Éva 79% 89 csillagozás

Volt szerencsém az író másik két kötetét (Viskó, Keresztutak) is olvasni, de a három közül ez tetszett eddig a legjobban. Kicsit zavarosan kezdődött a történet, nem sokat értettem belőle az elején, kész káosz és zűrzavar volt az egész. Nagyon jól oldotta meg az író, hogy azt a kuszaságot érezzük olvasás közben, amit Lilly is érez azáltal, hogy nem tudja, ki ő, honnan jött és hol is van valójában. De ahogy egyre inkább haladtunk előre a cselekményben, úgy vált egyre inkább érthetővé a történet. Lényegében a teremtéstörténetet dolgozza fel a kötet kis átírásokkal, „kiegészítésekkel”. Jó volt más szemszögből is olvasni ezt a történetet, egyszerre teszi könnyebbé és nehezebbé a teremtéstörténet megértését. A kedvenc karakterem John volt, egész végig féltve őrizte Lillyt, szerette őt már akkor is, mikor még nem is ismerte. Alig várom, hogy olvashassak még Wm. Paul Young-tól.

Egyik humoros filmszatíra, comedy műfajba sorolható Little Brittain című filmsorozatban bukkantam rá Paul Young nevére, így mindenképpen kíváncsivá tett, hogy vajon meleg irodalmat ír-e, vagy példátlan kritikával illették minden ok nélkül. Nos, egy élménnyel gazdagabb lettem, és kellemesen csalódtam. Tény és való, hogy bár kissé „finom fogású a tollforgatása ” az írónak, de azért tetszetős, elgondolkodtató, és egyben merően filozófikus. Kiborította az almás kosaramat nekem is. Eddig úgy tudtam, hogy a Biblia minden gyerekbe nevelt hitvallás, egy színes félig-meddig szájról szájra terjedő „mesekönyv”, nos, mégis sikerült berángatni a csőbe, mert elgondolkodtam a teremtés elméletén. Vajon Darwinnak, vagy a Biblia író(i)nak volt igaza? Vagy a kettő között? Ugyebár felegyenesedett a majomból az ember, alkalmazkodtunk túlélőkként, mint emberi faj, és túléltünk, megmaradtunk, itt vagyunk mint homosapiens. másik oldal felől, meg az ember pár, ugye kettő, majd lettek gyerekeik, és valahogy eljutunk a kifordított kvantum matematikával ésszerűtlenül a mai emberséghez, azaz testvérek vagyunk mindannyian. És lettünk, teremtettünk a porból, és agyagból, melyből lett az élet. Vagy mégsem? És a jó elrontója a kísértés volt, és az alma, ami nekem az a piros gömbölyű roppanós csoda, de spoiler kiderült, hogy nem, az a füge, mert bűnös étek, lenyelvén a magjait, ugyebár, tényleg, fügefalevéllel kellett eltakarniuk magukat az első emberpárnak, ahogy elfordultak Istentől….akinek ezer neve van, és kiűzettek a paradicsomból, Ádám, vagy oldalbordája Éva hibájából? Vagy ott volt Lilith, mint Ádám kísértése. Kérdezek én, akkor Lilith, vagy a kígyó volt a rossz? És miért? És Ádám és Éva gyermekei Káin és Ábel, ugyebár, az első testvérpáros, vagy féltestvérpáros, ahol is mindenki ismeri a storyt (bocsánat a kifejezésért) meg is ölte Káin testvérét…..És bűnből sarjadt volna az egész kapcsi, gyarló emberiség, aki választotta a halált….és a tudást…
Szóval, egy sor kérdés merült fel bennem. Elég könnyed, és nekem talán kicsit itt-ott okafogyott volt a könyv, mégis mélységébe, azaz átlátva a „szitán” elgondolkodtatott, sőt Paul Youngnak sikerült behúznia a csőbe…mert bár hívő ember vagyok, de a racionalitás talaján próbálok maradni, és elgondolkodtatott. Elkezdtem a könyv végére hinni Istenben.
Célba talált, kíváncsi vagyok még más írására is, azt hiszem a Keresztutakkal folytatom az ismerkedést. Csak ajánlani tudom másnak is ezt a remek írót.

Igen, olvastam a Viskót, de a szerzőtől mást nem, viszont túl vagyok a Saramago-féle „evangéliumon”, úgyhogy merészeltem belefogni ebbe a fülszövege szerint „minden eddiginél felforgatóbb” és „egész generációkat inspiráló”, az én előítéletem előérzetem szerint viszont újabb-kedélyborzoló-blaszfémikus bestsellerbe. Egy molytárs szerzett nekem könyvtári példányt. Kétségeskedő-lelkesen belevágtam. S a végén, aránylag hamar, nem sarokba és sutba vágtam.
Nos!
Abszurd, absztrakt, meghökkentő, érdekfeszítő, mélyen szimbolikus, rácsodálkoztató – szóval kellemes meglepetést okozó könyv! A történet amolyan mitikus-fantasy-thriller, a szereplők majd' mindegyike egyfajta déjà vu élményt keltett spoiler és az utolsó mondat után úgy folytattam volna még! De hát folytatom is… Sőt újra is olvasom.
Ajánlom a Bibliát „teremtéstől jelenésig” ismerő keresztény társaimnak, nyilván fenntartásokkal kezelve és az Igének alárendelve. Főleg annak fényében olvassátok, hogy a szerző különösen azoknak a szervezeteknek mond köszönetet, akik „felemelték a szavukat, hogy ez a század a nők évszázada lehessen.”
Szóval, meglepődtem magamon, hogy tetszett, meg a szerzőn, hogy ilyet is tud. A Viskómat elcserélném egy Évára… ;)

A viskóval se boldogultam, és Évával se sikerült túl jól a kapcsolatom, de még mindig inkább ez a zagyvaság, mint az. A közepe tájáig egész jól bírtam a strapát, kíváncsi voltam, mit hoz ki ebből a zűrzavarból. És tulajdonképpen sejthettem volna, sőt tudhattam volna, de azért csak sikerült meglepnie. spoiler Nem tudom kinek ajánlanám. (senkinek. Barátnőm el akarta olvasni, mondtam neki, hogy ne! Aztán azt, hogy mégis, mert kíváncsi vagyok a véleményére. De túl meggyőzően beszéltem le róla, most már nem akarja olvasni. spoiler nem leszek okosabb, hogy mit is akart az író ezzel az egésszel…)

Húú nem is tudom hol kezdjem, hogy én az elején mennyire nem szerettem ezt a könyvet. Az első pár oldal után letettem volna, mennyire örülök neki, hogy kitartottam. Egy olyan izgalmas érdekes szívet melengető történet kerekedett ki belőle. Sokkoltak a Lillyvel történtek, mikor kiderült hogyan is került a konténerbe és az egész gyermekkora. Örülök, hogy más szemszögből is olvasgattam Ádám és Éva történetét, sokkal szív melengetőbb volt olvasni. El sem tudom mondani mennyire tetszett az egész. Kusza volt, megható, szeretetteljes, valahogy átjárta az egész lényem. Furcsa módon került hozzánk a könyv :D a könyvesboltban láttam a polcon hatalmas címkével rajta a VISKÓ. Nem is gondolkodtunk rajta, bár a könyvet sosem olvastuk de a filmet nagyon szerettük a férjemmel. Kihíváshoz kell nekem alma a borítón, nem is volt kérdés, hogy meg vesszük. Egyikőnk sem figyelte a könyv valódi címét fel sem tűnt, hogy nem is a Viskót tartom a kezemben. Mikor hazajöttünk kibontom a fóliából, leesik róla a nagy VISKÓ címke :D akkor láttam meg, hogy Éva a könyv címe, akkor bántam, hogy mégis meg vettük és figyelmetlenek voltunk. Reklámfogás volt a hatalmas címke rajta a VISKÓ hatalmas betűkkel és szerzőjétől kis betűkkel. Így utólag viszont azt mondom valami oka volt, hogy hozzánk került, és csöppet sem bánom, sőt úgy gondolom kell a könyvespolcomra, mert sokszor el szeretném még olvasni. Óriási élmény volt, Johnt imádtam a könyvben és Lettyt is. Anita története a Lillyével együtt nagyon szomorú és megható volt :(

William Paul Young nevét Viskó című regénye tette ismertté, mely igencsak megosztotta az olvasóközönséget: döntő többségében vagy nagyon pozitív vagy nagyon negatív visszajelzésekkel találkoztam. Young új kötetében, az Évában nem kisebb darázsfészekbe nyúl: a teremtéstörténet sajátos értelmezését tárja elénk.

A Biblia első tizenegy részének, azaz a bibliai őstörténetnek számos magyarázatával találkozhatunk az egyházakban: a szó szerint vett 6 napos teremtéstől, az irodalmi értelmezésen át a mitikus magyarázatokig.

Nos, azt bátran kijelenthetem, hogy ez a könyv biztosan nem azoknak íródott, akik a teremtés szó szerinti értelmezését tekintik az egyetlen lehetséges magyarázatnak és nem is nyitottak más szemléletek megismerésére. Ha valaki mégis háttérismeretek hiányában vág neki a regény olvasásának, könnyen előfordulhat, hogy néhány oldal után „eretnekség” felkiáltással félredobja azt.

Ennek oka valószínűleg az, hogy a történet meglehetősen elvontan indul, kissé zavaró, hogy össze-vissza ugrálunk időben és térben, a szöveg ráadásul tele van szimbólumokkal. Egy idő után azonban ismerőssé válnak a helyszínek, az idősíkok és az olvasó könnyebben eligazodik ezekben a különböző világokban, ami nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy összeálljon az a kép, az a mondanivaló, amit az író üzenni akar a számunkra.

A kötet egyik érdekessége a Lilith mítosz feldolgozása, ami számomra eddig teljesen ismeretlen volt.

Ha egy szóban kellene összefoglalnom a regényről alkotott véleményem, akkor annyit mondanék: merész. Kissé erősnek érzem a fülszövegben leírt „minden eddiginél felforgatóbb regény” jelzőt, de annyi bizonyos, hogy legalább olyan megosztó lesz a könyv, mint annak idején a Viskó is volt. És valószínűleg pontosan ez volt Young szándéka is, mert arra akarja sarkallni az olvasót, hogy gondolja át a teremtésről alkotott eddigi nézeteit. Ha pedig ezt a szándékát eléri, akkor megérte megírni ezt a könyvet.

Tökéletesen be tudja mutatni, érzékelteti az Istentől elfordulás, a bizalom elvesztésének lépcsőit. A bűnbeesés története érthetővé, átérezhetővé válik általa. Erre erősít rá, sőt, közelhozza hozzánk Lilly története, bemutatja, hogy a sérült, megtört, ősbizalmi kapcsolatában fájdalmasan megsértett ember hogyan tud lépésről lépésre teret engedni a kísértésnek, a gonosznak a szívében. spoiler Hogy egy idő után már nem veszed észre Isten állandóan kinyújtott kezét, mert már annyira teret engedtél a sötétségnek a szívedben. Pedig Isten az utolsó pillanatig ott áll mellettünk, a kérdés csupán az, hogy belé tudunk, merünk-e kapaszkodni…
Kicsit zavaros a történet, bár nekem a Keresztutak talán egy kicsit zavarosabb volt az elején, mindenesetre azért meg lehet érteni, talán előnyére válik ez a fantasys beütés, hátha így a fiatalabb generáció is szívesebben kezébe veszi. Filmben nem tudom, hogy mennyire jönne át a lényegi mondandója.

Elég magas szintet kellett (volna) megugrania ennek a könyvnek. Sajnos nem tetszett annyira, mint az író első két könyve. Ennek ellenére azért jó volt. Piszok nehéz lehet, ha írsz egy világsikert, mert utána mindig elvárják minimum azt a színvonalat.
Az Éva inkább fantasy, mint az eddigiek. Maga a világ, ahol játszódik is képzeletbeli. Egy világok közti kis sziget. Itt lábadozik a szinte halott Lily is. Eléggé meglepődtem, hogy csak 15 éves, bár a későbbiekben ez a tény néhány reakciójára magyarázatot ad. John is szimpatikus volt, ahogy mindenben ott volt a lány mellett. A nem tökéletes főszereplők mindig jobban vonzanak, így Lily súlyos mozgáskorlátozottsága egy pozitívum.
Gerald és Anita is kedvelhető szereplők voltak. Az, hogy Anitának hívják az egyik szereplőt, pluszpontot érdemel. :)
Maga az ötlet érdekes és bátor. Újraélni, szinte részt venni a teremtésben. Lily láthatta azt a csodát, amit senki más ember. A mi lett volna, ha… kérdéskört boncolgatja. A lehetetlen lehetségessé válik. Vajon sikerül jobbá tennie a jelent és a jövőt? Beleszólhat a dolgok alakulásába? Mi a dolga tanúként? Valószínűleg nem csak az, hogy végignézze, hogy miként megy minden újra tönkre. A Lilith mítosz belevételétől kissé tartottam, mert nem is szeretem ezt az elméletet, de ezt is szépen megoldotta.
Éva nem sok vizet zavart, hiába ő a címszereplő. Mégis miatta alakult ki minden, fontos kapocs az egész történetben.
A történet végén eldönthetjük Lilyvel együtt, hogy mit gondolunk, mennyi volt ebből az egész hihetetlen kalandból valóság.
Bár szerintem gyengébb lett, mint Young eddigi írásai, örülök, hogy olvastam, és örömmel várom a következő regényt is. Szerencsére nem lett tömeges irományokat kiadó író a siker után, így jobban lehet értékelni egy-egy könyvét, illetve jobban meg is tudja írni, ha hagy rá időt, és nem fog tömeggyártásba könyvek terén.

Nem is tudom! Végig olvastam, elég gyorsan, mert sokat kellett várakoznom…. nem útálom, de nem is rajongok.
Azt nem hiszem hogy „generációkat fog inspirálni” ahogy azt a fül szöveg írta.
Nem rossz elgondolás hogy a szörnyűségek feldolgozása végett ezt a belső utat járta meg a kislány. Elég jól meg is van írva, fenn tartotta a feszültséget …ezért kapott tőlem 4 csillagot.

Ezt a könyvet pont egy szintén bibliai karaktereket és eseményeket feldolgozó könyv után olvastam (Terry Pratchett és Neil Gaiman: Elveszett Próféciák), ami nagyon tetszett, így lelkesen vártam ezt is. Kissé fantasztikusnak tűnő világban, de a mai korban (?), újra lejátszódnak a bibliai történetek – legalábbis ezt sugallta a könyv hátulja. Ehelyett egy egészen bizarr, „dimenziók közötti világban” kalandozunk, tanúi leszünk az eredeti teremtésnek. (Az író úgy nyilatkozik, hogy saját benyomásait, gondolatait fogalmazza bele, ahogyan ő értelmezte ezeket az eseményeket. Én sajnos annyira nem ismerem ennyire mélyen ezt a témát, így inkább értetlenül álltam előtte, mi a „kitaláció” és mi a „valóság”.) Mindenesetre kissé giccses, áhítatos ajnározás folyt végig, és nem tudtam eldönteni, hogy egyszerűen egy fantasy szeretne lenni, vagy a hitet akarja elmélyíteni az olvasókban. Mindezek mellett szépen lett megírva, bár a karaktereket nem tudtam megszeretni különösebben.