A ​bálnalovas 65 csillagozás

Witi Ihimaera: A bálnalovas

A nyolcéves Kahu semmire sem vágyik jobban, mint dédapja szeretetére. Az azonban a Whangarában élő, a monda szerint a legendás „bálnalovastól” származó Ngati Konohi törzs főnökeként csak a feladataival foglalkozik. Mivel nincs fiú örökös, Kahu, a kislány örökölhetné a „bálnalovas” címet, ám dédapja túl szigorúan ragaszkodva a tradícióhoz nem hajlandó a törzs hagyományainak folytatóját látni Kahuban. De Kahut nem lehet csak úgy félresöpörni. Küzdelmében egyedülálló szövetségesre talál: magára a bálnalovasra, akitől a bálnákkal való beszéd képességét örökölte.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Alexandra, Pécs, 2004
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633689910 · Fordította: Ivancsics Irma

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Ka­hu­tia Te Ran­gi · Koro Api­ra­na · Nani Flowers

Helyszínek népszerűség szerint

Új-Zéland


Kedvencelte 7

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

BZsofi P>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Itt most egy nagyon személyes értékelés következik.
Kia ora, Aotearoa! Isten hozott Új-Zélandon! Egy maori mondat, amit biztos mindenki megtanul, aki Új-Zélandon jár…
Röviden mondhatnám azt is erről a könyvről, hogy hat hónap után néhány napra visszarepített a zátonyra. Láttam magam előtt az azúrkék Csendes-óceánt, az esőáztatta mélyzöld dombokat, éreztem magamon azt a perzselő napot, ami csak Új-Zélandon süt, éreztem az arcomon a hideg szelet, ami végigsöpör a tengerpartokon, bőrig áztam a zivatarban. Láttam a maraet, a wakát, ahogy Kahu a poival játszik, ahogy Rawiri és a fiúk hakáznak a tiszteletére…
Kb. egy évvel azelőtt, hogy búcsút intettem Új-Zélandnak, azon méláztam, hogy mikor mondhatom el újra Radnóti Nem tudhatom címü versének azt a szakaszát, hogy
"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,". Most pedig rádöbbentem arra, hogy ott is otthon vagyok, és, hogy nagyon hiányzik.

9 hozzászólás
Bélabá>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Egy kicsit elkalandozok Új-Zéland felé, mert elég idegen környezet innen, hazánkból nézve. Amikor kisiskolás voltam, csak egy távoli szigetet láttam az atlaszokban, alig tudtam róla bármit is. Az idő múlásával sem lettem sokkal okosabb, maximum sport téren tűnt fel egy-egy nevesebb ember vagy csapat. Eleinte ilyen volt a focista Wynton Rufer, aki Brémában focizott sokáig, majd ezt követően hallottam a híres rögbi válogatottjukról (All Blacks) és a Forma-1 világbajnokról Denny Hulme-ról valamint a McLaren csapat névadójáról, Bruce McLarenről. Írdd és mondd, ennyi ismeretem volt jó sokáig a kiwik földjéről. Semmi maori, semmi más nem ért el hozzám a világ túlsó végéről. Egyszer volt egy olyan pillanatom, amikor egy maorikról szóló cikket olvastam valamelyik tudományos magazinban, és ez felcsigázott. Na, de honnan szedek én új-zélandi könyvet a mi értékes és olyan irodalom, ami tetszik is nekem? Jött a molyolásom, egy molytárs ezt a könyvet is ajánlotta a Mások ajánlották című polcomra. Aztán megismertem egy molytársat, aki járhatott az országban, azóta is irigylem őt :) Érdekeseket mesélt különben! Oké, gondoltam jó lesz ez, de sokáig nem tudtam megszerezni. Végül csak ebook formában, de olvashattam.
És, ha már olvastam, egyből felszisszentem, hogy ez zsír! A maorik legendáiból szemez a maori származású író és köré ír egy modern történetet. Nem fogok belemenni az elmesélésébe, tessen elolvasni, akit érdekel. Engem az első betűtől kezdve megvett magának a sztori. Végre egy olyan mese, ami valós alapokon nyugszik, értsd a maori mítosz: Paikea története és egy kis fiktív modern történet, ami így egyben különlegessé teszi az idegeneknek az egészet. Nagyjából a világ 90%-a rácsodálkozik a maori legendákra, teljesen idegen számukra az a különös nyelv és hagyomány, amely Új-Zélandon még ma is él kisebb-nagyobb mértékben. Vannak még úgymond folklórcsoportok, akik őrzik a hakákat, népdalokat, más hagyományokat. Ez viszont globálisan ismerős szituáció, azt gondolom. Ezért is szép az egész, megható is kissé, mert él a népszokás tovább, élnek a mitológiai történetek. Nagyon tetszett, egy olyan kevésbé közismert világba kalauzol Witi Ihimaera, ami miatt méltán megérdemli az ötöst (4,7 pont). Akiket érdekel az idegen népek kultúrája vagy csak kíváncsiak egy irodalom szempontból alig elérhető ország irodalmára, azoknak ajánlom igazán, de persze mások is olvashatják.

sophie P>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

    Eddig nem gondolkoztam rajta, mennyire elképzelhetetlen méretű állat a bálna. Hogy mondjuk húsz méteres. És hogy vannak népek, akik az ősüknek tekintik. Szentnek.
    Tényleg filmvászonra való, érzelmes, kicsit mágikus-misztikus történet. A gyerek, aki tovább viszi a törzsi hagyományt, kultúrát, rajta a jel, és érti a szót a bálnákkal. Könnyű, szórakoztató könyv kategóriában öt csillag, és még tanulni is lehet belőle a maorikról ezt-azt.

Annamarie P>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Legenda és mese, mítosz és valóság -így egyben, minden ez a könyv. Az Új-Zélandon játszódó történet az őslakosok hitvilágának letűnt napjait akarja visszahozni a mába, amikor bemutatja az új kiválasztottat, egy hagyományoktól eltérő gyermeket, egy leányt, aki képes a bálnák élére állva megmenteni a népet. A nagyapi, a vén Paka szeretetéért és megbecsüléséért harcoló, állhatatos kislány Kahu története, kincset érő költemény.

Ha létezne egy plecsni, ami arra lenne hivatott, hogy az általa megjelölt könyv ajánlott a 196 ország kihívásához, vagy valami hasonló jellegű kihívásokhoz, akkor én biztos megjelölném ezt a könyvet azzal a pecséttel.
Az új-zélandi képviselő.
Bumm!

Gregöria_Hill >!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Szeretem Új-Zélandot, ahogy átlagos európai ember szereti Új-Zélandot: meg szeretné egyszer nézni, mert lenyűgöző, mert valami döbbenetesen csodás, mert tenger, mert messzi, mert GYU, még jó lenne ott élni is mert lásd fent, de valójában olyan sokat nem tudok róla. Ezen „rántott” egy nagyot a könyv, engedett egy bepillantást a „jaj, ott annyira szép” mögé. Most még jobban szeretném látni, különösen az olvasás közben megtekintett kismillió fotó okán. Látom, minden ismerősöm ötöst adott rá, én viszont kicsit untam sajnos. És igen, lehet, hogy túl európai vagyok ehhez. Túl nagyvárosi. Túl feledékeny európai. Görögországról az államcsőd jut eszembe először, nem Pallasz Athéné vagy Tehénszemű Héra. A csodaszarvas meg semmiről, főleg nem minden nap, lehet ekézni. Nem nekem való volt a zordonból boldogba boruló vége se, habár kétségkívül szép volt. De izgalmas bepillantás volt, nem bánom, hogy a kezembe akadt. Meg a bálnáknak utánanéztem.

7 hozzászólás
Youditta>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Nagyon jó történet lenne Új-Zélandról új-zélanditól. Benne van a hitviláguk, a maorik törzse, a bálna, mint az új-zélandi csodaszarvas, kedves és morgó szereplő is akad, szóval minden adott, hogy igazán jó történetet olvassak. De mégis ígéret maradt a regény, úgy érzem, hogy nem mindenhol átütő az írás, pedig benne van a könyvben. És sajnos a bálnák gondolatai is zavartak, azokat untam. Valahogy azt éreztem, hogy nincs jól megírva a történet és egyáltalán nem keltett feszültséget az író bennem, hogy mi fog történni. spoiler Azért tudtam jókat mosolyogni is a történeten, de túl sok érzelmet nem váltott ki belőlem a könyv. Sajnos.

Dénes_Gabriella >!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Legalább tíz éve láttam a regény alapján készült filmet, és szívből gyűlöltem Koro Apiranát azért, ahogy Kahuval viselkedett. Annyi ilyet láttam, amikor egy gyerek mindent megtesz azért, hogy a családból az az egy valaki szeresse… és ennek érdekében eltűr mindent. A vágyott személy pedig jó magasról… sőt, degradálja is.
Sajnos a film elég regényhű volt, leszámítva a regény zárlatát! Ez egyrészt csillagos tízes tőlem, mert na, mégiscsak van valami zárlata a sztorinak, másrészt ugyanaz egyes alá, mert elég hiteltelen, bár tény, gyógyír a feszültségre… csak valószínűtlen.
A könyv részemről mégiscsak ötcsillagos, mert olyan témát feszeget, amelynek a szüzséje bárhol megtörténik (nem csak feltételes módban, sajnos). Emellett pedig remekül van megírva, pörgős, gyorsan lehet olvasni, de egyáltalán nem pongyola a fogalmazás.

Gabye>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Amilyen rövid, olyan szerethető. Történet egy családról, az utódját kereső nagypapáról, a mindent irányító nagymamáról és a szerencsétlenségére lánynak születő első unokáról..És nem utolsó sorban Új-Zélandról, a maori kultúrálól és annak egy ősi mítoszáról. Mindez nagyon ügyesen összefonva és érzékletesen tálalva.

2 hozzászólás
Stone>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Haumi e, hui e, taiki e.
A mese és a valóság közt nincs is választóvonal. Egy nép fennmaradása mitől is függ? Mindenképpen hozzátartozik a hitvilág, a hagyományuk gyakorlása. Ez egy csodaszép történet, nagyon emberi és valóságos, még akkor is ha a legendák átszövik. Torokszorító kalandozás a maorik földjén. A tengert meg mindig közelinek éreztem magamhoz, így számomra az ilyen írások kikerülhetetlenek. A szöveg egyszerű és szép. A mondatok gördítik tovább a hullámokat, egészen a végéig, ami az új kezdet a történet szereplőinek.

5 hozzászólás
kedaiyun>!
Witi Ihimaera: A bálnalovas

Nemrég jutott eszembe, hogy már rég tervbe vettem ennek a könyvnek az elolvasását, és amikor megláttam, hogy megvan a könyvtárban, rögtön ki is vettem. Először a filmet láttam, még az egyetemen, a Kulturális örökségvédelem c. kurzuson néztük meg Felföldi tanár úrral. Nagyon tetszett a film, de csak később tudtam meg, hogy egy regény alapján készült. Bár meg kellene néznem a filmet újra, hogy jobban megítélhessem, de azért sok dologban eltér a film és a könyv egymástól. A történet főhőse Kahu, de úgy éreztem, az igazi főszereplő inkább Koro Apirana, a dédapa, aki hű a hagyományokhoz. A regény néha humoros (Koro és Nani Flowers perlekedése miatt), néha drámai, és elrepít a jelenből egy legendabeli korba. Jó kis könyv volt, és egy kicsit bepillantást nyerhettem vele a maori hagyományokba.


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

A déli-sarki fény, mint Hine Nui Te Po, a Halál istennője villogott a ragyogó táj felett.

krlany IP>!

Az ember otthagyhatja nyomát a földön, de – hacsak nem nagyon éber – Természet Anya mindent visszavesz.

99. oldal

Sisyll>!

Néha a szeretet hatalmi harccá válik a szülők gyermeküknek szánt élete és a között az élet között, amit a gyermekük kíván magának.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalmi harc
Arianrhod P>!

A színpompás égre a szél és a felhők kavargó mintákat festettek, s időnként feltűntek rajta a szivárvány színei vagy a sarki fény

1 hozzászólás
Amapola P>!

– Jobban teszed, ha nem csúfolódsz te is velem! – szólt, és Koro Apiranára meredt.
– He? – mondta Koro. – Hiszen én egy szót sem szóltam!
– De hallottam, hogy gondoltad!

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Koro Api­ra­na
Coralie>!

Hui e, haumi e, taiki e.
Úgy legyen!

fejezetek végén

Arianrhod P>!

Már réges-régen is, amikor Ég Atya és Föld Anya szétváltak, s a két szülő isteni gyermekei felosztották egymás között a Föld birodalmait. Tangaroa nagyúré lett az Óceán Birodalma; ő rangban közvetlenül Tane nagyúr után következett, az Ember és az Erdők Atyja után. Ők kötötték a szoros szövetséget az ember és az óceán lakói, valamint a szárazföld és a tenger között. Ez volt az első közösség.

Ezután Tangaroa nagyúr kiválasztotta Kiwa, Rona és Kaukau triászát, hogy segítsék uralkodását: Kiwa lett a déli óceán őrzője, Rona ellenőrizte az árapályt, Kaukau pedig a tenger lakóinak jólétét segítette. A Szárazföld Birodalmának két másik őrzője, Takaaho és Te Puwhakahara különleges kéréssel fordult a triászhoz: gyermekeik ugyan kaptak tavakat, melyekben élhettek, azok azonban mégis szívesebben barangoltak volna szabadon a tengerben. A kérés meghallgatásra talált, s így kerültek a cápák és a bálnák az óceánba.

krlany IP>!

A kislány merülő bálnákat látott maga körül mindenütt. Leengedte fejét a bálna bőrére, és lehunyta a szemét. „Nem félek meghalni” – suttogta.
A bálna teste ívben megfeszült, aztán meredek szögben lemerült a víz alá.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bálna
BZsofi P>!

Rehua még mindig az intenzív osztályon volt, és Porouranginak vele kellett maradnia, de nyilvánvalóan szerette volna Kahu méhlepényét a köldökzsinórral együtt a mi falunk marae-jának földjébe temetni. Az egyik nagynénénk hozná el a köldökzsinórt Gisborne-ba a másnapi repülőgéppel.

Négy. 35-6. o.

8 hozzászólás
saribo>!

Az ember azonban magára öltötte a fennhéjazás köntösét, s előbbre valónak kezdte magát tartani isteneinél. Még a Halált is megpróbálta legyőzni, de elbukott. Ahogy egyre nőtt a gőgje, úgy tágult az ék a világ kezdeti egységén. Az idő múlásával aztán az ember felosztotta a világot egy olyan félre, amiben képes volt hinni, s egy olyanra amiben nem. A valóságosra és a valótlanra. A természetesre és a természetfölöttire. A jelenre és a múltra. A tudományosra és a fantasztikusra. Elbarikádozta a két világot egymástól, s a saját felén mindnet ésszerűnek, a másik oldalon pedig mindent ésszerűtlennek nevezett. A maori isteneinkben való hitet gyakran ésszerűtlennek tartotta.

163-164. oldal, Tizenhat (Alexandra 2004)


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Kerstin Gier: Zafírkék
Lois Lowry: Az emlékek őre
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
David Mitchell: Felhőatlasz
Patricia Grace: Cousins
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Darren Shan: A végzet szentélye
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz