel-avivi polgár, szerető és szeretett férj, megbízható barát. Egy öngyilkos merénylet azonban egyetlen villanás alatt zúzza porrá idilljét. A sérültek ellátásában kimerült sebészt a rendőrség arra kéri, azonosítsa a felesége holttestét, akiről kiderül, hogy maga volt a merénylő. A gyászában és értetlenségében fuldokló férj ámokfutásszerű nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki és mi vette rá imádott feleségét arra, hogy gyermekek életét kioltva hirdesse azokat a palesztin szabadságelveket, amelyeknek otthon sosem adott hangot. A nyomozás megrendítő eredményekhez vezet, s a sebész szeméről végül lehull a hályog. De miféle tisztánlátás az, amely a történet végén rá vár? Miféle ébredés? Vagy miféle álom? Yasmina Khadra, az… (tovább)

Eredeti cím: L' attentat

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
General Press, Budapest, 2011
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636432560 · Fordította: Baranyai Judit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Roszka >!
Yasmina Khadra: A merénylet

Elég megrázó könyv. Egy palesztinai arab, aki orvos lesz, Izraelbe költözik, felveszi az állampolgárságot is. Megnősül, egy szintén palesztin nőt vesz el. A karrierje felfelé ível, jómódú és boldog ember. Palesztin terrorista támadás ér egy éttermet, ahol sok volt a gyerek, sokan meghalnak, rengeteg a sebesült, és a doki felesége nem jön haza vidéki útjáról. Valahogy egész közel került hozzám a történet. Először jön a döbbenet, azután a kérdések, a miértek, és válasz nincs, csak a gyász. Minden romba dől, és végül a nyughatatlanság, a válaszok keresése. Szomorú történet, és talán a legszomorúbb, hogy ez még mindig így van, palesztinok és izraeliek között talán sosem lesz béke. Nagyon mai történet.

vargajudit P>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Boldogult ifjúságom önfeledt napjaiban még fogalmam sem volt róla, hogy mi zajlik Izraelben és a megszállt területeken zsidók és arabok között. Olyannyira nem, hogy egy tőről metszett izraeli zsidót győzködtem egyszer egy német kocsmában arról, hogy de igenis, a palesztinok is izraeliek, hiszen a mi csoportunkban is akad egy palesztin fiatalember, aki Izraelből jött. Miután említett fiatalembert jobban megismertem a kint töltött idő alatt, valamit sikerült felfognom abból a teljesen őrült helyzetből, ami egy aránylag épelméjű és racionálisan gondolkodó európai számára valójában elképzelhetetlen és felfoghatatlan. Igyekszem minden elérhető irodalmat elolvasni a témában, hátha egyszer csak megcsillan valamelyikben egy reménysugár, hogy mégis van kiút, van remény a békés megoldásra. Eddig még nem találtam ilyet, sajnos ebben a könyvben sem.
Nem tudom megítélni, hogy jó könyv-e vagy sem, mivel a téma kritikátlanul leköt, ezért én speciel nem tudtam letenni, aki hasonlóan van vele, annak tudom ajánlani.

Szimirza>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Nagyon ígéretesen indult, aztán nagy mélypont, majd újra elkezdett felfele ívelni a történet, de már nem tudott annyira lekötni, mint az elején.

Coralie>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Már a könyv fizikai kinézete – a fakó kép és a belső fekete borítás –, is találóan tükrözi a tartalmát. Érzékletesen írt a terrorcselekményről és annak következményeiről, amit még olvasni is felkavaró volt. Sajnáltam a férjet, akinek az élete egyik pillanatról a másikra változott meg. Minden megmaradt erejével próbált válaszokat kapni az őrjítő kérdésekre, és megérteni azt, ami számára (és sokunk számára) érthetetlen. De helyette arra kényszerült, hogy megkérdőjelezzen mindent, amit a korábbi boldogságáról gondolt.
Ez volt a második könyvem Yasmina Khadratól, mindkettő tetszett. Sajnálom,hogy több könyve nem jelent meg magyar nyelven.

Diosz P>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Ez egy nagyon mai téma, és ebből a szemszögből ritkán találkozunk vele. A legtöbben egyáltalán nem. Arabnak lenni Izraelben nem lehet könnyű -bár zsidónak sem – tegyük hozzá. Az egymás megértése, az egymáshoz alkalmazkodás, az élni és élni hagyni elv az élet minden területén fontos, és kihatással van tetteinkre, nem kell ehhez messzire menni. Mégis, engem nem csak a saját közvetlen környezetemmel kapcsolatban hajt ez a fajta megismerési vágy, hanem a minket körülvevő tágabb világ is tartogat mit számomra. Ezért is hoztam ki a könyvtárból ezt a könyvet. Bár nyitottsággal sok mindent meg lehet ismerni, saját belső értékrendünk alapján még nem biztos hogy meg is lehet érteni.
Érdekes volt a nézőpont, az amit bemutat, látni egy picit a másik oldalt – mert erről eléggé egyoldalú a kommunikáció minden téren. Úgy érzem, bőven szükség van az ehhez hasonló írásokra. Talán igazságtalan emiatt nem több csillagot adni rá, de maradt egy jókora űr utána, a témáról és a másik oldalról még többet kéne látni, olvasni. Vagy épp emiatt az űr miatt kéne több csillagot adni? Hisz az is ismérve egy jó könyvnek, ha önmagában nem ad választ mindenre, de mégis arra sarkall hogy tovább foglalkozzunk a kérdéssel, a témával.

2 hozzászólás
Knekató>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Már a második könyvét olvastam az írónak, és akár az elsőt, ezt is élmény volt olvasni. Nem csak a téma volt igen érdekes, de a kidolgozása is igényes, elgondolkodtató. Nem csak érdekes szemszögből mutatja be a Palesztin-Izraeli konfliktust, de felveti azt a kérdést, hogy jogunk van-e az egyéni boldogsághoz, vagy le kell mondanunk róla, ha országunkat, népünket elnyomják. Rengeteg kérdés, amire több válasz is adható…..

Gwener>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Egyszerűen gyönyörűen ír. Ez már a másik könyvében is nagyon tetszett. Ömlik a vér és repkednek a végtagok – de a következő bekezdésben olyan szépen ír le egy egyszerű naplementét, hogy az ember szíve beledobban.

1 hozzászólás
Ildikó_Nagy_2 P>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Már egy ideje a polcomon állt, de féltem elkezdeni, mert elég alacsonyan állt az értékelése. De nem kellett volna aggódnom, nem vagyunk egyformák, másokat másként érintenek meg a történetek.
Nekem tetszett Amin története, nagyon is aktuális a probléma, az arab-izraeli konfliktus. Az író pedig gyönyörűen mutatta ezt be. Én nem jöttem rá, hogy mi lesz az események kimenetele, ez még élvezetesebbé tette. Még nem olvastam az írótól, ez volt az első könyvem tőle.

Kovács_Cintia_2>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Ejj, de kár hogy a közepén már tudtam, hogy mi lesz a végén… Mert egyébként sok értelmes, rokonszenves gondolattal találkoztam olvasás közben, és nagyon akartam egy jó értékelést írni. De nekem valahogy nem stimmelt a cselekmény. Halált megvető bátorsággal nyomozgatni valaki után, akit nem ismersz nekem nem logikus. Jó, tudom én vagyok a naiv, és Isten tartson meg ebben a hitemben, de egy olyan meghitt kapcsolatban mint amilyet leírt a dokikám nem maradhatott volna titokban az asszony szervezkedése.
Hogy terroristák magukhoz képest „szépen” kérjenek egymás után többször, hogy ugyanmár légyszi ne kolbászolj itt nekünk… Hát számomra ez sem túl életszerű.
Mindezek ellenére ezt sem bántam meg.

Pancsesz>!
Yasmina Khadra: A merénylet

Nem igazán azt kaptam ettől a könyvtől amire számítottam!Az gondoltam hogy nagyobb betekintést kapunk az arab izraeli konfliktusba!Jól indult de aztán olyan zavaros lett,csapongó,nem igazán értettem mi a lényeg!Ebből a könyvből sajnos semmi újat nem tudtam meg a témáról!


Népszerű idézetek

csgabi P>!

Apám jó ember volt. Elfogadta a dolgokat olyannak, amilyenek, nem szépítette őket. Számára nem mondott semmit, hogy a szarvánál fogd meg a bikát, és abból sem csinált nagy ügyet, ha az ördögöt fogta meg a farkánál. Számára a szerencsétlenség nem megpróbáltatás volt, hanem az események olyan rossz kombinációja, amelyen felül kell emelkedni, és azonnal előrenézni. Alázata és belátása csodálatos volt: annyira szerettem volna hasonlítani rá, élvezni a mértékletességét és az önuralmát! Hála neki – noha egy az idők kezdete óta meggyötört földön nevelkedtem – nem küzdőtérként fogtam fel a világot. Tisztában voltam vele, hogy egymást követik a háborúk és a megtorlások, de semmilyen módon nem voltam hajlandó belefolyni. Nem hittem a viszálykodás próféciájában, és képtelen voltam elhinni, hogy Isten efféle gondolatokat ébreszt azért, hogy egymás ellen uszítsa az embereket; nem hittem, hogy a vallás gyakorlata értelmetlen és rémisztő hatalmi játszma volna. Ettől kezdve úgy irtóztam mindattól, ami egy csepp vért is követelt a lelki megtisztulás oltárán, mint az ótvartól. Nem akartam hinni sem a siralomvölgyben, sem a pokolban, voltak körülöttem más, vonzóbb és kevésbé esztelen tájak. Apám azt mondta: „Aki azt állítja neked, hogy létezik nagyobb hatalom, mint a lélegzet, amely életben tart, hazudik. Azt akarja elvenni tőled, ami a legdrágább az életben: az esélyt, hogy az életed minden egyes pillanatát élvezhesd. Ha abból az alapvetésből indulsz ki, hogy a legnagyobb ellenséged az, aki megpróbálja elvetni a gyűlölet csíráját a szívedben, félig már megismerted a boldogságot. A maradékért már csak ki kell nyújtanod a kezed, hogy leszakaszd. És mindig emlékezz rá: semmi sincs, abszolút semmi, ami többet ér, mint az életed…! És a te életed sem ér többet, mint másoké.”
Nem felejtettem el, amit mondott. Sőt, legfőbb alapelvemmé tettem, meggyőződve róla, hogy amikor az emberek megértik mindezt, végre felnőnek.

87-88. oldal

csgabi P>!

Egy szegény, de büszke miliőből jöttem, ahol a szavahihetőség, és a becsületesség az üdvözüléshez vezető út alappillérei. Nagyapám pártiárkaként vezette a törzsét. Földje volt, ambíciói viszont nem, s nem volt tisztában vele, hogy a hosszú élet titka nem a bizonyosságban, hanem a meggyőződéseink folyamatos felülvizsgálatában rejlik. Kisemmizve, tágra nyílt szemekkel, szívében mélységes csalódottsággal halt meg. Apám nem akarta ugyanolyan szűklátókörűen leélni az életét. A paraszti életforma nem igazán elégítette ki, művész szeretett volna lenni, ami az ősök szemében egy semmirekellővel, egy társadalom peremén élővel tette egyenlővé. Emlékszem az őrületes veszekedésekre, amelyek minden egyes alkalommal lejátszódtak, amikor nagyapám rajtakapta apámat, hogy a műteremmé átalakított kunyhóban fest, miközben a család többi tagja, kicsik és nagyok egyaránt, halálra dolgozták magukat a gyümölcsösökben. Apám a maga elképesztő nyugalmával azt válaszolta neki, hogy az élet nemcsak gyomlálásból, gallyazásból, öntözésből és szüretből áll, hanem festésből, éneklésből és írásból is, és hogy a legszebb hivatás a gyógyítás. Leghőbb vágya az volt, hogy orvos legyen belőlem.

86. oldal

Coralie>!

[…] ha a balszerencse folytán mélyre zuhanunk, tőlünk függ, csak tőlünk hogy ott maradunk-e, vagy kimászunk a gödörből. A hideget csak egy hajszál választja el a melegtől. Nagyon könnyű félresiklani. Egy hirtelen mozdulat, és máris gödörbe kerülünk. De vajon ez a világ vége? Nem hiszem. Csak megfelelő indokot kell találni, hogy újból talpra álljunk.

Coralie>!

Mindent elvehetnek tőled: a javaidat, a legszebb éveidet, az örömöt, az elismeréseidet, egészen az utolsó ingedig, de mindig a tiéd marad az álmod, hogy újrateremtsd a világot, amelyet elvettek tőled.

Roszka >!

A földi életben semmit sem birtokolsz igazán. Sem a hazát, amelyről beszélsz, sem a sírt, amelyben porrá leszel.

139. oldal

csgabi P>!

Annyi hitvány ellenségeskedéssel találkoztam, hogy az egyetlen lehetőségem, hogy ne legyek olyan, mint ők, az volt, hogy ellenkezőleg cselekszem. A másik orcám odatartása vagy a pofonok viszonzása helyett én a betegek gyógyítását választottam.

143. oldal

csgabi P>!

Úgy szerettem, ahogyan ritkán szeret az ember. Néha, amikor nagyon boldog voltam, feltettem magamnak a szörnyű kérdést: mi lenne, ha elhagyna? Ilyenkor magam előtt láttam, amint a lelkem elválik a testemtől. Nélküle halott voltam. Egy nap mégis, mindenféle előzetes bejelentés nélkül összecsomagolt, és kisétált az életemből. Éveken keresztül úgy éreztem magam, mint egy levetett ruhadarab. Aztán újabb évek teltek el, és észrevettem, hogy még mindig itt vagyok, hogy a lelkem sosem hagyott cserben, és egy szempillantás alatt újra megtaláltam önmagam.

125-126. oldal

csgabi P>!

– Te megváltásról beszélsz? – tegezem le. – Arra neked van szükséged… Te mersz nekem egoizmusról prédikálni, nekem, akitől elvették azt az embert, akit a legjobban szerettem a világon?.. Hogy mersz a hőstettekről és becsületességről szóló történeteiddel kábítani miközben te a háttérben maradsz, és gyerekeket meg asszonyokat küldesz a pokolra?… Láss világosan: valóban ugyanazon a bolygón élünk, testvérem, csak nem ugyanaz alatt a zászló alatt. Te a gyilkolást választottad, én pedig az életmentést. Aki számodra ellenség, az számomra egy beteg. Sem egoista, sem érzéketlen nem vagyok, és ugyanannyira szeretem saját magamat, mint bárki más. Csak a saját életemet szeretném éni, anélkül, hogy beleártanám magam másokéba. Nem hiszek azokban a próféciákban, amelyek előnyben részesítik a gyötrelmet a jóérzéssel szemben. Meztelenül jöttem a világra, és úgy is fogok meghalni; a javaim nem tartoznak hozzám. Ugyanúgy, ahogy mások élete sem. Az emberek minden boldogtalansága ebből a félreértésből fakad; amit isten kölcsönadott neked, azt vissza kell tudnod adni. A földi életben semmit sem birtokolsz igazán. Sem a hazát, amelyről beszélsz, sem a sírt, amelyben porrá leszel.

138-139. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Izrael Samír: Rasszista állam?
George Jonas: Megtorlás
Colum McCann: Apeirogon
Bisztrai Márton: Hit, fegyverek, szüzek
Moszab Hasszán Juszef – Ron Brackin: A Hamasz fia
Michelle Cohen Corasanti: A mandulafa
Farída Khalaf – C. Andrea Hoffmann: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam
Jean Sasson: Ester gyermeke
Uri Bar-Joseph: Izrael mentőangyala
Kalmár Zoltán: Zsidók Palesztinában