„Hogy lehetne elegem a szerelemből? Még ha meg is halok, a szerelmem akkor is megmarad, ott marad majd azoknak a lelkében, akiket szerettem és azokéban, akik szerettek." Az emberi lélek súlya 21 gramm – mondják. 21 gramm szerelem tehát annyi, mint egy, az egész lelket kitöltő érzés, amely képes legyőzni a haláltól való rettegést, és felülkerekedik az elmúláson. Xue Yanping regényének főhőse elvált, munkanélküli, az életbe belefáradt nő, akinek váratlanul halálos kórral kell szembenéznie. A halálfélelem árnyékában tapasztalja meg az érzést, amely felszabadítja az elmúlás közelsége miatti szorongás és a betegsége okozta fájdalom alól. Lelke csordultig telik szerelemmel, a lélek képlékeny tüneményével, miközben a hús-vér testet elviselhetetlen fájdalom gyötri. Ilyen érzés a „halálos szerelem", amelyet a halált is legyőző örökkévalóság emel a magasba.. Xue Yanping 1957 júliusában született Pekingben. A kulturális forradalom felmérhetetlen tragédiákat okozó tízéves időszaka után az… (tovább)
21 gramm szerelem 31 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2004
Enciklopédia 3
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 30
Kiemelt értékelések
A regény hősnője teljesen hétköznapi kínai asszony. Életébe belefáradt, s megtudja, hogy teste is fellázadt ellene: rákos lett. Követhetjük betegsége alakulását a diagnózistól kezdődően a végsőkig. A betegségben vannak hullámhegyek, hullámvölgyek. A nő lelkiállapotában is. Szerencsére mellette vannak rokonai és egy férfi, aki a végsőkig kitartóan szereti és istápolja.
A betegség és a kemoterápiák ideje alatt Xiaoqinak van ideje elgondolkodni az életen és halálon, utóbbival a kórházban is találkozik nem egyszer.
Szomorú történet. Aki átélte ezt a betegséget, még inkább át tudja érezni Xiaoqi sorsát. Aki nem volt még rákos, nehezebben érzi át a nő csapongó lelkiállapotát, pl. azt, hogy nem akarja a kezeléseket, majd mégis beleegyezik, hol vadul élni és szeretni szeretne, hol úgy tűnik, mindent felad. Ugyanakkor belegondolhatunk abba is, valamennyiünkre a halál vár, kire így, kire úgy. De amíg élünk, örülnünk kell az életünknek, minél jobban kiaknázni az élet örömeit.
A kínai nevekkel megszenvedtem – kavartam a személyek egy részét, a sok hasonló név miatt.
Xiaoqi kétgyermekes édesanya, aki egyszer már elvált és az új kapcsolata is épp végéhez érkezik, mikor megtudja, hogy rákos. A bajban nem marad magára, hiszen egész családja támogatja, de mégis egyedül kell megküzdeni a betegséggel és a közelgő halál gondolatával is magának kell szembenéznie. Mindezt egy olyan kultúrában, ahol nem nézik jó szemmel ha elhanyagolod magad és ahol a betegség szégyellni való kudarc, amit az utolsó pillanatig rejtegetni kell.
Európai szemmel sokszor érthetetlen döntéseket hoz a főhős, pedig csak saját társadalmi elvárásainak akar megfelelni.
Nem rossz könyv, sőőőt… de idegensége miatt megosztó lehet, rövidsége miatt pedig nem tiszte a kulturális különbségek miatt felmerülő kérdések megválaszolása, így marad az amire szánódott. szórakoztat.
A szerző utószavát érdemes a mélyebb megértés miatt elolvasni, egy új dimenziót nyithat a könyv értelmezésében. A mű címe az emberi lélekre utalva tagadhatatlanul szimbolikus jelentőségű.Egyszerre utal a halálra és az újonnan megtalált szerelemre az orvos iránt.
Első olvasásom az írónőtől. Érdekes történet és nagyon furcsa a stílusa. Szókimondó, semmi prűdség – ahogy beszél pl. az önkielégítésről – semmi szégyenkezés, különféle betegségekkel találkozunk a műben, a fő a petefészekrák és a kezelések, műtétek sorozatát ismerhetjük meg, szobatársakat bemutatva. Illetve az AIDS kerül elő, mint betegség.
A sok szomorúság, negatív hangulat ellenére nagyon tetszett a könyv, a végén már sokszor ugyanazt szajkózta, ezért csak 4 csillag. De szívesen ajánlom olvasásra.
Ha megérted a kultúrát, megnyílik a könyv is. Gyönyörűen adja át Kína sajátosságait és halálhoz való hozzáállását.
Egy negyven éves rákos nő élete utolsó hónapjainak története szinte naplószerű leírásban. Volt ahol nagyon átéreztem a helyzetét, és volt ahol egyáltalán nem értettem miért tette, amit tett. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én a szerelme részéről mutatott törődést, figyelmet végig megjátszottnak és nem őszintének éreztem.
A stílusa nagyon hétköznapi, néha kicsit közönséges (erre az utószó ad pici magyarázatot a testirodalom irányzatának leírásáról) de nekem talán éppen ezért volt könnyen olvasható.
Ami zavaró, az a sok hasonló név. Szerintem annyi különböző név a kínai társadalomban is van, hogy ne legyen ennyi Li, Yu, Zhang egy regényben.
Pár éve szereztem be egy antikváriumos vásárlás alkalmával. A borítója tetszett meg. Viszont, jajj. Nem tetszett. Végig küzködtem magam, de nagyon nem hiányzott most ez a történet.Vontatott és szomorú. Tudom, milyen is legyen egy betegségről szóló regény. A reménytelenül, beteljesedésre nem számítható szerelem csak rontott a hangulaton. Elgondolkodtató. És el kell gondolkodni mielőtt valaki a kezébe veszi.
Mélységet vártam, felszínességre találtam. Jó értelemben vett nőregényre számítottam, ehelyett egy semmitmondó nőcis történetecskét kaptam. Valami tabudöntögetőt sejtettem benne, de maximum az illúzióimat rombolta.
Minden bizonnyal az én elvárásaimmal van gond. A könyv csak azt adta, ami a lényege: lenyomat egy zavaros, felszínes világról, ahol semminek sincs értéke, még a szerelem is csak pehelysúlyú. Vagy akár a halál is. Ami nem is biztos, hogy olyan nagy baj…
Tárgyát tekintve megrázó olvasmány, de nem tudtam azonosulni a főszereplő érzésvilágával. Talán az író szenvtelen, tárgyilagos, filozófiai mélységű gondolatokat nélkülöző, inkább a hétköznapihoz közelítő közlésmódja miatt.
A halál árnyékában nap mint nap küzdő főhős személyes univerzumának átadása sokkal mélyebb, árnyaltabb és hatékonyabb lehetőségeket kínál az alkotónak, mint amit az író Xue Yanping kihasznált. Ő mindössze lendületes cselekményvezetéssel bemutat egy szenvedéstörténetet úgy, hogy annak hőse nem férkőzik az olvasó szívébe. A regény olvasása közben végig egyfajta hiányérzetem volt, s a katarzis is elmaradt.
Egy szomorú végkimenetelű szerelmi történetre számítottam, de valami egészen mást kaptam. A könyv nagy részében az volt a gondolatom, hogy ha valakinek öngyilkossági gondolatai vannak, de még nem szánta el teljesen magát, akkor nyugodtan vegye a kezébe könyvet mert megadja neki az utolsó kellő lökést hozzá. A főszereplőnk hozzáállása a betegségéhez mélységesen kiborított, főleg amikor spoiler. Ennek ellenére mégis tetszett a könyv, szókimondó, és tabuk nélkül beszél mindenről spoiler és mindezt viszonylag egyszerű stílusban.
Népszerű idézetek
Hirtelen ráeszméltem: az öregség és a halál két egymástól teljesen független fogalom, ha valaki öregszik, az még nem jelenti, hogy a halálához közeledik. A halál, csakúgy, mint a szerelem, váratlanul állít be, nem tudhatod, milyen úton érkezik, vagy hogy miért jön egyáltalán. A halál olyan, mint a szerelem, felbukkan és elillan, szélhez vagy szivárványhoz hasonlóan, és ki tudja, mi marad utána, ha egyszer elmegy.
48. oldal
Hogy lehetne elegem a szerelemből? Hiszen ez talán a legnagyobb kincs az életemben, mint ahogyan te is mondtad, ha a szerelem egyszer létrejött, nem válhat már semmivé. Ha meghalok, a szerelmem akkor is megmarad, ott marad majd azoknak a lelkében, akiket szerettem, és azokéban, akik szerettek.
239. oldal
Este vacsora közben cirokpálinkát iszogattunk a nagybátyámmal. Vacsora után bekapcsoltam a tévét, megállás nélkül váltogattam a csatornákat a távirányítóval, de semmi érdekeset nem találtam, úgyhogy inkább fogtam Woolf Saját szoba című könyvét, bebújtam az ágyba, és olvastam, de a szerző vagy a fordító túlzottan hosszú mondatai megint álmosítóan hatottak rám.
32. oldal
→ |
---|
A halál egészen lecsupaszítva végül is nem más, mint „távozás”: ha mondjuk az ember ma elmegy hazulról, és közli, hogy nem jön vissza többé, a többiek ügyet sem vetnek rá, ha pedig meghal, ez a zűrzavaros világ fütyül rá. Az, hogy nehéz vagy könnyű szívvel távozik az ember, egyedül rajta múlik.
70. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni 92% ·
Összehasonlítás - Tornay Judit: Halálunk óráján 93% ·
Összehasonlítás - Alessandra Torre: A Szellemíró 89% ·
Összehasonlítás - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak 95% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás - Oddfríður Marni Rasmussen: Addig nem 99% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: A nővérem húga 93% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje 92% ·
Összehasonlítás - Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás