Hazatérés 52 csillagozás

Yaa Gyasi: Hazatérés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​18. századi Ghánában Maamét fanti harcosok rabolják el a falujából. Miután lánygyermeket hoz a világra, sikerül megszöknie, de kénytelen hátrahagyni gyermekét. Hazatérve egy ashanti harcos harmadik felesége lesz, és újabb kislánynak ad életet. A féltestvérek, Effia és Esi sosem találkoznak, és sorsuk is másként alakul: Effia férjhez megy egy angolhoz, s míg ő kényelemben él a Cape Coast-i erődben, húga, Esi az erőd tömlöcében várja, hogy sokadmagával eladják rabszolgának, és áthajózzák Amerikába.
A történet egyik szála Effia utódait követi a háborús Afrikában, bemutatva a fanti és ashanti nemzetségek küzdelmét a rabszolga-kereskedelemmel és a brit gyarmatosítókkal. A másik szál Esi és leszármazottainak életét meséli el Amerikában – rabszolgasorsukat a déli ültetvényeken, a polgárháború idején, majd útjukat az alabamai szénbányákból Harlemig, a dzsesszklubok és kábítószertanyák világába.
A Hazatérésben hét generáció sorsát követhetjük nyomon egészen napjainkig,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · ISBN: 9789634332763 · Fordította: Csuhai István
>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108123 · Fordította: Csuhai István

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

"A család olyan, mint az erdő. Ha kívülről nézed,
sűrű; ha benne állsz, látod, hogy mindegyik fának
megvan a maga helye.
– Akan közmondás"

Azt hiszem, hirtelen nagyon nehezen tudok bármit is írni, erről a történetről.

Talán, ha avval kezdem az értékelésemet, hogy miért is gyötröm magam ilyen nehéz sorsú emberek életéről szóló könyvekkel, megérti mindenki, hogy ez bőven túlmutat azon a tényen, hogy értékelni tudjam a könnyedebb témákat is.
Az elsődleges oka a történelem, másodlagosan a saját fajomhoz tartozó természeti viselkedés megértése, és nem utolsó sorban, más nemzetségű asszonyok életébe szeretnék bepillantani.

Itt mindent megkaptam, amit fent felsoroltam, ugyanakkor sokkalta többet.
Generációkon átívelő, mély érzelmekkel, kegyetlen sorsokkal és egy hatalmas gyötrődéssel szembesültem.
Ez a regény egy nagy ívű családregény, mely megrázott, felháborított, felpofozott, és amikor már csak a könnyeim hullottak értettem meg a lényeget, ez csak egy „csokor” ember a világból, hogy csak apró részletét ismerhettem meg, hisz megannyi kegyetlen emberi sors létezik és létezett. Hol a határ? Mit lehet még elviselni? Vajon mennyivel vagyunk többek most, mint anno azon személyek, akik ezen kegyetlenségeket elkövették?
Ezen kérdések törtek felszínre olvasás közben.

A regényt három részre tudom bontani.
Az első kettő, két nő nehéz sorsával kezdődően, és az általuk megélt embertelen életeket látva, majd gyermekeiken, unokáikon keresztül vezet a történet útja. Rengeteg eseményt, harcot, kegyetlenkedést felölelve.
Csak nagyon kevés jó érződik ki a lapokból, és talán az is a maga ridegségével inkább okító, sem mint érzelmileg feltöltő.
A harmadik rész pedig összességében foglalja össze a karakterek hánykolódását. Ez a család története, a történelem viszontagságokkal teli, rögös útján.

Olvasóként többször félre raktam, volt, hogy napokig rá sem bírtam nézni.
Valahol a 40. oldaltól már érzéketlenné váltam, a tompaságomat, mindig megrázta egy-egy erősebb lökés, mikor nem várt tragédiák színesítették, ezt az alapvetően is elviselhetetlen érzelmi nyomást, de mégis sikerült megsiratnia és mélyre löknie.

Az életünk nem játék, bár most már sokkalta kevesebb kegyetlenségnek vagyunk közvetlen kitéve, hisz dönthetünk sorsunk alakulásáról, és nem csak félre vagyunk lökve és használnak minket, majd eldobnak, mint egy használt rongyot.

Nem tudok jelen pillanatban többet írni a könyvről. Talán idővel megnyugszom és tisztább fejjel képes leszek, egy összeszedettebb értékelésre.

Egyszer olvastam el, megértettem, felfogtam, megsirattam, de elengedem a kezét, nem fogom még egyszer kézbe venni, ebben biztos vagyok.

>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108123 · Fordította: Csuhai István
Bori_L P>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Érdekes hatással volt rám ez a könyv, kifacsart, földhöz vágott, arcon köpött, de csak egy kicsit (gondolom ebben az is közrejátszik, hogy nem vagyok amerikai, és magyarként a rabszolga-kereskedelem miatt kevésbé nyomja a kollektív bűntudat a lelkemet), és azt is valahogy olyan kedvesen csinálta.
Pedig nem volt semmi kedves ebben a könyvben.

Jobban mondva volt: szerepeltek benne kedves emberek, de a mondanivalója legalább annyira kegyetlen volt, mint a pár nappal korábban befejezett Kegyetlen szellemek utóérzése, hogy valamilyen szinten mindannyian cipeljük a felmenőink terheit (ki jobban, ki kevésbé), és hogy a legtöbb ember csak egy vízcsepp a történelem tengerében, akit ide-oda dobálnak a hullámok, és tehetetlenek vagyunk, nincs mit tenni.

A könyv hét generáción keresztül követi végig egy ghánai család tagjainak a történetét, a 18. század második felétől kezdve. Egy tesvérpárral indul a történet, akik nem is tudnak egymásról: az egyiküket Amerikába hajózzák rabszolgaként, míg a másikuk egy (rabszolgakereskedő) fehér tisztviselő feleségeként az Aranyparton marad. A történetszálak felváltva az ő utódaik életeibe engednek bepillantást nyerni. Van köztük jövőbeli falufőnök és rabszolga kereskedő, őrült, gyapotot szedő rabszolga, szénbányász, kábítószer-függő és tanár is. Van köztük férfi és nő, gazdag és szegény, szerencsés és szerencsétlen, gyilkos és ártatlanul elítélt. Valamennyien küzdenek a szabadságért és az egyenlőségért a maguk módján, de még a legfiatalabb generáció esetében is úgy tűnik, hogy az egyenlőség elérése csupán illúzió egy közvetlenül vagy közvetve fehérek által uralt világban.

Ott volt a sorok között a tehetetlen düh, hogy miért kell ennek így lennie? Miért kellett valaha is így lennie? Miért engedhetik meg maguknak a hatalmasok, hogy másokat (kortól, nemtől, bőrszíntől függetlenül) emberszámba se véve mindenen és mindenkin átgázoljanak? Miért tűrik ezt azok, akiken átgázolnak, holott számukat nézve jóval felülmúlják a „nagyokat”?
Miért kell újra és újra feltenni ezeket a kérdéseket?

Ez a könyv történeteket mesél el, nem ad válaszokat. Viszont ezeken a történeteken keresztül bepillantást kínál egy általunk talán kevésbé ismert témába, időszakba és helyszínbe. Érezni lehet, hogy rengeteg kutatómunka van mögötte, de nem az a célja, hogy elborzasszon. „Csak” leírja azt, ami megtörténhetett , „csak” elmond néhány kiragadott pillanatot tizennégy ember életéből összeválogatva. Leírja, hogy vesszük a nyakunkba már születésünkkor a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink történetét, akárhonnan jövünk is. Fájt olvasni, de jó is volt elmerülni benne, örülök, hogy végül sort kerítettem rá.

Zsoofia>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Nemzedékeken átívelő trauma, szisztematikus elnyomás, hiányzó történelem és ghánai folklór.

Hét generáción keresztül követjük az elválasztott testvéreket, minden karakterre körülbelül egy lélegzetvételnyi harminc oldal jut, de még így is minden egyes fejezet egy hatalmas jobbhorog a lelkednek. Nem volt olyan karakter, akit nem ismertem meg ennyi oldalból. Végre van egy könyv, amire mutogathatok, hogy tessék, lehet jót írni kevésből is. És ez csak az első könyve! Elképzelni nem tudom, mit fog még alkotni ez a hölgy.

Könyveskuckó_reblog>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Hallgasd meg az ajánlómat a YouTube-on is (a zenei aláfestésért ezúttal biztos megéri):
https://www.youtube.com/watch…

Vajon milyen lehetett Afrika az 1700-as években? Hogy éltek az ottani emberek, milyen lehetett, hogyan éreztek, hogyan gondolkodtak? És aztán, amikor odamentek a brit gyarmatosítók? Amikor háborút háború követett, és az afrikaiakat elhurcolták Amerikába? Amikor rabszolgaként adták-vették és dolgoztatták őket a földeken, Amerikában? Ahol már emberszámba se vették őket? Észak és Dél háborúja, azaz az Amerikai polgárháború? Aztán, amikor bebörtönözték a négereket semmiségekért, majd a szénbányákban töltötték életük szinte egészét. A megkülönböztetés, a rasszizmus, az alárendeltség, s az afrikai föld beléjük született hiánya, ahol nem volt különbség a bőrszínben. Milyen lehetett? Yaa Gyasi ghánai születésű amerikai írónő regénye, a Hazatérés többek között megnyerte a PEN Hemingway-díját, a legjobb első könyvnek járó John Leonard-díjat, és egyebek mellett a New York Times, a Washington post és a Time magazin is az év legfigyelemreméltóbb regényei közé sorolta.

Nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire tetszeni fog. De olya életérzést adott át, olyan emlékeket, hogyha egyébként nem fehérbőrű lennék, biztos elgondolkodnék, hogy ez az átadott vélhetőleg fiktív, de történelmileg mégis valós emlék nem-e az én emlékem is. Az írónő több évszázadon keresztül kalauzol el minket napjainkig, s szinte fogja a kezünket, ahogy a sorokat olvassuk, az egész olyan, mintha végigvezetne minket a múlton, valamiféle varázslatos időkapun keresztül.

A történet az 1700-as években indul, egy testvérpártól, s aztán az ő egymástól elválasztott leszármazottjaiknak életét követhetjük nyomon családról családra, gyermekről gyermekre. A nemzedékek egyik része Afrikában marad, míg a másik része Amerikába kerül. Ahogy szárnyalunk keresztül a történelmen, valami nagyon furcsa dolog történik olvasás közben. Mert egyszer csak ott ülünk Fanti földön vagy az ashantikkal, esetleg széttárt karunkkal állunk az Aranyparton, Ghánában. Egyszer csak mi is belecsöppenünk a törzsi háborúkba, a számunkra furcsa szertatásokba, majd megérkeznek a britek… „Saját szemünkkel” láthatjuk, hogyan rabolják el az afrikaiakat és viszik el rabszolgának Amerikába. De mi is történik eközben Afrikában napjainkig? Ezt is megtudjuk. Ahogy azt is, hogy milyen lehetett a rabszolgák élete az Amerikai polgárháború előtt. Hogyan bántak velük? Hogyan éreztek? Ott találjuk magunkat az ültetvényeken, a szénbányákban, a tüntetéseken. Keblünkre öleljük a történelmet, miközben szenvedünk, de szeretünk is és értünk. Talán amit eddig európai fehérként fel sem foghattunk.

Ez a könyv maga az időutazás. Ahogy mindegyik leszármazott életébe bepillantunk, mint egy fel-felbukkanó szellem, valahogy az élet körforgása is értelmet nyer. Szereplőink meghalnak s megszületnek, de a történelem, az emlékek öröklődnek.

Lenyűgöző olvasmány, amelyhez hasonlót hangulatban még sosem olvastam. Nehéz megmagyarázni. Talán az ismeretlen kultúra, az ismeretlen kontinensek, az ismeretlen múlt, amely az olvasó szeme láttára elevenül meg, és a rég elhunytak feltámadnak, hogy jeleneteiken keresztül megmutassák a múltat. Minta mindegyik szereplő a szívemhez nőtt volna. Olyan érzést hagyott maga után a könyv, amit nagyon nehéz elfelejteni, s még sokáig velünk marad.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 10/10 – Hiába olyan sok benne a szereplő, egészen pontosan ugye 2x7 leszármazott, az egész egy hatalmas család, mindegyik más, egyedi, mégis folytatólagos. Valahogy a szívünkhöz nőnek és nem is eresztenek, belemásznak a gondolatainkba.
Borító: 10/10 – Szuper, pont tökéletes.
Kinek ajánlom: Az igazi történelmi kötetek kedvelőinek. Mindegy, hogy ez fikció vagy sem, maga a történeti alap nem az, ahogy a feketék éltek Afrikában, ahogy elhurcolták őket Amerikába, ahogy rabszolgákká lettek majd szabaddá. Több évszázados történelem, családokon, generációkon át érzékeltetve, bemutatva.
+ pont: Az utánozhatatlan hangulatáért, és mert rengeteg történelmi tudás és emlék rejlik a könyvben, amit szerintem maradéktalanul sikerült átadnia.
– pont: Örültem volna, ha a fekete nyaklánc, amelyeket az egyik generáció végigvisz, a másikban nem tűnik el, hanem ott is gyerekről gyerekre öröklődik.

Cs_N_Kinga>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Érdekes könyv volt. Nem kapja meg az öt csillagot, nem erre számítottam. Nekem túl sokat ugrált, a család(/ok), között. Mire végre elkezdődött volna egy jó sztori már ugrottunk a következőre, majd x oldal múlva visszautalással annak a vkinek a fiához/lányához és megint ment tovább, de mire megint élvezhettem volna újabb ugrás. Viszont rossznak sem mondanám, lehet ez csak engem zavart. A mondanivalója elég komoly. Nehezen emészthető, olyan gondolatokat ébreszt, és olyan kérdéseket vet fel, amik szerintem ma is megállják a helyüket, csak nem így csinálják, de ….. ezt nem folytatnám, politizálni nem szeretnék. Nálam egyszer olvasós, de csak azért mert nem az ilyen könyveket szeretem.

hellodorie>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

A Hazatérés egy több száz éven átívelő családregény Ghánából, Ghánáról. Végigkövethetjük, ahogy egy család két ága egymástól szétválva teljesen másként éli meg, milyen az Aranyparton élni – attól függően, hová születtél, milyen nyelvet beszélsz, a háború melyik oldalán állsz, de leginkább: elhurcolnak-e rabszolgának. Ettől a pillanattól kezdve az újabb generációk életútja majdcsak teljes mértékben szétválik – feketének lenni ott, ahol mindenki az és feketének lenni ott, ahol nemkívánatos személy vagy annyira különböző élettapasztalatokat kínál, amelyeket nehéz összeegyeztetni. Egyik oldalról láthatjuk a brit kolonizációt és annak hatásait, a fanti-ashanti ellentétet, a függetlenségi törekvéseket, hogy mit jelent a saját hazádban egy másik kultúra nyelvén tanulni, a másik oldalról pedig a rabszolgaságot, a függetlenségi háborút, majd a szegregációt és a mélyen gyökerező rasszizmust.
Habár ennyire más utakon jutunk el az 1700-as évektől napjainkig, a két generáció végül mégis megtalálta az utat egymáshoz és a hazához, még ha ez mást is jelent mindkettőjüknek.

Őszintén szólva elég súlyos könyv, és nem csupán a ghánaiak, majd a már amerikaiak történetét mutatja be, de azt is, mennyire komplex szálak köthetnek minket a származásunkhoz. Egyszerre olyasmi, amihez ragaszkodik az ember, büszke rá, keresi a gyökereit, és egyszerre olyasmi, amitől talán megszabadulna, ha lehetne.
Nagyon érdekes volt látni, hogyan bontakozik ki a történelem egy-egy karakter élettapasztalatain keresztül, majd hogyan látjuk ugyanezt a karaktert és a múlt eseményeit a gyerekek, unokák szemszögéből. Úgy érzem, ez az a típusú könyv, ami hozzád tesz és egy picit máshogyan tekintesz utána a világra.

senhorita>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Különösebb elvárások nélkül kezdtem el olvasni, igazából a fülszövegre sem emlékeztem, csak kihívás miatt választottam ezt a könyvet.
Ezúttal Fekete-Afrikába, Ghánába utaztam. Az 1760-as évek elején egy lány történetével kezdődött a sztori és 200 évig tartott több generációt átívelve (2 ág, 8 generáció), különféle politikai berendezkedést megtapasztalt, hányattatott sorsú családok életét bemutatva. Egy család két ágának hosszú szomorú története, aminek egyik ága megtapasztalta a ghánai sorsot, a másik pedig rabszolgaként megérkezett Amerikába.
Tetszett, hogy annyi sorssal találkoztam, de nem az a sors, ami nekik jutott. Beleláthattam a fanti, ashanti törzsi hagyományoktól átszőtt falusi kultúrákba, hogy milyen lehetett nőnek lenni abban a világban. Mennyit ért egy ember élete. Aztán párhuzamosan kaptam ízelítőt a rabszolgasorsból, a szabad világból, ahol mindent szabadott a fehéreknek. Ilyenkor őszintén örülök, hogy nem vagyok amerikai és a kollektív bűntudat nem gyötör, bár ez sem igaz, mert tudom, hogy bár független, szabad ország lett Ghána, de Európa, Amerika, Japán elektronikai hulladéka odamegy és még sokféleképpen kihasználjuk a szegényebb országokat. Nem szabad. Az csak egy illúzió. Egy szegény sohasem lehet független és szabad, az mindig a többi hatalomtól függ.
A könyv magával ragadott, éjjel fesztivál után hazatérve is olvastam, reggel is keltem vele, sőt álmodtam róla, ott voltam én is. A vége elég amcsis lett, de annyi szenvedés után elnézhető. Sajnáltam, hogy egy-egy szereplőtől nem tudtam elköszönni, nem tudtam, mi lett a vele, főleg akiket igazán megkedveltem vagy csak érdekelt, azért tényleg sok főszereplős történet ez.

adibandi>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Ez a regény egy igazi kincs. Gyönyörűen bemutatott egy számomra addig ismeretlen kultúrát és országot. Lehetne azt mondani, hogy mivel európai vagyok, ezért engem akkor tuti nem érdekel engem a feketék történelme. Én mindig is kíváncsi voltam számomra ismeretlen országok bemutatására, és eddig talán ez az egyik legpozitívabb regény, amit olvastam. Gyönyörűen végig vezet minket a regény 14 szemszögön és 7 generáción keresztül. Szörnyű volt látni, hogy ez a rasszizmus az idő elteltével sem megy ki a divatból, ami szomorú. Erről nagyon hosszan tudnék írni, de a lényege úgyis annyi, hogy ezt a regényt mindenkinek el kellene olvasnia legalább egyszer az életben!

kratas P>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Érdekes könyv volt, de nem mondanám egyedinek. Érződik rajta a kutatómunka, az odafigyelés, a gondoskodás, de hiányzik az egyedi hang.
Utóbbi időben több hasonló témájú könyvhöz volt szerencsém és nagyon örültem azoknak a részeknek, utalásoknak, amik megjelentek a többi könyvben is. De nem érzem azt, hogy többet kaptam volna, vagy leginkább valami újat kaptam volna ebből a történetből.
Talán ha csak az afrikai ág maradt volna meg, akkor egyedibb lenne. De akkor nem lenne hazatérés :)

timionthebranch P>!
Yaa Gyasi: Hazatérés

Nem volt rossz, akár még javasolnám is másnak, de egy picit semmilyen érzésem volt a végén. Nem érdemes azért olvasni, hogy eljussunk a végén a lényegig, vagy, hogy majd akkor megvilágosulunk, nincs igazán alkalmas lezárás mikor ennyi különböző ember életútjában pillanthatunk bele.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

A család olyan, mint az erdő. Ha kívülről nézed,
sűrű; ha benne állsz, látod, hogy mindegyik fának
megvan a maga helye.
– Akan közmondás

Trixi >!

Nézd meg a kisbabát. Az anyja megszüli, megtanulja tőle, hogyan kell enni, járni, beszélni, vadászni, rohanni. Nem fedez fel új dolgokat. Csak a régieket viszi tovább. Így jöttünk a világra mindannyian, James. Gyengén és szükségben, vágyva rá, hogy megtanuljuk, hogyan legyünk egyéniségek.

Trixi >!

Attól, hogy valaki lát vagy hall vagy érez valamit, amit a többiek nem, nem jelenti azt, hogy bolond.

Trixi >!

Az a gyengeség, ha valakit úgy kezelsz, mintha a tulajdonod volna. Erő az, ha elismered, hogy mindenki a maga ura.

Nikolett0907 P>!

Azon az éjjelen, amikor Effia Otcher beleszületett a Fantiföldet körbeölelő pézsmaillatú hőségbe, az apja birtoka melletti erdőség közvetlen közelében tomboló tűzcsóva száguldott végig.

(első mondat)

Zsó917>!

Nincs hely az életedben a megbánásra. Ha a cselekvés pillanatában világosságot éreztél, bizonyosságot, miért bánnál meg később bármit is?

206. oldal

Trixi >!

Ez a történelem problémája. Nem tudhatjuk, mert nem voltunk ott, hogy mi magunk lássuk, halljuk, tapasztaljuk. Mások szavaira kell hagyatkoznunk. Azokéra, akik jelen voltak a régi időkben, és elmesélték a gyermekeiknek, hogy tudjanak róla, a gyermekek meg elmesélhették a saját gyermekeiknek. És így tovább. No de egyszerre az egymásnak ellentmondó történetekhez jutottunk.

Trixi >!

Nem mehetünk vissza valahova, ahol soha nem voltunk. Az többé nem a miénk. Ez igen.

Trixi >!

A fehér ember istene pont olyan, mint a fehér ember. Azt hiszi, ő az egyetlen isten, ahogyan a fehér ember is azt hiszi, ő az egyetlen ember. De egyedül azért ő az isten Nyame vagy Csukvu vagy bárki más helyett, mert hagyjuk, hogy isten legyen. Nem harcolunk vele. Még csak meg sem kérdezzük. A fehér ember azt mondta nekünk, ő az út, mi meg helyeseltünk, de mikor fordult elő, hogy a fehér ember valamiről azt állította, hogy jó nekünk, és tényleg jó volt? Azt mondják rád, afrikai boszorkány vagy, na és? Akkor mi van? Ki mondta nekik, mitől boszorkány valaki?


Hasonló könyvek címkék alapján

Alex Haley: Gyökerek
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1-2.
Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
William Styron: Nat Turner vallomásai
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
Iny Lorentz: A fehér csillag
Daniel P. Mannix: Fekete elefántcsont
Marilynne Robinson: Háztartás