Nagyvárosi ​természetbúvár 93% 39 csillagozás

„Szeretjük a természetet, főleg az állatokat.” Mi meg itthon Winkler Robit szeretjük. Ki az autós műsorát, ki meg a könyveit. Mindkét vonalon élmény vele időt tölteni, az biztos. Tartalmas, nagyon humoros könyv ami remek kezdő lökés lehet a nagyvárosi után az erdei természetjáráshoz is. Unalmas délutánjaimon (Haha. Ez az év poénja, pedig még csak január 5. van) biztosan újra és újra előkerül majd.

Nem tudom olvastam-e olyan ismeretterjesztő könyvet, ami egyben szórakoztató olvasmány is talán a Bélügyek-et. Öröm volt ezt a könyvet olvasni. Volt, hogy olyannyira belemerültem, hogy nem tudtam félretenni. Ráadásul több olyan élőlény kerül terítékre, amitől az ember – legalábbis én – iszonyodik. Tök jó volt ezeket is közelebbről, részletesebben megismerni. Annak külön örülök, hogy a lakásban időnként felbukkanó fürge hatlábú nem csótány, csupán ezüstös ősrovar.
Szerettem a madarakról szóló fejezeteket is, de a legnagyobb élvezetet a rovarok ismertetése nyújtotta. Nagyon szórakoztató volt pl. a csótány-, bolha-, denevér élete. Az egérről pedig meg kell állapítsam, hogy végülis cuki rágcsáló. A sün pedig… nos, mindig is kedves volt számomra ez a tüskéshátú állat. A pucér teremtmények – mint csiga, giliszta – élete, felépítése nagyon érdekes. Az egyes fejezetek, hogyan irtsuk ki, vagy űzzük el részeinél kifejezetten nevetnem kellett. A kaszáspók pedig hiába ártatlan lakója a szobának, mégis a minap elhaláloztattam egyet. Sajnálom!
A szöveget kísérő ábrák, rajzok, s főként a természetfotók nagyon tetszettek. Azt gondolom, hogy ezt a könyvet tökéletesnek kell nyilvánítanom!

Ha gyerekem lesz és kezdi kinőni a meséket, tuti a kezébe adom ezt a könyvet. Röhögve tanulni a legjobb, még ha csótányokról, éti csigákról, denevérekről, stb. van is szó. Vagy épp azért. Egy-egy flegmán odavetett winkleres megjegyzése úgy megfűszerezi az egészet, hogy az 5 csillag biológiai alulműveltségem (és a minimálisnál is kevesebb érdeklődésem) ellenére is kijár neki.

Elképesztően vicces és szórakoztató könyv. Abban ugyan van valami, hogy nem teljesen tudományos igényű – de az érdeklődést felkelteni tökéletesen megfelel. És nem csupán azután, hogy a gyerek kinőtt a mesékből, sőt! (Még bőven olvastam meséket, mikor csigafarmot létesítettem a panelban. Soha nem lehetek elég hálás szüleimnek, hogy tűrték. A tücsköket mondjuk kevésbé, de azokat meg jó darabig nem bírták kipöckölni a beépített szekrényekből.) Ha már akkor is lett volna ez a könyv, mennyi jó ötletet adott volna!

Hihetetlenül érdekes és vicces. Imádom Winkler humorát és mondatalkotását. És hogy szinte minden állathoz kapcsolódik egy-egy saját sztorija.

Kifejezetten tetszett a könyv, Winkler Robi nagyon humoros stílusban írta meg (, bár az ember mi mást is várna tőle). Remélem lesz folytatása a könyvnek (pl.: a hódok is lassan belekerülhetnének már). Egy dolgot hiányoltam csak a könyvből, az Utószót.

Férjem az Égésteret szereti hallgatni, én a könyvét forgattam szívesen. Laza minden tekintetben.

Volt iskolatársaim természettudományi tagozaton nagyon szidták, hogy állítólag téves dolgok is vannak benne, lehet, hogy bennem van a hiba, de nem találtam semmi ilyesmit. Viszont jó a stílusa, szórakoztató.

Tetszett, elég olvasmányos ismeretterjetsző könyv. Sok-sok érdekességet megtudtunk belőle. Jó a stílusa, de nem tudtam eldönteni, pontosan kiknek is írta Winkler Róbert. Néha, mintha gyerekeket akarna megszólítani, de a humorát sokszor inkább a felnőttek érthetik. Mindegy, mi élveztük és tényleg tanultunk is belőle. Nem tudományos munka, de arra mindenképpen jó, hogy kicsit más szemmel nézzünk az állatokra és eddig még nem hallott érdekes / vicces információt tudjunk meg róluk.

Ezeket az írásokat még a „Narancs”-ból ismertem, öröm volt olvasni egy könyvben. Maximális 5!