Emlékeim ​Szókratészról 6 csillagozás

Xenophón: Emlékeim Szókratészról

„Az athéni Erkhia démoszból származó Xenophón, Grüllosz fia tiszteletre méltó és jóvágású férfi volt. Egy alkalommal összetalálkozott Szókratésszal. Mesélték, hogy a bölcs elzárta botjával a szűk utcácskát, és megállította Xenophónt. Megkérdezte tőle, hol árulnak különféle élelmiszereket. Meghallva a választ, újabb kérdésekkel állt elő: Hol nevelik a szép és kiváló férfiakat? Látva Xenophón habozását, felszólította: Kövess hát, és tanuld meg! Attól kezdve Xenophón Szókratész tanítványa volt.”
Az ókori anekdotában szereplő Szókratészről mindenki tudja, ki volt: athéni filozófus az i. e. V. század végén, azon kevesek egyike, akik halálukkal hitelesítették tanításaikat. A kevésbé közismert tanítvány: a sokoldalú író, az Anabázis, a Kürosz neveltetése szerzője, hadvezér, gazdálkodó, történész – és szívében mindhalálig hűséges társa a filozófia mártírjának, Szókratésznak.

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1986
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630738708 · Fordította: Németh György

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész · Alkibiadész · Periklész


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Ross P
Xenophón: Emlékeim Szókratészról

Mit is lehetne értékelésként írni anélkül, hogy önmagam fényezésébe csúsznék? „Oh, filozófiát olvasok, és most jól kiemelek dolgokat, meg kifejtem a véleményemet, hogy megmutassam, milyen okos is vagyok.
Szókratész gondolatai után ilyesmit nem engedhetek meg magamnak.
Csak azt remélhetem, hogy az épületem egy-két téglával nagyobb, mint korábban.


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

– Ha jól értem, azt mondod, Szókratész, hogy ha kiváló barátokat akarunk szerezni, magunk is kiválóan beszéljünk és cselekedjünk.
– Miért – kérdezte Szókratész –, te talán azt hitted, hogy hitvány embernek is lehetnek nagyszerű barátai?

72. oldal, Emlékeim Szókratészról - Második könyv (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: barát · Szókratész
>!
Sli SP

– (…) Szerintem ugyanis az él a legszebben, aki a legtöbbet teszi azért, hogy minél jobbá váljék, a legkellemesebben pedig az, aki érzi, hogy jobbá lett.

183. oldal, Emlékeim Szókratészról - Negyedik könyv (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: élet · önfejlesztés · Szókratész
>!
Sli SP

– (…) Inkább az elindulással jó sietni, mint az úton.

132. oldal, Emlékeim Szókratészról - Harmadik könyv (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: sietség · Szókratész · út
>!
Richard_the1st

Jól vésd eszedbe, hogy sem a harcban, sem másban, semmiféle élethelyzetben nem válik hátrányodra, ha többet törődsz a tested felkészítésével. Bármit tesznek is az emberek, a testükre szükségük van, és minthogy szükség van rá, sokat számít, hogy minél kiválóbb legyen. Még abban is, amiben a testnek látszólag a legcsekélyebb a szerepe, vagyis a gondolkodásban – ki ne tudná –, hányan követnek el súlyos tévedéseket, mert a testük nem egészséges ? A feledékenység, a csüggetegség, a mogorvaság és az őrjöngés sokaknál gyakran épp a test elhanyagoltsága miatt támadja meg az értelmet, úgyannyira, hogy még a biztos tudást is elfeledteti. Akinek edzett a teste, nagyobb biztonságban van, és semmi olyan veszély nem fenyegeti, amely a test elhanyagoltsága miatt lép fel, sőt, éppen ellenkezőleg, az edzettség nyilvánvalóan igen hasznos olyan bajok ellen, amelyek az elhanyagoltság miatt lépnek föl. És mit ki ne állna az okos ember, hogy az előbb elmondottak ellenkezőjét érje el! Bizony, kellemetlen dolog a hanyagság miatt úgy megöregedni, hogy még csak meg sem látta az ember, milyen lehetne a teste a legszebb és legerősebb állapotában. Márpedig akik elhanyagolják a gyakorlást, sosem látják meg, hiszen ki sem alakul bennük a szépség és az erő.

>!
Richard_the1st

Más arról panaszkodott, hogy nem tud jóízűen enni.
– Akumenosz jó gyógymódot javasolt erre – jegyezte meg Szókratész.
– Mit? – kérdezte az étvágytalan.
– Ne egyél – válaszolta –, mert kellemesebben, takarékosabban és egészségesebben élsz, ha abbahagyod az evést.
Másvalaki azt mesélte, hogy meleg nála az ivóvíz.
– Legalább készen áll a meleg víz, ha fürdeni akarsz – nyugtatta meg Szókratész.
– A fürdéshez túl hideg.
– A rabszolgáid is vonakodva használják ivásra és fürdésre? – érdeklődött.
– Dehogy! Zeuszra, magam is csodálkozom sokszor, milyen örömmel használják mindkettőre.
– Nálad melegebb az ivóvíz, vagy az Aszklépiosz-szentélyben? – kérdezte Szókratész.
– Az Aszklépiosz-szentélyben.
– És a fürdővíz hol hidegebb, nálad, vagy az Amphiaraosz-szentélyben?
– Az Amphiaraosz-szentélyben.
– Szedd már össze magad, hiszen elégedetlenebb vagy, mint a rabszolgák és a betegek! – figyelmeztette Szókratész.

>!
Richard_the1st

– Az általunk ismert népek közül Ázsiában a perzsák uralkodnak, a szírek, frígek, lídek pedig az uralmuk alatt élnek. Európában a szkíták uralkodnak a maiótisziakon, Líbiában a karkhédoniak a líbiaiakon. Mit gondolsz, melyikük él jobban? Aztán a helléneknél, akik közé te is tartozol, szerinted kinek kellemesebb az élete, az uralkodóknak vagy az alávetetteknek?

– De én nem a rabszolgákhoz sorolom magam – tiltakozott Arisztipposz –, hanem az a véleményem, hogy létezik a kettő között egy közbülső út, amelyen haladni próbálok; ez nem az uralkodáson és nem a szolgaságon, hanem a szabad ember életformáján keresztül vezet, és a leginkább ez visz el a boldogsághoz.

– Ha ez olyan út volna – mondta Szókratész –, hogy amiképpen nem az uralkodáson és nem a szolgaságon, azonképpen nem is az emberek világán vezetne keresztül, akkor volna valami abban, amit mondasz. De ha az emberek között élsz, és nem akarsz sem vezetni, sem engedelmeskedni, sem pedig önként tisztelettel adózni a vezetőknek, majd meglátod, mennyire értenek az erősebbek ahhoz, hogy a gyengéket mind a közéletben, mind a magánéletben megríkassák és rabságba vessék. Vagy nem ismered azokat, akik elvárják, hogy mások vessenek és ültessenek, a termést pedig maguknak takarítják be, kivágják a fákat, és minden úton-módon zaklatják a gyengébbeket, akik nem akarnak nekik szolgálni, így aztán végül a szegények ráébrednek, hogy a szolgaságot kell választaniuk a hatalmasokkal való csatározás helyett. És nem tudod, hogy a magánéletben is a bátrak és a tehetősek használják ki a szolgává alázott gyávákat és tehetetlenkedőket?

>!
Richard_the1st

– Férfiak, ha háború törne ki, vajon milyen embert akarnánk megválasztani, hogy vezetésével szerencsésen megmenekedjünk és legyőzzük az ellenséget? Olyat, akiről tudnánk, hogy a gyomrának, a bornak vagy a szerelmi gyönyöröknek a rabja, és a fáradság meg az álom könnyen ledönti a lábáról? Megválasztanánk az ilyet? Hogyan hihetnénk, hogy az ilyen megvéd bennünket, és győzedelmeskedik az ellenség fölött? Vagy ha életünk végéhez közelednénk, és rá akarnánk bízni valakire fiaink fölnevelését, lányaink szüzességének meg-oltalmazását, vagyonunk megmentését, vajon méltónak tartanánk-e bizalmunkra egy önuralomra képtelen embert? Rábíznók-e egy féktelen rabszolgára nyájainkat, kamránkat vagy a munkák felügyeletét? Akár ingyen is elfogadnánk-e egy ilyen szolgát, vagy egy ilyen bevásárló rabszolgát? Márpedig ha rabszolgának sem fogadnánk fel a fékezhetetlen embert, bizony önmagunkat is érdemes volna megóvni tőle, hogy olyanná váljunk. Mert amikor a harácsolók másokat kifosztanak, láthatólag a saját vagyonukat gyarapítják, a féktelen ember azonban nem hasonlít ezekhez: nem olyan ő, aki másoknak kárt okoz ugyan, de maga legalább haszonra tesz szert, hanem kárt okoz másoknak, de még nagyobb kárt önmagának, abban az értelemben, hogy a legkártékonyabb dolog az, ha valaki nemcsak saját háztartását teszi tönkre, hanem a testét és a lelkét is. Volna-e sikere a társaságban annak, akiről tudnák, hogy jobban örvend az ételnek és a bornak, mint a barátainak, és a ribancokat jobban szereti, mint társait? Nem kell-e hát minden embernek, aki az erény alapjának az önmegtartóztatást tekinti, először ezzel fölvérteznie a lelkét? Mert ki lenne képes önmegtartóztatás nélkül megtanulni valami jót vagy érdemben foglalkozni vele? Ki ne bánna méltatlanul a testével és a lelkével, ha egyszer a gyönyörök rabszolgája lett? Hérára mondom, azt hiszem, a szabad embernek imádkoznia kell, nehogy ilyen rabszolgára akadjon, aki pedig ezeknek az örömöknek a rabja, könyörögjön az istenekhez, hogy jó urakra találjon, mert csak így menekedhet meg.

>!
Richard_the1st

Akkor is jogos lett volna az ítélet, ha ő, aki semmi rosszat nem tett, dicsérte volna a hitványságok elkövetőit. Szókratész azonban észrevette egyszer, hogy Kritiasz Euthüdémoszt szereti, és el akarja csavarni a fejét, a testi szerelem gyönyöreire vágyva. Megpróbálta eltéríteni szándékától, mondván, hogy szabad emberhez méltatlan, szép és kiváló férfihoz nem illik koldusként könyörögni szerelme tárgyához, akinek megbecsülését elnyerni vágyik, és alázatosan esedezni olyan adományért, amelyben semmi erkölcsi jó nincs. Kritiasz nem hallgatott rá, és nem állt el szándékától. Szókratész ekkor Euthüdémosz és sok más jelenlevő füle hallatára kijelentette, hogy Kritiasz disznó-kórban szenved, mert úgy akar Euthüdémoszhoz dörgölőzni, mint a disznó a kőtuskóhoz. Kritiasz emiatt úgy meggyűlölte Szókratészt, hogy amikor Khariklésszal együtt bekerült a harminc törvényhozó közé, miatta iktatta törvénybe, hogy a beszédművészetet tilos tanítani; így akart ártalmára lenni, mivel más ürügyet nem talált. Ilyenformán azt sütötte rá, amit a sokaság mindig is felhoz a filozófusok ellen, és megrágalmazta a tömeg előtt. Mert én magam sem hallottam, más sem említette, hogy Szókratész valaha is tartott volna szónoklattani oktatást.

>!
Sli SP

(…) sokaktól hallani, hogy minden kincsnél többet ér a nyílt és jó természetű barát, mégis azt látni, hogy az emberek mindennel inkább törődnek, mint azzal, hogy barátokat szerezzenek.

66. oldal, Emlékeim Szókratészról - Második könyv (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: barát · Szókratész
>!
Richard_the1st

Amikor egy ember azon bosszankodott, hogy előre köszönt valakinek, de az nem köszönt vissza, így beszélt Szókratész:

– Nevetséges vagy. Ha összeakadsz egy rútabb testű emberrel, eszedbe sem jut haragudni, ha viszont egy bárdolatlan lelkűvel hoz össze a sors, azon megsértődsz.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Arisztophanész: Nőuralom
Lysias: Lysias beszédei
Arisztophanész: Arisztophanész vígjátékai
Cornelius Nepos: Híres férfiak
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Arisztophanész: Lysistrate
Arisztophanész: Arisztophanész két komédiája
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború
Arisztophanész: Lüszisztraté