Xantus Judit (szerk.)

Utolsó ​szerelem 2 csillagozás

Mexikói szerelmes novellák
Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem

Mexikó, ​e messzi és nagyon gazdag kultúrájú ország mai prózájából egyetlen kis kötetben valamiféle „keresztmetszetet” adni lehetetlenség. Történeti-időrendi vagy tematikusan rendszerező szempontok helyett tehát egyetlen téma: a szerelem köré csoportosulnak ezek az írások.
Legnagyobb részük többé-kevésbé szabályos novella, de akad köztük regényrészlet, sőt névtelen szerzőjű, gyűjtésen lejegyzett népmese is.
Mi az, hogy szerelem? Erre minden kultúrának és minden embernek van valamilyen válasza. A fogalom mindenkinek ismerős. Persze, sok minden belefér. Kicsinyes szorongás és mindent elsöprő szenvedély, városi flegmaságot olvasztó melegség és indián misztérium, beteg sóvárgás és brutális féltékenység, csöndes elvágyódás és vad erotika, finom nosztalgia és őrült lázálom. A sort még hosszan lehetne folytatni, tovább is, mint ameddig e kötet írásai érnek. Bennük harminchárom szerelemváltozatot talál az olvasó. Ilyen a szerelem Mexikóban. Ilyen Mexikó: nagyon európai, és… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 1987
354 oldal · ISBN: 9630743760 · Fordította: Xantus Judit

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog IP

    A világ népei végül is elhatározták, hogy hazudósversenyt rendeznek. De a politikusokat és a katonákat már az első fordulóból kizárták, mondván, hogy az ő hazugságaik már rég nem eredetiek, már rég nem hisz bennük senki.

296. oldal - René Espinosa Olvera: A hazudósok

Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem Mexikói szerelmes novellák

>!
Ciccnyog IP

Augusto Monterroso:
Pénelopé vászna, avagy ki kit csal meg

    Sok-sok évvel ezelőtt élt Görögországban egy férfi, akit Odüsszeusznak hívtak (elég bölcs volt ugyan, de azért rettentő ravasz is), a feleségét meg Pénelopénak: gyönyörű, különleges adottságokkal rendelkező asszony volt, egyetlen hibája volt csak: az, hogy szenvedélyesen szeretett szőni, emiatt a szokása miatt pedig képes volt hosszú időket is egyedül tölteni.
    A legenda szerint Odüsszeusz, amikor ravasz módon kifigyelte, hogy az asszony éjszakánként minden tilalom ellenére lopva megint valami végtelen szövésen dolgozik, kapta magát, csizmát húzott, bárkára szállt, és szó nélkül elment világot látni, hogy így valósítsa meg önmagát.
    Így módolta ki az asszony, hogy ne legyen vele a férje, s ő kedvére kokettálhasson a kérőivel; mindenkivel elhitette, hogy addig sző, míg Odüsszeusz úton van, holott Odüsszeusz mindaddig úton volt, amíg ő szőtt; nyilván bedőlt neki Homérosz is, akiről köztudomású, hogy gyakran elbóbiskolt, és észre se vette, mi történik.

283. oldal

Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem Mexikói szerelmes novellák

Kapcsolódó szócikkek: Homérosz · Odüsszeusz / Ulysses
>!
Ciccnyog IP

    Találkoztam egy olyan hóhérral is, aki képtelen volt kivégezni egy nőt. Beleszeretett. Igen, a végrehajtás pillanatában.

293. oldal - Xorge del Campo: A hóhér

Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem Mexikói szerelmes novellák

>!
Ciccnyog IP

    A kereskedő azt kiáltozta: – Régi feleségét újra cserélem! –, és festett kordéit maga után húzva végigjárta a falu utcáit.
    Rengeteg üzletet kötött, hihetetlen gyorsasággal, kérlelhetetlenül fix árakon. Az érdekeltek megkapták a minőséget igazoló garancialevelet és jótállást is, de válogatni senkinek nem lehetett. A nők, ahogy a kereskedő állította, mind huszonnégy karátosak. Mind szőke, mind fehér bőrű. Sőt nemhogy aranyszőke mind, de a testük is színarany: olyanok, mint egy-egy antik gyertyatartó.
    Ahogy a férfiak meglátták szomszédaik legújabb szerzeményét, rohantak a kereskedő után, mintha eszüket vesztették volna. Némelyiknek az egész vagyona ráment az üzletre. Egyetlen ifjú házasember volt csak, aki egy az egyben kötött csereüzletet. Csodálatos szép volt a felesége, felvehette volna a versenyt bármelyik idegennel. Csak hát nem volt olyan szőke, mint azok.

258. oldal - Juan José Arreola: Parabola a cserekereskedelemről

Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem Mexikói szerelmes novellák

>!
Ciccnyog IP

Juan José Arreola:
Elmélet Dulcineáról

    Egy elhagyatott helyen, melynek a neve nem érdekes, élt egyszer egy férfi, aki egész életében kerülte a hús-vér nőket.
    Inkább a könyveit simogatta élvezettel, és mindig rendkívül élvezte, ha valami kóbor lovag jól nekiment azoknak a megfoghatatlan, kísértetszerű nőalakoknak, akik egytől egyig rendkívül erényesek, sok-sok vastag szoknyát hordanak, és négyszáz oldal hőstett, hencegés és értelmetlen handabanda után várják a hőst.
    Öregkorára aztán egy igazi asszony tört be a remetebarlangba. Okkal, ok nélkül bemászkált a szobájába, izzadság- és gyapjúszag terjengett körülötte; a fiatal, napégette bőrű parasztasszonyok jellegzetes szaga.
    A lovag elvesztette a fejét, de ahelyett, hogy elkapta volna a körülötte sürgölődő fiatalasszony derekát, a könyvek lapjain, a képzelet szövevényes útjain át indult a keresésére. Sok-sok mérföldet megjárt, báránykákkal és malmokkal vette fel a harcot, megkopasztott néhány tölgyfát, kétszer-háromszor pedig táncra is perdült örömében. De hiába kergette szíve hölgyét, úgyhogy hazaoldalgott, a kapuban pedig várta a halál. Már csak arra futotta az idejéből, hogy lediktálja remetéhez illő végrendeletét, aztán kilehelte aszott lelkét.
    De az ifjú parasztasszony poros arcát valódi könnyek szántották: valódi könnyek csöppentek hasztalanul a bolond lovag sírjára.

282. oldal

Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem Mexikói szerelmes novellák

>!
Ciccnyog IP

    Don Fulgencio a másik oldalára fordult, hogy felkelés előtt még szundítson egyet, de a megfordulás csak nehezen sikerült, közben ugyanis felöklelte a párnát. Erre aztán kinyitotta a szemét. Az ami addig halvány gyanú volt csupán, most a bizonyosság erejével hasított belé.
    Don Fulgencio határozott mozdulattal rántott egyet a nyakán, és felemelte a fejét: a párna a levegőbe repült. Odament a tükörhöz, és rendkívül elcsodálkozott: a homlokán hatalmas, csavaros, hegyes végű szarvak meredeztek. A mélyen gyökeredző szarvak töve fehér volt, a közepe barnás, a vége pedig élesfekete.

278. oldal - Juan José Arreola: Kisvárosi idill

Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem Mexikói szerelmes novellák


Hasonló könyvek címkék alapján

Kőrössi P. József (szerk.): Az én karácsonyfám
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Újabb megható állattörténetek
Róbert Katalin (szerk.): Meghitt pillanatok
Csapody Kinga (szerk.): Szívek dallama
Pierdomenico Baccalario – Paola Zannoner – Silvana Gandolfi – Sara Colaone – Beatrice Masini – Lodovica Cima – Guido Sgardoli – Alessandro Baronciani – Antonio Ferrara – Luisa Mattia – Fabrizio Silei – Antonella Ossorio: Kimondhatatlanul
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Géher István (szerk.): Ellenfelek