Mellékhatások ​/ Kész anarchia 83% 12 csillagozás

Egyetlen filozófus sem jutott a bűntudat és a súly problémájának megoldása közelébe, amíg Descartes el nem választotta az elmét és a lelket, mert így a test teletömhette magát, miközben az elme azt gondolta: kit érdekel? Ez nem én vagyok. A filozófia nagy kérdése azonban megmaradt: ha az élet értelmetlen, mihez kezdjünk a betűtésztás levessel? Leibniz volt az első, aki azt mondta, hogy a zsír monászokból áll. Leibniz diétázott és mozgott, de sosem szabadult meg a monászaitól – legalábbis azoktól nem, amelyek a combjára tapadtak. Spinoza viszont mértékletesen étkezett, mert úgy hitte, hogy Isten ott lakozik mindenben, és ijesztő, ha az ember felfal egy knist, s közben mustárt önt minden dolgok első okára.

291-292. oldal, Im-ígyen fala Zarathustra

…Wunch beszippantott, és átvitt a város másik végébe, egy szerény francia vendéglőbe, ahol fejenként mindössze kétszázötven dollárért az ember annyit ehet, amennyit Ivan Gyenyiszovics.

254. oldal, Daloljatok, Sacher-torták

[…] A statisztikai adatok arról árulkodnak, hogy már jelenleg is több ember él a Földön, mint amennyi a legnehezebb zongora elszállításához szükséges. Ha nem szabunk gátat a szaporodásnak, a 2000. évre egy ebéd felszolgálására sem lesz elég hely, hacsak nem az idegenek fején terítünk asztalt. Ez esetben legalább egy óra hosszatt mozdulatlanul kell állnunk, amíg mi eszünk. Természetesen az energiaellátás is akadozni fog, és minden autótulajdonos annyi benzinre lesz jogosult, amennyivel tíz centit tolathat.

67. oldal, Néhány keresetlen szó a végzősökhöz (Helikon, 2016)

Amikor Milánóban a lányommal és vele hármasban egy operaelőadást néztünk végig, Needleman kihajolt a páholyból, és a zenekari árokba zuhant. Mivel túl büszke volt, hogy elismerje, véletlen balesetről volt szó, egy hónapon keresztül minden este elment az operába, és megismételte a mutatványt. Hamarosan enyhe agyrázkódás tünetei mutatkoztak rajta. Felhívtam figyelmét, hogy nyugodtan abbahagyhatja a leesést, hiszen már elérte célját. Ő azonban a fejét rázta: „Csak még néhányszor. Nem is olyan rémes.”

12. oldal, Emlékezés Needlemanre (Helikon, 2016)

[…] vagyonom úgy tűnt el, akár a füstölt lazac a körülmetélés alkalmából rendezett fogadáson.

269. oldal, Cudar napokon az ember látja az öröklétet (Helikon, 2016)

Pénteken felébredtem, és mivel az univerzum tágul, a szokásosnál hosszabb ideig tartott, amíg megtaláltam a köntösömet. Emiatt későn indultam munkába, és mert a fel és le fogalma relatív, a lift a tetőre ment velem, ahol nagyon nehéz volt taxit fogni.

279. oldal, Pattanásig feszülten (Helikon, 2016)

(..) Egy szürke júniusi kedd reggelen Comfort Tobias, Washburnnék házveztőnője belépett a Washburn-házba, ahogy az elmúlt tizenhét évben mindennap. Az, hogy kilenc évvel ezelőtt kirúgták, nem akadályozta meg a takarításban, és Washburnék mindennél többre értékelik azóta, hogy megvonták a bérét. Tobias mielőtt beállt Washburnékhez, a lovak fülébe suttogó tréner volt egy texasi farmon, de idegösszeroppanást kapott, amikor egy ló visszasuttogott neki.
– Az döbbentett meg legjobban – idézi fel az esetet –, hogy tudta a társadalombiztosítási számomat.

283. oldal, A törvények felett, az ágyrugók alatt (Helikon, 2016)

Igazság szerint Pinchukot már a boltban is szorította a cipő, de képtelen volt nemet mondani az eladónak. – Arra vágyom, hogy kedveljenek – vallotta be Blanche-nak. – Egyszer egy élő gnút is megvettem, mert nem tudtam nemet mondani. (Megjegyzés: O. Krumgold bizonyos borneói törzsekről írt ragyogó tanulmányt, akiknek a nyelvében nem létezik a „nem” szó, következésképpen a kéréseket sűrű bólogatás és az „erre még visszatérünk” szavak kíséretében utasítják el. Mindez megerősíti korábbi elméleteit, miszerint a késztetés, hogy mindenáron megkedveljenek minket – amiként az a képesség is, hogy egy operettet végigülünk –, nem a társadalmi alkalmazkodás eredménye, hanem genetikailag örökölt tulajdonság.)

29-30. oldal, A végzet közbeszól (Helikon, 2016)

Itt az a lényeg, hogy az életben az ember vagy káposzta-, vagy burgonyasalátára jogosult, és a döntést rettegésben kell meghozni, abban a tudatban, hogy nem csupán a földi létünk véges, hanem a legtöbb konyha is bezár tízkor.

292. oldal, Im-ígyen fala Zarathustra (Helikon, 2016)

Magányos éjszakáimon a tökéletesség esztétikáján tűnődtem. Van-e a természetben bármi – Hyman bácsikám ostobaságán kívül –, amit “tökéletesnek” nevezhetnénk? Ki vagyok én, hogy igényt tartok a tökélyre? Én, a magam millió hibájával? Lajstromba vettem hibáimat, de csak odáig jutottam, hogy: 1. Olykor elhagyja a kalapját.

79. oldal, Az őrült meséje (Helikon, 2016)