Áttetsző 36 csillagozás

William Wharton: Áttetsző

A regény főhőse egy idősödő párizsi festő, aki kétségbeesetten igyekszik kihasználni hátralevő ideje minden egyes percét. Ereje fogyóban, de lendülete, lelkesedése s életszeretete töretlen. Az utcákat járva bámészkodókkal, prostituáltakkal, rendőrökkel elegyedik szóba, fészkeket alakít ki a legelképesztőbb helyekből, motoros bandát alapít, párt keres a magányos anyatípusoknak, gyereket nevel, majd gondol egyet, és leugrik Spanyolországba a barátaihoz. Nemcsak létezik, hanem él, szeret és gyűlöl, és ahogy egyre jobban elmerülünk hol mókás, hol szomorú kalandjainak világában, szinte észrevétlenül magunk is e világ részeseivé válunk.

Eredeti cím: Scumbler

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Cartaphilus, Kistarcsa, 2007
346 oldal · ISBN: 9789637448799 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kkatja P>!
William Wharton: Áttetsző

De jó volt! Ennyi életigenlést, szenvedélyt, művészetet, kedves humort és szeretetet rég olvastam már egy könyvbe oltva, minden oldala élvezetes volt valamelyik szempontból. Jó volt a fészekrakásokat spoiler, a motoros és egyéb kalandokat, a festményeinek keletkezését követni. Külön tetszett, hogy főleg az utcán fest, nem műteremben, sokkal közelebb hozott Wharton ezáltal minden történést, olyannyira, hogy én ilyennek is látom magát az írót is, valahogy több saját tapasztalatot érzek benne, mint írói fantáziát és ez is nagyon szerethetővé teszi az öreget és művé(i)t egyaránt. Pici ejnye-bejnye a titkolózásai miatt a felesége előtt, de minden más nagyon rendben volt.
(Kocsit vezetve olvastam nagy részét, szinte megszerettem a piros lámpákat és a pesti dugókat, melyek ezáltal még egy kis értelmet is nyertek végre. :)
Olvassátok és éljünk így, ilyen „öreg” akarok lenni vagy semmilyen!

5 hozzászólás
Morpheus>!
William Wharton: Áttetsző

Wharton vagy egyszerűen jó, vagy teljesen levesz a lábamról azzal, amit és ahogy ír. (Zseniálisak a nagybetűs, haiku szerű, esszenciális mondatai, amelyek bár megszakítják a szöveget, mégis új dimenzióba emelik a mondanivalóját.) Nagyon örülök, hogy sikerült úgy élnie, ahogy mindig is szeretett volna (függetlenül a hatalomtól, szabadon, felvállalva egyéniségét, felelősséget vállalva magáért és családjáért), és dolgoznia sem kellett, hiszen az élete a festészet volt, ami hivatás és szenvedély egyszerre. Történetei mindig önéletrajzi alapokon nyugszanak, bár nem azonos azzal. (Például a főhőse megtagadja, hogy háborúba menjen, ő maga viszont nem ezt tette, bár (más könyveiből tudjuk, hogy) tudja utólag, hogy így kellett volna tennie.) Úgy ír, ahogyan fest, a valóság áthalad rajta, és olyanná teszi, amilyennek látni akarja (amilyennek lennie kellene), és nem olyanná, amilyen. Ettől lesz valami művészet, nem egyszerű fénykép vagy leírás. (De szeretném látni a képeit is!!! @Kaia értékelésének jóvoltából ez teljesült is [minden így teljesüljön], és minő (nem) meglepetés, a könyvei mellett a képei is a szívemhez szólnak. [Felismertem három alakot, az egyiket ebből a könyvből {Sweik}, a másik kettőt a Madárkából. Keressétek meg.] De jó lenne tőle egy kép. :) ) Világnézete, gondolkodása nagyon közel áll hozzám, kivéve a gyerekcsinálási mániáját (bár ezt sem akarja senkire ráerőltetni), és hogy titkolózik a felesége előtt (sajnálom azokat, akik nem tudnak, vagy nem lehetnek őszinték a hozzájuk legközelebb állókhoz). Félelmetes, hogy mindazok előjönnek a történetben, amit én is megtettem már (nem részletezem, ez már túl intim lenne), vagy a jövőben még én is meg szeretnék tenni (motorozás, kunyhóépítés, tengerben fürdés…), sőt még bátrabb és nyitottabb szeretnék lenni. Szeretnék így megöregedni, mint ahogyan ő megírta (hiszen már fiatal öreg vagyok), lehet még vagy húsz évem ezt megvalósítani. :)

Kaia>!
William Wharton: Áttetsző

Kicsit féltem tőle, de nem kellett volna. Magával sodort az egész. Lenyűgözött, ahogyan részesévé tett a képei születéseinek, és ahogyan küzd az öregedéssel, válságaival, de mindezt tényleg nagy-nagy életszeretettel, és időnként humorral, ahogyan már megszokhattuk tőle.
Mindenesetre kíváncsivá tett a képeire is. Másra számítottam, de mégis tetszenek.
Itt találtam egy galériát:
http://chrischater.org/ada123/

Smici P>!
William Wharton: Áttetsző

Wharton bár kedvenc, régen olvastam már tőle. Úgy gondoltam, van még a polcon pár regénye, legyen az Áttetsző a következő olvasmány.
Nem indult egyáltalán könnyen a regény, sőt, a harmadánál még úgy voltam vele, hogy ez lesz a leggyengébb Wharton regény, amit eddig olvastam. Szerencsére utána beindult a cselekmény, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy érdekesebb lett. Akkora életöröm, életigenlés özönlött felém, hogy tényleg öröm volt olvasni, és már alig vártam, mi fog a következő fejezetben történni az idősödő festővel.
Többször előjöttek olyan képek, olyan elemek, melyekkel kedvenc Wharton regényemben, a Hírhozókban is már találkoztam.
Az Áttetsző kellően humoros történet, az ereje azonban abban rejlik, hogy megszeretteti az emberrel az életet. Nem gondoltam volna a könyv elején, de ez egy zseniális regény, valahogy úgy érzem, több figyelmet érdemelne.

1 hozzászólás
Vándor>!
William Wharton: Áttetsző

A legfantasztikusabb könyv amit Wharton-tól olvastam, nagyon nagy kedvencem.

baritimi>!
William Wharton: Áttetsző

igazából azért tetszett, mert nagyon hasonlított egy jó barátomra. mintha vele beszélgettem volna végig.
a viszont vége suta.

Tercia>!
William Wharton: Áttetsző

Ezzel nagyon megküzdöttem.
Amennyire kedvenc a többi könyve,ez legalább annyira sok kérdést hagyott maga után.

Adrinéni>!
William Wharton: Áttetsző

Olyan Whartonosan lassú, kényelmes, mégis sokat mondó. Nem volt rossz, de a Hírhozókat jobban szerettem.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

MEGLÁTNI VALAKI SZEMÉBEN ÖNMAGAD,
ÉS ÉREZNI, EMELKEDSZ; MÍG TESTED
A FÖLDHÖZ TAPAD.

11. oldal

Kkatja P>!

    Ha valaki figyel munka közben, biztosan a haját tépi. Mintha egy szabót nézne, aki gondosan, remek anyagból, elegáns öltésekkel megvarr egy kabátot, aminek az egyik karja hosszabb, mint a másik, és nincs rajta nyakkivágás.
    A lényeg az, hogy semmi értelme lemásolni, utánozni, megjelenteni az életet, ki kell találni, meg kell álmodni. Ez nem feltétlenül absztrakt vagy nem tárgyi dolgokat jelent, nem is kísérleti színházat vagy erőltetetten intellektuális zeneműveket. Könnyű megoldás elvetni mindenféle rendszert. Az embernek az a dolga, hogy úgy mutassa meg az életet, ahogyan ő látja, ahogyan ő érzi.

29. oldal

Morpheus>!

A diktatúrák titka az, hogy annyi rohadt szabályt és adót hoznak be, amennyit lehetetlenség betartani és megfizetni. Aztán ezekkel a szabályokkal és adókkal azt csinálják, hogy a haverjaikat megjutalmazzák velük, a többieket meg megszívatják.

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: adó · diktatúra · szabály
2 hozzászólás
Kkatja P>!

NEM LÁTOM MAGAM. SEM ITT, SEM OTT.
EGY LÁTHATATLAN, TEST ALAKÚ LYUK A TÉRBEN;
ÁLLANDÓAN AZ UTAMBA TÉVED.

23. oldal

Carmilla >!

A férfiak egyébként is olyan ostoba életet élnek, folyamatosan védelmezik értékes sérthetetlenségüket, hamis birodalmukat. Közben legtöbbjük fél, hogy rájönnek, nincs otthon senki. Díszletekben élnek, mint valami hollywoodi stúdió, cifra homlokzat, mögötte semmi, minden a turistákért.

1 hozzászólás
Carmilla >!

Matt azt mondja, sose megy harmincnál gyorsabban, minek sietni. Ritka, hogy valakinek – kivált ha férfi – ilyen fiatalon ennyi esze legyen ezekben a dolgokban. Ha gyorsan mész, nem látsz semmit. Ha nem látsz, minek mész?

Kaia>!

Előbújt belőlem a megszállott fészekrakó. Építek egy újabb búvóhelyet. Valószínűleg a festményeim is rejtekhelyek. Felépítem a saját világomat, bemászok, aztán hívok másokat is. Ha belegondolok, ez a könyv is valami ilyesmi. Nézzenek körül, hogy érzik magukat a fejemben? Kicsit nagy a rendetlenség, nem?

Kkatja P>!

    A harmadik napon elkezdem megjeleníteni magam a vásznon. Mozdulatlanul bámulok a tükörbe, próbálok nem pislogni, addig bámulok, míg saját képmásom bele nem ég a retinámba. Aztán becsukom a szemem, elfordítom a fejem, még mindig csukott szemmel szembeállok az üres vászonnal, és hirtelen kinyitom, rávetítve a vászonra a szemgolyóimba égett emlékképet. Újra és újra megismétlem, addig kalapálom az időt, míg az én-szeg bele nem fúródik az élet-deszkába. Végül már minden egyes részemről tudom, hogy a szűz vászon melyik pontján kell lennie. A vászon egész terét felparcellázom és kitöltöm a saját képmásommal.

137. oldal XI. Időtlen idő

wirakocha>!

Általában az a tapasztalatom, hogy csak azok tartják tiszteletben az ember magánszféráját, akiknek maguknak is igényük van rá. A legtöbben képtelennek megérteni, reflektorokkal bevilágított kaptárakban akarják élni az életüket.

yendayi>!

Senki nem akar belekötni egy valódi bolondba. Félnek, hogy kiderül, ők maguk az őrültek. Őrültek, mert nem arra használják az életüket, hogy jól érezzék magukat. Ha jól meggondoljuk, ez igazán őrültség.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bolond · őrület

Hasonló könyvek címkék alapján

Dallos Sándor: Aranyecset
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Francesca H. Nielk: Kísérő árny
Joe Hill: NOS4A2
Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton Afrikába
Beth Flynn: Kilenc perc
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton