A ​második világháború 1-2. 23 csillagozás

Winston S. Churchill: A második világháború 1-2. Winston S. Churchill: A második világháború 1-2. Winston S. Churchill: A második világháború 1-2. Winston S. Churchill: A második világháború 1-2. Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Sir ​Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965), ez a régi arisztokrata családból származó, teljességgel szabálytalan pályafutású brit újságíró, katona, író, festőművész, hol liberális, hol konzervatív politikus, többszörös miniszter, számos szépirodalmi, történelmi, politikai írásmű alkotója 1948 és 1953 között megírta élete legnagyobb kalandjának és vállalkozásának, a második világháborúnak személyes hangvételű és pártos – azaz kellően elfogult – történetét. Még jóformán be sem fejezte, máris megkapta érte az irodalmi Nobel-díjat. A hatalmas terjedelmű, hatkötetes munka, amelyet négy évtizede párhuzamosan jelentetett meg egy angol és egy amerikai kiadó, azóta világhírnévre tett szert, és számos nyelvre lefordították. A magyar olvasóközönség most első ízben vehet a kezébe bő válogatást ebből a sokak által és sokszor emlegetett és idézett emlékiratból, amelybe nálunk eleddig csak a „boldog keveseknek” engedélyeztek bepillantást. A széles ívű memoár önéletrajz és korrajz is… (tovább)

Eredeti cím: The Second World War

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Memoria Mundi, Emlékezések

>!
Európa, Budapest, 1999
1400 oldal · ISBN: 9630766086 · Fordította: Betlen János
>!
Európa, Budapest, 1995
1388 oldal · ISBN: 963075780X · Fordította: Betlen János
>!
Európa, Budapest, 1989
1420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630749149 · Fordította: Betlen János

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 12

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Elfogult vagyok Churchill-lel. A 20. század, talán, legnagyobb államférfiának tartom. De akkor sem értettem, miért kapott ő irodalmi Nobel-díjat. Most már értem.
Rengeteg könyvet, filmet olvastam, láttam a második világháborúról, de ebből a szemszögből még senki sem mutatta meg. Sokan vádolják elfogultsággal. és miért ne lenne? Hogyan lehetne, miért is kellene objektívnek lennie? Az egész életét, egzisztenciáját, hitét feltette arra, hogy legyőzze Hitlert, megszabadítsa a világot a fasizmustól.
Tudtommal abban az időben kevés politikus utálta jobban Sztálint és a kommunizmust. De vele is összefogott és tűrte a sztálini hisztit.
Írónak is kiváló. Úgy ír, hogy időnként a körmöm rágtam, mintha nem tudnám mi lett a háború vége. Remek humora van. Időnként Monty Pythonos érzéseim voltak.
Hosszú időt töltöttünk együtt. Szép volt. Jó volt.

1 hozzászólás
>!
Almost_Zed
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Már csak az oldalszám alapján is kell kitartás a két részhez. Mondhatni stílszerűen: egy Háború és béke. Már ami az oldalszámokat illeti. Mert Churchill nem egy Tolsztoj, hosszas tájleírások helyett természetesen mást kapunk.

Módszeresen részletezi a katonai, gazdasági, háborús mutatókat számszakilag, mikor, hol, mennyi. Hadmozdulatok, kontingens küldés, termelési mutatók sok-sok oldalon keresztül. Nagy része számomra száraz tényanyag volt, amely azóta már több forrásból is ismert, némelyik talán már pontosított is. Ezen kívül ami leginkább érdekelt ebből a nagylélegzetű műből, azok a különböző személyekkel történt megbeszélések, nagyrészt a fennmaradt jegyzőkönyvekre, feljegyzésekre, levelezésekre támaszkodva, de még izgalmasabb, amikor a személyes benyomásait osztja meg.
A regnáló amerikai elnökökkel tudvalevőleg jó viszonyt ápolt (különösen Roosevelttel), de nagyon érdekes volt Sztálinnal a kapcsolata. Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, Churchill félretéve az ellenérzéseit, érdekszövetséget kötött a kommunista birodalommal Hitler legyőzésére. Sztálin az angol-amerikai szövetségesek katonai célú felajánlásait elfogadta, de a rá jellemző módon gyakran elégedetlenkedett, követelődzött ezekkel kapcsolatban. Voltak vitáik a levélváltásaikban és személyes találkozóikon is, de Churchill tudta kezelni ezeket a nézeteltéréseket. A háború befejezése előtt néhány hónappal – amikor a háborút követő rendezés is napirendre kerül – már lehet látni, hogy sokkal nagyobb törésvonal lesz a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió között, ahhoz képest, amiben Churchill reménykedett. Aztán 1945. 05. 12-i, Truman elnökhöz írt levelében említi először, az azóta elhíresült kifejezést: „Vasfüggöny ereszkedett le arcvonalunk mentén.” Az épp hogy csak legyőzött III. Birodalom helyére egy nem kevésbé veszélyes pályázott. Nagy kérdés, ha nem veszíti el ’45 nyarán a választásokat, hogyan tudott volna hatni a szovjet befolyási övezet alakulására. (1951-re, harmadik miniszterelnökségi ciklusának kezdetére már rögzültek az érdekszférák.)

Mivel a könyv szerzője politikus, és nem történész, ezért természetes, ha nem elfogulatlanul nyilatkozik a világháború, általa nagyban befolyásolt eseményeiről. Kiderül, Ő hogy látta, hogyan élte meg. Nekem ettől volt érdekes. A többi a történészek dolga.

>!
minczer
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Monumentális könyv. Talán sok az 1400 oldal, de így is már kétszer sikerült elolvasnom

>!
MortuusEst
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Azt hiszem, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Nagy várakozásokkal vettem a kezembe ezt a vaskos kétkötetes (ezen kiadása legalábbis) művet. Egyszerűen nem tudok szabadulni attól, hogy elfogultsággal vádoljam a szerzőt. Azt hiszem, hogy kicsit igazságtalanul érzem ezt, de akkor sem tudom felmenteni. Értem én, hogy ez egy memoár, ami eleve egy nagyon szubjektív műfaj. A szerző maga is mentegetőzik, hogy majd a történészek, meg minden… de akkor is. Nagyon határozottan, kijelentéseket használva beszél. A tévedhetetlenség illúzióját hangoztatja több helyütt. A mű hemzseg a forrásoktól, ami a hitelességet szolgálja. Ez így pedig kicsit zavarossá teszi nekem a megítélését. Mert valami vagy objektív akar lenni, vagy memoár…
Hogy mégis miért tetszett? Mert van valami magával ragadó a stílusában: nagyon hatásosan ír.

3 hozzászólás
>!
ekphrasis
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Nyilvan, ja, nem: basically (minden mondatot ezzel kell kezdeni) nyilvan jobb valamit ertekelni, mikor meg friss es emlekszik az ember a nuanszokra. Valahogy ez nem ment akkor, mikor befejeztem.

Ellent kell mondjak (let`s agree to disagree) nemelyeknek itt: en tenyleg azt gondolom, hogy selyp Winston objektiv. Hogy ez igy objektiv. Hogy nem onmagyarazo. Csak angol. Hogy o tenyleg es valoban igy gondolja (az iras idejeben is). – De amugy meg tenyleg: olyan elnezo / megerto helyenkent.

Nagyon sok mindent helyrepakolt (bar mar elfelejtettem, de azert nyilvan ott van). Hozzaadott egy kockat annak megertesehez, hogy miert ilyenek (talan az egyetlent, amim van). Ami a legmegragadobb az angolokban (es amit magukrol igy gondolnak), az az hogy `szukseg idejen kepesek egykent kiallni es harcolni a legvegsokig` – de addig mindent megtesznek, hogy ezt elkeruljek, mig vegul annyi mindent bevallalnak, hogy elkeruljek, hogy muszajja valik a harc. [Amit mi ugye hirbol sem ismerunk. Marmint hogy osszezarjunk res nelkul, ha baj van.] … Es elojon Kissinger-nel is, hogy angoleknal addig nincs problema, amig nem eg a haz, amikor meg mar eg, akkor meg mar a fel karodat / labadat kell adnod erte, hogy megallitsd a tovabbterjedeset.

A h(H)aditengeresz multja irodalmilag / olvasoi szempontbol belekellemetlenkedik az elmenyfaktorba a `tul sokat tudtam meg a pingvinekrol / torpedokrol / rombolokrol ebbol a konyvbol` (surely nem kell tudnom, pontosan hany darab barka veszett oda minden egyes utkozetben (vagy balesetben) a masodik vv alatt az angol flottabol)… de tenyleg ez a legkellemetlenebb resze a konyvnek.

Meg hogy az arcba tolja, hogy Magyarorszag mennyire jelentektelen volt / van (/ lesz), merthogy a geopolitika (a geopolitika!). Es hogy igenis mennyire szivas lengyelnek lenni. Pont ott. Es hogy lehet agalni, meg idealni, de a nap vegen (hahh) ugyis a Realpolitik visz mindent, mert te lehetsz a legidealistabb amcsi, ha jon egy kosza interkontinentalis raketa akkor nem a vilagbekere koncentralo agyhullamaiddal fogod megallitani, hanem sajat missile-okkal (thanks, Reagan). De itt mar atfolyok Kissinger-be, amit velemenyem szerint jo otlet egymast kovetoen olvasni, mert mig Churchill az angol vetemenyeskertet, addig Kissinger az azt ontozgeto (vagy letaposo) amerikai kez madzagait pedzegeti (eleg jo kepzavar?). Es Kissinger elegge ott veszi fel a fonalat, ahol Churey leteszi a lantot.

Igen, Churchill nagyon sok mindent magyaraz: maganak, az utokornak, a nepenek. Es nagyon ugyesen es hitelesen teszi. Senki nem lephet at a sajat arnyekan, es ot mar csak akkor hivtak, mikor egett a haz. Mikor meg mar az utolso langokat fojtottak el, kitettek a kapu ele. De persze neki akkor is igaza lett. Nyilvan mi (es o sem) leszunk kepesek felmerni, mi lett volna, ha vagy ha igy vagy ugy; de nagyon ugy tunik, hogy elegge igaza volt, es az o igaza mentett meg sokakat. (Avagy a civilizaciot magat! Az egy, a toretlen, az igaz! – Vajon honnan ered az amerikaiak megfellebbezhetetlen onfontossag- es igazsagtudata, I wonder.)

Vilag ferfiai egyesuljetek! Azt hivjak csucstalalkozonak, nem? Woolf agonizal a 3 guinea-ben arrol, hogy hol van ebben a kepben [haboru] a no? (Nem errol agonizal, de mindegy.) Hat hol? A romok alatt (Woolf-ot megviselte London bombazasa, meg nyilvan, hogy puff, egy elvitte a lakasukat). Hos allamferfiaik akkor is es most is eldontik a nok helyett mi jo a nepnek: hulljon a fergese: harcolunk az utolso szalig. Ultima ratio. No de hat elkanyarodam.

Szoval kifejezetten jo benyomast tett ram ez a konyv, minden hibaja ellenere (hol van egy jo szerkeszto, ismetlesek, hello?). Szep, ferfiasan ferfiaknak megirt (look out for the ships) szep tortenet a szep masodik vilaghaborurol. Amennyit szabad / lehet tudnunk. Meg vallalhato a hos angolok reszerol (ok aztan nem ertek senki emberfia gyermekehez (ertsd: nem eroszakoltak meg noket idegen foldon)). Nesze neked, megint elkanyarodam.

A lenyeg: hogy o megmondta, de nem hallgattak ra. Mosmegmarhalott. O hitt az emberi kapcsolatok erejeben a vilagpolitika szinpadan – Katyn meg sem tortenhetett volna, ha leulhetnek viszkizni Joe bacsival a naplementeben. Mindenki szalonkepes, ha nem, majd az angolok azza teszik. A nok meg ugyis a masik szobaban bridzselnek.

>!
SignorFormica
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Remek krónikája a második világégésnek felülnézetből. Természetesen erősen Winston szemszögéből, és elfogultan önmagához, és elnézően szövetségeseihez. No, de hát hogyan tudta volna másképpen megírni? Mellesleg első rangú stiliszta volt ez a viszki-zabáló, szivarguru..

>!
batyuvitéz
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Egy újabb könyv, amiből másképp ismertem meg a történelmet, mint ahogy tanultam. Szerintem nagyon jó, hogy ennyire személyes hangvételű, nem is próbál meg objektív lenni. Amúgy nem is lehet objektívnek lenni egy ilyen összetett, nagy esemény kapcsán.

>!
Andrée P
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.

Így erős 10 hónap után csak a végére értem ennek a könyvnek. A történelmet mindig is szerettem, úgyhogy amikor elkezdtem olvasni, bizakodó voltam, hogy hiába a két kötet, hamar meg leszek vele.
Viszont kell némi idő, amíg az ember megemészt bizonyos dolgokat, amik le vannak írva ebben a két kötetben és bőven ad töprengeni valót is a könyv.
Micsoda apróságokon múlott, akár Nagy Britannia megszállásának elmulasztása, akár az, hogy Sztálin kibírta a háború első éveit, de még lehetne sorolni a továbbiakat, amiket Mr. Churchill leírt.
Érdekességekkel és az átlagos történelemórákról kimaradt adatokkal teli írás.
Igaz nem szimpatizálok Churchillel, de örülök, hogy végül elolvastam.


Népszerű idézetek

>!
L_Nagy_Balázs

Háborúban – elszántság
Vereségben – dac
Győzelemben – nagylelkűség
Békében – jóindulat.

>!
Andrée P

Ha a jelen – mondtam néhány héttel később – megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt!

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Winston Churchill
>!
Hanging_Moss_9102

Mussolini abesszíniai tervei sehogyan sem illettek a XX. század etikájához. Ahhoz a sötét korhoz illettek volna, amelyben a fehér ember úgy hitte, joga van meghódítani a sárga, a barna, a fekete,a rézbőrű emberek földjét, s nagyobb erejével és tökéletesebb fegyvereivel igába hajtani a helyi lakosságot. (…) Olaszország magatartása egyszerre volt elavult és elítélendő.

>!
vaclav322

Május 13-án, hétfőn bizalmi szavazást kértem a külön erre a célra összehívott alsóházban. Beszámoltam róla, hogy áll a különböző hivatalok betöltése, majd ezt mondtam: „Nem ígérhetek mást, mint vért, küszködést, könnyeket és verejtéket.” Országunk hosszú történetében nem akadt még egy miniszterelnök, aki ilyen rövid s egyszersmind ilyen népszerű programmal állhatott volna a parlament és a nemzet elé.

>!
Almost_Zed

Az előredübörgő orosz arcvonal mögött felütötte fejét a kommunizmus. Oroszország volt a Megváltó, és a kommunizmus az Evangéliuma.

>!
Almost_Zed

A modern társadalmak erkölcsi elvei láthatólag megkövetelik, hogy a háborúban vesztes nemzetek vezetőit a győztesek kivégezzék. Ez a jövendő háborúkban kétségkívül arra fogja majd ösztönözni a vezetőket, hogy a legvégsőkig folytassák a küzdelmet, mert akárhány emberéletet áldoznak is fel értelmetlenül, nem kell nagyobb árat fizetniük érte. Az árat az emberek tömegeinek kell megfizetniük, holott nem ők mondják meg, mikor kezdődjék s mikor fejeződjék be a háború. Julius Caesar ezzel szögesen ellentétes eljárást követett, s hódításait csaknem ugyanannyira köszönhette könyörületességének, mint erejének.

>!
LNB

Továbbra is Németország maradt Európa legnagyobb egynemű nemzeti tömbje. „Ez nem béke, csak 20 évre szóló fegyverszünet” – mondta páratlan éleslátással Foch marsall, amikor értesült a versailles-i békeszerződés aláírásáról. A szerződés gazdasági előírásai olyan rosszindulatúak és ostobák voltak, hogy életképtelenségükhöz nem férhetett kétség. Németországot elképesztő méretű jóvátételre kötelezték (melyeket végül nem is nagyon tudtak behajtani, összességében Németország végül többet nyert a vámon, mint amennyit elvesztett a réven). A diktátum csak a győztesek dühéről tett tanúbizonyságot, és még valamiről: a győztes népek nem értették meg, hogy nincs az a vesztes nemzet vagy közösség, amely egy modern háború költségeivel felérő hadisarcra volna kötelezhető.

A tömegeknek fogalmuk sem volt a legegyszerűbb gazdasági összefüggésekről sem, vezetőik pedig nem merték kiábrándítani őket, nehogy elveszítsék szavazatuk. Az újságok, szokásuk szerint, az uralkodó nézeteket tükrözték és erősítették tovább. Elenyészően kevesen voltak, akik megpróbálták elmagyarázni, hogy jóvátételt csak szolgáltatásokkal vagy szárazföldi, illetve tengeri áruszállítással lehet teljesíteni; továbbá, hogy amikor az áru megérkezik a célországba, kizökkenti kerékvágásából a helyi ipart, kivéve, ha igen kezdetlegesen szervezett, vagy szigorúan ellenőrzött társadalomról van szó. Valójában – ahogy erre a II. világháború után az oroszok is rájöttek –, legyőzött országot csak egyféleképpen lehet kifosztani: mindent, ami szükséges és mozdítható, el kell szállítani, és ideiglenes vagy végleges rabságba kell hajtani a férfilakosság egy részét. De az efféle eljárás haszna sem mérhető a háború költségeihez.

Nem akadt egyetlen olyan vezető politikus sem, aki a választópolgárok elé tárta volna ezeket az alapvető, nyers tényeket. Egynek sem volt hozzá elég esze, tekintélye, egy sem tudott felülemelkedni a tömeghisztérián. De ha megtette volna valamelyikük, senki se hitt volna neki.

>!
Hanging_Moss_9102

Az olvasó ne higgye, hogy mindenáron egyet kell értenie mondandómmal, és még kevésbé, hogy csakis népszerű gondolatokat igyekszem papírra vetni.

>!
kitlaaf

A király azt mondta, hogy ha neki nem helyes hajóra szállnia, akkor nekem sem helyes. Azt feleletem, hogy honvédelmi miniszteri minőségemben kötelességemet teljesíteni szállok hajóra. Sir Alan Lascelles, aki a király szerint „nagyon savanyú képet vágott”, azt mondta: „Őfelsége gondját nagyban növelné, ha arról kellene értesülnie, hogy miniszterelnöke a Csatorna fenekén tartózkodik.”

2. könyv 382. oldal

>!
L_Nagy_Balázs

Bármilyen őszintén próbáljuk is mások helyzetébe beleélni magunkat, nem fejthetjük meg az emberi értelem és képzelet olyan folyamatait, amelyeknek semmi közük a józan észhez.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lynn Picknett – Clive Prince – Stephen Prior: Kettős mérce
Peter Wende (szerk.): Angol királyok és királynők – VII. Henriktől II. Erzsébetig
Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás (szerk.): Nem mindennapi történelem
Michael Grant: Róma császárai
Ormos Mária – Krausz Tamás: Sztálin – Hitler
Konrad Heiden: Hitler
Prokopios: Titkos történet
Karsai Elek: A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig
Gaius Suetonius Tranquillus: Caesarok élete
Jacek Bocheński: Az isteni Julius