Jeremy ​Poldark (angol) (The Poldark Saga 3.) 8 csillagozás

A Saga legrövidebb, legvékonykább kötete, melyben igencsak beindulnak az események. Igaz, mivel ez egy lassú lefolyású családregény nem holmi rakétasebességű tempóra kell gondolni. ^^ Graham szépen fenntartja az olvasó érdeklődését, és minden eseményről részletesen olvashatunk, néha túl részletesen is. ^^ Elizabeth-et továbbra is szívből gyűlölöm, de azt hiszem, hogy semmi és senki nem is lesz már képes megszerettetni őt velem…
Részletes értékelés a blogon jövőre várható, az ilyen sebtiben írt pár mondatokat nagyon utálom, a fene belém, hogy értékelést is kértem a saját kihívásomhoz. XD Nem ez lesz a kedvenc kötetem, de spoiler

Ha az első könyvnél azt hittem, Graham azért ír jól, mert oldalakra bírja húzni a feszültséget, hát akkor itt meg kell hajolnom, mert egyetlen bírósági tárgyalás körülményeit és eseményeit sikerült 160 oldalban tárgyalnia, és nem mondom, hogy nem húzott fel rendesen a végére.

Aztán meg a végkimenetel sem olyan lett, mint amilyenre számítottam volna, és szomorú, de piszkosul életszerű sajnos, ahogy fordultak a dolgok, szóval a maradék 160 oldalban meg ennek a hétköznapiságnak a feszültsége volt meg végig, néha kissé vontatottabb részekkel, amiken alig győztem átrágni magam, hogy végre menjen tovább, ami érdekel.

Egyre jobban bírom a karaktereket is, és boldog vagyok, hogy végre lehagytam az új sorozatot történésben, mert végre több terük lett a fejemben (bár sajna a szereplők nagyrészt már olyanok maradtak, amilyenek a színészek). Francis kifejezetten érdekes lett ebben a részben, és zseniális a tény is, hogy spoiler

És hát végső soron azzal is tudok azonosulni, ahogy az anyagi csőd szélén balanszíroznak végig a főszereplők, mert hogy ha ezt így folytatja tovább Graham, meg kell vennem az összes rakat könyvét ebből a sorozatból, tekintet nélkül minden más kiadásra… ^^

A Poldark családban tovább fokozódnak a bonyodalmak. Barátságok, szövetségek köttetnek, bomlanak fel. Régi ellenségeskedések felerősödnek, vagy éppen feloldódnak a megbocsájtásban.
Ross kilátástalannak tűnő per előtt áll, kimenetét megjósolni se nagyon lehet. Nehéz döntéshelyzetbe került: legyen önmaga, minden indulatával, heves igazságérzetével együtt, kockáztatva szabadságát, családja jövőjét, vagy legyen megalkuvó (legalább részben), mérsékelt, és mentse, ami menthető?
Rendkívül izgalmasnak találtam a tárgyalást bemutató részt. Különösen érdekes volt, hogy nem egy védőügyvéd képviselte Rosst, kérdezett a tanúktól, hanem Ross, mint vádlott, és maga írta a védőbeszédét is. Gyakorlatilag ő harcolt saját magáért és ártatlanságának védelméért, viszont a „vádlóasztalnál” volt ügyész.
Demelza egyre inkább érzi, nem kelhet versenyre a férjéből kiábrándult Elizabeth-tel, aki ismét vonzalmat ébreszt Rossban. Most is megérint, hogy mennyit képes elviselni egy nő a szerelméért. Érzi, tudja, hogy veszélyben van kapcsolata, helyzete Ross-szal, hogy valaki más bármikor a helyére léphet, mégis megelégedik mindezzel, és próbál annak örülni, amije van. És a sok viszontagság közé végül megérkezik egy kis reménysugár is.