Csikk 191 csillagozás

Wolfgang Herrndorf: Csikk Wolfgang Herrndorf: Csikk

2010 ​Berlin. Maik Klingenberg, a tizennégy éves kamasz éli az ilyen korú srácok unalmas mindennapjait. Egy berlini gimnázium tanulója, családi élete a megszokottan zűrös: anyja alkoholista, a csőd előtt álló ingatlanos apja szeretőt tart, Maik reménytelenül szerelmes Tatjana nevű szerb származású osztálytársnőjébe. Magányos, érzékeny, okos, szentimentális, ám a gyakorlati életben tökéletesen tapasztalatlan és kissé gyáva. Eljön a vakáció ideje, de Maik nem mehet nyaralni, két hétre egyedül marad a város szélén álló nagy házban, anyja újabb elvonókúrán, apja a titkárnőjével vidéken „dolgozik”. Ekkor jelenik meg a ház előtt egy lopott autóval Csikk becenevű osztálytársa, aki eredetileg az Andrej Csicsacsov nevet viseli. A két srác gyorsan összebarátkozik, és a meglovasított trogya Ladával, nagyjából tisztán az unalom leküzdése ellen, elindulnak a nagy utazásra, Csikk rokonaihoz, Havasalföldre. Hogy nem jutnak el oda, az természetes… A regény, amolyan kettős nevelődési regény,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Scolar Young Adult Scolar

>!
Scolar, Budapest, 2012
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632443317 · Fordította: Bán Zoltán András
>!
Scolar, Budapest, 2012
318 oldal · ISBN: 9789632443317 · Fordította: Bán Zoltán András

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Csikk


Kedvencelte 33

Most olvassa 6

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

ziara>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

A Scolarnak ez a ki nem mondott sorozata nem semmi. Nagyon értékes írások fiatalokról, fontos kérdésekről, felnőtté válásról. (ld. Luke és Jon, Semmi) Ez a könyv is beleillik a sorba, bár ez inkább road movie könyvben, de nagyon humorosan tálalva. Fontos dolgokat mond ki, illetve üzen a soraival. Nagyon szimpatikusak a főszereplők, mindketten, de minden mellékszereplő is hihetetlen figura… Kár, hogy abszolút nem tudtam belőni, hol is járhatnak, meddig jutottak:(((

robinson P>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

A borítószöveg Herrndorf regényét a Zabhegyezőhöz hasonlítja. Két kalandvágyó kamasz nekivág egy ócska Ladával, igazi „lássunk világot” lazán, önfeledten módon. A berlini gimi új fiúja, az orosz származású Csicsacsov (Csikk) és a becenév nélküli, unalmas Maik barátságáról mesél a sztori. Háttérben a nemi identitás keresése, beilleszkedési gondok, széteső család, szeretethiány. Kallódó, útkereső fiatalok sok humorral megírt története.

sztinus>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Zsigerből nem szeretem a német írókat. Ebben az esetben el tudtam tekinteni a nemzetiségétől. Befűszerezte egy orosz fôszereplővel is, és eleve egy ifjúsàgi könyv, kamaszproblémákkal, végülis nem volt rossz.
Kaland, barátok, csajok, tanárok, komoly szülői háttérgondok, két különbözô társadalmi körből származàsú fiúval.
Hol vicces, hol picit abszurd. Mai.

Kovaxka P>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Egy road movie bármikor le tud venni a lábamról, akár könyvről, akár filmről van szó. Véletlenül találtam, felbátorított a sok kedvező értékelés, és az is, hogy nem amerikai. Igazi gyöngyszemre leltem. A középiskolás Maikkal pillanatok alatt lehet azonosulni, és drukkolni neki, Csikk (Csicsacsov) pedig olyan remekül rántja ki a komfortzónájából, hogy azt tanítani kéne. Szórakoztató és extrém szituációkba keverednek az úton, megannyi karakteres szereplővel fonódik össze a sorsuk. A Lada Niva mindent kibír! Végig iszonyúan mulattató, de egyben tanulságos is, a lezárás meg egészen rendkívüli. Tökéletes fejlődésregény, kötelező irodalomnak javasolnám. Csak azt sajnálom, hogy Herrndorf már nem írhat több ilyet…

2 hozzászólás
csend_zenésze>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Egy ízig-vérig tökéletesen megalkotott Úton – tiniverzióban. Esküszöm, nyomnám minden tizenéves (meg idősebb) kezébe.

Első találkozásom a könyvvel a germanisztikás barátnőmnek köszönhető, akinek kötelező volt olvasni az egyetemen, és a bizonyos asztal körül ülős, furcsacsaládos, kérdezz-felelekes résznél a Harry Potter-utalásoknál engem hívott segítségül mint házi potterszakértőt. Utána egy gyenge pillanatomban megláttam a könyvesboltban, és muszáj volt hazavinnem. Jaj de jól is tettem.

Mert Maik önmagában is zseniális, de amikor bebillegett ebbe a multikulti osztályba Csikk, megdobbant a kis russzofil szívem, utána pedig szinte éreztem magam alatt a lestrapált Lada berregését. Tökéletesen eltalált szatíra, általános tinédzserkori énkeresés, oda-odaszúró, jól működő társadalmi kérdések, na meg a roadmovie.

Ezzel az olvasmányélménnyel el leszek látva egy ideig, aztán meg szépen megőrzöm a kötetet, nagyon jól jön még ez majd egyszer a leendő gyerekemnek is.

AeS P>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Berlin, német tinédzserek, orosz bevándorlók és egy Lada… én erről a könyvről nem is tudok ennél többet írni, esetleg még azt, hogy közben néha meghallgattam a Rotfronttól a B-style-t, tegyetek így ti is: link
És nagyon szeretnék visszamenni Berlinbe, minél hamarabb.

1 hozzászólás
akos96 P>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Mindigis szerettem az olyan könyveket/filmeket amikben csak így random elindulnak a szereplők egy közös utazásra és csak mennek és jól érzik magukat, úticéltól függetlenül. És ha még ehhez egy kis humor is társul, akkor az eredmény csakis jó lehet

-1 csillag: spoiler
és a buzi szó egy sértő kifejezés

Véda P>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Igényes ifjúsági irodalom igazi mondanivalóval a javából, nem trendi aranybilire hajtó műmájerkedés. Olvassátok!

2 hozzászólás
HippyHelena>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Elég sokáig nem tudtam eldönteni, hányadán állok ezzel a könyvvel.
De végül azt kell hogy mondjam, hogy nagyon is tetszett.

Sokat vártam tőle, mert jókat hallottam róla, imádom az utazásos regényeket, és a Scolar kiadónak ebben a sorozatában még amúgy sem csalódtam, és emellett kitartottam akkor is, amikor nem tetszett, mert bíztam benne, hogy fog.
És amikor elkezdődött az utazás, úgy ívelt fel a történet is az én szememben, és nem csak a cselekmény szempontjából :)
Az ilyen road movie-stílusú történetekben nem is az számít igazán – nekem legalábbis –, hanem az egész életérzés, és hogy azt hogy kapja el az író.

És hát Wolfgang Herrndorf barátunknak nagyon jól sikerült :D

Vicces volt, ahol kellett, néhol szürreális, egyszerre aranyos és komoly, izgalmas, és elgondolkodtató.

Az egyetlen dolog, ami nem igazán tetszett benne, az a nyelvezete volt. Főleg az eleje felé, később kicsit jobb lett, de nem tudom, a fordítás miatt van ez, vagy eleve furán volt megírva kicsit, de néhány beszélgetés fölöttébb természetellenesnek hatott.

Amivel kapcsolatban pedig meglehetősen ambivalens érzéseim voltak, az a koruk. Néha, sőt, elég sokszor úgy voltam vele, hogy túl fiatalok ehhez az egészhez képest. De aztán jöttek azok a még gyerekesen huncut dolgok, amiken lehetett érezni, hogy hiába állnak a kamaszkor küszöbén, tulajdonképpen még csak kölykök, és máris megbékéltem vele.

A vége pedig… na az fantasztikus volt, imádtam. Nagyon tetszett, hogy se nem happy end, sem pedig szomorú. És a konkrét megoldás az a lehető legjobb volt. Olyan látomásszerű, mégis valóságos. Olyan volt, mint amikor a Zabriskie Point végén láthatjuk az egymás után felrobbanó luxusvillákat. Nem tudom, ezt csak én érzem-e, vagy ha valaki, aki amúgy nem ismeri a filmet, megnézi azt a jelenetet, annak is átjön-e az a feeling, de nem tudom máshogy megfogalmazni.
https://youtu.be/ResQFDDsDAI

kormix P>!
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Mekkora csillagos ötös, te jó ég.
Már a fülszöveg elcsábított. Aztán végre nem kellett csalódnom. Végre azt kaptam, amire vártam. Vagyis igazából nem, mert sokkal többet. Mindig közel állt a szívemhez ez az utazós téma. Egyedül az ifjúsági volta miatt féltem egy picit a könyvtől (nem igazán jövünk ki egymással), de bebizonyosodott, hogy vannak még brutálisan jó ifjúsági regények.
Kezdjük a szereplőkkel. Maik akármennyire bénának meg gyávának tünteti fel magát, egyáltalán nem az. Akkoriban nagyjából én is ilyen voltam, szóval többnyire át tudtam érezni Maik dolgát (a családi szálat leszámítva). Ez már alapból sokat dobott az olvasásélményemen. Majd megjelent Csikk, és teljesen megvett. Mondanám, hogy zseniálisan kitalált karakter, de nem az. Ahogy Maik, úgy Csikk is létezik, mind a mai napig. És főleg miattuk annyira el tudtam hinni ezt az egészet, spoiler
Tehát a sztori. Lehet, hogy kapok egy pár szemforgatást, de én a java részét tényleg elhittem. El akartam hinni, mert így olyan volt, mintha ott ülnék velük a kocsiban, ők elöl, én hátul. És pontosan így volt még mesésebb ez az utazás. Elejétől a végéig.
És ha már a vége: zseniális volt! spoiler
Összességében tehát egy olyan könyv volt ez számomra, amiről nem tudok rosszat mondani (ha célzottan erre mennék, nyilván tudnék, de miért tennék ilyet?). Egy könnyed stílusban megírt, nagyon szórakoztató és eléggé izgalmas kalandregény. Laza, belevaló szereplőkkel, és egyébként mindig-aktuális problémákkal is (amikre mondjuk a való életben nem feltétlenül az a legjobb megoldás, hogy elkötünk egy Ladát).
Hadd írjam le még egyszer: csillagos ötös!


Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

– Hát nem sokat tanulhatsz anyádtól. De valamit azért megtanulhatsz. Először is, hogy mindenről beszélhet az ember. Másodszor: tök mindegy, hogy az emberek mit gondolnak. – Azonnal megértettem. Mindenről beszélni. És szarni az emberekre.

34. oldal

4 hozzászólás
Futtetenne I>!

Ez volt a legjobb az egész napban: hogy végre véget ért.

96. oldal

Futtetenne I>!

Ha valakinek nincs beceneve, annak két oka lehet. Vagy eszelősen unalmas fazon, és ezért semmi sem ragad rá, vagy nincsenek barátai. Ha döntenem kellene a kettő közül, akkor, őszintén szólva, szívesen választanám azt, hogy nincsenek barátaim, minthogy eszelősen unalmas legyek. Mert, ha az ember unalmas, akkor automatikusan nincsenek barátai, vagy csak olyanok, akik éppolyan unalmasok, mint maga a fazon.
De van még egy harmadik lehetőség is. Mert az is lehet, hogy az ember unalmas, és barátai sincsenek.

24. oldal

ribizlike>!

Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.

Futtetenne I>!

A hat mélyhűtött pizza a kiolvadás után teljesen ehetetlennek bizonyult. Megpróbáltam az öngyújtóval egy darabkát megpirítani, de egyáltalán nem ment, és a végén a hat pizza úgy hagyta el a Ladát, mint az ufók az égő halálcsillagot.

156. oldal

Futtetenne I>!

– Minden értelmetlen. A szerelem is. Carpe Diem.

234. oldal

Futtetenne I>!

– Nekem is van egy fejtörőm. Hogyan állapítjuk meg egy óra segítségével, hol van észak, ha…
– A kismutatót a nap felé állítod. Aztán megfelezed a kismutató és a 12-es közötti szöget, és ott lesz dél – kiáltotta Friedemann.

166. oldal

1 hozzászólás
loci93 IP>!

– Aha. És hová utazik?
– A szépségfarmra. […]
– Hiszen erre egyáltalán nincs szüksége, Frau Klingenber!
Mire anyám bedönti a brandyjét és azt feleli:
– Csak vicceltem, Herr Schuback. Elvonókúrára megyek.

33-34. oldal (Scolar Kiadó 2012)

Jaczi>!

Sokáig fel nem foghattam, miért nem válnak el. Egy ideig azt képzeltem, miattam. Vagy a pénz miatt. De valamikor rájöttem, hogy szeretnek üvöltözni egymással. Hogy szívesen boldogtalanok. Egyszer azt olvastam egy újságban: vannak olyan emberek, akik szívesen boldogtalanok. Szóval, akkor boldogok, ha boldogtalanok. Meg kell hagyni, ezt nem egészen értettem.

87-88. oldal

Lahara IP>!

A nyolc tálkát egymás mellé állították az asztal közepén, és senki se nyúlt értük! Csak csúszkáltak a székeiken, s az anyjukat nézték megbabonázva.
– Gyorsan, gyorsan! – mondta Friedemann.
– Előbb át kell gondolnom – intette az anya, és egy pillanatra becsukta a szemét. – Jó, megvan. – Vetett ránk egy barátságos pillantást, aztán a gyerekeihez fordult. – Mit kapott Merope Gaunt a Slytherin medáljárért?
– Tizenkét galleont! – üvöltötte Friedemann. Hátravetette magát a széken, és majdnem felborította az asztalt.
– Tíz galleont! – rikoltották a többiek.
– Az asszony csóválta a fejét, és megjegyezte: – Azt hiszem, Elisabeth volt a leggyorsabb.

163. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A villámtolvaj
Cassandra Clare: Csontváros
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
John Green: Teknősök végtelen sora
Leiner Laura: Higgy nekem
Amira Stone: Kitaszítottak
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Holly Black: The Wicked King – A gonosz király