Apropó ​nélkül 83% 71 csillagozás

Allen végig részletesen, intelligenciával és szellemességgel mesél, azonnal megfogja az olvasót. Érezhetően baráti beszélgetés formában íródott, a regény hangneme lenyűgöző, őszinteségéhez nem fér kétség.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/apropo-nelkul.html

Minden sorát imádtam.

Woody Allen visszavonhatatlanul megkedveltette magát sajátos humorával. A kötet szórakoztató, de a felénél felmerült bennem a kérdés, hogy valóban apropó nélkül született az önéletrajzi kötet vagy azért íródott, hogy Woody Allen mosdathassa magát? A könyv második fele bulváros, aki szeret csámcsogni más életén, annak őszintén ajánlom, de számomra ez a túlírt, önismétlő, egyáltalán nem elegáns vádaskodás és magyarázkodás hosszú oldalakon keresztül némileg csalódást jelentett.

Woody Allen Apropó nélkül című önéletrajza nem könnyű olvasmány.
Egyrészt terjedelmes, ami még nem lenne probléma, de a terjedelem jelentős részét a hírhedt Mia Farrow-féle molesztálási ügye foglalja le. Mivel alig egy évvel a metoo kampány keretében felmerült újabb vádak után látott napvilágot, nehéz azt gondolni, hogy a címhez hűen apropó nélkül született.
Úgy indul, ahogy egy önéletrajzi könyvnek kell, gyerekkor, szülők, mindez meglehetősen vicces formába öntve. Aztán kezdődik a karrier, mely a viccírástól a filmkészítésig terjed, nem kihagyva a nagyszerű zenei pályát sem :-). A karrierje kapcsán szót ejt szibnte minden filmjéről, ami nagyon jó, ugyanakkor elég sok benne a név, amik jelentős része az átlageurópai olvasónak kicsit ismeretlen. De szellemes, kellemes olvasmány ezzel együtt is. Megismerkedhetünk nőügyeivel, köztük két, nem túl jól sikerült házasságával, míg végül kilyukadunk Mia Farrownál, a nőnél, aki Woody minden bajának okozója. 13 évig tartott kapcsolatuk, ami alatt Woody Allen szerint nem költöztek össze. Kapcsolatuknak Sun-Yi-vel kezdett viszonya vetett véget, melyre botrányos körülmények között derült fény. Tetézte ezt az azt követő, Dylan nevű fogadott lányával kapcsolatos molesztálási ügye, mely Woody Allen szerint koholmány, és én is azt gondolom.
A védekezését – mosakodását? – kb 100 oldalon keresztül, két részletben olvashatjuk, túl sok ez egy önéletrajzi könyvbe. De persze Amerikában nagyon kikezdték, és ő nagyon meg akart felelni az igazságtalan? vádakra.
Közben megtudhatjuk, melyik a rá leginkább hasonlító hőse, és még nagyon sok érdekes információt a filmjeiről.
A négyes osztályzatot mégis a túl nagy terjedelmű Dylan-ügy miatt adtam neki, ha ezt a részt kihagyta volna, vagy 20 oldalra rövidíti, talán megkapja a maxot :-)

Woody Allen filmjeit nagyon szeretem: csodás fényképezés, remek jazz zenék, ragyogó dialógusok, könyvét is olvastam már, egy szó mint száz, a kedvenceim közé tartozik. Most is hozta a tőle megszokott színvonalat. A fekete-fehér borító telitalálat. Csak azért nem adtam 5-öst, mert van egypár nyomdahiba, ami zavaró volt. A fordítás jól sikerült, bár azt hozzátenném, hogy a New-york-i utcák nevét is nyugodtan le lehet fordítani, szerintem jobban hangzanak magyarul… És maga az életrajz…nos Allen képes (majdnem) mindenből viccet csinálni, ezt a könnyedséget irigylem tőle, pedig nem tartom magam irigy természetnek:)) Érdekes volt „belelátni” egy zseniális ember fejébe… gazdagabb lettem néhány inspiráló gondolattal.

Érdekes, izgalmas és humoros!

Nehéz dolgom van a könyv értékelésekor, mert bár számomra elég szórakoztató és jól olvasható volt, mégis három és fél csillagot adtam rá, közben azt érzem, hogy lehet valamikor újra leveszem a polcról és elolvasom. A könyv fő erénye maga a Woody Allen stílus, a kissé csapongó anekdotázás, a tömör és fanyar humor, az önirónia, a városi lét, a dzsessz és az alkotás szeretete. Valószínűleg jól megtámogatja a könyvet a mögötte rejlő életmű, a remek filmek és sziporkák, amik felsejlenek olvasás közben. Ami miatt mégsem több csillagos nálam, az a szerkezeti hiányosságok, a sok önismétlés, az aránytalanságok a történetmesélésben (túl nagy hányadát viszi el a Farrow-szál – aki Allen igazában hisz, annak ez túlságosan hosszúra nyúlt magyarázkodás, aki pedig Farrow-éban, azt ez a könyv sem fogja meggyőzni). Szívesebben olvastam volna még többet az ő New York-járól, vagy hogy hogyan lehet minden évben megcsinálni egy filmet. Közben végig átütött nekem az a keserédes hangulat, ami az általam szeretett filmjei nézése közben is: egy nosztalgikus, melankolikus, de mégis szívmelengető érzés, mert olyan stílusban mesél, ami egyszerre személyes, tűnődő, érzelemgazdag és humoros, és amit csak ő tud így csinálni, és ha ő már nem lesz, akkor senki nem fogja tudni ezt így hozni. Persze a filmekben és a könyvekben az a jó, hogy újranézni még akkor is lehet majd (persze a metoo örvén keltett hullámban a streamingről a filmjei teljesen eltűntek), remélem huszon-harminc év múlva újra felfedezik a munkáit.

Nagyon nehéz önéletrajzokat értékelni. Alapvetően érdekes olvasmány volt, Allen jól ismert és zseniális stílusában és humorában. Jó volt megismerni a gondolkodását, azt a korszakot. De mint minden önéletrajzban sok volt az információ a felbukkanó szereplő és mivel annyira nem vagyok művelt és jártas az amerikai filmtörténetben sokukat nem ismertem és nehezen tudtam elhelyezni a történetben.

Kamasz korom óta nagy Woody rajongó vagyok és természetesen az elsők között kellett beszereznem ezt a könyvet, ami egy hiánypótló mű.
Aki tipikus önéletrajzi könyvet vár, annak ez a könyv csalódás lesz. Az olvasás előtt rá kell hangolni az agyunkat „Woody Allen” nézőpontra és gondolkodásra és így biztosan élvezni fogjuk a könyvet. Sokszor nehéz volt megállapítanom, hogy iróniát olvasok, humort vagy a kőkemény valóságot. Ez az amit szerintem mindenki szubjektíven él meg, hogy a Woody által leírtakat miként értelmezi az olvasó a saját gondolati szintjén.
Nincsenek fejezetek, emiatt nekem nehéz volt az olvasása, mert nem tudtam, hogy mikor érdemes olvasási szünetet tartanom és ha mondjuk kimarad 1-2 nap, akkor tudom-e ugyanolyan érdeklődéssel folytatni. Ugyanis hamar el lehet veszíteni a fonalat, mert nagy ráhangolódást igényel a könyv.
A könyvben, Woody nem tartja magát kiemelkedő, korszakalkotó rendezőnek, írónak. Ez meglepett, persze nyilván nem gondolnám, hogy képes lenne fényezni önmagát – de azért elvártam volna, hogy a saját életművét reálisabban ítélje meg. De nem tudhatjuk, hogy ez most egy Woody-s trükk vagy tényleg komolyan gondolja…
Bulváros részek szerencsére nem nagyon vannak, aki emiatt olvasná el, annak csalódást fog okozni a könyv. Viszont annak örültem, hogy végre az ő szemszögéből is megtudhatjuk hogyan is kezdődött és mélyült el Soon-Yi-vel való kapcsolata. Woody számomra egy olyan különleges író, rendező, aki a filmiparban létrehozta a saját mellékvágányát. Köszönöm az élményt!

Nem nagyon követem a pletykalapokat. Sajnos a könyv nagy része az őt ért vádak tisztázásáról szólt.
Ugyanakkor itt is megvillan a csetlő-botló művész sajátos humora, amiért kedveltem. Másrészt beláthatunk a kulisszák mögé, hogy mennyi mindenen múlik egy-egy film sikere, sőt, annak relatív volta.