Parasztok 64 csillagozás

Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

A nagy sikerű Nobel-díjasok Könyvtára sorozat harmadik kötete a lengyel realista szerző világhírű regénye. A homéroszi terjedelmű, ám irodalmi értékét tekintve sem kisebb népi regény átfogja és bemutatja a paraszti életforma teljességét: sok egyéb mellett a hétköznapokat, az ünnepeket, a szerelmet, a szenvedélyt, a munkát, a kicsinyes komiszságot és a népi misztikát. A falusi élet kerete az élet örök rendje: az évszakok váltakozása, melyet a szerző a természeti jelenségek csodálatos költőiségű nyelven az olvasó elé tárt képeivel jelenít meg. Reymont falujának világa önmagában teljes és zárt, lakói a Móricz műveiből ismerős alakokat idézik fel a magyar olvasó irodalmi emlékezetében. Szerb Antal szavaival a regényt „utolérhetetlen egyetemessége teszi nemzetek fölötti, közös irodalmi értékké”.

Eredeti cím: Chłopi

Eredeti megjelenés éve: 1909

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai, Helikon klasszikusok, Nobel-díjasok könyvtára, Olcsó kiadás, Halhatatlan könyvek

>!
Palatinus, Budapest, 2006
1180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639578894
>!
Európa, Budapest, 1984
1320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630728761 · Fordította: Tomcsányi János
>!
Európa, Budapest, 1976
452 oldal · ISBN: 9630705710 · Fordította: Tomcsányi János

8 további kiadás


Enciklopédia 10


Kedvencelte 22

Most olvassa 11

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

Igazi csemege ez a regény, realizmus, naturalizmus, romantika kellő arányban való vegyítésével. Monumentális mű, és ha nem is egy miatyánknyi ideig tart az olvasása, mindenképp sokkal olvasmányosabb, mint amilyenre számítottam. Reymont nagyon jó mesélő, remekül fonja össze a központi történetet a lengyel falu néprajzi igényességű bemutatásával. Megfelelő tempóban, mértéktartással adagolja a paraszti élet mindennapjaira jellemző információkat, legyen szó társadalmi tagozódásról, munkafolyamatokról, szokásokról, ünnepekről, a falusi élet jeles eseményeiről – aratástól, csépléstől és keresztény köntöst öltött pogány eredetű körmenettől lánykérésen, lagzin, temetésen át vásárokig, búcsúig. És mindezt korántsem szárazan és nyögvenyelősen, hanem úgy, hogy közben remek, emlékezetes karaktereket alkot, és az olvasó figyelmét állandóan fenntartó, izgalmas cselekményt – ami egy ilyen több mint ezer oldalas nagyegénynél nem kis teljesítmény.
A regény cselekménye egy évet ölel át, a négy évszaknak megfelelő négy rész egy kerek, befejezett egész képzetét kelti – a természet megingathatatlan rendjét, mellyel párhuzamosan rajzolódik ki a regényben a falusi ember szokás- és értékrendje, mely bizonyos szempontból szintén időtállónak tűnik, másrészt számos ponton az emberi vágyak, indulatok, szenvedélyek, esendőségek, végső soron az emberi természet révén állandó megmérettetésre kerül. Reymont elsősorban a falu első gazdája, Boryna sorsa révén példázza, mi történik az emberrel ebben az évszázados szokások és értékrend uralta társadalomban, ha valaki megszegi ezeket.
Érdekes, hogy a történelmi idő sokkal kisebb szerepet játszik a regényben, a politikai-társadalmi mozgások, vonatkozások egy része (pl. orosz fennhatóság vagy épp az 1863-as nemzeti felkelés) csak apró utalások, egy-egy elejtett megjegyzés révén van jelen. Az uradalmi erdővágók és a parasztok közt kialakuló konfliktus, a regény legfontosabb ilyen jellegű mozzanata, bár hosszú időre meghatározza a falubeliek sorsát, végül nem képes kizökkenteni a világot megszokott menetéből, ahogy Roch, a zarándok, a gyerekek tanítója sem, aki a nemzeti öntudatra ébredés, nevelés jelképes alakja a regényben.
Bár Lipce világának bemutatása nem kritikai él nélküli, Reymontot mintha jobban érdekelné az örök emberi és ennek különböző értékrendek szabta határokkal való konfrontálódása – az egyén és közösség viszonya, a szülő-gyerek, férj-feleség kapcsolat, szerelmek, féltékenységek, irigység, kapzsiság, megbocsátás, önzetlenség és minden lelki rezdülés, ami az embert emberré teszi – jóvá, rosszá, esendővé. Nagyon jó lélektani érzékkel rajzolja meg alakjait. Kölönösen jól sikerült az öreg Boryna határozott, erőteljes, ám élete végességével, az idő múlásával nem számoló, ezáltal is vétkező alakja, Antek sokkal gyengébb, megalkuvóbb, gyávább figurája, Hanka, aki alázatos cseléd-feleségből cselekvésre, döntéshozásra képes, határozott nővé fejlődik a regény során. Vagy Jagna a maga tragikusnak mondható sorsával.
Agata néni alakja, akivel elsőként találkozhatunk a regényben, és aki időnként vissza-visszatér a történet során, igaz embereket, megnyugvást keresve, szinte jelképpé válik: az önzetlen jóság, tisztaság, emberség képviselője kisemmizettségében, alázatában, egyszerű és mégis annyira nehezen megvalósítható vágyaiban.
És még hány meg hány remek karakter.
Időtállóak, akár a regény. Jöjjön ősz, tél, tavasz, nyár…

>!
mate55 
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

Reymont 1924-ben írt „paraszti eposzáért” (egy esztendő, négy évszak körforgásában), irodalmi Nobel-díjat kapott. Nagyszerű harmóniába összeolvadó egységes történet, mely a természet, a falu és az egyes emberek életét foglalja össze egy „négy szakaszos falfestményben”. Egy kis lengyel falu: Lipce élete, egy darab „ősvilág” újraalkotva, egy grandiózus író tolmácsolásában. Nem csupán a lengyel parasztságának képe, hanem minden ország parasztjainak örök értékű rajza, költői lélekkel megalkotott nagy festménye. (Valójában nagyszerű tanulmány az emberi természetről.) Érzékeny szemmel tekint a falusi szegénység életére, a nyomorra, a kitaszítottak sötét valóságára, ugyanakkor nem marad passzív szemlélője sem. A tragikus hang mellett megszólal a szatíra, sőt a derűs idill is, ami valamennyire képes megédesíteni könyvének keserű légkörét. Olyan ez a regény, aminek parasztjai se nem jók se nem rosszak; se nem vértelenül ideálisak. Nemcsak inni, verekedni, imádkozni, szerelmeskedni is tudnak. A lengyel élet óriási panorámáját kínálja, a paraszti életmód átalakulásáról is a megállíthatatlan iparosodás előtt. (Reymont az iparosodást óriási vadállatként látta, amely elnyeli az emberi erőforrásokat). Ez a regény többet mond egy falu társadalmi összetevőiről, életének, működéseinek törvényszerűségeiről, mint a tudományos módszertan alapján készült bármilyen szociológiai elemzés.

1 hozzászólás
>!
Julikaa
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

Zseniális. Mintha ott éltem volna a szereplőkkel Lipcében. Rendkívül tetszettek a jellemábrázolások, a tájleírások, a történetek. Minden sorát szerettem.

>!
MOLNÁRNÉ
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

Kamaszként vettem kézbe először, azóta már többször is elolvastam, és az évek elteltével most tudom igazán értékelni és becsülni. Csodálatosan ismerte a paraszti életet, lelket, gondolkodást, ahogy a föld, a paraszti munka szeretetét leirja, ismeri az emberi lelket, azokat a zárt és évszázadok óta ugyan ugy élő embereket, ahogy kiveti a falu magából a másként élőket, vagy szabadabb életet, szerelmet kereső embert./ Jagna/ és érzed, hogy nagyon szereti ezeket a sokszor gyarló, bukásra itéltetett embereket is.Megint elolvasom, nem lehet megunni, bár nem könnyű olvasmány. és kivánom, hogy a maiak se maradjanak ki az élményből, és ne Danielle Steelt olvassanak csak, majd rájönnek a hatalmas külömbségre és az igazi fajsúlyú irodalom értékeire

2 hozzászólás
>!
Epilógus
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

Gyorsabban végére értem ennek a hosszú regénynek, mint gondoltam.
Az olvasás után félévvel, olyasmi (utó)érzésem van, mint amikor a városi ember hazatér a falusi rokonéktól: Kiszellőzött a feje, disznótorossal is jóllakott; mégsem cserélne velük, mert közben ügyetlenül megvágta magát a kaszával, és vigyázatlanul a gereblyére is rálépett.
A városban bonyolultabb, de könnyebb az élet. (A szeretőtartásról nem beszélve.)
Nem élünk egyformán, na! Csak a vágyaink és gyarlóságaink hasonlítanak rettenetesen.
Nem tudom mennyivel másabb a mai emberek élete. Itt és ott. Ott és itt.
Na ja: Ma már van internet.

>!
Európa, Budapest, 1984
1320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630728761 · Fordította: Tomcsányi János
>!
molnani
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

A paraszti életet, értékeket, hagyományokat, gondolkodásmódot témául választó könyvek valahogy mindig különösen kedvesek nekem.
A Parasztok terjedelmes mű, de úgy olvastam volna még! Szeretnék tovább Lipceben maradni! Mi történik az embereinkkel? Vajon Hanka, Antek, Jagna és Mateusz útjai merre visznek tovább?
A képzeletem már fonja is a történetüket…(Bár azt hiszem én sokkal romantikusabb író lennék Reymontnál.)
Nos, nem a nagyon mély kritikai elemzéseiről ismert moly vagyok.
Így először hadd álljon itt az ajánlásom mindenkinek, akihez közel áll a könyv témája. A mód, ahogy Reymont tolmácsolja; szerintem abszolút olvasmányos, tetszeni fog. ;)
(Nekem egyedül a tájleírások szapora számával voltak néha még annak ellenére is fenntartásaim, hogy rettentő érzékletesek, olykor metafora-mozi szerűek. :) )
A szereplők úgy is be fognak költözni a gondolataidba, és nem hagynak majd hidegen a tetteik, gondolataik.
Számomra a könyv nagy alakja Hanka volt, és az ő fejlődése, története rágta belém leginkább magát.
Annyit lehetne írni erről a könyvről. Elemezheténk, darabjaira szedhetnénk, s tudjátok mit; tegyük is meg! Olvassátok, írjatok róla, ismertessétek meg másokkal is. Szerintem a legtöbben fogtok találni Hozzátok szóló szálat benne! Ne tartsátok Magatokban; kinek mi volt az?

>!
latinta SP
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok

Jagusa, Jadwiga (párnája?). Fülledt erotika. És egy hatalmas tabló a címszereplők (lengyel) világáról.


Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Falun semmi se marad titokban, jól tudják, mi füstöl és hol…

253. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
ppeva P

A nap, mint a tegnapi is, gyönyörű, napfényes, igazi májusi nap volt. Csak éppen szél fújt, csintalanul pajkoskodott a földeken, s a gabona úgy ringott a táblákon, mint a hullámzó víz. A kertek zúgva hajladoztak, sűrűn hullottak a szirmok, s illatoztak az orgona meg a zelnice telt, súlyos fürtjei. Föld- és virágszagú, friss levegő áradt. Az erdő mellett elterülő legelőről éneket hozott a szél. A kovácsműhelyben csengtek a kalapácsok. Az utak már reggel óta tele voltak néppel és emberi zajjal. Az asszonyok a káposztaföldekre vonultak, szitán és kosárban cipelték a palántákat, és hangosan beszélgettek a tegnapi vásárról meg a bíró dolgáról.

Második kötet, III. Tavasz

Kapcsolódó szócikkek: május · zelnicemeggy (Prunus padus)
4 hozzászólás
>!
DTimi

Közeledett a tél…
Még csak birkózott az ősszel. Üvöltve hánykolódott a kékes távolban, mint az éhes vadállat, és nem lehetett tudni, mikor ront elő és veti rá magát kegyetlen agyaraival a világra…
Még csak néha-néha hullott a hó – fakó, gyorsan eltűnő őszi hó… Még csak merev, betegesen kékes, unalmas, nyögdécselő, rothadó napok jöttek, jajjal áthatott, jeges világot szitáló holt napok; a madarak kiáltozva menekültek az erdőkbe, a patakok félénkebben csobogtak, és lustán baktattak, mintha megdermedtek volna ijedtükben. A föld reszketett, és minden élőlény észak felé emelte éber, riadt tekintetét: a felhők kifürkészhetetlen örvénye felé…
Még ősziesek voltak az éjszakák; vakok, süketek, zavarosak, tele ködfoszlányokkal és halott csillagok fényével; az aggodalom elfojtott jajával telt, rezgő csend fülledt éjszakái, telve fájdalmas sóhajtásokkal, titkos vergődéssel, hirtelen csenddel, kutyaugatással, a dermedt fák vonaglásával, a menedéket kereső madarak ijesztő kiáltozásaival. A sötétségbe vesző pusztákon, keresztutakon titokzatos szárnycsattogások hallatszottak, a dermedt házikók falai alatt félelmes árnyékok leselkedtek, csúszkáltak, nyivákoltak. Borzongató jelenségek támadtak: sejtelmes hívások, rémes csámcsogások, hajmeresztő nyögések…
Még kiemelkedett néha-néha napnyugta táján az ólomszínű ég komor mezőiből a nap, hatalmasan, vörösen, s azután nehézkesen aláhanyatlott, mint valami olvasztott vassal telt hordó, amelyből véres, izzó láva ömlött ki, és szurkos, fekete, forró parázzsal sávozott füstpászmák törtek elő, úgyhogy tűzben-lángban állt az egész világ.
És csak késő éjszaka aludt ki és hűlt le az égen ez a véres parázs, s az emberek azt mondogatták:
– Gyarapszik a tél, cudar szelek szárnyán nyargal errefelé.
És gyarapodott a tél, növekedett mindennap, minden órában, minden szempillantásban.
Végül megérkezett.

249-250. oldal

2 hozzászólás
>!
Nílkantha

A hosszú imádságtól meg a teli táltól még senki meg nem halt…

29. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

Ne az embert nézze, hanem a cselekedeteit.

262. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

… a lámpa is nagyobb lángra lobban, mielőtt kialszik.

261. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

…aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók!

534. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

…a törvény az olyan, hogy sose lehet tudni, kire sújt, bűnösre vagy igazra.

55. oldal, I. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

Amilyen a gyökér, olyan a szára, amilyen az anyja, olyan a lánya!

212. oldal, I. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

5 hozzászólás
>!
Nílkantha

– Testvéreknek teremtette az Úr Jézus az embereket, mégis olyanok egymáshoz, mint a farkasok.
– Nem farkasok ők, csak az ínség uszítja őket egymásra, hogy marakodnak, mint a kutyák a lerágott koncon!

213. oldal, I. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Mickiewicz: Pan Tadeusz
Nagib Mahfúz: Útvesztő
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Albert Camus: Közöny
William Faulkner: Szentély
Eliza Orzeszkowa: A folyó partján
Adam Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokbafoglalás Litvániában
Stefan Żeromski: A hű folyó
Dickens Károly: Karácsoni ének
Charles Dickens: Nehéz idők