Silentium! (Brenner nyomozó történetei 4.) 45 csillagozás

Wolf Haas: Silentium!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Halottak feltámadása, a Csontdaráló és a Jöjj, édes halál! után itt az újabb Wolf Haas-krimi!

Bécs után a Brenner ismét egy nagyhírű osztrák városba kerül. Salzburgban járunk, a Marianumban, a híres katolikus fiúinternátusban, ahol küszöbön áll az itteni lelkiatya, a Monsignore Schorn püspöki kinevezése. Ám akad egy kis bibi, ugyanis egyik régi növendéke, a Gottlieb bejelenti, hogy a lelkiatya régen egy kissé izé, szóval úgymond megbibézte őt az internátus zuhanyozójában. Nagy botrány fenyeget tehát, és a Brennernek azt kellene kinyomoznia, hogy vajon mennyi az igazság a Gottlieb vádjában. De vele már nem tud beszélni, mert a régi növendék huszonhárom darabra vágva kerül elő egy csocsóasztalból.
Egyre több a mészárszékre emlékeztető haláleset, és a pokolian morbid kavalkádban egyre-másra bukkannak fel a prominens személyek, többek közt az Ünnepi Játékok alelnöke, egy híres argentin tenorista, a Dr. Feelgood nevű rockbanda, valamint az egykori amerikai elnök, a John… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Scolar, Budapest, 2011
230 oldal · ISBN: 9789632442273 · Fordította: Bán Zoltán András

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Simon Brenner

Helyszínek népszerűség szerint

Bajorország


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Wolf Haas: Silentium!

Ez nagyon kiváló volt, ez a perverz papos/internátusos rész, de aztán nem csak a papokról húzzák le vizes lepedőt, a művészvilág sem patyolat, sőt. Salzburgban Festspiele alatt és csodaszép tájak között egészen megkedveltem Brennert, komolyan bírtam. A patikusnővel is egészen kedves volt. Erre mit csinál? Nem átallott elaludni egy operán. Salzburgban. De hogy még az órája is kakukkolt közben?! Skandalum. Aztán némi, na jó, egészen sok segítséggel felgöngyölítette az ügyet, akkor már meg is bocsátottam neki. Az utolsó fejezetig… spoiler

7 hozzászólás
Wiggin77 P>!
Wolf Haas: Silentium!

Brenner ezúttal Salzburgba kerül, de nehogy már azt hidd, hogy a híres Mozart-golyók hozták e nagyhírű városba! Kényes ügy bizony, de egész más golyók miatt van itt: Schorn püspökjelölt régi növendéke azt állítja, hogy még zsenge tanulóként a lelkiatya higiéniai oktatás címén a zuhanyzóba csalta, aztán – hogy szépen mondjam – nem csak az intimmosakodó folyt ki. Brenner feladata, hogy kiderítse, mi igaz Gottlieb vádjából.

„Mert egy internátusban kicsit mindig bűzlik valami, szóval írd és mondd: a növendékek gőze meg kipárolgása, hát nem az a kimondott rózsalugas.”

Hanem aztán döcögve indul a nyomozás, hiszen nem egyszerű kifaggatni a vádlót, ha egyszer bebújt a csocsóasztalba. Huszonhárom darabra vágva te is beférnél.

Cifra események sora indul, a hullák hullanak, főhősünk meg a maga kényelmes módján lassan felgöngyölíti az ügyet. Közben pedig olyan egzotikus helyszínekre is eljutunk, mint egy katolikus társkereső iroda. Na meg Petting maga. (Ami egy egyrészt ugye a „tutinak a fele” :) , másrészt meg egy település is. )

Mint krimi, nem túl erős a történet, kb. mint egy „Két férfi – egy eset” epizód. Talán azért jutott eszembe ez, mert Brenner Matulára emlékeztet.
Na de a tálalás! Szenzációs stílus, iszonyat vicces agymenések, hangos röhögésre késztető hasonlatok! Mint ahogy az előző kötetekben, ebben is sokkal többet ér az elbeszélés nyelvi humora, mint maga a krimi. Most már be kellene szereznem a filmeket is.

3 hozzászólás
dokijano >!
Wolf Haas: Silentium!

A nagy sietségben elfelejtettem felírni a cédulámra (pedig mindkét fele megvan :-)), hogy a nemsokára lejáró kihívásaimra melyik könyveket néztem ki magamnak, így hát maradt a cél nélküli válogatás a könyvtárban. Arra azért emlékeztem, hogy a KriMIX és a Ra-Re-sorozatosnál kell belehúznom, így hát a krimik felé oldalogtam. Ott meg egyből a szemembe villantak ezek a fekete-sárga borítós könyvek, amelyeket eddig mindig odébb toltam. Most viszont kiemeltem közülük ezt a Wolf Haas-krimit, és a fülszövege alapján (nem hétköznapi helyszín: Salzburg, Marianum) rögtön velem is jött. Otthon vettem észre, hogy azok a szabálytalan sárga foltok a címlapon nem mást adnak ki, mint egy rózsaablakot. Plusz fél csillag!

Aztán az első mondatoknál felkaptam a fejem: mi ez a kamaszos, enyhén nagyzolós stílus? Tényleg, olyan, mintha egy 17-18 éves lakli kamasz mesélgetné a kalandjait a haverjainak pár korsó sör mellett. De aztán megtetszett. Kicsit hajazott Holden Caulfield stílusára. Laza, humoros szöveg, de a háttér meg rendesen vérfoltos, ahogy az egy jóféle krimihez kell. Új nyomozóval ismerkedtem meg (a Brenner), aki szeret kényelmeskedni, és lassan, de biztosan becserkészi a tettest. Azt hiszem, meg kell néznem a többi Haas-krimit is, de nem azonnal, mert úgy kicsit tömény lenne. (Meg aztán még szűk két hónapig tartózkodnom is kell a duplázásoktól, amíg az a bizonyos kihívás véget nem ér.)
Amit kissé túlzásnak tartottam: szerintem a kelleténél gyakrabban és hangsúlyosabban használta a saját kitalálású viszontag szót. Ez lehet, hogy valami szóvicc volt, nekem nem esett le, és az 5-6. előfordulás után már inkább zavaró volt. Ennek ellenére a fordító is remek munkát végzett. Nehéz lehetett ilyen laza és humoros stílusban végig vinni a történetet, de neki ez megbicsaklás és kifáradás nélkül sikerült.

1 hozzászólás
Gregorius>!
Wolf Haas: Silentium!

Kriminek ez a regény sem ütős, de társadalmi regénynek igen. Wolf Haas itt nem az osztrák kisvárosi létezés, hanem a kulturális és spirituális élet „fellegvárait” járja be, ama helyeket, amikért büszke európaiak vagyunk. A „harmadik világ” és a „nyugat” viszonyát. Hogy csinálj fesztivált, kulturális fővárost, hogy járass be egy rendezvényt. Nagyon viccesnek tartom, hogy egy, a „zene fővárosáról” szóló regénynek épp Silentium a címe.

Piintyő>!
Wolf Haas: Silentium!

Silentium, most én beszélek!
mindenekelőtt fel kell tennem a kérdést, írd és mondd: mért nem olvas a pintyőke krimit? mert, hogy nem olvas, csak 2-3 évente egyet, az olyan biztos, mint a hullák nagy száma a krimikben. és akár hiszed, akár nem, ezért: viszolyog a kegyetlenkedéstől, de ne tudd meg a minap is mit olvasott.
http://moly.hu/konyvek/m-nagy-miklos-szerk-huszadik-szazadi-orosz-novellak
hát kérlek, ez a Silentium krimi a Viktor Jerofejev papagájához képest kegyetlenkedésben, vagy inkább csak hatásában: kisdedóvó. pedighát ebben is; egyes helyszínek: „a mészárszék csak rokonértelmű szó”.
Úgy képzeld el, a Wolf, úgy tálalja ezeket a „fatányérosokat”, hogy a pintyőke -még az előző bemondáson röhögve valahogy elsiklott az „adjon Isten”, „gőzölgő zsigerek” okozta traumán.
De nehogy már azt hidd, hogy most a pintyőke rohan a könyvtárba a Brenner többi történetéért! nem, csak szépen, majd kisadagokban, mert hát azt nem szeretné, hogy egyszerre megfeküdje a gyomrát, s ki kelljen adnia a tartalmát, mint a Brennernek, nem, majd kis idő elteltével, mert ugyan írd és mond: olvasás közben nem annyira, de annak végeztével azért csak felböffent az a sok ocsmányság, amit olvasott, s még a pintyőke álmát is megzavarta, hogy tudniillik, még álmában is előjött. viszontag a többi könyvét is várólistára teszi, hogy majd alkalomadtán, ha ezeket a zsigereket megemészti, elolvassa őket.
na, ezt rakd össze, ne a Rubik-kockát!

10 hozzászólás
mohapapa I>!
Wolf Haas: Silentium!

Hatalmas a kísértés, de ellenállok: csak azért sem írok értékelést Haas stílusában; úgyis elcsépelt lenne ilyesmi a Molyon, ha találó is tud lenni.

A Brenner (ezt az a -t azért nem tudtam kihagyni) történeteivel először @vargarockzsolt egyik értékelésében találkoztam. Rácsillantam, de aztán elsikkadt az információ. A napokban munkaügyben kóvályogtam Cegléden, a felüljáró melletti kirakodó piacon, s ott, egy nyűtt papírdobozban sárgállott a könyv, a Kazohínia mellett. Az eladó elhaló hangon kérdezte, hogy Egyszáz forintot megér magának darabja?, mire összekapkodtam melléjük még vagy négy kötetet. A Brenenrből sajna, csak egy volt.

Nem tudom, miért (remélem, nem freudi-alapokon nyugszik az ok), de mostanság visszaszoktam a krimikre. Utoljára kamaszkoromban olvastam ilyesmit, az meg vagy (azt a mindenit!) vagy harminc-sok év. De most jól esik.

Haas különösen jól esett! Nem tudom, mennyire lesz fárasztó nagyobb mennyiségben, de így bevezetésnek pazar volt. Az igazság az, hogy voltaképpen maga a krimiszál szinte nem is állt össze, annyit röhögtem a könyv stílusán, de nagyjából minden oldalon. A végén gondolkodnom kelllett, hogy azért felfogjam, mi is történt. De voltaképpen mindegy is. Haas valami hihetetlenül kitalálta ezt a beszélgetős elbeszélést! Olyan, hogy ülünk vele Palikánál, a Kis Dréherben, Óbudán a Fő téren, Palika márciusig nem főz, nem fogy most a kaja, hiába is lenne ingyen („Márciusban újra kezdjük, tesóm, addig csak igyatok!”); s veszettül koncentráltunk, hogy megértsük a betévedt Krisztus-Sandokan-arcú görög fiú angolul nyomott mondanivalóját, de nehéz volt, mert veszett sokan voltak a falatnyi, vagyis inkább kornyi kis kocsmában). Haas ott ül velünk, és nyomja a Brenner sztorijait, mi meg cigiről gyújtunk szivarkára, kortyoljuk a sört, meg a fröccsöt, és néha fulladozunk a röhögéstől, meg a mellényelt italtól, ahogy Haas sztoriját hallgatjuk, s csak csínyján borzongunk (mert azért folyik a vér, hullanak a szereplők, de nagyon nem ez a lényeg). Egyszerűen hihetetlen,hogy még nem ötlött senkinek sem az eszébe, amit ez az írókám kitalált!

Nem akartam besokalni, tegnap, a könyvtárban csak azért is ellene álltam a sorakozó köteteknek. De márciusban ezt is újra kezdjük, mert le a kalappal!

egy_ember>!
Wolf Haas: Silentium!

Megírtam már erről az emberről – meg a fordítóról – a laudációmat itt:
http://moly.hu/ertekelesek/77262
Most csak annyit, hogy továbbra is egy baromállat, és ebben a részben a szokottnál több vér folyik, és úgy látszik, a Wolfi a fejébe vette azt is, hogy az olvasóit elviszi egy osztrák társasutazásra, mert volt már alpesi üdülőhely, stájer turistaparadicsom meg Bécs. És most Salzburg van, ahol az ünnepi játékok, a mozartkugli meg a műemlékvédelem a kulcsszó, és ahol a főn miatt (meg mert túl sok Thomas Bernhardot olvasnak) elég gyakran ugrálnak le az emberek a Mönchbergről.

meseanyu P>!
Wolf Haas: Silentium!

Hát most már megint mi történt. Ez a rész is nagyon tetszett, miért, mire számítottál.

10 hozzászólás
Rits>!
Wolf Haas: Silentium!

Viszontag a wolf egy állat, efelől szemernyi kétségem se maradt, neked se legyen. Én szóltam…


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Mert az alkohol általában nagyon segítőkész, ha olyan helyzetbe kerülsz, amelyben egy és ugyanazon dolgot kell gyakran és makacsul ismételgetned.

17. oldal

7 hozzászólás
egy_ember>!

Az iskolai osztályok mindig bűzlenek, mi sem természetesebb, és hogy a tanár ezért külön pótlékot kap a szaglatásért, azt tökéletesen helyeslem. Mert ha te mostanság húsz, harminc kamasszal vagy bezárva egy osztályterembe, felmerül benned a minél sem természetesebb gondolat, hogy egyik vagy másik tanulót, aki amúgy sem fog fel semmit, örömest elcserélnéd egy olyan autóablakba lógatható, illatosított fenyőfára.

5-6. oldal

7 hozzászólás
egy_ember>!

Lódenkosztüm, szemüveg, a haj úgy hátraszorítva, hogy felsikoltanak a hajhagymák, fehér blúz, annyira kikeményítve, hogy azzal vidáman agyonüthetsz akár egy borjút is.

92. oldal

3 hozzászólás
egy_ember>!

És hát a darabolás nyomai a tusolóban, ne tudd meg, a mészárszék egy rokonértelmű szó ehhez képest.

54. oldal

fülcimpa>!

– Ön tehát asztalos.
Brenner bólintott.
– Érdekes. Önálló vagy alkalmazott?
– Önálló.
– Érdekes. Ritka foglalkozás.
– Igen, szinte már kihalóban vagyok. De hát Jézus urunk is asztalos volt.
– Ács.
– Szóval valami hasonló. Csak az asztalos finomabb dörzspapírt használ.

95. oldal

1 hozzászólás
egy_ember>!

Ez most tényleg egy érdekes sztori. Mert a gazdagok gyermekeinek se mindig könnyű. 90 százalékukat elfelejtheted, mert mire megtanulják vezetni a kabriójukat, meghűl az agyuk. De másrészről: az átlagemberek 90 százalékát ugyancsak elfelejtheted! Ha igaz, hogy a pénz eltorzítja a jellemet, akkor én leszek az utolsó, aki ezzel vitába száll. De a szegénység is eltorzítja a jellemet, és az átlagkereset is eltorzítja a jellemet. Egyáltalán: a jellem meglehetősen érzékeny gyümölcs. Persze erre némi kis vigasz: bizonyos gyümölcsök akkor ízlenek a legjobban, ha egy kicsit állni hagyja őket az ember.

64. oldal

fülcimpa>!

A haját olyan szorosan fogta össze hátul, hogy annak is húzódott a fejbőre, aki ránézett.

59. oldal

egy_ember>!

…alkohol nélkül már régen kihalt volna az emberiség. Nem lehetünk olyan kicsinyesek, hogy folyton az alkohol áldozatait állítjuk előtérbe.

63. oldal

egy_ember>!

Viszont ha az ember nem mondhatja el a kotonos történetet, akkor könnyen előfordulhat, hogy semmit sem mond, mi sem természetesebb.

12. oldal

egy_ember>!

Viszontag gyakran előadódik, hogy egy üzlet megtartja az egykori alapító nevét, még akkor is ha időközben már háromszor cserélt gazdát, mert elképzelhető, hogy azt mondja a japán bank, fudzsizzatok ide, hát a „Toyota – hagyományos népviselet”, ez nem szól valami jól és népiesen, maradjunk csak meg a régi névnél, hogy ne sértsük senki nemzeti érzését, meg minden.

89. oldal


A sorozat következő kötete

Brenner nyomozó történetei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alfred Komarek: Polt felügyelő virágot kap
Paulus Hochgatterer: Az élet édessége
Marc Elsberg: Blackout
Vicki Baum: Helene doktorkisasszony
Josef Haslinger: Operabál
Beate Maxian: A Práter-gyilkosságok
Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos
Daniel Glattauer: Örökké tiéd
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
Böszörményi Gyula: Nász és téboly