Multikulti 26 csillagozás

Berlini történetek
Wladimir Kaminer: Multikulti

Különös emberek, furcsa találkozások, őrült kalandok. Wladimir Kaminer, Németország egyik legkedveltebb fiatal írója, finom humorral megírt történetei a mindennapokról szólnak, és nagyszerűen mutatják be a sokszínű és ma már soknemzetiségű Berlint és lakóit egy orosz emigráns szemével, aki a leghétköznapibb dolgokban is meglátja a különlegességet, a furcsaságot vagy a komikumot.Berlin híres utcája, a Schönhauser Allee áll a történetek középpontjában, ahol mindig zajlik az élet, ahol még a bevásárlás is élmény lehet, ahol nap mint nap furcsa figurákkal találkozhat az ember, ahol különös felfedezéseket tehet, őrült kalandokat élhet át – itt ugyanis tényleg állandóan történik valami.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Helikon, Budapest, 2006
174 oldal · ISBN: 9632270002 · Fordította: Almássy Ágnes

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Zsukov marsall forog a sírjában: a hős orosz katonák bő 50 éve még ott véreztek el Berlin utcáin a (sztálini módon értelmezett) szabadságért, most meg ugyanott döner kebabért állnak sorba a vietnamiakkal meg a törökökkel, mindezt önként és dalolva. Lefeküdtek a fogyasztói társadalomnak! Oh, mivé lettél, lenini út!!! Vajon újraaszfaltoz-e valaha valaki? Kaminer rövid írásai ezt a létállapotot próbálják megragadni – a bevándorlók hol vidám, hol groteszk, de mindenképpen izgalmas életét a multikulti Berlinben. Nem olyan rossz könyvecske ez, mint ahogy a százaléka sugallja: jópofa, kellemes hangulata van, és időnként igazán eredeti bölcsességeket találunk benne mintegy odavetve arról, milyen idegennek lenni Európa szívében. Ugyanakkor Kaminer mintha folyóiratközlésre szánta volna őket – a végük rendre olyan lezáratlan, lekerekítetlen marad, mintha akkor szóltak volna neki, hogy megvan az 5000 leütés, abba kéne hagyni, mert különben nem fér be a vasárnapi mellékletbe. Amúgy meg jó volt olvasni, örülök, hogy levettem a könyvespolcról – bár megvallom őszintén, nem tudok rájönni, hogy hogy került oda.

11 hozzászólás
ppeva P>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Az eredeti címe Schönhauser Allee volt, csak így, egyszerűen. A Multikulti már a magyar fordító találmánya, és passzol nagyon ehhez a könyvhöz.
Kis színes történetek a multikulturális létről és -ből. A főhős az író, egy orosz, aki egyszerre nézi kívülről és belülről a szülőhazáját, Oroszországot is, a választott hazáját, Németországot is, meg a Németországban vele együtt multikultiban élő németeket és egyéb nációkat is. Olyan, mint ha kinn is lenne, meg benn is lenne. Teli van sztorikkal és emlékekkel az „óhazából” meg az újból, kötődik ide is meg oda is – vajon aki kinn is van, meg benn is, az valójában sehol sincs vagy mindenhol van?
Az összes történet közös jellemzője, hogy bár csipkelődő, néhol csúfondáros, de kedves és toleráns a multikulti színskála minden színárnyalatával. Akár az oroszokról sztorizik, akár a vietnami szomszédok kereskedelmi és étkezési szokásain viccelődik, bántás nincs. (Bár nem tudom, mit szólnának a vietnamiak a kajaszaguk elemzéséhez…) Mindenki ott van, ott próbál élni, jól-rosszul – hadd csinálja. Vannak németek is, de ők olyan kevesen jelennek meg a könyvben, mintha ők lennének kisebbségben…
A történetek színvonala változatos, volt egy pár gyengébb történet, de sok sztori maradandó nyomokat hagyott bennem. Tegnap este például zokogva röhögtem Kaminer orosz nagynénijének viszontagságain, és a vietnami boltosokra is sokáig emlékezni fogok.

nandras>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Kb. 10 éve pakolgatom ezt a kötetet ide-oda a könyvespolcon, de most végre bele is kezdtem. Nem volt igazán különleges ez az 1 perces gyűjtemény, de mégis nagyon élveztem az összes darabját. Eleinte hihetőnek tüntek a történetek, a kötet második felében pedig inkább fantáziának és ezek kicsit jobban is tetszettek. Látom, hogy van a szerzőnek másik novellagyűjteménye is hasonló témában amit biztosan be fogok szerezni.

bodr>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Valószínűleg nem értettem a történeteket, mert semmitmondóknak találtam őket. A könyvnek pont a feléig jutottam el, de ekkorra már annyira idegesített az, hogy sztoriról sztorira hülyén érzem magam az értetlenség miatt, hogy inkább az unatkozást választottam a váróteremben.

Marée_Noire >!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Az egy csillag kizárólag a Boltosok a Schönhauser Allee-n c. történetnek szól, ami miatt beszereztem és elolvastam a könyvet, mert idézetként szembejött velem itt, Molyon; az az egy zseniális volt, a többi szinte értékelhetetlen. Rég olvastam ennyire semmitmondó könyvet, nem volt rossz, csak épp jó sem: olyan semmilyen.
Még az egynek elmegy, egyszer olvasható kategóriába sem sorolnám, puszta betűpazarlás.

Nauri>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Nekem ez egy kicsit olyan volt, mint egy mindenízű drazsé. Voltak benne sztorik, ahol hiába vártam a csattanót, más szösszenetek meg nagyon el voltak benne találva.

jazmin>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

ez a könyv nem jó. vagy mondhatjuk azt is, hogy rossz. szerintem.
ennek oka pl., hogy unalmas, vontatott és akad benne erőltetett humorizálás is. (a fülszövegnek megfelelően) valóban kiderül belőle, hogy Berlin sokszínű, de hogy ezt nagyszerűen mutatná be… hát szerintem nem.

ervinke73>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Nem, kicsit sem adott annyit, mint vártam…Ha nem ilyen rövidke, biztos félreteszem. Enyhén szólva is kínosan éreztem magam olvasás közben, pedig szurkoltam, vártam, hátha… Az ötlet maga jó, írni a hétköznapokról, elvégre nem kell minduntalan megváltani a világot (talán nem is lehet). Épp ezért gondolom, több volt ebben, mint ami végül lett!

moncsester>!
Wladimir Kaminer: Multikulti

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Remek író, remek könyv! Nagyon meglepődtem a sok negatív értékelésen.. Én borzasztó jól szórakoztam olvasás közben és rengeteget nevettem. És épp ez volt, amit vártam tőle. Kritika negatív felhang nélkül, sok humorral és szeretettel.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Különös dolgok történnek Berlinben. Hosszú szünet után újra terjeszkedni kezdett a főváros keleti részében a sokatmondó „Élelmiszer” névre hallgató vietnami bolthálózat. A mi házunkban is megjelentek a Schönhauser Allee-n. Miután a „Gyermekparadicsom” az érdeklődés teljes hiánya miatt kénytelen volt végleg bezárni, hamarosan hatalmas tábla hirdette a kirakatában: „Itt hamarosan Élelmiszer nyílik.” Már az első napon megismerkedtem a boltban dolgozó öt vietnamival: négy férfival és egy nővel. Mindahányan elszánt kereskedők. Bár a német nyelvben teljességgel járatlanok voltak és számolni se igen tudtak – vagy talán pont ezért –, a bolt mindig tömve volt. Meg persze minden vevőnek legalább fél órájába telt, hogy elintézze akár a legapróbb bevásárlást is. – Csak azt szeretném tudni, mennyibe kerül ez a gomba! – próbálkozik például kétségbeesetten egy fiatal férfi immár tizenötödször, kezében egy kosár gombával. Ám a kasszánál álló két vietnami, a pénztárosnő és nyájas, fiatal „számjegy”-tolmácsa nem hagyja magát a kuncsafttól provokálni, és továbbra is méltóságteljesen hallgat. a harmadik eladó az üzlet előtti zöldségestandot felügyeli. Remekül elboldogul egyetlenegy mondattal: – Talán inkább azt? – Ez mindig helyénvaló kérdés, hisz a legtöbb német olyan átkozottul válogatós, soha nem tudnak dönteni két alma között.
Valahányszor lemegyek vásárolni, már előre örülök a vietnamiaknak. Egy kis játékosságot lopnak a bevásárlás prózai kötelességébe, nekünk, vevőknek ugyanis mindig résen kell lennünk, és fel kell készülnünk a legrosszabbra. az árufeltöltést két további vietnami végzi, akik naponta ötször súlyos ládákat cipelnek be a boltba. az élelmiszerek többsége teljesen ismeretlen boltosaink számára, ők ugyanis egészen mást esznek. Ez nagyon is érezhető ebédidőben a lépcsőházban. A házunkat betöltő egzotikus illatokat nehéz leírni, de ha megcsapják az orromat, képzeletemben leginkább egy olajban kisütött kutya jelenik meg ananásszal.
A boltban látszólag teljes összevisszaságban sorakoznak az áruk, de én hamar felfedeztem a káoszban a rendszert. A vietnamiak nem a számukra többnyire ismeretlen tartalmuk szerint rendezik el az élelmiszereket, hanem a külsejük alapján. Minden, ami doboz, egy polcra kerül, minden, ami üveg, egy másikra, és minden, ami fóliába vagy papírba van csomagolva, egy harmadikra. És ha nem tudják valaminek az árát, a mérete alapján saccolják meg. Így az ír vaj, amit egyszer néhány szappan és pár doboz keksz között találtam, nevetségesen olcsó volt, míg a kekszek – méretüknél fogva – irreálisan sokba kerültek. A mangó- és mandarintartalmú diétás gyümölcslevet pedig az árából ítélve legalább tíz évig egy hordóban érlelhették a Jack Danielsszel.
Időközben valóságos szükségletté vált számomra, hogy a vietnami boltban vásároljak be. az a jó benne, hogy a nap bármely szakában megyek, mindig van ott valaki: ha nem elöl, hát a hátsó helyiségben, ahonnan az édeskés kutyaszag jön. A vietnamiak is ismernek már, így kivételes kegyként magam nyomhatom meg a pénztárgépen a gombokat. A múltkoriban annál nagyobb volt a csalódottságom, amikor zárva találtam a boltot. Az ajtón cédula lógott: „Szabadság miatt június 30-tól július 1-ig zárva!”
– Ezek aztán tényleg munkabuzik! – kiáltotta oda az eladólány a szomszédos farmerboltból. – Egyetlen napra szabadságra menni!
Nagy kár, hogy nem beszélünk közös nyelvet, különben mesélhetnének holnap a nyaralásukról, gondoltam, és aznap máshová mentem bevásárolni.

8-11. oldal, Boltosok a Schönhauser Allee-n

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

1 hozzászólás
ppeva P>!

– Reggel kilencre azonban itt kell lenniük. Különben lemaradnak az oktató programról – közölte a „Mákvirágok” vezető óvónője.
– Miért, mi van kilenckor? – kérdeztem.
– Délelőtt kilenc és tíz óra között együtt énekelünk a gyerekekkel, mindenféle hangszereken játszunk, új verseket tanulunk és táncolunk.
Érdekes, töprengtem el magamban, milyen bölcsen szervezett is a mi társadalmunk. a gyerekek pontosan azt csinálják délelőtt kilenc és tíz között, amivel a szüleik csak éjfél után foglakozhatnak. Így az egymást követő nemzedékek sohasem látják egymást a maguk szórakozása közben, ez tehát örökre kinek-kinek a titka marad.

77. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Nemrég bevásárlás közben észrevettem még valamit, amiben nem vagyunk egyformák: Wladimir nyilvánvalóan hirtelen vegetáriánus lett. Rengeteg mélyhűtött zöldséget vásárolt ugyanis, bár közben elég boldogtalan képet vágott.
– Már rá se bírok nézni a húsra – bökte ki, mialatt sorban álltunk a pénztárnál. Hazafelé mesélte, mi történt vele.
Úgy egy hete meglátott egy elütött vaddisznót az autópályán. Egyszerűen ott hevert hetvenkilónyi hús az aszfalton. Az ég ajándéka, gondolta Wladimir, és gyorsan betuszkolta az élettelen állatot öreg Mazdája csomagtartójába. Aznap összezörrent kissé feleségével, aki reggelente mindig meglehetősen morcos volt, és úgy gondolta, a vaddisznóval majd kiengeszteli.
„Ajándékot hoztam drágám!” – valahogy így képzelte el a jelenetet. A disznó azonnal televérezte az egész csomagtartót. Amikor Wladimir megállt tankolni, a benzinkutas megjegyezte:
– Mintha vér csöpögne a kocsija csomagtartójából, nem kéne utánanéznie?
– Köszönöm, minden rendben, tudok róla – felelte Wladimir nyájasan mosolyogva.
A benzinkutas meg se mukkant többé, és a benzinért járó pénzt sem akarta elfogadni.
Mire Wladimir megérkezett a Schönhauser Allee-ra, késő este volt. Egyedül kellett felráncigálnia a vaddisznót a negyedikre. A szegény pára többször is kicsúszott a kezéből, le a lépcsőn. Amikor végre felért, teljesen kikészült, a lépcső meg a ruhája pedig csupa vér lett. Ekkor már felmerült az első kétség – talán mégsem volt olyan jó ötlet hazahozni a vaddisznót. De most már mindegy. Mégse dobhatja ki egyszerűen a szemétbe. A felesége nem volt otthon, a gyerekek pedig már rég lefeküdtek. Betette hát a disznót a fürdőkádba, összeszedte a lakásban fellelhető összes felmosórongyot, és visszament a lépcsőházba, hogy feltörölje a vért.
Közben a szomszédok kihívták a rendőrséget. Hallották a reggeli veszekedést, és meg voltak győződve róla, hogy Wladimir megölte a feleségét. Amikor megérkeztek a rendőrök, és látták a ház előtt a vérnyomokat, azonnal erősítést kértek. Állig felfegyverzett kommandósok rohamozták meg a házat, és ott találták Wladimirt a lépcsőn térdelve egy vödör vízzel és rongyokkal, amint épp a vért mossa fel.
– Azonnal helyrehozok mindent – ígérte Wladimir, de a rendőrök nyomban megbilincselték, és a biztonság kedvéért kissé el is kábították. Aztán követve a vérnyomokat megtalálták a vaddisznót a fürdőkádban.
– De hát ez nem is a felesége! – kiáltották döbbenten.
– Nem – felelte Wladimir –, a feleségem barna.
– És hol van most?
– Fogalmam sincs – mondta Wladimir az igazsághoz híven.
Négy rendőr vonszolta immár lefelé a vaddisznót, a ház elé. Hasonmásomnak persze velük kellett mennie a rendőrőrsre mint feltételezett tettesnek, hisz az öngyilkosság fel sem merült. A körülményekhez képest Wladimir egész jól megúszta a dolgot: mindössze kétezer márka bírságot kellett fizetnie, De azóta rá se bír nézni a húsra, így aztán már nem is a hasonmásom. Nekem pedig egyedül kell sorban állnom a boltban a húspultnál.

5. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

ppeva P>!

Szibériában teljességgel elképzelhetetlen, hogy ha éjjel háromkor arra ébredsz, hogy farkaséhes vagy, egyszerűen csak lemész az utcára, és bekapsz valamit a gyorsétteremben.

13. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

ppeva P>!

Nemrégiben a Lindner üzletlánc utolsó képviselője is lehúzta a rolót a Schönhauser Allee-n. Rögtön másnap megjelent a kirakatban egy tábla a következő felirattal: „Itt rövidesen orosz balalajkabár nyílik. Petrov.” Na, ez se fogja sokáig húzni, gondoltam. De arra azért nem számítottam, hogy már egy nap múlva egy másik táblát látok a kirakatban: „Itt rövidesen vietnami étterem nyílik. Pin-Csuj-van.” A szomszédaim közül többen egyszerűen a felújítók tréfájának gondolták az egészet, én azonban tudom: a multik elleni harc tovább folytatódik.

36. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

2 hozzászólás
ppeva P>!

Ma ugyanis május elseje van, a munka ünnepe, vagy ahogy a Szovjetunióban hívták: „A munkásosztály szolidaritásának ünnepe.”
Nálunk Oroszországban különleges ünnepnap volt valamikor május elseje – az év egyetlen napja, amikor minden állampolgár teljesen legálisan már délelőtt tizenegykor leihatta magát. Ezen a napon senki sem dolgozott, csak az italboltok árulták vég nélkül a vodkát meg a bort. Már kora reggel ünneplőbe öltözött emberek kisebb csoportjai gyülekeztek minden utcasarkon, kezükben szatyrokkal meg csomagocskákkal, és már járt is körbe a pohár. A munkásosztály szolidaritása abban nyilvánult meg e jeles napon, hogy az ember akár idegenektől is kaphatott egy korty italt. A szomszédom például, egy munkanélküli alkoholista, ingyen végig tudta inni a napot, sőt még egy kis készletet is felhalmozott a következő hétre, egyetlenegy mondatot ismételgetve:
– Hahó fiúk, éljen május elseje, lökjétek már ide a flaskát! – Igaz, a tartalék piához egy másik mondatra is szüksége volt: – A cimborám a sarkon túl tartja a transzparenst, nem tud idejönni, adjatok neki is egy kortyot, majd én odaviszem. – Az így szerzett kortyokat aztán a sarkon túl elhelyezett benzines kannába töltögette.

55-56. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

ppeva P>!

– 1945 óta nem volt Berlinben ennyi orosz, mint manapság – jelentette ki a szomszédunk, Moll asszony, egy finom hölgy, aki pont annyi idős, mint maga a Schönhauser Allee.

105. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

Kapcsolódó szócikkek: Berlin
3 hozzászólás
ppeva P>!

A „Jótékonyság Könyvkereskedés”-ben folyamatosan vándorolnak a könyvek, mégpedig jobbról balra. Jobb oldalt találhatók a leárazott könyvek, amelyek azonban még mindig jó pénzt hoznak, egészen balra pedig ott áll a szégyenkonténer, amelyben minden darab két márka kilencvenöt alatt van, pont ennyibe kerül a sima vécépapír is.

119. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

ppeva P>!

A pályaudvarra menet dugóba kerültem, így majdnem elszalasztottam a színpompás orosz szerelvényt. Anyósom már ott ácsorgott a peronon két irdatlan méretű fekete táska társaságában: húsz kiló maga készítette sárgabaracklekvár volt bennük, háromliteres üvegekben.
– Igazán nem kellett volna – mondtam köszönésképpen, mint a legutóbbi és az azt megelőző alkalommal is.
– Olyan gazdag termésünk volt az idén – felelte az anyósom is, akárcsak legutóbb –, fogalmam se volt, mihez kezdjek vele. Így aztán azt gondoltam, egyszerűen magammal hozom Németországba.

150. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

ppeva P>!

Három nagy család lakik a házunkban a Schönhauser Allee-n: egy vietnami három gyerekkel és egy nagymamával, egy három feleségből és egy férjből álló modern, mohamedán család meg egy orosz – az enyém. A másik három, tiszta német háztartásban szinglik élnek.

Szinglik és családosok 18. oldal

Wladimir Kaminer: Multikulti Berlini történetek

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Carina Bartsch: Türkizzöld tél
„Berlin, drágám. Csukja be, kérem, a szemét.” – Magyar írók Berlinről
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Daša Drndić: Április Berlinben
Zágoni Balázs: Barni Berlinben
John le Carré: Jó barátok
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Sonia Rossi: Fucking Berlin
Anja Stürzer: Somniavero
Anonyma: Egy nő Berlinben