Márton ​és Micike a tűzoltóknál (Márton és Micike 2.) 12 csillagozás

Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Márton kíváncsi kiskutyája, Micike már megint megszökött! Pont, mint legutóbb, de most nem az autószerelő műhelybe, hanem egy tűzoltóállomásra szaladt be. Márton utána óvakodik, és megismerkedik Géczi Béla alezredessel, aki a kutyus nyomát követve végigvezeti a kisfiút az egész laktanyán. Furcsa járművek, izgalmas eszközök, hátborzongató történetek – mindez a humoros kedvű tűzoltó-alezredes előadásában. De vajon hova lett Micike, miért nem került még elő? Márton a próbariasztás élményéről ugyan lemond, de egyszer csak megszólal a vészcsengő: a közeli építkezésre hívják a tűzoltókat, és Mártonnak nincs más választása, mint velük tartani. Hogy miért? A könyvből kiderül!

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Kolibri, Budapest, 2013
32 oldal · ISBN: 9786155234637 · Illusztrálta: Baranyai András

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Zsombor (3) pályaorientációja egy éve a rendőr-kukás-tűzoltó háromszögben mozog, így van némi rálátásunk e témák gyerekkönyves feldolgozására. Tűzoltó fronton a családunk ezt szavazta aranyérmesnek. Tetszik, hogy az illusztrációk a kicsiket és a nagyokat egyaránt lefoglalják: mazsolázható-informatív részletekkel, felismerhető fővárosi helyszínekkel. Kedvencem Széchenyi Ödön emléktáblája a tűzoltóság falán, aminek kapcsán rögtön lehet nyomozós feladatot adni az iskolás olvasóknak a wiki segedelmével. A laza kerettörténetben pedig a szerző humora is meg-megcsillan.

>!
Sippancs P
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Azt hiszem, hogy megvan tesóm névnapi ajándéka. (Csak nem ciki tűzoltónak tűzoltós mesekönyvet venni, ugye? :))
Én ezt egy picivel jobban élveztem, mint az autószerelős részt. Ebben biztosan benne van a személyes kötődés is, de ezt leszámítva is érdekesebb volt. Viszont! Akárcsak Pista bácsi, Béla bácsi is nagyon elhivatott volt a szakmáját illetően – szegény Márton alig szabadult tőle –, mégsem lett olyan szimpatikus, mint az öreg autószerelő.

2 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Nagyon jó volt, nagyon tetszett. Tök részletesen leírt mindent. A nagypapám tűzoltó volt. Ha élne még, megvenném neki, ő is imádná. Fiús fiúknak ajándékba mindenképp ajánlom.

>!
Röfipingvin MP
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Lórival az ölemben felolvasós volt, és úgy tűnik, hogy tetszik neki, de szerintem az autószerelő műhelyt nem fogja megugrani… :)(:

>!
Juci P
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Nekem ez felnőttként is tök érdekes, Baranyai meg amúgy is a kedvenc illusztrátorom, szóval remélem, lesz még folytatása.

>!
Honey_Fly P
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Winkleres, akit meg bírok úgyhogy tetszett. Az illusztrációk is, főleg a magyarázatok.
Kutya is van, „tűzautó” is, mindenféle felszerelések is. A keresztfiam odáig lesz, az már biztos.

>!
jeges_varga
Winkler Róbert: Márton és Micike a tűzoltóknál

Szabadítsátok ki Micikét!

A neveletlen eb már megint megszökött. Gazdája se¬hogy sem bírja utolérni. Winkler Róbert könyvének barnásvörös, kunkori farkú négylábúja, Micike már megint arra szerződött le, hogy az óvodás és kisiskolás korú fiúk (de akár lányok) figyelmét felkeltő épületek kulisszái mögé kalauzoljon minket. Nem mintha foglalkoztatná, mi látni¬való van egy műhelyben vagy mondjuk a helyi tűzoltóállomáson. Micike inkább az ínycsiklandozó illatok után kóborolna, ami azonban jó ürügyként szolgál Mártonnak. És persze az olvasónak is.

Ha egy 3-6 éves fiúgyermeket megkérdezel, mi szeretne lenni, leggyakrabban talán a rendőrt, az orvost vagy éppen a tűzoltót említi. De vajon miért? A tűzoltók esetében a sisak, a tűzpiros autó vagy a sziréna hangja kelti fel az érdeklődésüket? Talán hőssé szeretne válni minden gyermek, és a tűzoltóknál vagányabb mesterséget keresve sem találhatnánk. A gyerekek nagy örömére Micike éppen a tűzoltósági épület lassan leereszkedő automata redőnye alatt szaladt be. Winkler Róbert arra biztat minket, hogy lépjünk be mi is utána.

Hasonlóan a sorozat első kötetéhez, a Márton és Micike a tűzoltóknál című könyv a legalapvetőbb információkat gyűjtötte össze a lánglovagokról. Egy gyerekeknek íródott könyvben természetesen minden részletre nem lehet kitérni, de sokkal inkább érthetővé válnak a dolgok, ha saját szemünkkel láthatjuk a gyorsdarabolót, a láncfűrészt vagy mondjuk a puttonyfecskendőt. Vagy olyan félreértéseket is tisztázhatunk, hogy a tűzoltók nem slaggal oltanak, hanem tömlővel.

Winkler Róbert ugyanazt a trükköt veti be a tűzoltóság feladatainak ismertetésekor, mint amit egyszer már alkalmazott. Most is akad egy jóravaló ember, aki nem nézi rossz szemmel az illetéktelen behatolókat. Udvariasan vezeti körbe Mártont birodalmában, s aprólékosan elmagyarázza neki, mi mire való. Micike után kajtatva Márton az ügyeletes parancsnokba, Géczi ezredesbe botlik bele. Nos, Béla bácsi nem tűnik szófukar embernek. Márton hiába szeretné mielőbb megtalálni kis kedvencét, muszáj előbb meghallgatnia a szakszerű idegenvezetést.

Annyira azért nem bánjuk, hogy Micike nem kerül még elő. Mert ugyan ki hallott arról, hogy a tűzoltóságnál minden autót aszerint neveznek el, hogy milyen eszközzel van felszerelve? A kölkök, ha van legalább egy kis sütnivalójuk (és van), Béla bácsi elbeszéléséből arra is rájöhetnek, hogy a tűzoltókat nem csak tüzet oltani hívják. Ők segítenek a balesetekben bajbajutottaknak, és olykor rájuk hárul a feladat, hogy lecsalogassák a fán rekedt házi kedvenceket.

S látta már valaki, hova futnak be a 105-ös segélyhívások? Béla bácsi a laktanyában látható régi fali térképről is mesél nekünk. Beszélne ő tovább, akár a végtelenségig is. Micike azonban most is közbeszól. Márton ugyan tűzoltósági hajókat meg a helikoptereket nem láthatja a saját szemével, de utazhat egy igazi tűzoltó autóban. Az én fiam biztosan öröm táncot járna, ha bevetés közben kapcsolhatná be a villogót és a nínót, akarom mondani: légkürtöt.

Arra én már nem emlékszem, gyerekként hányadán is álltam a tűzoltókkal, de azt sosem fogom elfelejteni, milyen csalódott volt a nagyobbik fiam, amikor két éve a gyereknapon nem találtuk meg a beígért tűzoltókocsit. Magyarázhattam, hogy a nagy viharok miatt aznap fontosabb dolguk akadt. Hiába volt ott egy rokonszenves rendőr a spéci járgányával, olyat már látott korábban is. Hárman búslakodtunk hát és vártunk jó másfél órát, hátha egyszer csak meglátjuk a szép piros autót. De nem jött.

Tavaly a tűzoltónapon végül fiam minden vágya teljesült. Két kezemen sem tudom megszámlálni, hányféle járműbe mászhatott be akkor. Ugyanezt az örömöt látom most is rajta, amikor Winkler Róbert könyvét a kezébe veszi. Baranyai (b) András rajzai bennem is felidézik annak a napnak az élményeit. Az pedig különösen jól áll a könyvnek, hogy az autószerelő műhely munkásruhakék, rozsdavörös és ólomszürke színei után most a tűzoltókocsik tűzpirosa és egyenruhájuk tengerkékje uralja a rajzok világát.

Hasonlóan az előző kötethez, egyszer a szöveg kerül a képek elébe, máskor meg az illusztrációk tolják háttérbe a szavakat. De az alkotók ezúttal is ugyanazt a könyvméretet és ugyanazt a betűtípus választották. Márpedig a sorozatoknál nagyon fontos a hagyományok tisztelete.

Apró változásokat azonban észrevettem. Legutóbb például enyhe kritikával illettem Winkler Róbertet, mert indokolatlannak tartottam a gyerekek számára olykor érthetetlen szóhasználatát. Úgy tűnik, most jobban választotta meg, mit és hogyan mond. A történetnél ezúttal is sokkal fontosabb, hogy Winkler a lehető legtöbb információval ellássa olvasóit, de mintha sokkal jobb érzékkel bánna a humorral is. Szögezzük le azért, most is Baranyai (b) András munkái viszik el a hátán a könyvet. Elsősorban az ő pontos illusztráció miatt nyitják majd ki a könyvet a gyerekek. De legközelebb talán már rajz és szöveg egyensúlya is a helyére billen.

Az az érzésem, hogy amikor a könyv végén Micikét kimentik a közeli építkezésen lévő munkagödör aljáról, nem egy történet ér véget, sokkal inkább egy új veszi kezdetét. Nem csodálnám, ha Márton nem sokáig tudná pórázon tartani kicsi kutyáját. És akkor…


Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

– Jó napot kívánok, Márton vagyok, és a kiskutyámat keresem. Kicsi, barnásvörös, kunkori a farka…
– Üdvözöllek, Géczi ezredes vagyok, az ügyeletes parancsnok, de szólíts nyugodtan Béla bácsinak – tisztelgett a tűzoltó. – Szóval a te rókád volt! Szép dolog, mondhatom, rókát tartani a városban! Jó, hogy nem vietnami disznót…

7. oldal

>!
Sippancs P

Márton akkor kezdett aggódni, amikor Béla bácsi még meg akarta neki mutatni a kommunikációs központot, ahová befutnak a 105-ös segélyhívások, hiszen Micike még mindig nem volt meg. Elindultak a folyosón, de közben Márton már nem tudott másra gondolni, mint hogy soha többé nem látja Micikét, és itt, a tűzoltóság falai között nő majd fel. Csúszkál a csúszdán, erővágóval szabadítja ki a roncsokban rekedteket, és persze tüzet olt a legkülönfélébb tömlőkkel, míg nyugdíjba nem megy. De talán még akkor is itt tartják portaszolgálatosnak. Miközben Micike talán már valahol a messzi Grönlandon húzza egy eszkimó szánját, mert ennyi idő alatt talán akkorára is megnő.

20. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Csukás István: Sün Balázs
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Csukás István: Pom Pom meséi
Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Csukás István: Süsü, a sárkány
Boldizsár Ildikó: Királyfi születik
Szegedi Katalin: Lenka