Ross ​Poldark (A Poldark család 1.) 88% 157 csillagozás

Ez egy kellemes kis regény volt, nem kevesebb ennél, de nem is több. Nem volt meg a nagy hűha érzés, nem volt letehetetlen, nem evett a fene, hogy vajon mi fog ebből kisülni. Ettől függetlenül voltak benne kedves és élvezhető részek, biztosan kezembe fogom venni a folytatást is.

Egy nagyívű családregény első kötetét olvasva arra gondoltam, remélem, a többi is megüti majd ezt a színvonalat. Mindenképpen igaz rá, hogy olvasmányos, szórakoztató, gördülékeny cselekményű regény. Helyenként azonban kissé megül, ellaposodik.
A szereplők jellemábrázolása viszont remek, szinte láttató erővel bír. Párhuzamos sors – szálak futnak a családi és rokoni kapcsolatokon belül , a háttérben társadalomrajzzal, elesett, küzdelmes életek megmutatásával. Nincs új a nap alatt. Az ítélkezés, a rosszindulatú nyelvköszörülés, a pletykálkodás úgy tűnik, az emberiséggel együtt született. Bármi, vagy minden okot adhat a kavarásra, akár van alapja, akár nincs.
A történet kötetei egy – egy karakteres, határozott, erős szereplőt helyeznek a középpontba, az ő életvezetésüket bemutatva szövik a szálakat. Az ő jellemükkel von a szerző kimondatlanul is párhuzamot közöttük és a többi szereplő között. Így válik egyre élesebbé a kontraszt a jellemek, az életutak, és a választási lehetőségek között.

Poldark.
A sorozat, ami az első részével megnyert magának. Na jó, nem csak a történet. Ki tudna ellenállni Aidan Turnernek, ha feltűnik a képernyőn?

Szó szerint egy álmom vált valóra azzal, hogy végre megjelent nálunk a sorozat első része magyarul:
https://moly.hu/karcok/934571
(Ezúton is köszönöm a kiadónak. :) )

A Poldark Saga az a történet, ami sok éven át követi több cornwalli család életét, de legfőképp a Poldarkokét. Az otthonától távol harcoló Ross hazatérve megtapasztalja, hogy a háború által feldúlt világ változásain túl a szülőföldjét is elérte a változások szele.
Az egykori szerelemnek már csak árnyéka maradt. Otthona lelakva, elhanyagolva.
Minden olyan kilátástalannak tűnik.
Aztán találkozik egy lánnyal, aki végre ismét fényt hoz az életébe.
Annyira jól van megírva a történet, hogy ahhoz képest, hogy 1945-ös, olyan gördülékeny a szöveg. Csattanós, megmosolyogtatós a humor. Mindig történik valami a szereplőkkel, az apróbb jelenetek is jelentőségteljesek.
Demelza nekem akkor is vörös hajú és kész! :D
A két főszereplőt nagyon kedveltem, Ross itt is, akárcsak a sorozatban, mindig a szívén viseli a nehezebb sorsúak életét.

Egyszerűen odáig voltam ezért a könyvért. Olvasás után elmondható, hogy csodásan filmesítették meg. Ami ilyen jól van megírva, azon nem igazán érdemes változtatni és elég hűen is vitték filmre.

Apróbb jó tanács: aki meg akar tanulni helyesen írni olvasás útján, ne ezzel a könyvvel próbálja ezt elérni! :D De tényleg, ezek a tájszólások! Nem mellesleg olyan jópofán voltak magyarra fordítva.

Már nagyon várom a következő részt! :)

Nagy Poldark-rajongóként (az öcsikémmel gyenge egy hét alatt pörgettük le a sorozat első két évadát, – itt jelezném, hogy ez az első olyan, ami az egész család tetszését elnyerte, három generáción keresztül :)) nagy várakozásokkal álltam neki a könyvsorozat első részének.
Mindig nehéz könyvet filmsorozathoz és filmsorozatot könyvhöz hasonlítani – az esetek nagy részében a könyv mindig jobb, mint a film, de… itt valahogyan mindkettő egyformán tetszett – ez valószínűleg annak köszönhető, hogy pont annyi különbség volt a kettő között, amennyi lehetővé tette azt, hogy együtt, de mégis külön-külön is tudjam kezelni őket. Annak ellenére, hogy a könyv már több, mint 70 éves, ragyogó stílusban íródott, olvasmányos és nagyon gördülékenyen lehet vele haladni.
Zseniális családregény, nagyon várom a folytatást!

Először a sorozatot láttam még, teljesen véletlenül, és mivel szeretem a kosztümös filmeket, azonnal meg is tetszett, amikor tudtam, néztem. Ezért amikor olvasni kezdtem a könyvet, akkor már nem kellett a fantáziámra hagyatkoznom, a szereplőket illetően, mégis voltak páran, akik folyton másként jelentek meg a szemem előtt, pl Demelza, Elizabeth, Verity. A könyvben jobban tetszett Demelza és Verity. Elizabeth pedig a sorozatban volt jobb, a színészi alakítást tekintve.
Kicsit fura volt úgy olvasni, hogy tudtam, kivel mi fog történni, de mindenképp szeretném folytatni, különösen a későbbi köteteket várom nagyon, mivel sajnos viszonylag hamar elkaszálták a sorozatot.

Winston Grahamről, és erről a sorozatáról nemrég hallottam először, ám mielőtt a mozgóképes verzióba kezdenék, meg kellett próbálnom a könyvet magát. Illetve a sorozatot… Igen, megint csak egy új sorozatot kezdek, ami mindig nehéz dolog, off Emiatt nehezen is haladtam, meg azért, mert a várakozásaimmal ellentétben lassabb a történetvezetés, mint ami lehetne. Érdekes korban érdekes karakterekkel kezdődik a történet, ami később azért megindul rendesen, de tény és való, hogy lassú, és sokszor eseménytelen az első kötet. Biztató volt a kezdés, nemsokára folytatni is fogom, de most vannak számomra előrébb való könyvek is.

Nekem az eleje kicsit unalmas volt, de teljes mértékben indokolt. Egy ekkora sorozat esetén, nem lehet elkapkodni a részleteket sem.
Ross Poldark visszatér szülőföldjére és próbál boldogulni, újraépíteni az életét. Rengeteg szó esik a bányászatról, hiszen ebben utaznak a szereplők. Szóval a könyv 3/4 nem mondható romantikusnak, viszont ez nem rossz! A romantikát kedvelőknek viszont lesz benne szerelem is. Én mondjuk eléggé bajban voltam, elég egyértelmű volt ez a szál, még sem tudtam elképzelni végül ki marad Ross mellett.
A végkifejlettel viszont teljesen elégedett voltam és nagyon tetszett Ross morális hozzáállása mindenféle kérdéshez. Mikor segíteni próbál, de nem mindenkin lehet, figyel mások becsületére és próbál tartózkodó maradni a pletykák ellenére is. Nem körömrágós a vége, de folytatni fogom a sorozatot.
Ezt pont olyan sztori, amiben szeret az ember elmerülni és a szívéhez nőnek a karakterek. Remélem nem áll meg háromnál a magyar kiadás.Bár ha jól emlékszem simán olvasható magában is.

A könyvet úgy olvastam, hogy sem a TV-ben most vetített sorozatot nem láttam, sem az eredeti 70-es évek beli filmváltozatot, így nekem teljesen ismeretlen volt a Poldark család.
Egy nagyon olvasmányos, és történésekben bővelkedő családtörténet, melynek középpontjában unokatestvérek és az ő családtagjaik állnak, akik mindegyike jólelkű és szerethető, és akár azonosulni is tud velük az olvasó. Az ő életüket, mindennapjaikat, ismerőseik róluk alkotott véleményét ismerhetjük meg a könyvből a háborúból hazatérő mindenkin segíteni akaró Ross Poldark szemén keresztül, a XVIII. század végi vidéki Anglia egy leginkább réz- és ónércbányászatból élő kis közösségében.
Ahogy olvastam a regényt, a hangulatában egyre inkább hasonlónak éreztem Jane Austen: Büszkeség és balítélet regényével. Aztán ahogy végére értem a könyvnek, és olvasom a külföldi méltatásokat, a 2015-ös sorozat egyik alkotója is erre a hasonlóságra hívja fel a figyelmet. :) Tehát aki szerette Jane Austen könyvét, az ebben a regényben sem fog csalódni. Ajánlom szeretettel!
A @Könyvmolyképző ezzel a kötettel jó lapra tett, és egy értékes művet adott az olvasók kezébe, köszönet érte! Annak különösen örülök, hogy jönnek a folytatások is, amiket nagyon várok, hogy még jobban elmélyedjek a Poldark család élettörténetében.

A sorozatot imádom, még azt a fátlan sivárságában is gyönyörű cornwalli tájat is, amelyen Ross folyton ide-oda lovagol, a könyv pedig csalódás volt. Nagyon akartam élvezni, és végig is olvastam, várva a hangulatot, a koherenciát, amely összetartja a tévésorozat epizódjait. És nem jött a feeling, mert a regény is epizódokból áll, és, legalábbis számomra, nem válik élővé. Nem véletlen, hogy a sorozat hűen követi a történetet amely szinte úgy lett megírva, mintha eleve tévésorozatnak szánta volna az író, bár 1945-ben, amikor az első kötet megjelent, még nemigen gondolhatott ilyesmire. Egy-két jelenet csillant csak fel, mint aranyrög a sebes folyású patak iszapjában, s ezért nem sajnálom a ráfordított időt. De él a dilemma, hogy mi legyen a könyvsorozat várható köteteivel, vegyem, ne vegyem, miközben epedve várom a tévésorozat következő évadát. Vajh, ha soha nem érne véget! Mint az éjjel… :)

Mint teljesen „Poldark szűz” nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mire ez a nagy felhajtás körülötte… Minden adott volt ahhoz, hogy tetsszen, és tetszett is, de azért még az igazi hév egyelőre nem kapott el vele. Erről valószínűleg az elvárásaim tehetnek, mert valami sokkal romantikában dúsabbat vártam, valamint időbe tellett belerázódni a régies nyelvezetébe, megjegyezni a sok nevet és megbarátkozni a lassú történetfolyammal. Viszont amint ráhangolódtam, nagyon élveztem, Ross Poldark-al az élen. Igazán remek főhőst ismerhetünk meg benne, akinek egyenes a gerince, néha vajból van szíve és ha teheti, segít másokat. Ugyanakkor neki is megvannak a maga ördögei. A másik kedvencem Demelza volt, mert a többiek árnyaltságához képest ő volt a legüdítőbb, legromlatlanabb szereplő. Amúgy minden karaktar érdekes volt, valamilyen módón kedvelhető, még a mihaszna Jud és Prudy párosa is. Ezenkívül ott voltak még a szinte kézzelfogható, részletgazdag leírások, a cornwalli táj szépsége, a korhűséget idéző történelmi háttér és társadalmi felépítés. Mióta pedig kiolvastam a könyvet lecsaptam a belőle készült sorozatra, aminek, hát durván a függője lettem. Aidan Turner-től csorog a nyálam, áhhh:$ Mivel könyv hű, már tudom hogy ezt a kötetet követően indul csak be majd valójában a történet, így eszeveszetten szurkolok a folytatásért, hogy olvasva is átélhessem!