Az ​ajtón kívül 6 csillagozás

Wolfgang Borchert: Az ajtón kívül Wolfgang Borchert: Az ajtón kívül

„Egy ember megjött Németországba, és itt valami ördögi filmet lát. Pereg a film, és közben többször is karjába csíp, mert nem tudja, ébren van-e vagy álmodik. De azután észreveszi hogy vannak még körülötte jónéhányan, akik ugyanazt látják és hallják. És érzi, hogy ez nem más, mint a valóság. Arról szól, hogy egy ember megjön Németországba… Valaki azok közül, akik megjöttek, de nem haza jöttek, mert itt nincs már otthon számukra. Az ő Németországuk kívül van az esős éjben, az utcán.” Ennek az elárult és csalódott nemzedéknek képviselője Wolfgang Borchert, annak a német nemzedéknek, amely a hitleri téboly uralma alatt élte le ifjú éveit. Született 1921-ben, meghalt 1947-ben, háborús sérülései következtében. Rettegés, börtön, frontszolgálat, betegség – ennyi volt Wolfgang Borchert huszonhat éve. És írás, alkotás, fáradhatatlanul – még halálos ágyán is.

Eredeti cím: Wolfgang Borchert: Draußen vor der Tür

>!
Európa, Budapest, 1960
238 oldal · keménytáblás · Fordította: Gyurkó László, Szolcsányi Ferenc

Enciklopédia 5


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Lédus>!
Wolfgang Borchert: Az ajtón kívül

Az idei legjobb kötelező olvasmány élményem! :) Elgondolkodtató, hiteles, korhű…
Valami olyan, ami egyszerre lehangoló és buzdító. Lehangoló, mert mindenkivel megesik, hogy úgy érzi, az „ajtón kívül” ragadt és buzdító, mert mindig ott a lehetőség, hogy az életet válasszuk és továbbküzdjünk!
Adott és megsebzett, gondolkozásra sarkallt és kiütött…!

Bárónő2000>!
Wolfgang Borchert: Az ajtón kívül

Egy kötelező olvasmányom a sok közül. De ez könnyen olvasható volt, annak ellenére, hogy dráma. Én nem vagyok teljesen kibékülve a drámákkal, de ez kifejezetten jó volt. Biztosan azért, mert olyan közeli korszakban játszódik a történet. A második világháború után hazatérő katonák egy olyan helyre térnek vissza, amit egyszer otthonuknak neveztek, ahol már semmi sem ugyanolyan, mint mielőtt elmentek volna. A társadalom kitaszítottjai lettek, nem tudnak visszalleszkedni, ezért az ajtón kívül érzik magukat. A háborús traumák pedig kísértik őket.
Át tudtam érezni ezt az elhagyatottságot, azt a reménytelenséget, azt a semmit, amit ezek az emberek kaptak azok után, hogy háborúra lettek kényszerítve. Borzalmasan tragikus az egész esemény, amiről itt szó volt, de valahogy az író úgy oldotta meg, hogy nem telepedett rá az egész drámára ez a keserű érzés.
Jó volt, rövid volt, tanulságos volt.


Népszerű idézetek

>!

Azt hiszem a halál egészen elviselhető. Még senki nem jött vissza azzal, hogy nem bírta ki a halált.

Ötödik jelent

>!

Úgy vagyunk az igazsággal, mint a városszerte ismert utcalánnyal. Ismeri mindenki, de kínos az utcán találkozni vele.

Negyedik jelenet

>!

BECKMANN. Nem művészet! Nem művészet! De igazság!
IGAZGATÓ. Úgy van, igazság. De mi köze a művészetnek az igazsághoz?
BECKMANN. (mélán maga elé). Semmi.
IGAZGATÓ. Az igazsággal nem sokra megy.
BECKMANN. (mélán maga elé). Nem sokra.
IGAZGATÓ. Az igazsággal csak megutáltatja magát. Hová jutnánk, ha egyszeriben mindenki megmondaná az igazat? Kit érdekel mostanában az igazság?

Negyedik jelenet

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!

Egy ember meghalt. No és? Volt – nincs. A szél fúj tovább. Az Elba locsog tovább. A villamos csilingel tovább. A ringyók is tovább hevernek puhán és fehéren az ablakokban. Kramer úr a másik oldalára fordul, és horkol tovább. És nem áll meg – nem áll meg egyetlen óra sem. Egy ember meghalt. És aztán? Nincs tovább. Csak néhányat gyűrűzik a víz, abból látni, hogy volt egyszer.

Előjáték

>!

ÖREGEMBER. Minek böfög folyton ilyen förtelmesen? Hiszen ez elviselhetetlen!
TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ. Hát, bizony undorító. Foglalkozási betegség. Temetkezési vállalkozó vagyok.
ÖREGEMBER. A halál?! – Jó neked! Te vagy az új Isten. Benned hisznek. Téged szeretnek. Tőled félnek. A te uralmad örök. Senki sem tagadhat! Senki sem káromolhat. Igen, neked jó. Te vagy az új Isten. Téged nem lehet semmibe venni.

Előjáték

>!

A MÁSIK. Elmentek. Ilyenek ezek a kétlábúak. Egészen furcsa emberek ezek a földlakók. Előbb a vízbe vetik magukat, és majd megőrülnek a halálért. De azután arra megy véletlenül a sötétben egy másik kétlábú, olyan szoknyás, melles és hosszú hajú, és aztán megint egyszerre egészen pompás és kedves az élet. Akkor már eszükben sincs meghalni.

Első jelenet

>!

Mondj valamit, akkor mindjárt nem leszek annyira egyedül.

Második jelenet

>!

A felelősség nem csak szó, nemcsak kémiai képlet, hogy világos emberhúsból így meg így lesz fekete föld. Üres szóért mégsem lehet embereket halálba küldeni. Valahogyan csak el kell intézni a felelősségünket. A halottak nem válaszolnak. Az isten – nem válaszol. De az élők – kérdeznek.

Harmadik jelenet

>!

Az élet ilyen:
1. felvonás. Borús ég. Valakit bántanak.
2. felvonás. Borús ég. Megint bántanak valakit.
3. felvonás. Besötétedik és esik.
4. felvonás. Még jobban besötétedik. Látni egy ajtót.
5. felvonás. Éjjel van, vaksötét éjjel, és az ajtó zárva. Valaki kívül áll. Az ajtón kívül. Áll az Elbánál, a Szajnánál, a Volgánál, a Mississippinél. Áll, töpreng, fázik, éhezik és átkozottul fáradt. Hirtelen csobbanás, a hullámok legfelül gyűrűznek kicsit, és aztán suhog a függöny. A halak meg a férgek hangtalanul nyilvánítják tetszésüket. Így van ez! Mennyivel több ez a semminél? Én – én mindenesetre abbahagyom.

Ötödik jelent

Kapcsolódó szócikkek: Elba folyó · Mississippi (folyó) · Szajna · Volga
>!

Mikor vagy te tulajdonképpen jó, Jóisten? Jó voltál, amikor a kisfiamat, az én egyéves kisfiamat széttépetted egy süvöltő bombával? Jó voltál, megöletted?

Ötödik jelenet


Hasonló könyvek címkék alapján

Kajtár Mária (szerk.): Német drámák
Peter Weiss: A vizsgálat
Albert Gábor (szerk.): Láthatatlan színpad
Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból
Max Frisch: Drámák
Petri György: Összegyűjtött műfordítások
XIX. századi német drámák
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
Gerhard Hauptmann: Crampton mester
Vicki Baum: Szépség vására