Hazatérés 25 csillagozás

Yaa Gyasi: Hazatérés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​18. századi Ghánában Maamét fanti harcosok rabolják el a falujából. Miután lánygyermeket hoz a világra, sikerül megszöknie, de kénytelen hátrahagyni gyermekét. Hazatérve egy ashanti harcos harmadik felesége lesz, és újabb kislánynak ad életet. A féltestvérek, Effia és Esi sosem találkoznak, és sorsuk is másként alakul: Effia férjhez megy egy angolhoz, s míg ő kényelemben él a Cape Coast-i erődben, húga, Esi az erőd tömlöcében várja, hogy sokadmagával eladják rabszolgának, és áthajózzák Amerikába.
A történet egyik szála Effia utódait követi a háborús Afrikában, bemutatva a fanti és ashanti nemzetségek küzdelmét a rabszolga-kereskedelemmel és a brit gyarmatosítókkal. A másik szál Esi és leszármazottainak életét meséli el Amerikában – rabszolgasorsukat a déli ültetvényeken, a polgárháború idején, majd útjukat az alabamai szénbányákból Harlemig, a dzsesszklubok és kábítószertanyák világába.
A Hazatérésben hét generáció sorsát követhetjük nyomon egészen napjainkig,… (tovább)

Eredeti mű: Yaa Gyasi: Homegoing

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · ISBN: 9789634332763 · Fordította: Csuhai István
>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108123

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bori_L P
Yaa Gyasi: Hazatérés

Érdekes hatással volt rám ez a könyv, kifacsart, földhöz vágott, arcon köpött, de csak egy kicsit (gondolom ebben az is közrejátszik, hogy nem vagyok amerikai, és magyarként a rabszolga-kereskedelem miatt kevésbé nyomja a kollektív bűntudat a lelkemet), és azt is valahogy olyan kedvesen csinálta.
Pedig nem volt semmi kedves ebben a könyvben.

Jobban mondva volt: szerepeltek benne kedves emberek, de a mondanivalója legalább annyira kegyetlen volt, mint a pár nappal korábban befejezett Kegyetlen szellemek utóérzése, hogy valamilyen szinten mindannyian cipeljük a felmenőink terheit (ki jobban, ki kevésbé), és hogy a legtöbb ember csak egy vízcsepp a történelem tengerében, akit ide-oda dobálnak a hullámok, és tehetetlenek vagyunk, nincs mit tenni.

A könyv hét generáción keresztül követi végig egy ghánai család tagjainak a történetét, a 18. század második felétől kezdve. Egy tesvérpárral indul a történet, akik nem is tudnak egymásról: az egyiküket Amerikába hajózzák rabszolgaként, míg a másikuk egy (rabszolgakereskedő) fehér tisztviselő feleségeként az Aranyparton marad. A történetszálak felváltva az ő utódaik életeibe engednek bepillantást nyerni. Van köztük jövőbeli falufőnök és rabszolga kereskedő, őrült, gyapotot szedő rabszolga, szénbányász, kábítószer-függő és tanár is. Van köztük férfi és nő, gazdag és szegény, szerencsés és szerencsétlen, gyilkos és ártatlanul elítélt. Valamennyien küzdenek a szabadságért és az egyenlőségért a maguk módján, de még a legfiatalabb generáció esetében is úgy tűnik, hogy az egyenlőség elérése csupán illúzió egy közvetlenül vagy közvetve fehérek által uralt világban.

Ott volt a sorok között a tehetetlen düh, hogy miért kell ennek így lennie? Miért kellett valaha is így lennie? Miért engedhetik meg maguknak a hatalmasok, hogy másokat (kortól, nemtől, bőrszíntől függetlenül) emberszámba se véve mindenen és mindenkin átgázoljanak? Miért tűrik ezt azok, akiken átgázolnak, holott számukat nézve jóval felülmúlják a „nagyokat”?
Miért kell újra és újra feltenni ezeket a kérdéseket?

Ez a könyv történeteket mesél el, nem ad válaszokat. Viszont ezeken a történeteken keresztül bepillantást kínál egy általunk talán kevésbé ismert témába, időszakba és helyszínbe. Érezni lehet, hogy rengeteg kutatómunka van mögötte, de nem az a célja, hogy elborzasszon. „Csak” leírja azt, ami megtörténhetett , „csak” elmond néhány kiragadott pillanatot tizennégy ember életéből összeválogatva. Leírja, hogy vesszük a nyakunkba már születésünkkor a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink történetét, akárhonnan jövünk is. Fájt olvasni, de jó is volt elmerülni benne, örülök, hogy végül sort kerítettem rá.

>!
Zsoofia
Yaa Gyasi: Hazatérés

Nemzedékeken átívelő trauma, szisztematikus elnyomás, hiányzó történelem és ghánai folklór.

Hét generáción keresztül követjük az elválasztott testvéreket, minden karakterre körülbelül egy lélegzetvételnyi harminc oldal jut, de még így is minden egyes fejezet egy hatalmas jobbhorog a lelkednek. Nem volt olyan karakter, akit nem ismertem meg ennyi oldalból. Végre van egy könyv, amire mutogathatok, hogy tessék, lehet jót írni kevésből is. És ez csak az első könyve! Elképzelni nem tudom, mit fog még alkotni ez a hölgy.

>!
Könyveskuckó_reblog
Yaa Gyasi: Hazatérés

Hallgasd meg az ajánlómat a YouTube-on is (a zenei aláfestésért ezúttal biztos megéri):
https://www.youtube.com/watch…

Vajon milyen lehetett Afrika az 1700-as években? Hogy éltek az ottani emberek, milyen lehetett, hogyan éreztek, hogyan gondolkodtak? És aztán, amikor odamentek a brit gyarmatosítók? Amikor háborút háború követett, és az afrikaiakat elhurcolták Amerikába? Amikor rabszolgaként adták-vették és dolgoztatták őket a földeken, Amerikában? Ahol már emberszámba se vették őket? Észak és Dél háborúja, azaz az Amerikai polgárháború? Aztán, amikor bebörtönözték a négereket semmiségekért, majd a szénbányákban töltötték életük szinte egészét. A megkülönböztetés, a rasszizmus, az alárendeltség, s az afrikai föld beléjük született hiánya, ahol nem volt különbség a bőrszínben. Milyen lehetett? Yaa Gyasi ghánai születésű amerikai írónő regénye, a Hazatérés többek között megnyerte a PEN Hemingway-díját, a legjobb első könyvnek járó John Leonard-díjat, és egyebek mellett a New York Times, a Washington post és a Time magazin is az év legfigyelemreméltóbb regényei közé sorolta.

Nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire tetszeni fog. De olya életérzést adott át, olyan emlékeket, hogyha egyébként nem fehérbőrű lennék, biztos elgondolkodnék, hogy ez az átadott vélhetőleg fiktív, de történelmileg mégis valós emlék nem-e az én emlékem is. Az írónő több évszázadon keresztül kalauzol el minket napjainkig, s szinte fogja a kezünket, ahogy a sorokat olvassuk, az egész olyan, mintha végigvezetne minket a múlton, valamiféle varázslatos időkapun keresztül.

A történet az 1700-as években indul, egy testvérpártól, s aztán az ő egymástól elválasztott leszármazottjaiknak életét követhetjük nyomon családról családra, gyermekről gyermekre. A nemzedékek egyik része Afrikában marad, míg a másik része Amerikába kerül. Ahogy szárnyalunk keresztül a történelmen, valami nagyon furcsa dolog történik olvasás közben. Mert egyszer csak ott ülünk Fanti földön vagy az ashantikkal, esetleg széttárt karunkkal állunk az Aranyparton, Ghánában. Egyszer csak mi is belecsöppenünk a törzsi háborúkba, a számunkra furcsa szertatásokba, majd megérkeznek a britek… „Saját szemünkkel” láthatjuk, hogyan rabolják el az afrikaiakat és viszik el rabszolgának Amerikába. De mi is történik eközben Afrikában napjainkig? Ezt is megtudjuk. Ahogy azt is, hogy milyen lehetett a rabszolgák élete az Amerikai polgárháború előtt. Hogyan bántak velük? Hogyan éreztek? Ott találjuk magunkat az ültetvényeken, a szénbányákban, a tüntetéseken. Keblünkre öleljük a történelmet, miközben szenvedünk, de szeretünk is és értünk. Talán amit eddig európai fehérként fel sem foghattunk.

Ez a könyv maga az időutazás. Ahogy mindegyik leszármazott életébe bepillantunk, mint egy fel-felbukkanó szellem, valahogy az élet körforgása is értelmet nyer. Szereplőink meghalnak s megszületnek, de a történelem, az emlékek öröklődnek.

Lenyűgöző olvasmány, amelyhez hasonlót hangulatban még sosem olvastam. Nehéz megmagyarázni. Talán az ismeretlen kultúra, az ismeretlen kontinensek, az ismeretlen múlt, amely az olvasó szeme láttára elevenül meg, és a rég elhunytak feltámadnak, hogy jeleneteiken keresztül megmutassák a múltat. Minta mindegyik szereplő a szívemhez nőtt volna. Olyan érzést hagyott maga után a könyv, amit nagyon nehéz elfelejteni, s még sokáig velünk marad.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 10/10 – Hiába olyan sok benne a szereplő, egészen pontosan ugye 2x7 leszármazott, az egész egy hatalmas család, mindegyik más, egyedi, mégis folytatólagos. Valahogy a szívünkhöz nőnek és nem is eresztenek, belemásznak a gondolatainkba.
Borító: 10/10 – Szuper, pont tökéletes.
Kinek ajánlom: Az igazi történelmi kötetek kedvelőinek. Mindegy, hogy ez fikció vagy sem, maga a történeti alap nem az, ahogy a feketék éltek Afrikában, ahogy elhurcolták őket Amerikába, ahogy rabszolgákká lettek majd szabaddá. Több évszázados történelem, családokon, generációkon át érzékeltetve, bemutatva.
+ pont: Az utánozhatatlan hangulatáért, és mert rengeteg történelmi tudás és emlék rejlik a könyvben, amit szerintem maradéktalanul sikerült átadnia.
– pont: Örültem volna, ha a fekete nyaklánc, amelyeket az egyik generáció végigvisz, a másikban nem tűnik el, hanem ott is gyerekről gyerekre öröklődik.

>!
kratas P
Yaa Gyasi: Hazatérés

Érdekes könyv volt, de nem mondanám egyedinek. Érződik rajta a kutatómunka, az odafigyelés, a gondoskodás, de hiányzik az egyedi hang.
Utóbbi időben több hasonló témájú könyvhöz volt szerencsém és nagyon örültem azoknak a részeknek, utalásoknak, amik megjelentek a többi könyvben is. De nem érzem azt, hogy többet kaptam volna, vagy leginkább valami újat kaptam volna ebből a történetből.
Talán ha csak az afrikai ág maradt volna meg, akkor egyedibb lenne. De akkor nem lenne hazatérés :)

>!
Zsofir
Yaa Gyasi: Hazatérés

Nagyon lassan haladtam a könyvvel. A célom az volt, hogy egyszerre egy fejezetet (egy szereplő életét) olvassam el. De így is sokszor tettem félre a művet, hogy megemésszem az olvasottakat. Mindegyik generációnak megvolt a maga keresztje. Az idő múlásával azt várná az ember, hogy a teher csökken, de nem így történt. Az előző nemzedék nehézségét öröklik meg az utódok, a súlyt is továbbadják, mint a nyakláncot.

>!
Márk_Molnár
Yaa Gyasi: Hazatérés

Nagyon jól indult a könyv, tetszett, lelkes voltam, de végül egyes fejezetek a könyv közepén nem sikerültek olyan jól.

>!
Lizie
Yaa Gyasi: Hazatérés

Szeretem,azokat a könyveket,aminek van értelme,amiből kicsivel több leszek. Tetszett,ahogy a generációkat felépítette,ahogy az évek között haladtam. Élveztem,pár áv múlva lehet újból előveszem.


Népszerű idézetek

>!
Csilla05

Kinek a történetét higgyük el akkor?
A fiúk némán ültek. Néztek rá, vártak.
– Azét hisszük el, akié a hatalom. Ő az, aki eljut oda, hogy leírja a történetet. Úgyhogy amikor a történelmet tanuljátok, mindig fel kell magatokban tennetek a kérdést: Kinek a története hiányzik nekem? Kinek a hangját nyomták el, hogy ez a hang hallatsszon? Amint ezt kitaláljátok, meg kell találnotok azt a történetet is. Onnantól rendelkezésetekre áll egy tisztább, noha még mindig nem tökéletes kép.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg
Franyó Zoltán: Afrikai riadó
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean
Nicola Yoon: A Nap is csillag
Nicola Yoon: Minden, minden
Sherman Alexie: Junior
John Green: Teknősök végtelen sora
Adam Silvera: Inkább boldog