Apa 85 csillagozás

William Wharton: Apa William Wharton: Apa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

William ​Wharton amerikai író megrendítően szép regényében az öreg szülők magatehetetlenné válásának s gyerekeik kétségbeesett igyekezetének lehetünk tanúi, amellyel megpróbálják felvenni a harcot az elkerülhetetlennel, a végső összeomlással.
A főhős, John Tremont, az ötvenes éveiben járó, Párizsban élő festő táviratot kap Los Angelesben élő húgától, hogy anyjukat szívroham érte. Azonnal repülőre ül, odahagyva feleségét és kisebbik fiát, hogy segítsen apjának átvészelni a megpróbáltatást. A helyzet igazában válságosra akkor fordul, amikor az apja is kórházba kerül, s az orvosok nemtörődömsége következtében gyakorlatilag magatehetetlen ronccsá válik, akit úgy kell etetni és tisztába tenni, mint egy csecsemőt. Van-e ebből az állapotból visszatérés? Hogyan lehet kíméletesen tudtára adni az anyának, aki gyors egymásutánban két szívrohamon esett át, s maga is ápolásra szorul? Emberfeletti küzdelmet folytat a két testvér, akik nemcsak az intézményesített orvosi felelőtlenséggel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: William Wharton művei Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
592 oldal · ISBN: 9789632662268 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
592 oldal · ISBN: 9789632662268 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Európa, Budapest, 1991
538 oldal · ISBN: 9630752700 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Edgar Allan Poe · Nathaniel Hawthorne

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 28

Most olvassa 7

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
William Wharton: Apa

Nem emlékszem, mivel kapcsolatban és mikor volt utoljára az az érzésem, hogy azonnal el kell mondanom a barátaimnak és családtagjaimnak, hogy muszáj elolvasniuk ezt a könyvet, mert ilyen kaliberű olvasmányt, ennyire jelentőset én már nem is tudom, mikor olvastam utoljára. Alig vártam, hogy beérjek a munkahelyemre és elújságoljam magyaros barátnőmnek, hogy EZT MINDENKÉPPEN EL KELL OLVASNIa! Aztán gyorsan számba vettem, hogy kinek kell megvennem szintén nagyon-nagyon sürgető jelleggel, ha lehet, még ma, de legkésőbb holnap, hogy minél hamarabb át tudjam neki adni. Ne is mondjátok! Ahogy ezt visszaolvasom, nekem is megszállottságnak tűnik… DE tényleg régen érintett már meg így valami az életben. Ha ezt olvasom el hamarabb, hát néhány olvasmányom, köztük ez (imádtam!), meg ez (ezért is oda voltam), meg ez (szintén nagyon szerettem) jóval kevésbé érint meg, mint ahogyan tette, csak azért, mert EZ előtt olvastam el őket.
William Wharton Apa című könyve olyan sok és mély rétegét tartalmazta az élet értelmének, értékének, buktatóinak; a kapcsolatok és szeretet oly sok gyönyörűségét és abszolút működési zavarát, a valódi EGÉSZséget és a méltatlan testi és lelki betegség oly széles skáláját, hogy még most is remegek az érzelmektől, amit kiváltott bennem oldalról oldalra.
Az utolsó ötödét (mintegy 100 oldal) egyvégtében – szinte összekuporodva, belesüppedve a regénybe – olvastam el, és valóban reszkettem és görcsösen zokogtam a végén. Reménytelenül beleszerelmesedtem ebbe a szeretnivaló, csodálatos emberbe és rettenetes, mennyire nem szívesen hagytam el végül. Amikor az utolsó oldal után könnyáztatta arccal magamhoz öleltem a büdös, retkes könyvet, amit a könyvtáros a külső raktárból hozott ki nekem, mert vagy 20 éve nem kölcsönözte már ki a kutya sem, már olyan lelki rokonságot éreztem Apával, ami mélyen megrázott. Ha ilyen édesapám lett volna, lelkem egy része biztosan vele halt volna.

10 hozzászólás
Kkatja>!
William Wharton: Apa

„Alkalmasint ideje belefognom, hogy megtanuljam az öregedés művészetét. Ha szerencsém van, lesz hozzá vagy húsz évem.
Valamiképp fel kell magamat készítenem, hogy elfogadjam a testi gyengeséget, a fájdalmakat, a szellemi hanyatlást, a feledékenységet, az érzékenységet, a szellemi éberség csökkenését, a rugalmasságot, a tolerancia hiányát – egy sor olyan dolgot, ami határozottan ellenemre van.”

Hát igen, nem lenne baj, ha nem a könyvben leírtakat átélve kellene megtanulnunk a saját életünkre vonatkoztatva is az öregedés művészetét, hanem megszívlelnénk az ilyen bölcs írók életművét, mert Wharton gyönyörűen megírja, hogy hogyan kellene és hogyan nem lehetne kezelni az ilyen necces családi helyzeteket, miközben egyiket nagyon szeretjük, a másikat utáljuk, a családdal meg együtt érzünk. És milyen jó lenne, ha mindent meg tudna beszélni egymással két ember, aki házasságot köt egymással és gyerekeik születnek és ötven év után jönnek rá, hogy ugyan szeretik egymást spoiler csak épp nem tudják/merik ezt normálisan kimutatni, inkább egymás agyára mennek, spoiler aminek aztán nem lesz jó vége.

Csodálatos könyv, de idő kell hozzá és türelem, mert nagyon szépen és részletesen ki van minden fejtve, csak győzzük követni a történéseket, mert érdemes!
Lenyűgöző tanítás emberségességről, szeretetről, halálról és emberi/családi kapcsolatokról.

>!
Európa, Budapest, 1991
538 oldal · ISBN: 9630752700 · Fordította: Béresi Csilla
Bur3sz>!
William Wharton: Apa

Wharton a kedvenc íróim egyike. Ez a könyve is magával ragadott. Csodálatosan mutatta be az emberi lélek játszmáit. Egy család rejtett zugaiba való betekintéssel mély összefüggésekre derül fény. Ugyanakkor szelíd útmutató az elmúlás útján. Hohyan fogadjuk el és alkalmasint miként éljük meg ezt a nagy dilemmáját az életnek. A szerzőt apjával töltött ideje készteti a szüleihez kapcsolódó viszonyának átértékelésére és a fia felnőtté válásának megkönnyítésére.
Olvasni kell!

6 hozzászólás
Király_Dobos_Beatrix P>!
William Wharton: Apa

Napok óta halogatom ezt az értékelést. Imádtam a könyvet, annyira, hogy mióta elolvastam, még egyszer végigpörgettem több helyen beleolvasva. Bár a központi szereplő az Apa, de az egész családról szól. A fia csodálatosan helytállt az Apa mellett, nagyon jó beleérző és megérző képességekkel rendelkezik, és Apa neki köszönheti, hogy első körben nem ment el.
Az anya… Haragudtam rá, mert ő lökte bele Apát vissza a vegetatív állapotba. Évek, évtizedek óta gondolkodom, hogy hogyan is lehetne elviselni, túlélni ezt a fajta személyiséget. Letaglózott, hogy leírva látom ugyanazt… emiatt nagyon nehézzé, személyessé vált az utolsó harmad olvasása. Szeretnéd szeretni, de nem hagyja, mindig tesz valamit, amivel eltol magától, majd számonkéri. Pár éve azt gondoltam, kellene írni erről egy könyvet, de most elolvasva az Apát, látom, nem kell, mert más leírta a nagyon sok mindenben négy, szinte hasonló életet.

kaporszakall >!
William Wharton: Apa

Hannu Mäkelä könyve, az Anya jutott eszembe e regény olvasásakor: személyes hang, leplezetlen őszinteség. Ugyanakkor Wharton regénye jóval szélesebb körben mozog, több nemzedék, több konfliktus, több élethelyzet. (spoiler)

A regény jól felépített, bár hosszú, de nem unalmas, és a szülők túléléséért folytatott küzdelem mellett kapunk még egy road movie-t is (de nem Kerouac modorában), és filozofikus gondolatokat az öregedésről. A portrék remekbe sikerültek, köztük a legpompásabb talán a mérgező anya, Bettie/Bess ábrázolása (spoiler).

Wharton ezzel az ízig-vérig valóságszagú, veretes írással nálam bejegyezte magát a nagy amerikai írók közé. Hozzá képest 'ifjú' pályatársa, Paul Auster csupán egy intellektuális farát magakelletően riszificáló lektűrszerző.

4 hozzászólás
bokrichard>!
William Wharton: Apa

Most töltöm a szigorló éves gyermekgyógyászati gyakorlatomat, így mindennap szembesülök azzal, hogy mennyire kiszolgáltatottak tudnak lenni a gyerekek és a csecsemők. Aztán, amikor elkezdtem a könyvet, rájöttem, hogy az életünk egy haranggörbe, és az ember öregkorában visszajut abba az állapotba, amibe csecsemőként volt. A gyereknek a szülő az alappillér, de az idő előrehaladtával egy fordított helyzet alakul ki. Ekkor jön rá, hogy ő is mennyi mindent kapott korábban, és hogy mennyi nyűggel, bajjal jár a gondozás, a nevelés.
Főhősünk John is rájön erre, ahogy az olvasók is; a valóság igazi arculcsapásként érkezik, és bolygatja fel az életét. Aki idilli, igazi szép pillanatokat keres, az itt nem találja meg. Aki az élet nyers,és undorító pillanatai elől menekülne ebbe a könyvbe, ne tegye. A valóság drámai, humoros, de egyszersmind komoly pillanatokkal. Ez a könyv a realizmus maga.

Első olvasásom William Whartontól, de biztos nem az utolsó. A könyvet nehéz olvasni, mégsem tudtam letenni, mert valami olyat kaptam tőle, amit más könyvtől régóta nem.

Maya>!
William Wharton: Apa

A Madárka után újabb kedvencre találtam Wharton könyvei között.
Ha szórakozásra vágysz, akkor most ne ezt olvasd.
Ha szeretnéd elemezni saját magad, alaposan szétszedni és újra összerakni a szüleiddel való kapcsolatodat, vagy újraértékelni mindent, amit eddig az emberi kapcsolatokról hittél, akkor jó helyen jársz.
Én most tanultam meg elfogadni azt, hogy most már más tempóban kellene haladjak. Vannak elvárások, melyeket lehet teljesíteni, de olyanok is, melyeket nem.
Van úgy, hogy nagyon szeretünk valakit, csak épp nem tudjuk kimutatni. Vannak elvárásaink és nagyon nehezen éljük meg, ha ezt a közvetlen környezetünk sem érti. Vannak félelmeink, melyeket nem tudunk kezelni és mindent tönkreteszünk vele.
Van, amikor másokat jobban féltünk, mint saját magunkat.
Menekülünk, mert nem tudjuk azt nyújtani, amit mások elvárnak tőlünk, vagy nem kapjuk meg azt, amit mi elvárnánk.

1 hozzászólás
Morpheus>!
William Wharton: Apa

Wharton újból lenyűgözött. Ha ez a könyv nem szólt volna másról, mint a főhős (a szerző alteregója) viszonyáról a szüleivel, testvéreivel, gyerekeivel, az elkerülhetetlen öregségről és halálról, az emberi kapcsolatok akaratlanul is pusztító és önpusztító aspektusáról, valamint természetesen a szeretetről, már akkor is öt csillagot adtam volna. De ezek mellé még befért apja különös,titkos élete egy párhuzamos világban spoiler.
(Közben Simone De Beauvoir öregségről szóló, valamint Oliver Sacks eddig olvasott könyvei jutottak eszembe.)

Adrienn57 P>!
William Wharton: Apa

Egyszer régen, hármasikrek gondozásában segítettem. Etetéskor megszólalt az apuka: „most mi etetjük őket, aztán majd ők etetnek minket!”
Ez a mondat gyakran eszembe jut, de a könyv olvasásakor végig kísért.
Borzalmas dolog végignézni, ahogy szüleink, szemünk láttára épülnek le, változik az egyéniségük, és bizony nem kis feladat elviselhetővé tenni a napjaikat,és türelmesnek,kitartónak lenni a legváratlanabb helyzetekben is. A testvérek, bár a kötelességüket tették, de ha nem a szívük szerint cselekedtek volna, akkor sokkal hamarabb biztos helyre „dughatták” volna be a szüleiket,és akár ez is lehetne dicséretes. De a nehezebb utat választották, hiszen szerették őket, és nem felejtették el, hogy ők is mindig mellettük voltak.
Az egészségügyi ellátás, úgy tűnik, máshol sem zökkenőmentes és nehéz megtalálni a legmegfelelőbb megoldást és kezelést, és átugrani a fel-felbukkanó akadályokat!
Van min gondolkodni az olvasás után is!

1 hozzászólás
robinson P>!
William Wharton: Apa

Szomorú volt. Szép volt. Drámai volt. Megható és megrázó volt. Elgondolkodtató volt.
Hosszú volt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chöpp >!

Csak hogy elmeneküljek, gyakorlatilag a könyvtárban élek. Ott is dolgozom, segít megőrizni egy fikarcnyit agyam tisztaságából.

60. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

Anyám szereti, ha más szabja meg, mit csináljon, így legalább van oka panaszra.

144. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

Roppant megnyugtató mással megosztanom az ágyat. Együtt hálni egy másik emberi lénnyel, egyike az élet legnagyobb örömeinek, sőt egyenesen szükségszerű feltétele. Meggyőződésem, hogy csak a modern ember alszik magában. Feltehetően az egyszemélyes ágy, külön hálószoba felelős többek között a világot átható szorongásért.

187. oldal (Európa Könyvkiadó, 1991)

2 hozzászólás
Chöpp >!

A szegények szüntelen gyanakvással tekintenek mindenre, ami eltér az átlagtól, ismeretlen vagy nem általánosan elfogadott; azontúl minden, ami nem jár gyakorlati haszonnal, ugyancsak elvetendő a szemükben.

29. oldal

Morpheus>!

Bizony, nagy határ szar ez az egész! Az embernek belevásik a valaga, annyit kell gürcölnie a puszta megélhetésért. A legtöbb állásból nem telik másra, mint hogy fedél kerüljön a feje fölé, megtömje a pofáját és felöltözzön, még ha másodkézből vett kacatból is. És nincs kiút, dolgozni muszáj; valamennyien ugyanabban a csapdában vagyunk.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csapda · emberek · étel · munka · ruhanemű · szar
Chöpp >!

A nagyapám annyira boldoggá tett, bizonyság volt arra, hogy léteznek még igazi férfiak a világon.

375. oldal (Európa Könyvkiadó, 1991.)

1 hozzászólás
arsenal0522>!

Az olvasás bűnnek számít ebben a házban. Anya jár az élen az újságok elégetésében, az utolsó szálig megsemmisíti őket, egy nappal a megérkezésük után. A papír az ő szemében olyan, akár a levelek hullása, nem szűnő, zavaró természeti jelenség, amivel szembe kell szállni. A könyv szintén csak papír; olvasás után elégetendő. Halmozásuk illetlenség, mint a vetetlen ágy. Az olvasás egyébként is gyengíti az elmét, rontja a szemet, és protestáns, netán kommunista gondolatok melegágya.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
2 hozzászólás
Morpheus>!

Alkalmasint ideje belefognom, hogy megtanuljam az öregedés művészetét. Ha szerencsém van, lesz hozzá vagy húsz évem.
    Valamiféleképpen fel kell magamat készítenem, hogy elfogadjam a testi gyengeséget, a fájdalmakat, a szellemi hanyatlást, a feledékenységet, az érzékenység, a szellemi éberség csökkenését, a rugalmasság, a tolerancia hiányát – egy sor olyan dolgot, ami határozottan ellenemre van.

535-536. oldal (Európa 1991)

Kapcsolódó szócikkek: öregség
Chöpp >!

A versengő-mérkőző társadalmakban vesztők százai jutnak egy-egy nyertesre.

50. oldal

Chöpp >!

Azt mondom majd, van doktorátusom, a pokolba, nem is egy, de kettő, istenuccse megteszem. Egy fizikából, egy meg kémiából.
Nincs földi halandó, aki intelligens kérdéseket tudna feltenni ebben a tárgykörben. Mi több, lámpással kéne keresni olyan fizikust, aki kifogna rajtam. Mind túl hamar specializálódnak, egyikük sem tudja, mit művel a másik muki. Az egyik kuli a neutronból kipattant kvark mütyürkéjét nyomozza, hogy a fenébe tudná akkor, min bíbelődik az optika szakembere. Az általános fizikából persze mindketten mindent elfelejtettek. Azt kell csak mondanom: – Ez nem az én területem.

116. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: November 9.
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Kim Holden: Bright Side
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Michael Cunningham: Az órák
Stephen King: A halálsoron
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Jodi Picoult: A nővérem húga