Ross ​Poldark (A Poldark család 1.) 89% 122 csillagozás

Ez egy kellemes kis regény volt, nem kevesebb ennél, de nem is több. Nem volt meg a nagy hűha érzés, nem volt letehetetlen, nem evett a fene, hogy vajon mi fog ebből kisülni. Ettől függetlenül voltak benne kedves és élvezhető részek, biztosan kezembe fogom venni a folytatást is.

Poldark.
A sorozat, ami az első részével megnyert magának. Na jó, nem csak a történet. Ki tudna ellenállni Aidan Turnernek, ha feltűnik a képernyőn?

Szó szerint egy álmom vált valóra azzal, hogy végre megjelent nálunk a sorozat első része magyarul:
https://moly.hu/karcok/934571
(Ezúton is köszönöm a kiadónak. :) )

A Poldark Saga az a történet, ami sok éven át követi több cornwalli család életét, de legfőképp a Poldarkokét. Az otthonától távol harcoló Ross hazatérve megtapasztalja, hogy a háború által feldúlt világ változásain túl a szülőföldjét is elérte a változások szele.
Az egykori szerelemnek már csak árnyéka maradt. Otthona lelakva, elhanyagolva.
Minden olyan kilátástalannak tűnik.
Aztán találkozik egy lánnyal, aki végre ismét fényt hoz az életébe.
Annyira jól van megírva a történet, hogy ahhoz képest, hogy 1945-ös, olyan gördülékeny a szöveg. Csattanós, megmosolyogtatós a humor. Mindig történik valami a szereplőkkel, az apróbb jelenetek is jelentőségteljesek.
Demelza nekem akkor is vörös hajú és kész! :D
A két főszereplőt nagyon kedveltem, Ross itt is, akárcsak a sorozatban, mindig a szívén viseli a nehezebb sorsúak életét.

Egyszerűen odáig voltam ezért a könyvért. Olvasás után elmondható, hogy csodásan filmesítették meg. Ami ilyen jól van megírva, azon nem igazán érdemes változtatni és elég hűen is vitték filmre.

Apróbb jó tanács: aki meg akar tanulni helyesen írni olvasás útján, ne ezzel a könyvvel próbálja ezt elérni! :D De tényleg, ezek a tájszólások! Nem mellesleg olyan jópofán voltak magyarra fordítva.

Már nagyon várom a következő részt! :)

Először a sorozatot láttam még, teljesen véletlenül, és mivel szeretem a kosztümös filmeket, azonnal meg is tetszett, amikor tudtam, néztem. Ezért amikor olvasni kezdtem a könyvet, akkor már nem kellett a fantáziámra hagyatkoznom, a szereplőket illetően, mégis voltak páran, akik folyton másként jelentek meg a szemem előtt, pl Demelza, Elizabeth, Verity. A könyvben jobban tetszett Demelza és Verity. Elizabeth pedig a sorozatban volt jobb, a színészi alakítást tekintve.
Kicsit fura volt úgy olvasni, hogy tudtam, kivel mi fog történni, de mindenképp szeretném folytatni, különösen a későbbi köteteket várom nagyon, mivel sajnos viszonylag hamar elkaszálták a sorozatot.

Nagy Poldark-rajongóként (az öcsikémmel gyenge egy hét alatt pörgettük le a sorozat első két évadát, – itt jelezném, hogy ez az első olyan, ami az egész család tetszését elnyerte, három generáción keresztül :)) nagy várakozásokkal álltam neki a könyvsorozat első részének.
Mindig nehéz könyvet filmsorozathoz és filmsorozatot könyvhöz hasonlítani – az esetek nagy részében a könyv mindig jobb, mint a film, de… itt valahogyan mindkettő egyformán tetszett – ez valószínűleg annak köszönhető, hogy pont annyi különbség volt a kettő között, amennyi lehetővé tette azt, hogy együtt, de mégis külön-külön is tudjam kezelni őket. Annak ellenére, hogy a könyv már több, mint 70 éves, ragyogó stílusban íródott, olvasmányos és nagyon gördülékenyen lehet vele haladni.
Zseniális családregény, nagyon várom a folytatást!

Nekem az eleje kicsit unalmas volt, de teljes mértékben indokolt. Egy ekkora sorozat esetén, nem lehet elkapkodni a részleteket sem.
Ross Poldark visszatér szülőföldjére és próbál boldogulni, újraépíteni az életét. Rengeteg szó esik a bányászatról, hiszen ebben utaznak a szereplők. Szóval a könyv 3/4 nem mondható romantikusnak, viszont ez nem rossz! A romantikát kedvelőknek viszont lesz benne szerelem is. Én mondjuk eléggé bajban voltam, elég egyértelmű volt ez a szál, még sem tudtam elképzelni végül ki marad Ross mellett.
A végkifejlettel viszont teljesen elégedett voltam és nagyon tetszett Ross morális hozzáállása mindenféle kérdéshez. Mikor segíteni próbál, de nem mindenkin lehet, figyel mások becsületére és próbál tartózkodó maradni a pletykák ellenére is. Nem körömrágós a vége, de folytatni fogom a sorozatot.
Ezt pont olyan sztori, amiben szeret az ember elmerülni és a szívéhez nőnek a karakterek. Remélem nem áll meg háromnál a magyar kiadás.Bár ha jól emlékszem simán olvasható magában is.

A könyvet úgy olvastam, hogy sem a TV-ben most vetített sorozatot nem láttam, sem az eredeti 70-es évek beli filmváltozatot, így nekem teljesen ismeretlen volt a Poldark család.
Egy nagyon olvasmányos, és történésekben bővelkedő családtörténet, melynek középpontjában unokatestvérek és az ő családtagjaik állnak, akik mindegyike jólelkű és szerethető, és akár azonosulni is tud velük az olvasó. Az ő életüket, mindennapjaikat, ismerőseik róluk alkotott véleményét ismerhetjük meg a könyvből a háborúból hazatérő mindenkin segíteni akaró Ross Poldark szemén keresztül, a XVIII. század végi vidéki Anglia egy leginkább réz- és ónércbányászatból élő kis közösségében.
Ahogy olvastam a regényt, a hangulatában egyre inkább hasonlónak éreztem Jane Austen: Büszkeség és balítélet regényével. Aztán ahogy végére értem a könyvnek, és olvasom a külföldi méltatásokat, a 2015-ös sorozat egyik alkotója is erre a hasonlóságra hívja fel a figyelmet. :) Tehát aki szerette Jane Austen könyvét, az ebben a regényben sem fog csalódni. Ajánlom szeretettel!
A @Könyvmolyképző ezzel a kötettel jó lapra tett, és egy értékes művet adott az olvasók kezébe, köszönet érte! Annak különösen örülök, hogy jönnek a folytatások is, amiket nagyon várok, hogy még jobban elmélyedjek a Poldark család élettörténetében.

Mint teljesen „Poldark szűz” nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mire ez a nagy felhajtás körülötte… Minden adott volt ahhoz, hogy tetsszen, és tetszett is, de azért még az igazi hév egyelőre nem kapott el vele. Erről valószínűleg az elvárásaim tehetnek, mert valami sokkal romantikában dúsabbat vártam, valamint időbe tellett belerázódni a régies nyelvezetébe, megjegyezni a sok nevet és megbarátkozni a lassú történetfolyammal. Viszont amint ráhangolódtam, nagyon élveztem, Ross Poldark-al az élen. Igazán remek főhőst ismerhetünk meg benne, akinek egyenes a gerince, néha vajból van szíve és ha teheti, segít másokat. Ugyanakkor neki is megvannak a maga ördögei. A másik kedvencem Demelza volt, mert a többiek árnyaltságához képest ő volt a legüdítőbb, legromlatlanabb szereplő. Amúgy minden karaktar érdekes volt, valamilyen módón kedvelhető, még a mihaszna Jud és Prudy párosa is. Ezenkívül ott voltak még a szinte kézzelfogható, részletgazdag leírások, a cornwalli táj szépsége, a korhűséget idéző történelmi háttér és társadalmi felépítés. Mióta pedig kiolvastam a könyvet lecsaptam a belőle készült sorozatra, aminek, hát durván a függője lettem. Aidan Turner-től csorog a nyálam, áhhh:$ Mivel könyv hű, már tudom hogy ezt a kötetet követően indul csak be majd valójában a történet, így eszeveszetten szurkolok a folytatásért, hogy olvasva is átélhessem!

A sorozatot imádom, még azt a fátlan sivárságában is gyönyörű cornwalli tájat is, amelyen Ross folyton ide-oda lovagol, a könyv pedig csalódás volt. Nagyon akartam élvezni, és végig is olvastam, várva a hangulatot, a koherenciát, amely összetartja a tévésorozat epizódjait. És nem jött a feeling, mert a regény is epizódokból áll, és, legalábbis számomra, nem válik élővé. Nem véletlen, hogy a sorozat hűen követi a történetet amely szinte úgy lett megírva, mintha eleve tévésorozatnak szánta volna az író, bár 1945-ben, amikor az első kötet megjelent, még nemigen gondolhatott ilyesmire. Egy-két jelenet csillant csak fel, mint aranyrög a sebes folyású patak iszapjában, s ezért nem sajnálom a ráfordított időt. De él a dilemma, hogy mi legyen a könyvsorozat várható köteteivel, vegyem, ne vegyem, miközben epedve várom a tévésorozat következő évadát. Vajh, ha soha nem érne véget! Mint az éjjel… :)

A sorozat az első évad óta érdekel, mert bármikor szívesen nézegetem Aidan Turnert de valahogy még mindig nem néztem meg, ami igazán botrányos. Vagyis mióta nagy lelkendezések közepette megtudtam, hogy végre valahára magyarul is megjelenik a könyv, azóta még tovább napoltam a dolgot, mert nyilván a könyvvel kell kezdeni.
Én szeretem a családregényeket, szóval ez is tetszett, és sajnálom, hogy előreláthatólag még jó sok évet kell várni a többi 11 részre, mert máris szívesen folytatnám.
Winston Graham stílusa nekem tetszik, olyan egyszerűen szép és sallangmentes, a romantikával is csínján bánik, de én örülök is, hogy nem ment át valami nyálas szenvelgésbe. A leírásokért és az atmoszféráért oda meg vissza vagyok, egyszerűen imádom Cornwallt, mindig, mindenben, minden körülmények között. Emellett a kor hangulatát is nagyon jól visszaadja, akárcsak a társadalmi viszonyokat és a különböző rétegek problémáit.
Nem valami mozgalmas, inkább kényelmes tempójú történet, ami remekül megalapozza, hogy mi várhat hőseinkre a későbbiekben. A szereplők kidolgozottságával meg vagyok elégedve, mindenkinek világosak a motivációi, a mellékszereplők sem csak díszletül szolgálnak, és a legtöbben szerethetők is. Rosst gyorsan a szívembe zártam, szerettem benne, hogy kitartott az elvei mellett, és az időnkénti arroganciája ellenére is jó szándékú, sőt, nem is tűnik olyan sznobnak, mint néhány másik családtag. Demelza szeleburdisága nagyon aranyos volt, kíváncsi leszek, hogyan alkalmazkodik a későbbiekben ehhez az új helyzethez, remélem, hogy nem fog nagyon megváltozni vagy kiégni. Rajtuk kívül még Jim és Verity érdekeltek a legjobban, remélem, hogy kedvezően alakul majd a sorsuk. spoiler Illetve van valami érthetetlenül bájos Jud és Prudie tahóságában is, ahhoz képest, hogy mennyire idegesítettek az elején, a végére egészen megszerettem őket.
Az érzelmek ábrázolása nagyon finom és árnyalt, nekem kifejezetten tetszett, amikor még maguk az érintettek sem ébredtek rá a dolgokra, de már lehetett érezni. Love is in the air. spoiler Természetesen számítottam a romantikus szálra, de először kicsit fura volt spoiler
Viszont van egy szerelemmel kapcsolatos rész, ami határozottan szúrta a szememet, valahol a végén, amikor a kapitányról beszélnek. spoiler
Engem gyorsan magával ragadott a hangulat és a történet, olvastatta is magát. Viszont felmerült bennem, hogy szép ez a filmes borító, de tök hülyén fog kinézni a második rész a vörös hajú Demelzával, amikor többször is le van írva, hogy sötét haja volt. Mondjuk ezen még ráérek problémázni, és különben is inkább örülni fogok, ha bármi jele lesz a közelgő megjelenésének. Ugyan nincs kimondott függővég, de még csak most érünk majd a dolgok sűrűjébe.

Az a helyzet, hogy én eddig valószínűleg szatyorban éltem, mert csak akkor hallottam először a Poldark-sorozatról, amikor Deszy az oldalán hírt adott az Aidan Turner-féle feldolgozásról, aztán magának a könyvnek a várható magyar megjelenéséről… És hát igazából valószínűleg, ez a legfőbb oka annak, hogy nem ismertem már korábban is, hiszen most került csak kiadásra elsőízben a kötet. Máskülönben ugyanis már biztos felfedeztem volna magamnak, mert bár kissé hihetetlennek tűnik és a blogból, meg a jelenlegi olvasmánylistámból nem látszik elsőre, de odáig vagyok a hasonló stílusú könyvekért, vagyis a klasszikus, történelmi romantikusokért. Így hát izgatottan vártam a magyar megjelenést…

Mondanom sem kell, hogy végül imádtam! Főszereplőnk Ross Poldark épp hazaérkezik Amerikából szülőföldjére, a zord Cornwallba, ahol azzal kell szembesülnie, hogy édesapja meghalt, a menyasszonya, Elizabeth eljegyezte magát az unokatestvérével és mindenki távolságtartón fogadja. Otthonában se lelheti örömét, ugyanis a két hanyag szolgálójának köszönhetően a háza szinte romokban. A helyzete reménytelenségét egyfajta sztoikus nyugalommal fogadja, de nem tétlenül: határozottan lép fel és kézbe veszi a saját házával kapcsolatos munkálatokat, a környék bányászainak életét és még egy különös gyermeket is gondjaiba fogad, egy toprongyos lányt, akit az egyik falubeli útján szed össze, hogy aztán szolgálójává tegye és ezzel kiragadja addigi nyomorúságos életéből…

A kötet stílusát tekintve számomra kicsit a Jane Austen könyvek hangulatát idézi, hiszen korban csak pár tíz év lehet a különbség. Ami miatt mégis más ez a történet, az annak köszönhető, hogy 1945-ben íródott (az 1800-as évek eleje helyett) és nem egy nő, hanem egy férfi, Winston Graham tollából származik. A jelentős korkülönbség és az író neme is tehet arról, hogy hiába a történelmi romantikus címke, mégis egy ízig-vérig mainak érződő, érzelmileg nyitottabb, ám mégis realisztikus és érzelmes könyvet olvashatunk. Megpróbálom ezt egy kicsit jobban is megmagyarázni, mert úgy érzem ebből aligha vehető ki, hogy mire gondolok… :)
Jane Austen köteteire a lassú folyás, az eseménytelenség jellemző. Az általa megteremtett milliőt áthatja korának szelleme, minden sora visszafogott, a hangsúly az embereken és a jellemükön van, ahol soha sem láthatunk tisztán a szavak és az érzelmek mögé, legalábbis mindig érzékelünk egyfajta távolságtartást.
Grahamnél ellenben, bár visszaköszön a mértékletesség, de mégis sokkal eseménydúsabb jeleneteknek lehetünk tanúi. Talán ez jórészt magának a munka világának is köszönhető, ugyanis Ross Poldark nem született bele pusztán a jóba és gazdag létbe, a megélhetéséért, a jobb életmódjáért ugyanúgy meg kell dolgoznia, mint a környék bányászainak a saját létük fenntartásáért. A kidolgozott karakterekben viszont itt sincs hiány, a különbség abban rejlik, hogy a modern kornak és a férfiúi habitusnak köszönhetően egy sokkal nyitottabb, érzelmesebb módon tárul elénk a történet. Ha másként akarnám megfogalmazni, akkor ez a könyv olyan, mintha beleshetnénk a Büszkeség és balítélet két szereplőjének, Mr. Darcynak és Elizabethnek a magánéletébe az esküvőjük után, amikor már nem követi őket az író tovább és közvetlen stílusukkal, őszintén és szabadabban társalogva láthatnánk őket viszont. Ez a közvetlenség sugárzik Ross kapcsolataiból és nem csak azokból, amiket a hozzá közel állókkal ápol…

Bővebben» https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/01/winst…