Éjszakai ​tigris 86% 72 csillagozás

„– A nagymamám mesélt egy tigrisfaluról, ami Gurung Ledang közelében van, Melakában. A házakat tartó oszlopokat jelatangból, a bűzös óriás csalánfából készítik, a falakat férfiak bőréből, a szarufákat csontból, és a tetőt emberi hajjal fedik. Ott laknak a vértigrisek, a harimau jadianok, akik változtatják az alakjukat. Egyesek szerint ezek olyan bestiák, akiket megszálltak a halottak lelkei.”

Vértigrisek, levágott ujjak, borzalmas gyilkosságok, kétes hírű táncházak, csipetnyi romantika, sejtelmes, túlvilági utazások, és rabszolgasors a gyarmati sorba jutott Malajziában a ’30-as évek elején. Ráérős, bőszavú, egzotikus, és kissé tilalmas kalandozásra csábító kötet.

Choo fogja a kínai, maláj, illetve indiai mondakört, és egy képzeletbeli üstben összeforralja őket a klasszikus bűnügyi regények titokzatosságával. A főzetből családi dráma nehéz gőze száll fel, és a tiltott szerelem édes cseresznyevirág illata. Párája, forró, misztikus és félelmetes, akár egy ködbe vesző folyópart a dzsungel mélyén Ugyanakkor óvatos mágikus realizmusával együtt is modern, friss írás. Valami üde, ropogós energia hatja át.

A regény vagány, jó eszű hősnője, Ji Lin igazi kuriózum: valóságosnak ható, és szerethető. Ren, a kis kínai rabszolgafiú szép lelke és éles elméje megkapó, sorsa torokszorítóan izgalmas. Ő volt a kedvencem, nagyon izgultam érte. A harmadik főszereplő, Shin szófukar, egyenes figurája pedig sötét, talányos, finoman érzéki izgalmat visz a történetbe.

Ha kimondottan kedvenc nem is, de Ázsia iránti szerelmem stabil támpillére lett ez a könyv. El tudtam veszni ebben a különös, babonákkal, rejtélyes jelenségekkel és bűntényekkel teli ismeretlen világban. Olykor-olykor az időérzékem is odalett, de egyáltalán nem bántam. Ilyen a jó szórakoztató irodalom: elrabol, és átröpít egy másik dimenzióba. Talán mi nők hamarabb engedünk az ilyen csábításnak, könnyebben átadjuk magunkat, és kevesebbet kérdezünk. „Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!” – így volt, erre megesküszöm nektek.

Misztikus, ez volt az első szó, ami az értékelés kapcsán az eszembe jutott és nem tudom megmagyarázni, de nagyon kedvemre való volt ez a regény. Egyébiránt most valahogy nagyon egy hullámhosszon vagyok az ázsiai könyvekkel, mert ahogy az Alka Joshi: A hennaművész, úgy ez is nagyon tetszett. Sosem olvastam még maláj szerzőtől, de rájöttem, hogy most már tudatosan kell szélesíteni az írói látóköröm. A történet egyébként két idősíkon játszódik a tekintetben, hogy egyrészt van a valóság, másrészt az álmok, vagy holtak világa. Nekem speciel nagyon bejött, hogy az írónő nagyon jó érzékkel teremtett kapcsolatot a két világ között, illetve hogyan fonta össze az amúgy elsőre különálló szereplők életét és sorsát. Mondjuk a becsempészett szerelmi szál nem volt mindennapi, de hát pont ettől volt érdekes, illetve, hogy azokról, akikről azt hittem, hogy csak kicsit tesznek hozzá a történethez, kiderült, hogy igenis fontos kis darabok a puzzleban, a fő csavart majdhogynem Agatha Christie-i fordulatnak nevezném :D. Plusz esszenciát adott számomra a történetbe csempészett kínai, maláj babonák és mondák sorozata, a számokról való hitvallásuk, a különböző állatok azok tisztelete és a konfucianizmus; és szeretem, ha a könyv végén van plusz magyarázat, mint ahogy itt is :). A konfucianizmusról amúgy is akartam még olvasni, és az itt is fontos szerepet játszó 5 fő erény is megerősítette az ilyen irányú érdeklődésem :).
Mindent összevetve szerintem ez egy nagyon érdekes választás volt Reesetől és szerintem pont az ilyen könyvek miatt érdemes követni a könyvklubbokat, mert nem tudom, hogy ha nincs a könyvklub, akkor a látókörömbe kerül-e a regény.
Megint megmosolyogtam, amikor ez a könyv is hivatkozott a Gray Anatomiájára :D (éljen a Grace klinika :D), és muszáj vagyok megjegyezni, hogy nagyon szép kiadvány, de hogy a borító annyira puha, hogy frankón hímes tojás módjára kellett vigyáznom rá, mert amúgy utálom, ha szamárfüles, vagy bibis lesz a borító. Szóval, ha szabad javasolnom kedves @Könyvmolyképző, akkor a következő kiadások borítójába tegyetek egy kis plusz anyagot :)))).

Levágott ujj kíséri végig a történetet. Ehhez sok keleti babona kapcsolódik. A váratlan események ráadásul igazolni is látszanak a hiedelmeket. Mi is történik valójában? Azt egy igazán jó krimiben ismerhetjük meg lépésről lépésre. Mitológiák ábrázolják az utazást a halálba. Ebben a könyvben egy meglepően újszerű megoldással találkozhatunk. Tehát misztikum, krimi és a történetben ott lapul a szerelem. Az sem csak úgy, hanem fordulatosan. A vártnál is többet nyújtott ez az izgalmas történet.

Volt ennek a regénynek egy atmoszférája, kicsit egzotikus íze, de csak olyan erőtlen aromájú, mint a többször használt filter utáni tea íze. Talán mert nem tudta eldönteni, hogy coming of age történet akar lenni a fiatal protagonista hősnő elnyeri a környék legmenőbb férfijának szívét, vagy mágikus realista elbeszélés, amely bár perlekedik a posztkolonista irodalommal, gyenge szembenézni vele, és bár a Sötétség mélyén mint nagy előd megjelenik benne mint könyvtári könyvpéldány, semmit sem kezd a hódító és a hódított témával. Vagy ha kezd is, elmeszeli a YA romantika. A tigris is, éjszakában sárga láng, mely a főcím, alig jelenik meg a regényben, inkább egy, az olvasó perifériás látásának homályában surranó árnyék. Nem szembesülünk vele soha szemtől szembe, csak a nyomait látjuk, fel-felvillanó sötét láng a narrációban, de aztán szökken is tova, megbújik a betűdzsungelben. Van szó vértigrisekről, akik ember alakot öltenek, hogy köztünk éljenek, de mint legenda és mendamonda, és érdekes, hogy milyen fordított az európai vérfarkashoz képest, itt a tigris elirigyli az emberi formát, és azzá válik, mintha ezzel valami szentségtelen, bűnös tettet hajtana végre a teremtés ellen. Ebből gondolom, hogy a szövegben ezáltal sokkal inkább a lefojtott, titkolt vágyak szimbólumává válik, amely vágyakkal minden elbeszélőnek meg kell küzdenie, testvérszerelem, hódító és hódított szerelem, vágyakozás az elérhetetlen férfi után, és a többi, állati, gyilkos indulatok manifesztációjának metaforája. Érdekes, hogy vannak vágyak, amelyek felmentődnek és kimagyarázódnak és amelyek szinte karmikus büntetést nyernek a történet előrehaladtával. Szerettem, ahogy a karakterek egymás sorsába fonódnak, a dzsungel vibrálását, a számmisztikát, kár, hogy alig valami villant fel a leíró részek erejéből az író. A regénynek mégis erős a szimbolikája, a vasúttal és mindennel együtt, számomra keserűség, hogy nem a mágikus realista szálat, hanem a krimivonalat erősítette.

Fontos leszögeznem, hogy az értékeléseim szinte teljesen csak benyomásokra, érzésekre és továbbgondolásokra szorítkoznak, képtelen vagyok irodalmilag értékelni bármit. Itt is csak az érzéseim vannak.

Mégpedig hogy ez aztán igazán misztikus volt, a javából! off Nehezen rázódtam bele ebbe a maláj hit/hiedelemvilágos témába, de sikerült. Roppant érdekes és többször inkább hátborzongató, horrorba hajló volt amiket itt olvashattunk. (Hosszú fekete hajú lány szellemek kifordított lábfejekkel, akik a banánfák közül jönnek elő éjszaka, hogy kaparásszátok az ajtónkat – szevasztok!) Tele emberből átváltozott vértigrisekkel, félelmetes módon meggyilkolt és szétdarabolt/szétszedett hullákkal. Na ez volt az alaphangulat. Ebbe kerül bele két síkon a két főszereplő, Lin és Ren.

Akik egymástól ugyan függetlenül, de mégis minden szálon összekötve próbálják ugyanazt a misztikus feladatot elvégezni. (Egy levágott ujjat kell eltemetni egy halott eltemetett teste mellé.) És ez a rész, ez a kaland, nagyon izgalmas volt. Ahogy a szálak találkoztak, ahogy minden mágikusan-misztikusan összefüggöt, hát én imádom az ilyet!! Mert itt aztán minden volt: számmisztika, játék a nevek leírásával/kiejtésével, szellemvilág, para módon valóságos álmok, amik nyomot hagytak a létező fizikai világban. Ez nagyon jól esett most nekem. Mindez nyilván a mágikus realizmus eszköztárába csomagolva, ahol sosem tudhatod mi a valóság, mi az álom, ahol minden mindig képlékeny. Illetve nagyon jól szólt arról ehhez kapcsolódóan, hogy a babonaság, a hiedelemvilág meddig valóságos, mik azok az elemei, amik megmagyarázhatóak, mik azok, amik egyszerűen tényleg ilyen misztikus módon léteznek. Ez izgalmas volt!!

Aztán az utolsó 100/50 oldalon persze rengeteg dolog magyarázatot nyert, teljesen hétköznapi módon, és ezzel nem tudok mit kezdeni. Mert egy részem megnyugodott: spoiler de egy részem meg várt volna valami misztikus lezárásra.

De összességében tetszett, jó kis olvasmány volt, illett ehhez a ködös, szürke, sötét időhöz. :) És külön köszönet az írónak a végén lévő jegyzetekért, ahol kicsit írt a kínai számmisztikáról, a történet elemeiről és arról hogy mi a történelmi igazság és mi volt fikció. Ez sokat adott. Illetve köszönöm a fordítónak(kiadónak?) hogy lábjegyzetben átváltották a láb, a hüvelyk és a mérföld mértékegységet centikre és kilométerekre, így nem kellett számolgatnom. :)

borító: 5
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4

Legjobban biztosan a nagyon erős hangulata marad meg a könyvnek. Nem is tudom mihez hasonlítani, de nagyon jellegzetesen ázsiai. Ebben a hónapban több ilyet is olvastam, és mindegyikre jellemző ez a mesés (de más, mint az európai vagy angolszász), nem kiszámítható történetvezetés, ahol inkább a szereplők vannak a fókuszban. Az ő jellemfejlődésük a hangsúlyos, még akkor is, ha cselekményből is van bőven. A gyász, a szomorúság, az élet és a halál mezsgyéje, a hagyományok és legendák belefonódása a szereplők életébe mind-mind kiemelt téma. A váltott szemszög nagyon jót tett a sztorinak, hiszen több helyszínen is játszódnak az események. Alig vártam, hogy Ren és Ji végre találkozzanak, ez sajnos csak a könyv felénél történt meg, és a közös jeleneteik mindig indokolatlanul kurták lettek. A rejtély, hogy ki is az ötödik tag végül számomra nem derült ki egyértelműen. Az ikrek és a testvérek kapcsolat volt szokás szerint a szívem csücske.
Régóta ült a polcomon ez a kötet, jó, hogy most az állatos kihívás (meg a márciusi kontinenseket bejáró saját projektem miatt) végre sort kerítettem rá.

Sokkal jobban tetszett ez a regény, mint amire számítottam. Babonák, némi misztikum, maláj hétköznapok, távol-keleti, gyarmati kultúra, szerelem, izgalom és elképesztő gyermeki sorsok jellemzik ezt a történetet, ami nekem nagy meglepetést okozott.
Nagyon szerettem olvasni, vitt a szöveg előre, sehol nem vált unalmassá. A váltakozó szemszög nagyon jó ritmust adott a történetnek, érezhetővé tette a feszültséggel teli, meglehetősen fülledt hangulatot. Emellett az írónő erős képi világgal dolgozott, amit a fordítás is szépen visszaadott, így filmszerűen is láttam magam előtt az eseményeket.
A szereplőkért, a boldogulásukért, a szerelmükért szurkoltam, a kicsi Ren története pedig igazán szívbemarkoló volt.
Nagyon érdekesnek találtam a regényben bemutatott hiedelemvilágot, a számmisztikát, a társadalom ábrázolását, és mind a szerelmi, mind pedig a krimi szál ezekbe szerintem igazán izgalmasan és pont jó arányban lett beleszőve.
Számomra gyakorlatilag letehetetlenné vált a könyv, nagyon örülök, hogy levettem a polcról.

A regény eleje egyébként viszonylag lassan csordogál, de valószínűleg az egzotikus helyszín, kultúra, illetve a különböző sorsok bemutatása miatt azt éreztem, hogy alig tudom letenni. Aztán nemcsak beindultak, hanem egyenesen felprögtek az események, és azért nem tudtam elszakadni az olvasástól.

Nagyon szerettem olvasni az Éjszakai tigrist. Alapavetően érdekesnek tartom a 20. század első felét, viszont egy számomra ennyire idegen kultúra és helyszín nagyon sok pluszt adott az olvasásélményhez. A hiedelmek és a babonák nagyon tetszettek, nem utolsó sorban pedig a helyiek története, élete, körülményeik is elvarázsoltak.

Úgy gondolom, hogy azok az olvasók, akik hisznek bármiféle misztikumban, valószínűleg jobban tudnak majd kapcsolódni a történethez. Persze ez nem szükséges, viszont magának a tigrisnek az alakja ebből a szempontból megosztó lehet.

Az Éjszakai tigris nagyon szép regény, nemcsak a babonákról, hanem a szerelemről, hűségről, kitartásról, felnövésről, és a túlélésről.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2022/03/yangsze-choo-ejszaka…

Azért választottam a könyvet, mert maláj szerző írta, Malajziában játszódik, és ez eddig egy teljesen ismeretlen világ volt számomra. Nagyon izgalmas volt megismerni ezt a hiedelemvilágot, a konfucianizmust. A misztikus hangulata nagyon tetszett. Bár nem volt annyira fordulatos, pörgős, de ez a misztikusság ezt jól ellensúlyozta. A szereplők érdekesek, kidolgozottak voltak. Nem volt hibátlan, de mégis volt annyira színes és tekervényes a történet, hogy végig fenntartotta az érdeklődésemet. Szépen összefonódtak a különböző szálak, és műfajok, jó emléket hagyott bennem a történet.

Kicsit felemás élmény volt. A mágikus realizmust tartalmazó kötetekkel szoktam így lenni – össze tud zavarni, ahogy van is mágia a mindennapokban, meg nem is. Itt tulajdonképpen kapunk magyarázatot a dolgokra, ugyanakkor az egészet áthatja a maláj hitvilág. Azt még emésztem is, hogy a spoiler

Több szálon van vezetve a történet, és a két oldal nem egyformán kötött le. Ren, egy kiskamasz fiú a korábbi gazdája utolsó kívánságát teljesítené. Meg kell keresnie az ujját, és eltemetni a férfi mellé. Untam és ez a fura része is a kötetnek.
Az ujj egy lánynál köt ki, ő Ji Lin. Az anyja adósságait segít törleszteni, ezért bértáncosként dolgozik, és az egyik táncosától kapja majd meg azt az ujjat. De ami vele érdekes: terhelt családi háttér. spoiler Másrészt, lányként bele akarják kényszeríteni egy életútra: spoiler
A három fiatalt összekötik a nevük is, és mivel 5 név tartozik össze, van másik 2 szereplő, aki hatással lesz rájuk. Ez megint olyasmi, ami nem tetszett. Csak azért, mert az 5 erényről nevezték el őket, így össze vannak kapcsolódva? Számomra idegen ötlet.

A cselekmény lassan halad, cserébe erőteljes a hangulata. Megelevenedik a táncház, a vidéki ház, vagy éppen a kórházi folyosó. Nem tesz különbséget, hogy Ji szövegét olvassuk, vagy a külső elbeszélő Ren útját követi, hasonló mélységgel van leírva a környezet. Az talán kicsit fura, hogy a követett személytől függően az elbeszélés külső, E/3 személyű vagy énelbeszélő mondja a történetet. Most próbálom értékelni, hogy legalább így élesen elkülönül egymástól a két rész.

Bár a szereplőket nem tudom konfliktusok mentén szétválogatni, a szereplők szépen árnyalva vannak. Tetszett, ahogy Shin és Ji Lin szülei megjelennek a maguk bonyolult viszonyaival – hogy lehet vágy egy olyan kapcsolatban, ahol a férj erőszakos? Tetszett, ahogy Ji Lin próbál harcolni magáért, noha nagyon kevés lehetősége van. Azért feminista olvasmánynak nem mondanám, de visszatérő téma, hogy a lányoknak mennyivel kevesebb a lehetősége a nemüknél fogva. Tetszett, ahogy a sorok között megbújik, hogy Shin mit és miért csinál évek óta.

Nekem hiányzott egy központi eseménysor, valami markánsabb téma. Az nem tudott lekötni, hogy a doktor ujját sikerül-e eltemetni a határidőn belül. Hiányérzetem van azzal is, hogy mi lesz a szereplők további sorsa. Pár dolog lezárul, de nagyon nyitva maradt, hogy miképpen alakul az életük.
Viszont a hangulata tetszett – más, mint egy megszokott nyugati regény. Azt is tudtam díjazni, hogy téma a szerelem és a párválasztás, de nem lesz romantikus regény belőle.

Most egy 'érdekes volt', amivel röviden jellemezném. Igazán nem fogott meg, de egy olvasás erejéig lekötött.