Apa 51 csillagozás

William Wharton: Apa William Wharton: Apa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

William ​Wharton amerikai író megrendítően szép regényében az öreg szülők magatehetetlenné válásának s gyerekeik kétségbeesett igyekezetének lehetünk tanúi, amellyel megpróbálják felvenni a harcot az elkerülhetetlennel, a végső összeomlással.
A főhős, John Tremont, az ötvenes éveiben járó, Párizsban élő festő táviratot kap Los Angelesben élő húgától, hogy anyjukat szívroham érte. Azonnal repülőre ül, odahagyva feleségét és kisebbik fiát, hogy segítsen apjának átvészelni a megpróbáltatást. A helyzet igazában válságosra akkor fordul, amikor az apja is kórházba kerül, s az orvosok nemtörődömsége következtében gyakorlatilag magatehetetlen ronccsá válik, akit úgy kell etetni és tisztába tenni, mint egy csecsemőt. Van-e ebből az állapotból visszatérés? Hogyan lehet kíméletesen tudtára adni az anyának, aki gyors egymásutánban két szívrohamon esett át, s maga is ápolásra szorul? Emberfeletti küzdelmet folytat a két testvér, akik nemcsak az intézményesített orvosi felelőtlenséggel… (tovább)

Eredeti mű: William Wharton: Dad

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
592 oldal · ISBN: 9789632662268 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
592 oldal · ISBN: 9789632662268 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Európa, Budapest, 1991
538 oldal · ISBN: 9630752700 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 21


Kedvencelte 22

Most olvassa 5

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
William Wharton: Apa

"Alkalmasint ideje belefognom, hogy megtanuljam az öregedés művészetét. Ha szerencsém van, lesz hozzá vagy húsz évem.
Valamiképp fel kell magamat készítenem, hogy elfogadjam a testi gyengeséget, a fájdalmakat, a szellemi hanyatlást, a feledékenységet, az érzékenységet, a szellemi éberség csökkenését, a rugalmasságot, a tolerancia hiányát – egy sor olyan dolgot, ami határozottan ellenemre van."

Hát igen, nem lenne baj, ha nem a könyvben leírtakat átélve kellene megtanulnunk a saját életünkre vonatkoztatva is az öregedés művészetét, hanem megszívlelnénk az ilyen bölcs írók életművét, mert Wharton gyönyörűen megírja, hogy hogyan kellene és hogyan nem lehetne kezelni az ilyen necces családi helyzeteket, miközben egyiket nagyon szeretjük, a másikat utáljuk, a családdal meg együtt érzünk. És milyen jó lenne, ha mindent meg tudna beszélni egymással két ember, aki házasságot köt egymással és gyerekeik születnek és ötven év után jönnek rá, hogy ugyan szeretik egymást spoiler csak épp nem tudják/merik ezt normálisan kimutatni, inkább egymás agyára mennek, spoiler aminek aztán nem lesz jó vége.

Csodálatos könyv, de idő kell hozzá és türelem, mert nagyon szépen és részletesen ki van minden fejtve, csak győzzük követni a történéseket, mert érdemes!
Lenyűgöző tanítás emberségességről, szeretetről, halálról és emberi/családi kapcsolatokról.

>!
Európa, Budapest, 1991
538 oldal · ISBN: 9630752700 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Bur3sz
William Wharton: Apa

Wharton a kedvenc íróim egyike. Ez a könyve is magával ragadott. Csodálatosan mutatta be az emberi lélek játszmáit. Egy család rejtett zugaiba való betekintéssel mély összefüggésekre derül fény. Ugyanakkor szelíd útmutató az elmúlás útján. Hohyan fogadjuk el és alkalmasint miként éljük meg ezt a nagy dilemmáját az életnek. A szerzőt apjával töltött ideje készteti a szüleihez kapcsolódó viszonyának átértékelésére és a fia felnőtté válásának megkönnyítésére.
Olvasni kell!

4 hozzászólás
>!
bokrichard
William Wharton: Apa

Most töltöm a szigorló éves gyermekgyógyászati gyakorlatomat, így mindennap szembesülök azzal, hogy mennyire kiszolgáltatottak tudnak lenni a gyerekek és a csecsemők. Aztán, amikor elkezdtem a könyvet, rájöttem, hogy az életünk egy haranggörbe, és az ember öregkorában visszajut abba az állapotba, amibe csecsemőként volt. A gyereknek a szülő az alappillér, de az idő előrehaladtával egy fordított helyzet alakul ki. Ekkor jön rá, hogy ő is mennyi mindent kapott korábban, és hogy mennyi nyűggel, bajjal jár a gondozás, a nevelés.
Főhősünk John is rájön erre, ahogy az olvasók is; a valóság igazi arculcsapásként érkezik, és bolygatja fel az életét. Aki idilli, igazi szép pillanatokat keres, az itt nem találja meg. Aki az élet nyers,és undorító pillanatai elől menekülne ebbe a könyvbe, ne tegye. A valóság drámai, humoros, de egyszersmind komoly pillanatokkal. Ez a könyv a realizmus maga.

Első olvasásom William Whartontól, de biztos nem az utolsó. A könyvet nehéz olvasni, mégsem tudtam letenni, mert valami olyat kaptam tőle, amit más könyvtől régóta nem.

>!
Morpheus
William Wharton: Apa

Wharton újból lenyűgözött. Ha ez a könyv nem szólt volna másról, mint a főhős (a szerző alteregója) viszonyáról a szüleivel, testvéreivel, gyerekeivel, az elkerülhetetlen öregségről és halálról, az emberi kapcsolatok akaratlanul is pusztító és önpusztító aspektusáról, valamint természetesen a szeretetről, már akkor is öt csillagot adtam volna. De ezek mellé még befért apja különös,titkos élete egy párhuzamos világban spoiler.
(Közben Simone De Beauvoir öregségről szóló, valamint Oliver Sacks eddig olvasott könyvei jutottak eszembe.)

>!
Adrienn57 P
William Wharton: Apa

Egyszer régen, hármasikrek gondozásában segítettem. Etetéskor megszólalt az apuka: „most mi etetjük őket, aztán majd ők etetnek minket!”
Ez a mondat gyakran eszembe jut, de a könyv olvasásakor végig kísért.
Borzalmas dolog végignézni, ahogy szüleink, szemünk láttára épülnek le, változik az egyéniségük, és bizony nem kis feladat elviselhetővé tenni a napjaikat,és türelmesnek,kitartónak lenni a legváratlanabb helyzetekben is. A testvérek, bár a kötelességüket tették, de ha nem a szívük szerint cselekedtek volna, akkor sokkal hamarabb biztos helyre „dughatták” volna be a szüleiket,és akár ez is lehetne dicséretes. De a nehezebb utat választották, hiszen szerették őket, és nem felejtették el, hogy ők is mindig mellettük voltak.
Az egészségügyi ellátás, úgy tűnik, máshol sem zökkenőmentes és nehéz megtalálni a legmegfelelőbb megoldást és kezelést, és átugrani a fel-felbukkanó akadályokat!
Van min gondolkodni az olvasás után is!

1 hozzászólás
>!
robinson P
William Wharton: Apa

Szomorú volt. Szép volt. Drámai volt. Megható és megrázó volt. Elgondolkodtató volt.
Hosszú volt.

2 hozzászólás
>!
Vándor
William Wharton: Apa

Egy újabb fantasztikus Wharton könyv az olvasmánylistámban.
Nagyon lassan, minden mondatot jól megrágva olvastam, hiszen már csak a Srapnel maradt olvasatlanul a Magyarra lefordított könyvei közül, amit még nem olvastam.
Elfogult vagyok Whartonnal szemben, ezt előre kell bocsájtanom.
Nem mondom, hogy ez a legjobb könyve, de semmiképpen sem szabad kihagyni, nagyon fontos mondanivalója van, amit mielőtt késő lesz meg kell értenünk.
Igazi Wharton stílus, a Rá jellemző humorral, iróniával, tragikummal, pillanatnyi boldogsággal.
Nem hagyd ki, megéri elolvasni!

>!
serengeti P
William Wharton: Apa

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 3
Stílus (írói): 4,5
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 4,5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4,5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 4

Realista. Igen, egy beteg ember a családban így működik, így kell ellátni, és igen, vannak, akik lelki betegek, és azok meg úgy működnek, és nem lehet rájuk hatni… Nem valami hű-de-jó a könyv, hanem végtelenül realista.

>!
padcs
William Wharton: Apa

A cím kissé megtévesztő, nem is az apáról szól igazán ez a könyv, hanem a fiúról, illetve az ő, apához fűződő viszonyáról. Talán jobb lett volna az „Apák és fiúk”, ha Turgenyev már idejekorán nem einstandolta volna ezt a címet. Azazhogy mégsem annyira megtévesztő, mivel a fiú, mintegy mellesleg, egy személyben apa is, és ez a kettősség, az apai és fiúi lét párhuzamos folyása teszi érdekessé e regényt. Hogy hogyan lesz a fiúból először fiú ÉS egyben apa, aztán végül már CSAK és kizárólag apa, úgy, hogy közben nyer egy fiút és veszít egy apát. Hogy miért olyan bonyolult és szövevényes ez az egész apa-fiú viszony, miért sokkal terhesebb, de meghatározóbb ez a dolog, mint egy közönséges baráti vagy ismerősi viszony. Van ebben sok minden: kimondott és kimondatlan, teljesített és teljesíthetetlen elvárások, harc, verseny, ígéret, a szeretet akarása és kényszerítése, felnézés, lenézés, megértés és meg nem értés. Csak olyan nincs, hogy semmi ne legyen. Olyan nem lehet, hogy van egy atya, meg van egy fiú, és ne legyen közöttük ott a szent lélek.
A könyv filmes pandanja, Alexander Payne „ Nebraska” című fekete-fehér mozija, szerintem tökéletes kiegészítés a könyvhöz (vagy akár helyette).

>!
Picike
William Wharton: Apa

Fantasztikus történet, fantasztikus könyv, fantasztikusak a szereplők. Nagyon tetszett. Egy ici-pici negatívum, hogy az utolsó 100 oldalnál már kicsit vártam, hogy vége legyen, mert ott már olyan „túl hosszú” érzetem volt.


Népszerű idézetek

>!
arsenal0522

Az olvasás bűnnek számít ebben a házban. Anya jár az élen az újságok elégetésében, az utolsó szálig megsemmisíti őket, egy nappal a megérkezésük után. A papír az ő szemében olyan, akár a levelek hullása, nem szűnő, zavaró természeti jelenség, amivel szembe kell szállni. A könyv szintén csak papír; olvasás után elégetendő. Halmozásuk illetlenség, mint a vetetlen ágy. Az olvasás egyébként is gyengíti az elmét, rontja a szemet, és protestáns, netán kommunista gondolatok melegágya.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
2 hozzászólás
>!
Morpheus

Bizony, nagy határ szar ez az egész! Az embernek belevásik a valaga, annyit kell gürcölnie a puszta megélhetésért. A legtöbb állásból nem telik másra, mint hogy fedél kerüljön a feje fölé, megtömje a pofáját és felöltözzön, még ha másodkézből vett kacatból is. És nincs kiút, dolgozni muszáj; valamennyien ugyanabban a csapdában vagyunk.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csapda · ember, emberiség · étel · munka · ruhanemű · szar
>!
Morpheus

Alkalmasint ideje belefognom, hogy megtanuljam az öregedés művészetét. Ha szerencsém van, lesz hozzá vagy húsz évem.
    Valamiféleképpen fel kell magamat készítenem, hogy elfogadjam a testi gyengeséget, a fájdalmakat, a szellemi hanyatlást, a feledékenységet, az érzékenység, a szellemi éberség csökkenését, a rugalmasság, a tolerancia hiányát – egy sor olyan dolgot, ami határozottan ellenemre van.

535-536. oldal (Európa 1991)

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
Morpheus 

Ó, bárcsak szárnyalhatnék, mint egy angyal,
Általrepülnék a börtönfalon
A szerelmesem két karja közé,
Ott várna engem rejtek s oltalom.

105. oldal

1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Az ember akkor lesz öreg, amikor a környezetében szinte mindenki a halálát kívánja.

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
Morpheus

Sírok azért, mert félek. Félek a haláltól. Félek a magánytól; az események logikus rendjében én leszek a soron következő, akiért eljő a kaszás.

531. oldal (Európa 1991)

Kapcsolódó szócikkek: félelem · halál · magány
>!
Carmilla 

Ijesztő, hogy a fásultság és önbizalomhiány együttesen mennyire gyámoltalanná tudja tenni az embert, jobban, mint bármely testi gyöngeség.

>!
StJust

A nevetéstől ráncok húzódnak végig az arcán, ráncos a szeme alja is. Ha az ember ilyen ráncokat látott egy női arcon , a fiatal lányoké eztán üres térképnek tűnik, fejlődő országnak, ahol a jövendő hoz majd változást.

386. oldal

>!
Morpheus

És remélem, megértek valamit a halálból is, fellebben a fátyol látszólagos hirtelensége, megfellebbezhetetlensége elől; az élet értelmeként, forrásaként szemlélhetem, már földi tudásunk szerint.

537. oldal (Európa 1991)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · halál
>!
robinson P

Asszonyi gondoskodásra, gyöngédségre vágyom. Magányosnak érzem magam,nemcsak a kangörcs gyötör, de a magányosság is.Van valami pótolhatatlan a nővel való hálásban, a kölcsönös örömszerzésben, az élet legelemibb funkciójának megosztásában.

127. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Raymond Chandler: Hosszú búcsú
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Kelly Oram: Cinder és Ella
Cassandra Clare: Árnyak ura
Michael Connelly: Sötét visszhang
Maggie Stiefvater: Sinner – A bűnös
Chris Carter: Vadász
J. S. Carol: Gyilkos társas