Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért nyerte el.
De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak „Prof”-ként emlegettek tanítványai, baráti, kollégái? Egy pacifista, aktív politikus, önjelölt kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte.
Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a tudóst.
A Nobel-díjas kém 32 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2016
Róla szól: Szent-Györgyi Albert
Enciklopédia 2
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 28
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„Amikor a közöttünk élő senkikről naponta bőséges és pontos információkat kapunk a különböző médiumokból, akkor igazi szellemi wellnessben részesülhet, ha elolvassa Wisinger István izgalmas és hiteles tényregényét Szent-Györgyi Albertről.”
Rangos Katalin újságíró sokat ígérő szavai hitelesnek bizonyultak, egy izgalmas és érdekes történetet olvastam egy rendkívül szeretnivaló nagy tudósról.
Könyvtárból kölcsönöztem a könyvet, de meg is fogom venni, ment a kedvencek közé.
Kivételesen lelkesítő írás volt, kvázi rajongója lettem a tudósnak. Wisinger olvasmányosan és végig izgalmasan meséli a Prof élettörténetét. El kell ismernem, hogy többször is találkoztam kissé magyartalanul hangzó fura körmondatokkal, de annyira vitt magával a történet, hogy emiatt az összkép nem sérült.
Ahogy a többség, én is tudtam alapvető információkat Nobel-díjas tudósunkról, de semmit sem tudtam arról, hogy milyen ember is volt ő. Ahogyan kalandos életéről is csak érintőlegesen hallottam.
Az 1930-as években Szegeden élt, tanított és kutatott. Hamar elismert és népszerű figurája lett a városnak. Az akkor már világlátott professzor (Szeged előtt élt többek között Cambridge-ben és az USA-ban is) oktatási módszerei újszerűek és szokatlanok voltak a poroszos rendszerhez szokott egyetemen. Szokatlanok, de nagyon gyorsan népszerűvé váltak. A Prof óráin nyugodtan félbe lehetett szakítani az előadást kérdésekkel – és „alkalmanként a spontánul vitát kiváltó diák jobb jegyet kapott, mint az éppen felelő, aki önálló gondolkodás helyett csak a lexikális tudását bizonyította.”
(Megjegyzem, hogy érzésem szerint még ma is az az általános, hogy az előadás abból áll, hogy a tanár leadja az anyagot, a diák meg szolgai módon lekörmöli, de nincs kérdés, vita, konstruktív alkotási folyamat.)
Diákjaival nagyon közvetlen viszonyt ápolt – kedveltek voltak Szent-Györgyi ötórai teái, ahova diákokat is meghívott. A Prof sportos, aktív életet élt. Rendszeresen beállt kézilabdázni a diákok közé, teniszezett, lovagolt, evezett, sőt még a pilótavizsgát is letette. Sportosságát élete végéig megőrízte, egy vitorlásút alkalmával még 92 évesen is hátraszaltóval ugrott a vízbe.
Feltűnő jelenség volt, pipájával a szájában gyakran látták kerekezni – professzortársai megdöbbenésére kerékpárral érkezett a munkatársi ebédekre-vacsorákra is.
Ha nem biciklizett, akkor a Buickját vezette, mellyel gyakran kirándulni vitte a diákjait. Támogatta az Egyetemi Színjátszó Társaság megalapítását, gyakran a próbákra is beült. Szegeden barátságot kötött többek között Sík Sándorral és Móra Ferenccel is.
Amikor a Nobel-díjat megkapta, egy egész város ünnepelte napokig.
A háború idején a tudós politikai szerepet is vállalt, a Szent-Györgyi Ellenállási Szervezet aktív résztvevője volt az ellenállásnak. Szent-Györgyi legnagyobb kalandja az isztambuli diplomáciai küldetése volt, ahol is a cél az volt, hogy a szövetségesek ügynökeivel tárgyaljon a kiugrás előkészítéséről. Küldetése nem maradt titokban, Hitler sok követ megmozgatott – gestapósok még a svéd követségre is betörtek – hogy elfogják Szent-Györgyit. A háború után sem voltak eseménytelenek a napjai. A rossz irányba tartó változások miatt titokban Moszkvába utazott, hogy Sztálint szembesítse a magyar kommunizmussal szembeni kételyeivel és a szovjetek viselkedésével kapcsolatos felháborodásával.
Lehetne még felvillantani képeket a tudós sosem unalmas életéből, de nem ragozom tovább, ezt a könyvet el kell olvasni! Méltán büszkék lehetünk tudósunkra, igazán megérdemli, hogy többet tudjunk róla, mint a köztünk élő nyomoronc megélhetési celebekről.
A Prof életének bemutatása mellett kiemelném még az is, hogy a korszak történéseit is jól mutatja be az író, többek között érdekes volt a klessheimi Hitler-Horthy találkozók leírása.
A Nobel-díjas kém érdekes olvasmány volt számomra, elsősorban társadalomtörténeti, kultúratörténeti szempontból. Akaratlanul is elkalandoztam néha, milyen emlékeket őrizhetnek, őrizhettek azok az egyetemisták, akik Profként emlegették Szent-Györgyit, akik tőle tanulhattak, akik között ott kerekezett nap mint nap. Felcsillant a szemem, ha olyan névre bukkantam, akitől tanulmányaim során én is olvastam, vagy mikor irodalmi alakokról tudtam meg új információt. A magánéleti elbeszélések szintén sok újdonságot tartogattak.
Teljes értékelés itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/11/wisinger-istvan-n…
Neumann János élete után úgy gondoltam, elolvasom a szerző korábbi könyvét is, már csak azért is, mert Szent-Györgyi munkássága és élete már egy ideje izgatja a fantáziámat.
Meglepett, hogy annak idején a tudós mennyire belefolyt az aktuális politikába, nem rémlett, hogy erről korábban hallottam volna akár egy keveset is. És nem csak hogy belefolyt, de milyen nyughatatlan volt :D.
S bár tény, hogy számomra is ez volt a kevésbé ismert rész az életéből, szívesen olvastam volna többet a hétköznapi munkásságáról, mindennapjairól. Mondjuk abban az időszakban talán nem jutott olyan sok, ezekre a részekre.
De még a munkája területén is kaptam számomra teljesen ismeretlen információkat, például arra nézve, hogy élete végén a kutatásai milyen irányt vettek.
Érdekes könyv volt. Nem csodálkozom, hogy a harmadik kiadását éli meg. Számtalan adalék, érdekesség van benne Szent-Györgyiről (és jó néhány barátjáról, kortársáról), és ezek a neten való búvárkodással sem szerezhetők be. Kellenek az ilyen életrajzi könyvek, hogy jobban megismerhessük a jelentős személyiségeinket.
Az ember és az életút elképesztő, de a könyv talán egy kicsit sápadtabb lett annál, mint amilyen lehetett volna. Nyilván vissza lehet kérdezni, hogy ha annyira érdekes az élet, miért kellene még színesen el is mesélni, ami általánosságban igaz, gyakorlatilag viszont azt eredményezheti, hogy a könyv valóban érdekes részéhez (ami még így, sápadtan ábrázolva is baromi izgalmas volt, a II. VH körüli dolgok) el se jut az egyszeri olvasó, ha feladja a kicsit hézagosan, nem túl érdekesen ábrázolt előzményeknél (pedig akkor nyerte el az Nobel-díjat, meg még ezer olyan mozzanat van az életében, ami már akkor sem volt az átlag polgári élet része :-D)
Ugyanez a helyzet az emigráció utáni életével: pár oldal alatt letudjuk összefoglalva a 39 évet. Értem én, hogy nem akart mondjuk intimpistáskodni, de azért már a két (3. és 4. ) feleség az idős prof mellett sem az, de szvsz még ezek mellett is bőven lett volna olyan dolog, amibe érdemes lett volna belemenni. (Oké, a címből akár le si szűrhetném, hogy ez az életrajz Szent-Györgyi II. VH körüli dolgaira fog koncentrálni, de tényleg egy olyan ember olyan élete, ahol fáj, hogy nincs rendesen, érdekesen megírva ennek a történetnek az előzménye és a maradék, rengeteg életév.
Tetszett a könyv. Jól megragadja a kor hangulatát, sok mindent megtudunk a tudós személyiségéröl, világnézetéröl, családi hátteréről, emberi és politikai kapcsolatairól. A megközelítés emberközeli, mert nem hagyja ki a tévedéseket, rossz lépéseket sem. Életrajzi regény komoly forrásmunkával a háttérben. Jó könyvet írt Wisinger és jól tette, hogy megírta.
Népszerű idézetek
A Prof feszengett. Kínos volt számára a főtitkár stílusa, amely Rákosi híréhez mérve túlságosan is szívélyes volt. Mindenesetre elfogadta a felkérést. Rákosi nyújtotta a kezét, és Albert úgy érezte, a nyirkos, puha kézfogás olyan volt, mintha valamilyen tengeri lénnyel érintkezett volna.
328. oldal
Ekkor a mintegy 7,9 milliós lakosságú országban egymillió felett volt az analfabéták száma, és Klebelsberg koncepciója – a trianoni veszteségből fakadó nacionalista megszólalások és az olykor konzervatív nézetek hangoztatása mellett – az európai oktatási és kulturális színvonalhoz kapcsolódni kívánó ideológiát takart.
26. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Berényi Anna: Richter 97% ·
Összehasonlítás - Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 95% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Cs. Szabó Sándor: Az út 95% ·
Összehasonlítás - Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján 93% ·
Összehasonlítás - Bakóczy Sára: Liliom és kehely 93% ·
Összehasonlítás - Ignácz Rózsa: Róza leányasszony 93% ·
Összehasonlítás - Bakóczy Sára: A város és a rózsa 91% ·
Összehasonlítás - Ordas Iván: Simonyi óbester 93% ·
Összehasonlítás - Ordas Iván: Hadik András – A királynő tábornagya ·
Összehasonlítás