A regény főhőse egy idősödő párizsi festő, aki kétségbeesetten igyekszik kihasználni hátralevő ideje minden egyes percét. Ereje fogyóban, de lendülete, lelkesedése s életszeretete töretlen. Az utcákat járva bámészkodókkal, prostituáltakkal, rendőrökkel elegyedik szóba, fészkeket alakít ki a legelképesztőbb helyekből, motoros bandát alapít, párt keres a magányos anyatípusoknak, gyereket nevel, majd gondol egyet, és leugrik Spanyolországba a barátaihoz. Nemcsak létezik, hanem él, szeret és gyűlöl, és ahogy egyre jobban elmerülünk hol mókás, hol szomorú kalandjainak világában, szinte észrevétlenül magunk is e világ részeseivé válunk.
Áttetsző 41 csillagozás
Eredeti cím: Scumbler
Eredeti megjelenés éve: 1984
A következő kiadói sorozatban jelent meg: William Wharton művei Cartaphilus
Enciklopédia 6
Kedvencelte 9
Most olvassa 2
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 32
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
De jó volt! Ennyi életigenlést, szenvedélyt, művészetet, kedves humort és szeretetet rég olvastam már egy könyvbe oltva, minden oldala élvezetes volt valamelyik szempontból. Jó volt a fészekrakásokat spoiler, a motoros és egyéb kalandokat, a festményeinek keletkezését követni. Külön tetszett, hogy főleg az utcán fest, nem műteremben, sokkal közelebb hozott Wharton ezáltal minden történést, olyannyira, hogy én ilyennek is látom magát az írót is, valahogy több saját tapasztalatot érzek benne, mint írói fantáziát és ez is nagyon szerethetővé teszi az öreget és művé(i)t egyaránt. Pici ejnye-bejnye a titkolózásai miatt a felesége előtt, de minden más nagyon rendben volt.
(Kocsit vezetve olvastam nagy részét, szinte megszerettem a piros lámpákat és a pesti dugókat, melyek ezáltal még egy kis értelmet is nyertek végre. :)
Olvassátok és éljünk így, ilyen „öreg” akarok lenni vagy semmilyen!
Wharton vagy egyszerűen jó, vagy teljesen levesz a lábamról azzal, amit és ahogy ír. (Zseniálisak a nagybetűs, haiku szerű, esszenciális mondatai, amelyek bár megszakítják a szöveget, mégis új dimenzióba emelik a mondanivalóját.) Nagyon örülök, hogy sikerült úgy élnie, ahogy mindig is szeretett volna (függetlenül a hatalomtól, szabadon, felvállalva egyéniségét, felelősséget vállalva magáért és családjáért), és dolgoznia sem kellett, hiszen az élete a festészet volt, ami hivatás és szenvedély egyszerre. Történetei mindig önéletrajzi alapokon nyugszanak, bár nem azonos azzal. (Például a főhőse megtagadja, hogy háborúba menjen, ő maga viszont nem ezt tette, bár (más könyveiből tudjuk, hogy) tudja utólag, hogy így kellett volna tennie.) Úgy ír, ahogyan fest, a valóság áthalad rajta, és olyanná teszi, amilyennek látni akarja (amilyennek lennie kellene), és nem olyanná, amilyen. Ettől lesz valami művészet, nem egyszerű fénykép vagy leírás. (De szeretném látni a képeit is!!! @Kaia értékelésének jóvoltából ez teljesült is [minden így teljesüljön], és minő (nem) meglepetés, a könyvei mellett a képei is a szívemhez szólnak. [Felismertem három alakot, az egyiket ebből a könyvből {Sweik}, a másik kettőt a Madárkából. Keressétek meg.] De jó lenne tőle egy kép. :) ) Világnézete, gondolkodása nagyon közel áll hozzám, kivéve a gyerekcsinálási mániáját (bár ezt sem akarja senkire ráerőltetni), és hogy titkolózik a felesége előtt (sajnálom azokat, akik nem tudnak, vagy nem lehetnek őszinték a hozzájuk legközelebb állókhoz). Félelmetes, hogy mindazok előjönnek a történetben, amit én is megtettem már (nem részletezem, ez már túl intim lenne), vagy a jövőben még én is meg szeretnék tenni (motorozás, kunyhóépítés, tengerben fürdés…), sőt még bátrabb és nyitottabb szeretnék lenni. Szeretnék így megöregedni, mint ahogyan ő megírta (hiszen már fiatal öreg vagyok), lehet még vagy húsz évem ezt megvalósítani. :)
Kicsit féltem tőle, de nem kellett volna. Magával sodort az egész. Lenyűgözött, ahogyan részesévé tett a képei születéseinek, és ahogyan küzd az öregedéssel, válságaival, de mindezt tényleg nagy-nagy életszeretettel, és időnként humorral, ahogyan már megszokhattuk tőle.
Mindenesetre kíváncsivá tett a képeire is. Másra számítottam, de mégis tetszenek.
Itt találtam egy galériát:
http://chrischater.org/ada123/
Wharton bár kedvenc, régen olvastam már tőle. Úgy gondoltam, van még a polcon pár regénye, legyen az Áttetsző a következő olvasmány.
Nem indult egyáltalán könnyen a regény, sőt, a harmadánál még úgy voltam vele, hogy ez lesz a leggyengébb Wharton regény, amit eddig olvastam. Szerencsére utána beindult a cselekmény, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy érdekesebb lett. Akkora életöröm, életigenlés özönlött felém, hogy tényleg öröm volt olvasni, és már alig vártam, mi fog a következő fejezetben történni az idősödő festővel.
Többször előjöttek olyan képek, olyan elemek, melyekkel kedvenc Wharton regényemben, a Hírhozókban is már találkoztam.
Az Áttetsző kellően humoros történet, az ereje azonban abban rejlik, hogy megszeretteti az emberrel az életet. Nem gondoltam volna a könyv elején, de ez egy zseniális regény, valahogy úgy érzem, több figyelmet érdemelne.
Népszerű idézetek
A diktatúrák titka az, hogy annyi rohadt szabályt és adót hoznak be, amennyit lehetetlenség betartani és megfizetni. Aztán ezekkel a szabályokkal és adókkal azt csinálják, hogy a haverjaikat megjutalmazzák velük, a többieket meg megszívatják.
251. oldal
Ha valaki figyel munka közben, biztosan a haját tépi. Mintha egy szabót nézne, aki gondosan, remek anyagból, elegáns öltésekkel megvarr egy kabátot, aminek az egyik karja hosszabb, mint a másik, és nincs rajta nyakkivágás.
A lényeg az, hogy semmi értelme lemásolni, utánozni, megjelenteni az életet, ki kell találni, meg kell álmodni. Ez nem feltétlenül absztrakt vagy nem tárgyi dolgokat jelent, nem is kísérleti színházat vagy erőltetetten intellektuális zeneműveket. Könnyű megoldás elvetni mindenféle rendszert. Az embernek az a dolga, hogy úgy mutassa meg az életet, ahogyan ő látja, ahogyan ő érzi.
29. oldal
A férfiak egyébként is olyan ostoba életet élnek, folyamatosan védelmezik értékes sérthetetlenségüket, hamis birodalmukat. Közben legtöbbjük fél, hogy rájönnek, nincs otthon senki. Díszletekben élnek, mint valami hollywoodi stúdió, cifra homlokzat, mögötte semmi, minden a turistákért.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Girard: Madame Picasso 90% ·
Összehasonlítás - Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú 82% ·
Összehasonlítás - David Ebershoff: A dán lány 81% ·
Összehasonlítás - Irving Stone: Michelangelo 96% ·
Összehasonlítás - Pierre La Mure: Moulin Rouge 93% ·
Összehasonlítás - Irving Stone: Van Gogh élete 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Lázálom 93% ·
Összehasonlítás - Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset 92% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Dulgath halála 92% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Kékszakáll 91% ·
Összehasonlítás