Csontdaráló (Brenner nyomozó történetei 2.) 45 csillagozás

Wolf Haas: Csontdaráló

„Hát ​most már megint történt valami. Pedig gyönyörű a tavasz és a kora nyár, és mégis – akár hiszed, akár nem – a következő pillanatban már térdig gázolsz a vérben. Mármint Klöchben, ebben a stájerországi turistaparadicsomban, ahol az öreg Löschenkohl Bécsig híres grillcsirkézőjében nemrég emberi maradványokat talált az élelmiszer-rendőrség. És akkor „a jugó”, a Milovanovic, a helyi focicsapat kapusa – akinek az étterem csontdarálóját kellene kezelnie – hirtelen szőrén-szálán eltűnik, ráadásul az öreg vendéglős menye meg a környékbeli avantgárd szobrász, a Gottfried Horvath is felszívódik. Ellenben előkerül egy emberi fej, mégpedig egy másik jugó focistáé… Ugyan ki más lenne alkalmasabb arra, hogy gázlót találjon ebben a vérpatakban, hogy hágót leljen ebben az idilli csonthegyben, mint a Brenner, a szoknyapecér, az osztrák exrendőr. Noha a végén majdnem ő maga is a csirkecsontok közé keveredik. Nem teljesen önerőből…” Wolf Haas Brenner-sorozatának második darabja talán még az… (tovább)

Eredeti cím: Der Knochenmann

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Scolar, Budapest, 2009
196 oldal · ISBN: 9789632441207 · Fordította: Bán Zoltán András

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Simon Brenner


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Wolf Haas: Csontdaráló

Mert egyet azért ne felejts el: a Wolf Haas nem egy Agatha Christie. És akkor a Brenner nyomozó nem is lehet olyan, mint a Poirot vagy a Miss Marple. Ezt most csak azért mondom, hogy ne várjál tőle olyan trükközéseket, hogy apró nyomokból kikövetkeztet mindent. Hogy az a Sherlock Holmes? Na, őrá se hasonlít. Inkább olyan lassú víz partot mos pali, aki azért rájön a dolgokra.
De most figyelj. Vannak ezek az osztrákok, és ezek már félig olyanok, mint a magyarok. Nem vagyok olyan pszichomókus, aki a népek lelkét kutatja, de na. Hasonlítunk. Mert náluk is két csapat van: az egyik, amelyik szereti a focit, a másik meg… Ezt már kitalálhatod.De ezt miért is mondtam? Mindegy, majd eszembe jut.
Oda akartam kilyukadni, hogy vannak ezek az osztrákok, és akkor meg vannak nekik ezek a jugók. Ezek a vendégmunkások, meg focisták, meg prostituáltak. Azért mondom így, hogy prostituáltak, mert kiskorúak is olvashatják, és előttük még se mondhatom, hogy kurvák.
Na, ezekkel van a baj, meg a művészekkel, akik még hermafroditák is, vagy hogy a bánatba mondják. A rendes osztrák kispolgár törekvő, és sütögeti a bécsi szeletét. Majdnem azt mondtam, hogy a pecsenyéjét, de akkor már magyar volna. Közben nem is, mert nem bécsi szeletet sütöget, hanem rántott csirkét, ami egy korsó sörrel lekísérve egészen jó étel.
Ezek a jugók meg, viszont nem. Tudod te egyáltalán kik ezek a jugók? Most elmagyarázhatnám neked, meg kioktathatnálak, de nem vagyok én egy Fábry Sándor.
Hát itt jön a képbe a Brenner, mert ő sem oktat ki senkit, viszont nagy szoknyapecér. Ezért aztán nem annyira kispolgár, természetesen. Neki van szeme a dolgokhoz, gyakorlatilag.
Ez azért fontos, mert így azért kideríti a dolgokat. Konkrétan a gyilkos személyét.
De ez aztán már tényleg legyen a jövő zenéje, mert nem mondok róla többet.

(Nem ide tartozó folytatás a blogomon: http://vargarockzsolt.blog.hu/2012/07/18/wolf_haas_csontdaralo)

5 hozzászólás
>!
ponty
Wolf Haas: Csontdaráló

Régóta kerülgettük egymást, és kábé pont erre számítottam a Brennerrel kapcsolatban. Legalábbis az értékeléseket böngészve. És mégis, hogy az osztrákoknak van humoruk? Hát tudtam, csak nem sejtettem. Namost, hogy 4.5 vagy 5 csillag, az szinte ganz egal, de hátha lesz még jobb is. Elsőre elég, hogy egy darab széles vigyor voltam végig. A szöveget imádtam, a kulisszát imádtam, a cselekményen lehetett volna pofozni, de az amúgy is csak harmadlagos kérdés volt itt. Simán jöhet még ebből, amennyi csak van.

>!
ViraMors P
Wolf Haas: Csontdaráló

Ez a rész az elsőhöz képest egy fokkal kevésbé bosszantó, bár a narráció személyeskedő stílusa továbbra is megvan, bár nem annyira erőltetetten mint legutóbb. Az előadásmód kissé kusza és nagyon terjengős, amitől a történet döcögősnek hat, annak ellenére, hogy folyamatosan halad. Pedig lehetne ez egy határozottan jó könyv, van itt jó néhány csavar, és meglehetősen borzongató maga az ügy már a kezdettől fogva, de valahogy mégis mintha elveszne a történet a nagy igyekezetben, hogy a narrátor azt elmondja, milyen volt '_a Brenner_'.

>!
mohapapa I
Wolf Haas: Csontdaráló

Hatalmas, nagyon hatalmas a kísértés, hogy az ember, aki a Brenner történeteit olvassa, elkezdjen abban a kocsmai-beszélgetős stílusban értékelést írni, ahogyan Haas megírta a Brenner-történeteket, ez természetes. De mivel ez kicsit olyan ízésen majmolós, ezért nagyon gyorsan kijelentem, hogy eszembe sincsen majomkodni Haas-szal, és rögtön lekopizni, csak azért, mert úgy tűnik, ami stílust kitalált, az nem is olyan nehéz, világos, hogy nem az, csak kitalálni nem volt olyan egyszerű, tudod?

No, szóval, mondom azonnal magamnak, csitt, de rögvest, és kanyarodj a lényeg felé, felebarátom, hogy tartson is valamerre ez az értékelés. És hagyd már abba ezt a Haas-koppintgatás, egyfelől, mert gáznak tartod magad is, hogy utánozgatsz, mert ez a Moly-on közhely, másfelől, mert úgysem megy olyan jól, mint neki, ez természetes, s harmadrészt, mert akik olvassák a te értékelésedet erről a könyvről, azok azt akarják olvasni, és korántsem egy gyengus Haas-epigon zagyvát, amit te/én itt összehordasz/dok! Értve?

Szóval, Haas Brenner-történeteiben nem azt szeretem, hogy hű, mekkora sztorik, irgalmatlan csavarokkal. Nem, nem ezt szeretjük. Sovány sztori, kevés cselekménnyel, majd egy marha hosszú és bonyolult megfejtés, ahol az ember fia, aki addig voltaképpen nem is azt figyelte, hogy ki, mikor, merre, miért, hányszor, hanem csak röhögött a stíluson, csak kapkodja a fejét, és ott szerencsétlenkedik, és érzi magát hülyének ezzel a könyvjelzőnyi könyvvel a kezében.
Szóval sovánka a történet, mert azt sem lehet mondani, hogy a Brenner valami nagyon sokat cselekményeskedne. Nem tesz ilyet. Elmegy, aztán onnan is elmegy, ahová elment, majd visszajön vagy visszahozattja magát, aztán megint elmegy, és így tovább. Nem szakad meg az ember a kíváncsiságtól, mert ahová megy, ahol van, ott is csak megfigyel és beszélget. Aztán miközben jön-megy, beszélget, mondom marha nagy dolgok még ott sem hagnzanak el, meg aztán vagy otthon vannak, vagy nincsenek. ugyebár, ahogyan ez természetes, még a rosszab helyeken is.

S jó, a végén felpörög egy egérfasznyit a cselekmény, igen, komolyan, még izgulni is lehet, hogy aztán megint kapkodjuk a fejünket, hogy ki kicsoda, milyen kapcsolatban van a másik kikicsodával, és miért tette (a kicsoda?) a micsodát, de ha az ember guvvadt szemmel, koncentrálva olvassa, akkor valóban megérti, hogy kimiértmikorkithogyan, de aztán meg rájön, hát persze, hogy nem is az a lényeg, hogy megértse, sokkal inkább az, hogy olvasás közben veszettül élvezze, amit olvas, és amit a belső filmen lát.

Erről eszembe jutott egy Mohácsi Zoltán nevű fickónak egy „A Bibliás” címmel soha, sehol meg nem jelent, pályázatot nem nyert krimije, ami még a Brenner-ismerete előtt született, na, az hasonló szerkezetében, hasonlóan beteg, de röhögni ennyit nem lehet rajta. De a végén lehet izgulni, szerintem többet, mint a Brennerért, és van akkora a csavar is. Illetve abban van csavar, itt meg csak fel kell srófolni a személyeket és az eseményket egy csévére, ami álltal értelmet nyer minden futkosás, eltűnés. darabolódás. Ennyit erről a jobb sorsa érdemes Mohácsiról, akiről jó lenne még hallanunk, ugye?

Szóval a Brenner: kegyetlen lettem abban az értelemben, hogy könnyebb, de nem könnyű szívvel pakolok fel elovasott könyveket a rukkolára, mert úgysem fogom még egyszer elolvasni, mert „azokra sincsen időd, amiket még nem olvastál, nemhogy újra olvasni, ami tetszett” (mondta tegnap Szerelmetesfeleségtársam).
De a Brenner marad. Mert a stíluson néha fetrengtem, mert ahogy mondtam, ez a kocsmai beszélgetés a Brenner-ről nagyon bejön nekem, mi sem természesebb. (Csak ne lenne kényszerem ilyen szánalmasan plagizálgatnom tőle, amikor fejcsóválok a stílus-utánzó értékelések felett, és el is megy a kedvem attól, hogy végigolvassam őket. Erre persze az a megoldás, hogy magamat sem olvasom végig, de az meg nehéz, mert ugye, amit én írtam, rendben írtam, de az azért olyan, mintha olvasnám is, csak úgy mondjuk pre.)

Eléééég!

5 hozzászólás
>!
Juci P
Wolf Haas: Csontdaráló

Ez szerelem lesz és tartós viszony a Brennerrel, már érzem. Most csak azért adok négy csillagot, hogy később még legyen hova szuperlatívuszosodnia a többinek, vagy revideálnom a korábbiakat, aszerint, hogy mennyire izmosodik ki a sorozat. Kicsit a vége gyors volt nekem, nem biztos, hogy mindent felfogtam, de nem baj, mert nem a megoldás érdekel igazából, hanem olyan örömmel nézem, ahogy a Brenner csetlik-botlik, aztán meg mégis vak tyúk is talál szemet, és nem is a szarva között a tőgyét.

5 hozzászólás
>!
zserb P
Wolf Haas: Csontdaráló

Szóval itt jelezném finoman, hogy tulajdonképpen én vagyok akkora paraszt, hogy nálunk csukják a villanyt… mindkét irányba. Ezért merem elmondani, hogy volt egy pillanat a könyvben, amikor felnéztem és belekáromkodtam döbbenetemben a levegőbe. Jó pillanat volt. Hatásvadász, de jó.

Azért nem adok rá öt csillagot, mert van kb. egy darab téma, amivel én nem vagyok hajlandó kompatibilisnek lenni. Na, ez arról (is) szól.
A többi csillagot részben azért adom, mert nemrég rágtam át magam egy kisebb adag YA könyvön, ugyanennyi majdnem-gasztroregény-szerű izén, és az első Ambrózy-történetemen, és hetek óta az kattog a fejemben, hogy hol válik el az, ha valaki mesél attól, ha valaki narrál. És ez a történet bizony el lett mesélve. Nagyon következetesen, nagyon pontosan, nagyon emberi hangon.

És volt cselekmény is. Egy részét kitaláltam, más részével megvezettek, harmadik részét nem voltam hajlandó tudomásul venni (lásd azt a mínusz fél pontot), negyedik része meg ott sem volt, csak a mese hullámzása adott egy illúziót.
És ha már illúzió! Van az a csendes, falusi békesség, ami vagy húszféle mocskot takar, és az egész lassan, szinte magától kitekeredik, csak egy csöppet kell megpiszkálni. Na, a Brenner jól piszkál.

Érdekes, hogy egy ennyire kisalakú uszkvekétszáz oldalnak túl rövidnek kellene lennie, de nem az: pont egymesélésnyi, vargabetűstül.

Off: Újra kell olvasnom az első Brenner-könyvet. Emlékszem, hogy elkezdtem, de azután filmszakadás. Ha csak negyedennyire jó…

1 hozzászólás
>!
Wiggin77 P
Wolf Haas: Csontdaráló

Határozottan jobb volt, mint az első. Azt hiszem kezdek rákapni az ízére. A nyomozás most sem volt nagy szám, de az ügy sokkal izgalmasabb, mint az első részben. Végre akció is volt. Egyre inkább úgy vagyok vele, hogy annál, amit az író elmesél, sokkal jobban tetszik, ahogyan azt teszi..

Mindig azt hittem, hogy a temékbemutatós kirándulás magyar találmány. Tévedtem. :)

Lehet, hogy a harmadik rész további javulást hoz? :)

Felfedeztem, hogy a Csontdarálóból készült film is, amiben még Gryllus Dorka is szerepel!
Igaz, a trailer-t megtekintve látszik, hogy nagyon elrugaskodtak a köynvtől. Egy próbát azért megér, nem tűnik rossznak. Ahogy látom, Brenner több más kalandját is megfilmesítették.

>!
meseanyu MP
Wolf Haas: Csontdaráló

Meglehetősen bizarr történet, de annyira szellemes, hogy én teljesen rajongója lettem a Brennernek, azaz a Wolf Haasnak. (És már egy kivételével minden kötet megvan – egyiket egyenesen könyvtárközi kölcsönzéssel szereztem meg – de az az egy is elő van jegyezve.)

>!
Mortii
Wolf Haas: Csontdaráló

Brenner magánnyomozó újabb kalandja, új helyen, új megbízatás, újabb sikeres ügy! Persze azért kellenek a véletlenek is, hogy utólag álljon össze a kép, mer hát Brenner nem az a zseni aki átlát mindent és 5 perc alatt megoldja az ügyet! A mesélő személye egyre jobban képzi érdeklődésem tárgyát!!!

>!
Gvendolin P
Wolf Haas: Csontdaráló

A sorozat 2. részét képező kötetben a szerző nem tudta ugyanazt a szintet hozni, mint az előzőben. Egysíkűbb a történet, vérszegényebb a narrátor, hiányzik az alapos „környezetteanulmány.” Anatómusok figyelmébe a 39. oldalról: „…és kihúz egy emberi felső combot a gépből, térdestül.”


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

És nem is volt annyira elhagyatott a vidék, mint eleinte gondolta. Mert már jó ideje hallotta a hatalmas lármát. Először azt hitte, képzelődik, mivel csaknem úgy hangzott, mintha közvetlenül a szőlősdomb mögött egy futballstadion lenne, és onnan jönne az ezernyi drukker üvöltése. De meg kell mondjam, hogy a szőlősdomb mögött valóban egy futballstadion volt, és bizonyosan jó pár ezer ember foglalt helyet a falelátókon, hogy már azt hihetted, most vagy a következő pillanatban összeomlik az egész, és ezzel Klöch egy csapásra elveszti a teljes lakosságát.
És amint a Brenner a pénztárnál a plakátot elolvasta, azonnal megértette, hogy ennek a porfészeknek a csapata miért vonzott ma ennyi nézőt.
Mert hát a kupa az kupa, mi sem természetesebb. Mert a sorsolásnál a Klöch a második ligás Oberwarttal került össze, és a klöchi gárda öt osztállyal lejjebb játszott. És ugye a kupa persze nagy esély a kicsiknek, és Ilyenkor minden Foci Dávid azt hiszi, na, ma kiverjük a Góliátot a kupából, szóval bibliai düh, gyakorlatilag.
Na most az ilyen játéknak megvan a maga brutális oldala, mi sem természetesebb. Mert ha a kicsik megérzik az esélyt, akkor nem ismernek se istent, se embert. Ez persze nem csak a focira érvényes. Ez gyakran egy kis országra is érvényes. És akkor egyszerre csak vérben forog mindenki agya, ha kedvező az alkalom. Na jó, persze most nem speciel az osztrákokra gondolok, ez sokkal inkább amolyan általános megállapítás inkább.
Egy szó mint száz, a klöchi focipálya kicsit amolyan pokolkatlanná változott, mert röviddel a lefújás előtt, amikor a Brenner megérkezett, még mindig null nullra állt a meccs. Két-három klöchi játékos már görcsökben fetrengett a füvön, mert hát a követelmények a fejükre nőttek, mi sem természetesebb. De fel, fel, gyerünk tovább! És az oberwarti sztárok egyik lövést a másik után küldték a klöchi kapura, zárótűz, gyakorlatilag. De a kapus, az egy varázsló, akár hiszed, akár nem. És akkor alsó hangon szóltam.
Aztán egy akkora fault az egyik klöchi védő részéről, olyan durva, hogy hallottad a csontok recsegését. És amint a játékvezető kiállítja a védőt, a közönség bitóra akarja hurcolni a bírót. De a pálya szélén ott a rendőrség, hála istennek, ezt kell, hogy mondjam. Már masíroznak is föl a kutyások. És a publikum összeszarja magát a farkaskutyáktól, úgyhogy mégsem akasztja fel a bírót.
A hosszabbítás után még mindig null nullra állt a meccs. És akkor most tizenegyes rúgások, mi sem természetesebb. Az Oberwartnál az egykori válogatott játszott, a Bacher, és ő lőtte az első tizenegyest – miért mire számítottál?! A felső ficakba. Klasszabbul már nem is lehet. De a klöchi kapus még klasszabb, mert kihalássza a felső léc alól a labdát.
De a lényeg a lényeg, hogy a klöchi játékosok belőtték az összes tizenegyest, és kiejtették az Oberwartot a kupából. És az ilyen eufória persze ragadós, mert a Brenner hazafelé vezető úton egészen más hangulatban volt, mint odafelé.

17-19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Simon Brenner
>!
egy_ember

Régebben, amikor még nem mindenkinek volt pénze tévére az emberek a vendéglőbe jártak tévézni. Na, az volt a nagy buli, természetesen. Miért, mire számítottál? A mexikói focivébé alatt egész Klöch a Löschenkohlnál ült. És egyetlen ülőhely sem akadt sehol, amikor a brazilok az olaszokat hülyítették a döntőben.
Négy egyre hülyítették, még ma is emlékszem, és egész Klöch a braziloknak szurkolt, naná, hát Pelé egy varázsló, mi sem természetesebb. Totál fekete, teljesen fekete néger, mert persze, na ja, vannak világosabbak is, de a Pelé fekete, mint a szén, szóval szénfekete néger, érted. És fehér szemei voltak, világító fehér szemei, egy művész, hát ma már nincsenek ilyenek, nem kérdés ez. És az ilyesmi manapság nemigen esik meg mégegyszer, mert azoknak odaát már sokkal jobban megy, mint régen, és ha te manapság egy nyomornegyedben nősz fel, azért még megvan mindened, színes tévé, videó, szóval ma már minden megvan a népeknek a nyomornegyedben. És a kissrác már nem veszi olyan nagyon komolyan magát a fociban, hiányzik belőle az igazi kakaó, mert ma már nincsenek valódi nyomornegyedek. És lehetsz talán egy jó focista, na de Pelé nem lehetsz, azért ezt valljuk be őszintén.
A színes tévéről akkoriban a Löschenkohlnál csal álmodni tudtak az emberek, a fekete-fehér meg eleinte olyan volt, hogy örülhettél, ha volt kép egyáltalán. Mert gyakran egyszer csak kép van, de nincs hang, és gyakran egyszer csak van hang, de nincs kép. És akkoriban volt egy kapcsolód, amivel kikereshetted magadnak, hogy akkor most mi legyen az ábra: jó kép legyen vagy jó hang. Vagy persze a kompromisszum: rosszabb kép, de picivel jobb hang. De a csíkos adásnál nem volt semmi idegesítőbb, egy fél kép a csík fölött, egy másik fél alatta, és akkor a Pelé a saját fején focizott a Puma csukájában.

30-31. oldal

1 hozzászólás
>!
tominho68

– És ezek a csontok a leveshez lesznek?
– Disznócsont. Nem embercsont. Az emberi csontok használhatatlanok.
– Egy leveshez.
– Egy leveshez és amúgy is. Én ismerek valakit, akinek huszonháromszor tört el a csontja.
– Autóbaleset?
– Csupa apróság. Kiesik az ágyból, bordatörés. Rosszul lép, erre az egyik csontnak annyi. Elcsúszik a fürdőkádban…
– A fürdőkád veszélyes.
– Na ja… koponyaalapi törés.
– Ez nem túl praktikus. Frissen vagy zuhanyozva, és egyszer csak már megint ömlik a vér a füleden át.

9. fejezet

>!
Emerson

A Brenner egy kollégáját rajtakapták, amint egyetlen éjszaka alatt egy egész keresztrejtvénykönyvet kitöltött. De nehogy azt hidd, hogy azért mert olyan jó volt a fejtésben; nem, hanem a kolléga mindig egy és ugyanazt a szót írt be: depresszió. Csakhogy ez se függőlegesen, se vízszintesen nem mindig jött ki hibátlanul. Mire előnyugdíj, harminckét évesen, mi sem természetesebb. Na látod, már azt gondolnád, a rendőröket olyan dolgok fenyegetik, mint a tűzpárbaj vagy autós üldözés, miközben megfeledkezel a keresztrejtvényekről.

22. oldal

>!
Wiggin77 P

Tény, hogy a Brenner húsz évvel fiatalabb volt az öreg Löschenkohlnál. De ha a másiknak egy húsvágó bárd van a kezében, akkor a korkülönbség egy kicsit viszonylagos lesz, mi sem természetesebb.

171. oldal

>!
kissüti

Mert léteznek emberek, akik egy egész házat birtokolnak, és a tetőteraszról egészen Afrikáig elláthatsz. És mégis egy lukat birtokolnak, mégpedig a fejükben, na, ez a véleményem, nem titkolom!

136. oldal

>!
cassiesdream

És őszintén szólva manapság az emberek iszonyú felhajtást rendeznek az alvással, az ágy legyen feltétlenül a legjobb, minden bio, mi sem természetesebb, és abszolút csend, a szoba kibalanszírozva, mert a vízereknek okvetlenül kurflit kell csinálniuk ott, ahol a nagyságosék le akarják rakni a seggüket. Na de, mi sem természetesebb: a Brenner a fél grillcsirkézővel a gyomrában olyan mélyen aludt, hogy arról még csak nem is álmodhattak ezek a nagyságosék.

20-21. oldal

>!
tominho68

Mert hát a kupa az kupa, mi sem természetesebb. Mert a sorsolásnál a Klöch a második ligás Oberwarttal került össze, és a klöchi gárda öt osztállyal lejjebb játszott. És ugye a kupa persze nagy esély a kicsiknek, és ilyenkor minden Foci Dávid azt hiszi, na, ma kiverjük a Góliátot a kupából, szóval bibliai düh, gyakorlatilag.

2. fejezet

>!
kissüti

– Mégis tragikus, hogy egy halott művész mindig többet ér, mint egy élő.

102. oldal

>!
kissüti

Mert ha az ember valamit nem akar tudni, akkor eleinte azt reméli, csak álmodott.

122. oldal


A sorozat következő kötete

Brenner nyomozó történetei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alfred Komarek: Polt felügyelő virágot kap
Paulus Hochgatterer: Az élet édessége
Marc Elsberg: Blackout
Vicki Baum: Helene doktorkisasszony
Josef Haslinger: Operabál
Beate Maxian: A Práter-gyilkosságok
Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos
Daniel Glattauer: Örökké tiéd
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
Böszörményi Gyula: Nász és téboly