A ​viskó 948 csillagozás

Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal
Wm. Paul Young: A viskó Wm. Paul Young: A viskó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.)

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára.

William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2020
258 oldal · ISBN: 9786156017093
>!
Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2013
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638935755 · Fordította: Géczi Károly
>!
256 oldal · ISBN: 9789638935755 · Fordította: Géczi Károly

4 további kiadás


Enciklopédia 46

Szereplők népszerűség szerint

Josh · Kate · Missy · Tyler


Kedvencelte 141

Most olvassa 116

Várólistára tette 304

Kívánságlistára tette 193

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Ebben a könyvben talán az egyetlen értékelhető dolog, maga az ötlet, amiből formát öltött a mű, az viszont zseniális…
A kerettörténet érdekes, megrázó, és jól felvezeti azt, amit sorsfordító eseményként harangoz be az ajánló, a fülszöveg és a többi ajnár… és hát lehetne is az, hiszen ki az, aki elmondhatja magáról, hogy a Szentháromsággal eltölt egy hétvégét, miközben az Atya pitét süt neki, Jézussal meg délutáni sziesztaként vizen jár, a Szentlélek pedig begyűjti a könnyeit kis tégellyel, kis ecsettel, mintha csak egy tündér lenne valamelyik mesében… Igen, pont ennyire lehet komolyan venni…
Ez a könyv lehetne nagyon jó, és bosszantó számomra, hogy ennyire el lett baltázva!
Zagyva… Az író fejében van a káosz. Lehetne szórakoztató irodalom, de akkor hagyjuk a sorsfordító rizsát, illetve a könyv kerettörténetét, a tragédiát, a lelki mélységet. Ha pedig mégis csak komoly irodalom, aminek hatással kellene lennie bármire is, akkor pedig ne csináljunk az Istenből bohócot, az Emberből hülyét, a Szentháromságból meg egy meleg közösséget. Van egy testes néger asszonyságunk, aki csiricsáré ruhákban legfőbb foglalatossága, hogy konyhatündérkedik, és mindeközben blues és funk zenére (legalább jó ízlése van!) rázza a fenekét, amikor viszont nem, akkor gügyög az 5 gyermekes kb. 50 éves férfi főszereplőnknek, hogy így az ujjacskád, úgy az agyacskád, ő az Atya. Van egy zsidó hippink, Jézus, és egy ázsiai áttetsző, sok színben pompázó, légies, megfoghatatlan nőnk, a Szentlélek, aki az akarat. Ők hárman unos-untalan kuncognak és kacarásznak, ölelgetik és csókolgatják egymást, és amikor ezt megunják, kézről kézre adják emberünket és jön a naaagy kooomoly észosztás, tanítások és példabeszédek formájában, amiknek hatására emberünk folyamatosan sír és picsog. Nem. Nem gondolom, hogy egy férfi nem sírhat vagy könnyezhet, de azt sem gondolom, hogy egy olyan karakterű férfi, mint amilyet az író úr megálmodott, egy hétvégén keresztül bőgőmasinát játszik és telesír egy tavat. Tiszta szappanopera… Pedig én szeretem az új nézőpontokat, a más szemszögeket…
Még mielőtt… Magukkal a tanításokkal nincs baj. Fontosak és fontos róluk beszélni is, de nem ilyen formában… Közhelyesen és frázisokat puffogtatva… (Esküszöm még Coelho is eszembe jutott menet közben, de aztán rájöttem, hogy Coelho legalább tudja mit akar írni, ott csak a hogyannal vannak bajok, itt viszont már a mit is kétséges.) Írónk időnként követhetetlen és zavaros módon csobban bele fajsúlyos kérdésekbe, és csapkod maga körül, szemet szájat vízzel telefröcskölve, mint az úszni nem tudó. Tisztánlátás helyett, jól összekuszálja az embert a nagy homályoskodásban… Újszerűen láttatni egy-egy kérdést csak úgy érdemes, ha rendesen meg tudja világítani a mondanivalóját az ember, ha legalább már benne kiforrott a közölnivaló, mert egyébként, csak felesleges szócséplés és komolytalan észosztás. Ráadásul tisztességtelen belerángatni a zavarosba egy rakás embert is még magunk mellé…
És akkor máris ott vagyunk, hogy nem értem a 20 millió példányt a világban belőle, és főleg nem azt a százezer példányt magyarul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a fordítás egy része csapnivaló, és nem ártott volna egy szerkesztő sem a könyv mellé.
Igen. Teljesen jól látod. Az Anna Karenina után, még egy könyvnek sikerült felbosszantania.:)

37 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

„Minden alkalommal, amikor megbocsátasz, az univerzum megváltozik. Minden alkalommal, amikor megérinted valakinek az életét vagy lelkét, a világ megváltozik. Bármilyen kedvességet vagy szolgálatot teszel, legyen az akár látható, akár láthatatlan, az én céljaim megvalósulnak, és valami véglegesen megváltozik.”

Nem értem, miért értékelték ennyire alul ezt a könyvet. Az én lelkemet sikeresen megérintette. Bátran merem ajánlani azoknak az embereknek is, akik nem hívők, mert ez a történet mindentől függetlenül alkalmas arra, hogy megváltoztassa az ember gondolkodásmódját, illetve hogy felhívja a figyelmét az ember hibáira, hiányosságaira.

26 hozzászólás
DarknessAngel >!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Ezt a könyvet nekem két ember is ajánlotta. Az egyik vallásos, míg a másik kevésbé az – inkább spirituális. Mind a kettejük teljességgel imádta és dicsérte, és most végre eljött az én időm is, hogy belevágjak.
Bevallom, engem inkább a film megnézése ösztökélt, hogy elolvassam a könyvet és nem bántam meg. Még mindíg mérhetetlenül gyönyörűnek és szívfájdítónak tartom a történetet, viszont könyvben nekem sajnos nem tudta teljesen ugyanazt az élményt nyújtani, mint a filmvásznon. Leginkább az zavart, hogy néha már túl soknak éreztem Isten azaz Papa magyarázatait. Jó, hogy elgondolkodtató, de volt, hogy hiába olvastam el többször is egy magyarázatot, még mindig nem értettem. Úgy éreztem, hogy Papa válaszai igazából nem is igazi magyarázatok (ha ez így érthető). A filmben sokkal egyszerűbb és lényegretörőbb volt minden. Ennek ellenére a könyvnek is vannak pluszjai. Nagyon tetszett például a vége spoiler
Most is sikerült megsiratnom a szereplőket. Mack fájdalma már-már tapintható volt, főleg a barlangos részben, amikor bírót játszott. A legjobban ebben a könyvben még mindig a megbocsátás erejét csodálom. Mert amin Mack keresztülment, az minden szülő rémálma, és hogy ő mégis képes volt ezek után kimondani, hogy: „Megbocsátok” …hát az nem semmi!
Engem megérintett a könyv, és habár tudom, megosztó, attól még remélem mások is meglátják benne azt, ami igazán fontos. :)

És hogy kinek ajánlom?
Azoknak, akik hisznek Istenben, vagy valami többen. Akik nem utasítják el az ismeretlent, és képesek más szemmel is nézni a világra. Nyitott szívvel és lélekkel.
Mert nem kell mindent megmagyarázni, elég ha az ember elhiszi, hogy soha nincs egydül. Hogy ha segítséget kér, akkor meg is kapja, és ha túl mélyen van ahhoz, hogy kérjen, valamilyen úton-módon akkor is megjelenik, bármilyen formában is legyen. Ezt nem szabad elfelejteni. <3

4 hozzászólás
gazibla IP>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Nagyon nagy hatással volt rám ez a történet. Hihetetlen eszmék és gondolatok. Életet átformáló gondolatok ezek. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a könyvet legyen az hívő nem hívő, fiú lány, fiatal vagy korosabb ember. Nem is nagyon lehet ezt tovább ragozni olvassátok, mert ez egy kincs.

6 hozzászólás
Eta IP>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

A felénél: A fordítóra már most annyira haragszom, hogy kimondani sem tudom. Teológusként (és ex-fordítóként) látom és olvasom a könyvet, ezért aztán sokszor csak dühöngeni tudok azon a magyartalan, félreértett és emiatt félrefordított izén, amit még szövegnek sem neveznék igazán. Sajnos részben emiatt a jelentés is elvész. (Részben a példázat-jelleg meg nem értése miatt – de ebben szintén benne van a fordító kétbalkeze. Meg részben a vallási jelleg miatt. Ezt a könyvet vallásos, sőt, keresztény embereknek írták. Ebből a kontextusból kiragadva zagyva és érthetetlen.)

A végénél: a nagyon-nagyon rossz fordítás ellenére én szeretem ezt a könyvet, tisztelem az íróját (és tuti, hogy elolvasom angolul is). A kibeszélhetetlent próbálja körülírni, modern allegória, „a lélek sötét teadélutánja”. Valami, amire, azt hiszem, szüksége van a mai keresztényeknek (mert ez nekik szól, tanítani, és egyáltalán nem téríteni akar, bármit is próbál sugallni a végén a projekt), különösen, mivel A zarándok útja óta nem igazán született jó allegorikus sztori (talán Csűrcsavar, de az azért elég kifordított módon szemléli a világot) arról, hogy mit is hiszünk. És bár – említettem már? – rossz a fordítás, és emiatt az a számtalan egyháztörténeti, bibliai és dogmatikai utalás egész egyszerűen nem képes megjelenni a magyar olvasó számára, ennek ellenére talán érthető az, amit Isten másságáról, a kapcsolatról és a megbocsátásról tanít. Ha csak ennyi „jön át”, már nem kevés.

(A csillagozás: az öt csillag a könyvnek és az írónak szól. A magyar fordítónak pedig majd Sophia megadja a csillagokat, ő bizonyosan kegyelmesebb ítész nálam.)

Hah, eszembe jutott ehhez a könyvhöz még egy jó idézet, Nüsszai Gergelytől: "Soraimat vegyétek példának és az igazság árnyképének, ne magának a dolgok
igazságának. A példával szemléltetett dolog ugyanis nem felelhet meg teljes
egészében annak, aminek megvilágítására a példához kellett nyúlnunk." (A kappadókiai atyák, 38. levél)

16 hozzászólás
Borka_V_Szabó IP>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Hú… Még erősen a könyv hatása alatt állok. Az már biztos, hogy több százszorosan öt csillag off, de az is biztos, hogy ennek nagyon mélyre kell lejutnia bennem, megtalálni és helyretenni a saját, személyes „viskómat”. Nem mondom ilyeneket, hogy „nem értem a kevés százalékot”, mert értem. Ez a könyv nem való mindenkinek, mert ezt a könyvet nem elég szemmel olvasni és aggyal érteni. Az nem fog menni. Ehhez hit kell, alapvető nyitottság a Vagyok felé, ami ha nincs, semmi nincs. De ez nem bírálat vagy szemrehányás, dehogy, ez tény. És a tények makacs dolgok. Szívvel-lélekkel kell olvasni, akkor odahat, keserű pirula, szúrós oltótű, de a végeredmény a lehetséges gyógyulás. Annak, aki beteg (és annak is érzi magát). De egészségeseket (vagy magukat annak érzőket) nem gyógyít. Talán egyszerűbb, ha leírom kvázi idézetként: „Itt semmi sem 'kell', csak ha te akarod. A szeretet soha nem kényszerít semmire.” Ez afféle premissza is lehetne, de Willie bácsi sokkal jobban megírta, mint én.

narziss>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

„Hát ez meg már micsoda? Gőzmalom vagy mosoda?” – kérdeztem volt Karinthy mesterrel többször is A viskó kapcsán. A regény ugyan az a magát szépen és könnyen olvastatós fajta, ám néhol igencsak esetlen megfogalmazású mondatokba, nyelvhelyességi és helyesírási hibákba, zavaros gondolatfutamokba botlottam. Szépirodalomnak nem szépirodalom…

Tartottam tőle, hogy mire a mű végére érek, emberke és istenke közös tragikomédiája kerekedik A viskóból, a viskóban, bennem. (Bocs, Mac, Papa, Jézus, Sarayu illetve minden égi és földi szentek.) Nem számítottam katartikus hatásra; a bestsellerként beharangozott könyvekhez amúgy is jobb, ha némi fenntartással közelít az örökké naiv és lelki (sz)épülésre szomjas olvasó.

Megrendülés ezúttal elnapolva. Kaptam viszont ehelyett negédes keresztényi bölcsesség-cukorkákat (lassan szopogatva tovább megmarad az ízük), továbbá rájöttem, hogy Isten társaságában két dolgot lehet tökélyre fejleszteni: az evést, illetve a nevetést. (Amennyit Mackenzie kacag, kuncog, hahotázik, miközben könnyei és érzései gyakori szökőárjával küszködik, néhol alaposan próbára tette a türelmem.) Csöppet émelyítőnek találtam azt is, ahogyan az Úr szegény, amúgy is meggyötört hősünket rendre emígyen szólongatja: „édesem”, drágám", sőt: „picinyem”.
Egy igazán kreatív alapötletet nem a legszerencsésebben kibontó, bájos, giccses, „tanulságos”, számomra valószínűleg feledhető könyv lesz A viskó.

Ugyanakkor két pozitívumát mégis ki kell emelnem W. P. Young regényének. Ha csak egyetlen olyan szülőnek is vigaszt, lelki támaszt ad, aki a főszereplőhöz hasonló traumán ment keresztül, és segít neki feldolgozni, elfogadni az elfogadhatatlant, minden előbb hangoztatott ellenérzésem félresöpröm. (A bevezetőben idézett olvasói vélemények szerint márpedig akadt erre példa.) Másrészt az utolsó fejezetek egyikében van egy olyan idővel kapcsolatos csavar, ami váratlanul új dimenziót nyit a történtek értelmezésében – ez kifejezetten meglepett és tetszett.

Végeredményben ne legyünk telhetetlenek, hisz ahogy a zárásban olvashatjuk: „ha számít bármi, akkor minden számít.” Egy olvasást talán megér A viskó.

29 hozzászólás
Petra_Nemes>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Ajánlani csak keresztény embereknek ajánlanám, mivel nem hívő szemmel nem ugyan olyan a szemlélő, és így valószínűleg nem hatna rá pozitívan. Sokan ajánlották már nekem, de csak idén jött el az a pont, hogy a kezeim közé került. Nem bántam meg. Teljesen megváltoztatta a gondolkodásom, és akkor, amikor olvastam, pont erre volt szükségem. Sírva fogadtam be azt a hatalmas fájdalmat, amit Mac érzett, a tehetetlenségét, a bűnbánatát, egy olyan esemény miatt, melyet már nem tud visszafordítani. spoiler

beasechoes P>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Bevallom, az eleje elég unalmas volt nekem. Aztán szóba jött Isten, és azt gondoltam, hogy nem, én ezt biztos nem fogom elolvasni. De, mivel a nővérem ajánlotta, úgy voltam vele, hogy megpróbálkozom vele. És hát végül jól tettem. Olyan izgalmas kérdéseket vetettek fel, amin nagyon èrdekes volt elgondolkozni. Csupa-csupa olyan filozófikus magyarázattal, amin meg még inkább azon kaptam magam, hogy próbáljam megérteni, elképzelni, aztán meg ennek mind a lehetőségét, vagyis valódiságát elfogadni.
Érdekes volt Mack összes fájdalmának elengedésének és megbocsátásának folyamatát végigkövetni. Igazán elgondolkodtatott. Mennyivel másabb lenne az életünk, a világunk, ha ténylegesen a szeretet, az elfogadás és megbocsátás irányítana minket leginkább.
Ettől a kömyvtől biztos, hogy kicsit másképp fogok tekinteni másokra. Sajnos, Isten létét még mindig nem sikerül teljes mértékig elfogadnom, de igazán megindító volt ez a történet.
Úgyhogy, most akkor lássuk a filmet!

utazó>!
Wm. Paul Young: A viskó

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Aludtam és vasaltam is rá, de sokat nem változott a véleményem, mint amit olvasás közben gondoltam: kell ez nekem??? A másik csitító gondolatom: megbocsátónak kell lenni, mert ugye ez a könyv üzenete. Mert sokat és sok jót olvasok, megbocsátható ez az egy ilyen kivétel. Régebben egyáltalán nem olvastam krimiket, mostanában kaptam rá, így a könyv első alap-része, a krimi vonal rendben is van, bár mint sokan mások is jelezték, elég trehány a megfogalmazása, nem irodalmi műre vall.
Maga a hely, a kunyhó, azaz a viskó, ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal, na hát ez teljesen abszurd, mese, elképzelhetetlen az én fejemben.
Sőt: az utolsó oldalon az olvasóhoz intézett lista, hogyan is kellene ezt a „művet” terjeszteni, ez annyira szánalmas.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

thia>!

Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.

234. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

fowler P>!

Őszintének lenni néha igencsak zűrös vállalkozás.

72. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

narziss>!

Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol – annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki – a te előítéleteid alapján – egy nagyon szép vagy egy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.

113. oldal, 7. fejezet - Isten a mólón

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

8 hozzászólás
ritusss P>!

Amikor úgy döntesz, hogy megbocsátasz valakinek, azt az embert jól szereted.

232. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

cassiesdream>!

A szeretet mindig maradandó nyomot hagy.

99. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

A megbocsátás nem felejtést jelent , Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.

231. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

cassiesdream>!

Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak.

202. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

ritusss P>!

Minden megpróbáltatásban lehet találni valami jót is, ha az ember elég szorgalmasan keresi.

22. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Aquarius>!

Semmi sem tesz bennünket annyira magányossá, mint a saját titkaink. (Paul Tournier)

27. oldal

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

MezeiMarcsi>!

Imádkozzunk azért, hogy az emberi faj soha ne tudja elhagyni a Földet, és ne terjeszthesse gonoszságát máshol.
C. S. Lewis

107. oldal, 7. fejezet - Isten a mólón · C. S. Lewis

Wm. Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Helena Silence: Enigma
Stephen King: A halálsoron
Joe Hill: NOS4A2
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Jo Nesbø: Hóember
David Mitchell: Felhőatlasz
Stephen King: Álom doktor
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása