Egyik humoros filmszatíra, comedy műfajba sorolható Little Brittain című filmsorozatban bukkantam rá Paul Young nevére, így mindenképpen kíváncsivá tett, hogy vajon meleg irodalmat ír-e, vagy példátlan kritikával illették minden ok nélkül. Nos, egy élménnyel gazdagabb lettem, és kellemesen csalódtam. Tény és való, hogy bár kissé „finom fogású a tollforgatása ” az írónak, de azért tetszetős, elgondolkodtató, és egyben merően filozófikus. Kiborította az almás kosaramat nekem is. Eddig úgy tudtam, hogy a Biblia minden gyerekbe nevelt hitvallás, egy színes félig-meddig szájról szájra terjedő „mesekönyv”, nos, mégis sikerült berángatni a csőbe, mert elgondolkodtam a teremtés elméletén. Vajon Darwinnak, vagy a Biblia író(i)nak volt igaza? Vagy a kettő között? Ugyebár felegyenesedett a majomból az ember, alkalmazkodtunk túlélőkként, mint emberi faj, és túléltünk, megmaradtunk, itt vagyunk mint homosapiens. másik oldal felől, meg az ember pár, ugye kettő, majd lettek gyerekeik, és valahogy eljutunk a kifordított kvantum matematikával ésszerűtlenül a mai emberséghez, azaz testvérek vagyunk mindannyian. És lettünk, teremtettünk a porból, és agyagból, melyből lett az élet. Vagy mégsem? És a jó elrontója a kísértés volt, és az alma, ami nekem az a piros gömbölyű roppanós csoda, de spoiler kiderült, hogy nem, az a füge, mert bűnös étek, lenyelvén a magjait, ugyebár, tényleg, fügefalevéllel kellett eltakarniuk magukat az első emberpárnak, ahogy elfordultak Istentől….akinek ezer neve van, és kiűzettek a paradicsomból, Ádám, vagy oldalbordája Éva hibájából? Vagy ott volt Lilith, mint Ádám kísértése. Kérdezek én, akkor Lilith, vagy a kígyó volt a rossz? És miért? És Ádám és Éva gyermekei Káin és Ábel, ugyebár, az első testvérpáros, vagy féltestvérpáros, ahol is mindenki ismeri a storyt (bocsánat a kifejezésért) meg is ölte Káin testvérét…..És bűnből sarjadt volna az egész kapcsi, gyarló emberiség, aki választotta a halált….és a tudást…
Szóval, egy sor kérdés merült fel bennem. Elég könnyed, és nekem talán kicsit itt-ott okafogyott volt a könyv, mégis mélységébe, azaz átlátva a „szitán” elgondolkodtatott, sőt Paul Youngnak sikerült behúznia a csőbe…mert bár hívő ember vagyok, de a racionalitás talaján próbálok maradni, és elgondolkodtatott. Elkezdtem a könyv végére hinni Istenben.
Célba talált, kíváncsi vagyok még más írására is, azt hiszem a Keresztutakkal folytatom az ismerkedést. Csak ajánlani tudom másnak is ezt a remek írót.