Ördögszekerek ​útján 4 csillagozás

Yaşar Kemal: Ördögszekerek útján

A Taurus-hegység fennsíkján görgő ördögszekér a gyapotszüret hírét viszi meg az eldugott falvak lakosainak, akik ilyenkor ősszel fölkerekednek, hogy több hetes gyaloglás árán lejussanak a cukurovai síkságra, gyapotot szedni. Valóságos Odisszea ez az út, s viszontagságos kalandjaikba beleindáznak a kisázsiai múlt történetei: a mai regény nyers realizmusába beleszövődik a régi időkbe visszanyúló folklór.

Eredeti cím: Ortadirek

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1983
424 oldal · ISBN: 9632718100 · Fordította: Tasnádi Edit

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Yaşar Kemal: Ördögszekerek útján

No, megvan a török Érik a gyümölcs – annyi a különbség, hogy Kemal könyve vagy kétszáz évvel előbb játszódik. A francokat! Valójában az Ördöszekerek útján hősei jó húsz évvel Steinbeck szereplői után kínlódják bele magukat a világirodalomba, mégis olybá tűnik, mintha Esze Tamás parasztjainak kortársai lennének. Hiába no, Anatólia az nem Ámerika. A könyv alaptörténete nem egy kvantumelmélet haladóknak: a Taurus-hegység egyik mélyszegény faluja minden ősszel, amikor feltűnnek az úton az ördögszekerek, felkerekedik, mert ez azt jelzi, hogy az alföldön már nyílik a gyapot. Ebből az idénymunkából élnek, és enélkül alighanem éhen vesznének, úgyhogy öregekkel, gyerekekkel együtt nekilódulnak a sivár török tájon, hátukon cipelve minden málhájukat. Ez az út maga a regény, ez a vánszorgás – mintha csak egy csapat lerongyolódott hobbitot látnánk, akik a Végzetkatlan felé igyekeznek. De míg a Gyűrűk ura olvasója nagyjából biztos lehet benne, hogy Frodó így vagy úgy, de begyömöszöli a gyűrűt a rendeltetési helyére, így minden jó, ha a vége jó, addig Kemal hőseiről szaglik a kudarc. (Hogy tényleg megjárják-e – azt nem árulhatom el*.)

Amúgy ezek a figurák nem olyan móriczos „Azé'?” „Azé'!” típusú parasztok – nem tartják magukban, ha fáj nekik valami. Lamentálnak rendesen, szeretteiket meglehetős gyakorisággal átkozzák el vagy küldik melegebb éghajlatra, és úgy nevelik szép lombosra saját gyűlöletüket, hogy azt csak bámulni lehet – ez mindenképpen feldobja kicsit a vándorlás monotóniáját. Színesíti továbbá a bő kézzel adagolt folklór, valamint némi osztályellentét is, de a lényeg mégis az a kálvária**, amit a szereplők bejárni kénytelenek. És hát le a kalappal Kemal előtt, mert konzekvensen tartja magát ahhoz, hogy az utat ábrázolja, és csakis az utat, annak minden kacskaringójával együtt: a felhasadó talppal, az összerogyó testtel, a tehetetlen dühvel együtt. Nem mondom, hogy időnként nem sok ebből a jóból, mégis: az író következetessége lenyűgöző.

*spoiler
** Bár ez a kifejezés muzulmánok esetében sután hathat, mégis – ennél pontosabban aligha lehet megragadni a lényeget.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

tschk>!

Ezen a vidéken , itt a hegyekben nő egy kampós tüskéjű kórófajta, amelyet tündérfészeknek hívnak. A színe szürke, s úgy tapad a talajhoz, mint a gomba. Száz- és ezerszámra nyüzsögnek rajta és körülötte a katicák.

Tündérfészket szakított. Könnyebben fog tüzet a gyantás fánál is.
Hasan már a gyufát fogta, hogy meggyújtsa a tündérfészket, amikor Ali észrevette, mit csinál.
– Hét, te! – kiabált rá. – Megráztad előtte? Tele van a belseje katicával. Ez a fészkük. Inkább dobd is el. A gyanta éppolyan könnyen lángra lobban.
Hasan arrébb ment, és jól megrázta a tündérfészket. Sok száz katica potyogott ki belőle. Rázta, rázta, de a bogarak még mindig potyogtak kifelé. Végül türelmét vesztve messzire elhajította az egészet, s egy közeli fenyő balta hasította sebéből gyantát kapart ki, s azzal gyújtott alá.

166. oldal és 169. o

Avenyir>!

A harag rossz tanácsadó. Ne a harag, hanem a bölcs belátás irányítsa az embert. Apja, Hidir káhya mindig azt mondogatta, vésd jól az eszedbe, hogy haragra nem szabad haraggal válaszolni. A haragot szelídséggel kell leszerelni. A harag a földesurak, a kormány kiváltsága, nem a muhtároké.

tschk>!

A fenyőfa kérge alatt van egy papírvékony réteg. Ha az ember a fatörzsről eltávolítja a kérget, ez a vékony réteg is vele jön. Ezt kell a kéregről lehámozni, s akkor meg lehet enni. Ez a yalabuk. Több fenyőfajé, a cédrusé is ehető.
Ha yalabukot rágsz, úgy érzed, hatalmas erdő susog benned, kakukkfűvel, majoránnával, ,mentával, gyantával, forrásokkal és virágokkal. Benned zúg az erdő szeleivel, minden ízével és minden illatával.

242. oldal

tschk>!

– Zöld fű a kezemben, neked mondom, senki másnak – szólalt meg Meryemce –, … A földfelszín dísze, a föld lelke vagy te. Nem születsz és nem halsz meg, napba fürdesz, hegyen-völgyön fényben csillogsz. A világ szeme vagy. Zöld fű…

253. oldal

tschk>!

A síró gyereket könnyű elcsendesíteni. Ha szeretem őt, akkor foganatja van az énekemnek, akkor nem sír a kisgyerek.

162. oldal

tschk>!

Nemhiába imádkoztam a Szent fa alatt. Napfölkeltéig imádkoztam. Jövőre egy kakast vágok a gyökereid fölött, ha Allah erőt ad a lábaimnak. Levágom, megsütöm, de egy falatot se fogok enni belőle. Az arra járók között osztom szét a húsát. Ennyivel tartozom neked, áldott diófa. Nem is egy kakast, kettőt is megérdemelsz. Varázserő szállt a térdembe. Ifjúkoromban se voltam ilyen erős. Bár volna annyi tehetségem, hogy egy tevét áldozzak neked. Egy hosszú szőrű, kétpúpú tevét áldoznék.

152. oldal

tschk>!

Visszagondolt arra a napra, amikor először látta a tengert. Kezedre, arcodra, orrodra, hajadra olyan kékség tapad, hogy le sem tudod vakarni. Nem megy le az istennek se. Álomkék. És sós…

206. oldal

tschk>!

Éhezni – fázni fognak a télen gyerekestül. Az a pogány Adil efendi még a tű fokán is áthajtja. Tönkreteszi.

211. oldal

tschk>!

– Ha elérünk, apa elvégzi a namazt. Én is megtanulom az imádságokat, és én is elvégzem.
– Gyerekek nem imádkozhatnak – mondta Ummuhan.
Hasan elgondolkodott.
– Megnövök. Majd aztán – mondta.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete
Elif Shafak: Becsület
Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Reşat Nuri Güntekin: Madárka
Bige Güven Kızılay: Borostyánszerelem
Zülfü Livaneli: Hotel Konstantinápoly
Burhan Sönmez: Isztambul, Isztambul
Orhan Pamuk: A pestis éjszakái