El ​Paso 48 csillagozás

Winston Groom: El Paso

El ​Paso határváros, a történet pedig korszakhatáron játszódik, a huszadik század fordulóján és első évtizedeiben. A nagysikerű Forrest Gump szerzője ezúttal fordulatos történelmi kalandregénnyel áll elő, a helyszín néhány Európában, majd az Egyesült Államokban felvillantott pillanatkép után a viharos, önállósodó Mexikó, amelynek a határhoz közel eső területeit fillérekért vásárolták fel az amerikai vasútmágnások, újságcézárok és mások. Itt minden lehetséges és itt mindenki megfordul: hősök és áldozatok, gyermekrablók, banditák és javasasszonyok – valamennyiüket próbára teszik a háborús körülmények és a gyönyörű, ámde cseppet sem barátságos természet.
A történet egy bostoni árvaházban kezdődik, ahonnan éppen karácsony előtt egy vasútmágnás és a családja örökbe fogad egy kisfiút. Arthur, aki még a vezetéknevében sem lehet biztos, felveszi a szép hangzású Shaughnessy nevet, előkelő iskolákba jár, majd beáll apja mellé a vasúttársasághoz, szerelmes lesz, gyerekei születnek.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Tarandus, Magyarország, 2016
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584404 · Fordította: Lázár Júlia
>!
Tarandus, Magyarország, 2016
552 oldal · ISBN: 9786155584411 · Fordította: Lázár Júlia

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Winston Groom: El Paso

Winston Groom nevével akkor találkoztam először, amikor jó pár éve a könyvtárban rátaláltam a Forrest Gump című könyvére, első gondolatom az volt, hogy „jé hát ebből könyv is van?”, aztán természetesen ki is kölcsönöztem a könyvet. Az elolvasása után rájöttem, hogy a könyv történetének a címadó szereplőn kívül semmi köze sincs a híres filmhez. Ez persze nem jelentett rosszat, sőt életem egyik legviccesebb olvasmányaiként tartom számom az író Forrest Gump könyveit (bizony ám, két része van neki). Így tehát nem meglepő, hogy nagyon izgatott lettem, amikor megláttam, hogy hamarosan egy új könyve fog megjelenni nálunk. A könyv borítója már első ránézésre nagyon megtetszett, a fülszöveg alapján pedig egy ígéretes történetnek néztem elébe.

Winson Groom El Paso-ja teljesen más hangvételű könyv volt, mint a Forrest Gump kötetei, ám én nem csalódtam ebben az új, kalandos történetében sem.

A könyv története egy amolyan igazi régimódi „roadmovie”, ami átszeli Mexikó kies és lakatlan tájait, sok izgalomban van részünk, és Winston Groom-nak hála, rengeteg nevetésben is.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/01/winston-groom-el-p…

mate55 >!
Winston Groom: El Paso

A kult könyvekben az az érdekes, hogy az olvasó gyakran már azelőtt is szereti, mielőtt olvasta volna. Winston Groom eme új könyvével kapcsolatban semmi kétség, koncepciója teljes mértékben arra épít, hogy kőkemény kultkönyv legyen belőle, és ekként verekedi majd végig magát a könyvpiacon. Mert elképesztő kalandregény és egyben történelmi regény is mesésen összeszűrve, szembe állítva a civilizációs Amerikát a vad Mexikóval. Egy ellentétet szimbolizál, mintha két korszak, két kultúra határán lennénk, az úgy nevezett „modern kor” és a „vadnyugat” határán. A hírhedt és legendás bandita, Pancho Villa (rettegett mondása: „nem elég, ha a teste elpusztul, a lelkét is el kell pusztítani”) „forradalmáról”, (aki egyrészt idealista volt spoiler úgy gondolta, arra szánta őt a sors, hogy jobb életet biztosítson a népének, másrészről kíméletlen gyilkos, kegyetlen szadista) erőszakkal teli mozgalmáról, és egy hőssé váló apáról szól, aki mindenáron meg akarja menteni gyermekeit az önjelölt diktátor karmai közül. Ritkán áll módomban a történelem egy adott szakaszát két ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre vennem. És a legszebb az egészben, hogy ez a két dolog „összeér” a végére. Szinte ijesztő, a válogatott borzalmak megjelenítése. Döbbenetes képet fest az 1910-es évek mexikói lázadásról, a dühöngő vadkapitalizmusról, amikor a világégés szaga már javában terjed. Hiteles, sokszínű lenyomata ennek az időszaknak. Romantikus mese ez, érzelmes, kegyetlen. Remek stílusa megóvja attól, hogy közhelyes, szentimentális sztorivá laposodjon. Szép könyv. 552 oldalban elmesélve is szép.

2 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Winston Groom: El Paso

A Forrest Gump írójától elsőre meglepő, hogy egy historikus western kalandregénnyel jelentkezik, pedig Winston Groom több történelmi tárgyú regényt is írt, csak ezek nem olyan ismertek, mint az emlékezetes film alapjául szolgáló műve. Emberünk amúgy elismert történész és Pulitzer-díjra is jelölték az egyik munkáját (Beszélgetések az ellenséggel), harcolt a vietnámi háborúban, majd újságíróként és íróként dolgozott. Húsz év után jelentkezett újabb regénnyel, amely messze van attól, hogy életre szóló élményt nyújtson, viszont tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani ez a remek kalandregény, amely érdekes, izgalmas történettel és jól megírt karakterekkel varázsolja el az olvasót. Igazi időutazást tehetünk az 1910-es évek Mexikójába, ott lovagolhatunk a legendás Pancho Villa mellett, miközben éppen forradalmat csinál, megismerhetünk egy gazdag vasúttulajdonos famíliát, egy karizmatikus apa és egy örökbe fogadott fiú küzdelmeit, amely az unokákért folytatott harc közben tér nyugópontra sok év után. Ez egy macsó könyv, tele férfias kalandokkal, amelyből nem hiányzik a romantika és az akció sem, de a dráma és a háború szörnyűségeivel is szembesülhetünk az oldalakon. Profin megírt, jó könyv, érdemes rászánni az időt!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/02/13/konyvkritika_w…

Dominik_Blasir>!
Winston Groom: El Paso

Groom hihetetlenül színes képet vázol elénk, nekünk pedig nem kell mást tennünk, mint hátra dőlni, és élvezni ezt a csodálatos utazást. Azt mondom, „csodálatos”, pedig nem felhőtlenül vidám történetről beszélünk. Súlyos, kegyetlen, drámai eseményeknek leszünk tanúi, emberek halnak meg, gyilkosokat követhetünk közvetlen közelről – hiszen ez nem valamiféle barátságos, romantikus Mexikó. Ez a kemény, durva és erőszakos férfiak földje, ahol a nők is csak úgy tudnak túlélni, ha legalább ennyire erőssé válnak. De közben mégsem rendülünk meg olyan mélyen, mégsem vág olyan mélyen a húsunkba az El Paso: Groom úgy mesél, hogy közben nem akarjuk tíz oldalanként letenni könyvét, mert már nem bírjuk tovább olvasni a fájdalmat. Az El Paso olyan regény, ami közben reménykedünk, hogy sosem ér véget, mert annyira jó érzés olvasni. Néha fáj, néha sírunk; néha örülünk, néha nevetünk; néha csodálkozunk, néha meglepődünk. Akárcsak az életben.
Bővebben, de nem feltétlenül összeszedettebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-12-17+…

Szimirza>!
Winston Groom: El Paso

Azt hiszem, hogy ez egy kész forgatókönyv és ha valakinek lenne egy csöpp esze, szépen fogná és egy iszonyatosan jó filmet készítene belőle, amire azt lehetne mondani, hogy a film PONT olyan jó volt, mint a könyv!!

Virágszépe >!
Winston Groom: El Paso

Igazi kalandregény. A háttérben, Európában az I. világháború, a függetlenségre vágyó Mexikóban forradalom rendezi a politikai hatalmat. Nagyon érdekesen megírt korkép a XX. század első évtizedeiből, az amerikai hatalmasokról, az útkeresőkről, és a törvényen kívüli mexikóiakról. Feszült, izgalmas történet, hihetetlenül olvasmányos stílusban. Érdekes emberek, összetett személyiségek, kidolgozott jellemek: Pancho Villa reális, és Arthur az önfeláldozó apa idealizált alakja. Elképzelhető történet hiteles emberekkel, helyzetekkel. Érdekes volt olvasni az utószóban a politikai háttérjátszmákról, a valódi szereplők sorsáról.

Széni>!
Winston Groom: El Paso

az eleje nagyon jól indult, a Shaugnessy család (különösen Arthur), illetve a Pacific Vasúttársaság körüli dolgok felkeltették a figyelmemet, az érdeklődésemet. aztán belépett a képbe Pancho Villa – egy darabig még ez a szál is le tudott kötni. vitt magával a táj és a történések (mert itt aztán minden lapon történt valami). aztán úgy a regény közepe felétől már (számomra) túl sok szereplőt követünk, miközben újabbakról is hallunk. össze-vissza cikázunk térben és időben, sehol nem vagyunk hosszabb ideig. itt nekem valahol élvezhetetlenné vált – annyira kellett figyelnem, összpontosítanom, hogy ki kicsoda, mit tervez, mi a célja és most hol vagyunk, hogy belassította az olvasási sebességem, és rontotta az olvasásélményem. hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem vagyok jó történelemben, valószínű elég sok hiányosságom is van, ezért (is) próbálkozom történelmi regények olvasásával, bár nem sokszor teszem. így már kapásból sokkal jobban oda kellett figyelnem a könyvre, hogy értsem, mi miért van. a vége kicsit filmesre sikeredett, de nagyon tetszett. összességében úgy gondolom, a regény nem nekem íródott. nem mondom, hogy nem volt jó, vagy nem tetszett, még az sem, hogy időpocsékolásnak éreztem. úgy fogalmaznék, hogy engem nem kötött le kellően, de ez nem egyenlő azzal, hogy rossz könyv.
ami a magyar fordítás hibája: a borító ugyan gyönyörű, de a ragasztott technika ilyen sok lapnak nem túl ideális – drukkoltam, szét ne essen, mert már itt-ott kezdett elválni, recsegett, ropogott – ennek hála kényelmetlen volt olvasni. illetve sok volt benne az elgépelési hiba.

Mariann_ P>!
Winston Groom: El Paso

Remek könyv !
Különös / különleges emberek, sorsok.
Kalandos utazás, menekülés, üldözés egy általam nem ismert környezetben a mexikói forradalom idején.
Letehetetlen, nincs mellébeszélés, sodródunk az eseményekkel.
Szerencsémre időben felfigyeltem a könyvre, így az előrendeléssel barátibb áron jutottam hozzá.

milegyenanevem>!
Winston Groom: El Paso

Inkább kaland-, mint történelmi regény, de a könyvben szereplő eseményeket hűen adja vissza a szerző. Az első világháború Amerikájába kalauzolja az olvasót az író, megismerhetjük az amerikai-mexikói határvillongások hátterét, azt, hogy a szabadságharcosnak kikiáltott Pancho Villa igazából egy elvetemült gonosztevő volt. Részletesen megismerhetjük a fejlődő Egyesült Államok, és az elmaradt mexikói vidék mindennapjait. Mindehhez egy gyermekrablás története adja a keretet, melynek során az apa vonaton, repülőn, lovon, gyalog és autón üldözi a határvidéken a gonosztevőket.
Jó lenne más könyveit is olvasni magyarul a szerzőnek! Ha lehetne adni, megérdemelne hat csillagot is!


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Ez csak játék – mondta.
– Mint minden más, kis senorita. Csak néha nagyon nagy a tét.

366. oldal

robinson P>!

Nagy csatába nem kezdek többé, amíg nem tudom biztosan, hogy van erőm győzni.

259. oldal

mate55 >!

Csillogó tekintete láttán borzongás fogta el, úgy érezte, mintha az egyetlen nő lenne a világon, és számára az is volt.

81. oldal

robinson P>!

Az ezredes hitt a fair playben, a kemény munkában, a bátorságban és az otromba viccekben.

50. oldal

robinson P>!

Az ezredes és Beatie kilencévesen hozták ki az árvaházból. Addigra éppen feladott minden reményt, hogy más lesz a sorsa, mint a többi fiúnak, akik úgy töltötték be tizenhatodik évüket, hogy nem találtak otthonra.

19. oldal

robinson P>!

Arthurral először fordult elő életében, hogy a világot terítették elébe, mint egy ajándékot, és szentül elhatározta, hogy nem vesztegeti el.

31. oldal

robinson P>!

Odalent több tízezer barnásvörös marha legelt, szinte mozdulatlanul, mintha egy festmény alakjai lennének.

45. oldal

robinson P>!

Eltartott egy ideig, mire Johnny Ollas elhitte, amit lát. Mintha gyomorszájon rúgták volna.

70. oldal

robinson P>!

Előtte két magas és csupasz hegygerinc vezetett északra és délre, közöttük az átjáró, amin keresztül El Pasóba jut.
Amíg oda nem ért, azt hitte, könnyű lesz.
Nem volt az.

151. oldal

_KerZs P>!

Ha rátört a szorongás vagy a szomorúság, Arthur Shaugnessy gyakran álldogált hatalmas íróasztala mögött, a Pacific Vasúttársaság chicagói főhadiszállásának általános igazgatói és elnökhelyettesi irodájában, és az ablak üvegén át kibámult a rendező pályaudvarra. Három emelet magasságból sok kilométerre el lehetett látni, a be- és kifutó sínek addig kanyarogtak, ameddig a szem ellátott. A fekete szénkupacokat – mindegyik fölé egy-egy fémdaru tornyosodott – több száz selejtezésre váró, kiszuperált rozsdás tehervagon, pőrekocsi és mozdony kötötte össze. Közelebbről nézve aztán megéledt a kép. A lehető legkülönfélébb mozdonyok futottak be és ki, rakománnyal, utasokkal, néha további mozdonyokkal – a tolatómozdony a hatalmas, tizenhat lánckerékkel ellátott szörnyeket tolta-húzta a mozdonyszínbe vagy a javítóműhelybe.

13. oldal (Tarandus, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Zane Grey: A sivatag aranya
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Jacquelyn Mitchard: Az óceán mélye
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Budai Lotti: Shirzan szerelme
Edgar Rice Burroughs: Tarzan az őserdőben
Jack London: A maják kincse
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Ruby Saw: A rezervátum titka