Az ​örök élet (Brenner nyomozó történetei 6.) 91% 29 csillagozás

Derűsen gonosz és furcsán szórakoztató. Meg kell szokni. Amikor egy Haast olvasol, az nem olyan, mint egy közönséges bűnügyi regény. Mert Haas biztosan feltalált valamit, amit anyagtalan első személyű narrátornak nevezhetnénk. Itt a bűnügyi történet nem az előtérben van, hanem azt a célt szolgálja, hogy az érdekes karakterek kölcsönhatásba lépjenek. A bizarr jelenetek mintha egyetlen öntőformából származnának, amelyben a koromfekete humor, az elfojtás, a megfigyelés játékosan keveredik a túlzásba vitt szituációs komédiával. A bűntudat és az engesztelés elve haszontalan, mert az okokba, eredetbe és felelősségbe vetett hit abszurditássá redukálódik. És nincs pátosz, nincs indokolatlan erkölcs, ehelyett bátorság a félelem nélküli tanácsokért. Ugyanakkor a történet feszültsége nem vész el, mert a múlt és a jelen keveredik a thriller műfaj szellemében.

Mert a nem normális rokon értelmű segédkifejezés ehhez képest. Valahogy így. Roppant izgalmas rész, múltban és sebben vájkálós, amiben szokás szerint jellemzi nekünk a osztrák népséget, és hát lehet találni hasonlóságot velük. Annyira izgultam, hogy vigyorogni alig maradt időm! Hiányoltam kicsit a patikusokat, de a rengeteg gyógyszer kárpótolt valamelyest. Az előző rész után féltem, hogy kifulladt, mekkorát tévedtem. Maradt még kraft a jó öreg Brennerben. És hát a narrátor… nahát!

Hát most már megint mi történt. Bonati doktor szerint a Brenner hazatérvén szülővárosába,túl sokat töprengett a múlton, meg hogy régen fiatal volt, ma meg már öreg, aztán akkor már inkább golyót repített a fejébe. De nehogy már azt hidd, hogy pont az a Brenner tenne ilyet, aki tizenhárom évesen lepofozott egy Arnold nevű cingár tizenhat éves srácot, aki ennek hatására kezdett irgalmatlanul gyúrni – írd és mondd: Brennernek köszönheti Hollywood a grazi gépembert. Hősünk elmerül a múltjában, esik és visszaesik, küzd szaporodó sérüléseivel, közeli kapcsolatba kerül a Szentírással, aztán lassan, de biztosan megfejti a rejtvényt. És még kedvenc láthatatlan „szereplőm”, a narrátor kilétére is fény derül végre.

Köszönöm, Wolferl, az előző két kötet után ez már nagyon kellett, úgy érzem, kimásztunk a gödörből :) Izgi rész volt, múltban vájkálós, és örültem, hogy nem a szokásos hirtelenséggel esett a fejünkre a bűnügy megoldása.
Egyre inkább úgy gondolom, hogy kéne írni egy petíciót, hogy a Rudolf Péter azonnal olvassa hangoskönyvre az egész szériát. Ki írja alá?

Hogy mik nem vannak!
Nyakig jár a Brenner a múltjában, és nem mondanám, hogy élvezi.
És amikor már úgy tűnik, hogy akkor ezzel most vége is van a sorozatnak, akkor azt kell mondjam, hogy szerencsére nem, mert nem csak a mesékben van három kívánság.
Vesd össze: közkívánatra!

Brenner a szuperhős, kicsit irreális, de nem volt rossz. Most már meg kell szereznem a 7. részt is, h tudjam, mi lett a narrátorral.

Elég kemény eset, mikor Brenner azt próbálja felgöngyölíteni, hogy végül is ki lőtte őt fejbe.
Persze ahogy jönnek elő az emlékek és az újabb fejlövés, egyre bonyolódik a történet, de a végén mindenre fény derül! Még a narrátort is megismerjük végre!

Megismerkedünk főhősünk puntigami fiatalkorával, annak főbb eseményeivel, az Arnold motivációs pofonjával, és közben kicsit az 53 éves Brenner is visszacsöppen, legalábbis a mopedezés erejéig.
Számomra ez az eddigi legjobb Brenner történet, és nem félek attól, hogy az utolsó überelni fogja!

Ó, hogy mennyire imádom ezt az egészet! Tényleg hihetetlen, utánozhatatlan, meg minden ilyesmi! Akinek tetszettek az eddigi Brenner-krimik, ez is fog :) Ez kötet kicsit személyesebb hangvételű, sokkal inkább szól magáról Brennerről, mint bármi másról. Most, hogy egyre inkább látom, mennyi mindent akarok még elolvasni életemben, egyre nehezebben szánom rá magam, hogy időt „pocsékoljak” arra, hogy bármit újraolvasok, de ezeket a köteteket biztosan fogom még forgatni!

Újratöltve

Figyelj, mit mondok én neked. Ha fejlövést kapsz, akkor a csoda is kevés ahhoz, hogy túléld. A sebészi mestermunka ugyancsak semmi, szükséged van a rossz irányzékra is. Hogy aki a fegyvert tartja, éppen akkor lőjön, amikor a mopeden ülve hazafelé hajtasz, és közben valaki erősen rád dudál, mire óhatatlanul elkapod a fejed.

Vagy esetleg kell egy izgő-mozgó ér, amelyik folyamatosan táncot jár a fejedben. Hogy te is értsd: a migrén miatt hasogat a kobakod. És akkor te is elbizonytalanodsz, hogy a régi rendőriskolai időkből ismert Waltherből származó golyót a fájdalom csillapítása miatt magad röpítetted a fejedbe. Vagy netán más akart eltenni láb alól.

Azt azért te sem gondoltad volna, hogy a Brennerről beszélek, aki a történet kezdetén Puntigam Alsón három hét kóma után visszatért a halottak birodalmából. Írd és mondd: új év, új remények. Az orvosok szemszögéből természetesen a legszebb dolog a világon, amikor egy reménytelen eset felébred. A páciens is alapvetően pozitívan viszonyulhat az események ilyetén alakulásához. Az olvasó azért sejti, a mesélő sem rejti véka alá, hogy most fordítva történnek a dolgok: minden bizakodásra ad okot, de később rá kell térni a rosszra is. Hogy mi a bánat megy is itt voltaképp?

Ehhez tudnod kell, hogy a Brenner a gyermekéveit Puntigamban töltötte, és öreg korára visszatért oda. Kihalt ugyanis a bérlő a nagyapai asztalosműhelyből, és most a háza (kivéve a manzárdszobát) üresen állt. Miért ne jött volna vissza, ha a felmenői ingatlan gondja úgyis rászakadt – ezt gondolta a Brenner. Azt mondanom sem kell, hogy mindez csak fokozatosan jutott az eszébe. Edzés közben. Mert miután magához tért, elölről kellett kezdenie mindent. Nem csak az emlékezést, ááá. Újra meg kell tanulnia ülni, állni, menni, hallani, beszélni.

Idővel egyre több emlék a felszínre került: először is a név, mert azt sem tudta, hogy hívják, miután egy golyót szedtek ki a koponyájából. Aztán a születési év, a gyerekkor, a rendőriskola Grazban, az első rendőrévek, aztán a bűnügyi osztály, később pedig a nyomozóként eltöltött időszak is átszáguldozott a lövéscsatornáján. Minden lehetséges eszébe jutott, még az is, amire nem akart emlékezni. Csak a kóma előtti három nap hallgatott magáról. Mintha meg sem történt volna.

Ezért kellett nyomoznia a Brennernek, vissza a múltba, kvázi saját maga után is. Egészen a rendőriskolai évekig, amikor is Aschenbrenner, a mostani grazi rendőrfőnök, Köck, a grazi Arnold Schwarzenegger Stadion jelenlegi házmestere, az Irrsiegler, akit mindenki csak Saarinennek szólított a finn motorkerékpár-világbajnok után és a Brenner 1973 húshagyókeddjén tréfából elindultak a Raiffeisen Bank puntigami fiókjába, hogy a gyakorlati képzésből levizsgázzanak. Huszonévesen az ember sokféle baromságot elkövet, de van olyan, amikor utólag cseppet sem tűnnek viccesnek a dolgok.

Meg kell hagyni, Wolf Haas megint ügyesen kitalálta az egészet. Rendesen megkeverte a dolgokat, és nem csak a Brenner fejében. Nem mondok újat azzal, hogy az olvasónak is nagyon oda kell figyelnie a részletekre, különben csak pisloghat zavarodottságában. Hogyan kerül ebbe a történetbe Jimmi Hendrix vagy Eric Burdon? És mi köze van Pasolininek mindehhez? Arról nem is beszélve, hogy terítékre kerül a foci is, a Mura-parti séták, meg a citromos likőr. Előkerülnek a régi trafikok, a hobbirendőrök meg a cigányok is. És persze a nőknek is fontos szerep jut.

És itt van ez a titokzatos elbeszélő, akiről eddig nem hullt le a lepel. Legszívesebben megragadnád az író gallérját, hogy ugyan áruld már el, ki az, aki ennyire ismeri a Brennert, és ilyen ügyesen össze tudja rakni a részleteket. Mert ha eddig se volt lineáris a kronológia, akkor most mit mondjak? Táncot jár a sztori, mint a migrén a Brennerben.

Akár hiszed, akár nem. A Haas a sorozat hatodik részében végre megmutatja nekünk, hogy kinek a szájából születnek meg ezek a bűnügyi történetek. De nehogy azt hidd, hogy az egészet a szádba rágja. Ezért van az, hogy nyugodtan kezdheted ezzel a könyvvel a megismerkedést Brennerrel. Egyet azért mondok neked, érdemes figyelni a regény olvasása közben, mi van a sorok között. Nem szégyen, ha visszalapozol. Mert ugyan a végén csattan a poén, mi sem természetesebb, de már előre kaphatsz némi információt. Vagy az is lehet, hogy a végén csak állsz bambán, hogy akkor most mi van?

Ez jó volt.