Sophie ​választ 71 csillagozás

William Styron: Sophie választ William Styron: Sophie választ William Styron: Sophie választ

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​második világháborús hadszíntért sikeresen megúszó déli amerikai írópalánta – maga Styron – egy olyan háromszög poklába keveredik bele, ahol a másik két „emberi tényező” ugyanezen háború traumájának a perverzitás fokáig sérült pólusa: a regény végén a kettős öngyilkosság a szeretet és gyűlölet, az irracionálissá fejlődő, szinte állati ragaszkodás és kínzás, tapadás és taszítás logikus következménye, shakespeare-i konzekvencia. Sophie, ez a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kellett átesnie. S itt jön a regény egészen eredeti paradoxona: Nathan számára az európai lidércnyomás – még közvetlen átélés híján is – olyan személyes katasztrófát jelent, amely logikusan vezet el a világ teljes megtagadását jelentő őrületig, a halál választásáig. E két ember egymás kínzásában, őrült szeretkezéseiben, harcában azért nem lehetséges békében… (tovább)

Eredeti mű: William Styron: Sophie's Choice

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 2012
748 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793490 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Európa, Budapest, 2000
748 oldal · ISBN: 9630767392 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Európai, Budapest, 1985
540 oldal · keménytáblás · Fordította: Bartos Tibo

2 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 17

Most olvassa 14

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
eme P
William Styron: Sophie választ

Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, mit olvastam. Pontosabban még mindig számolom a lehetséges variánsokat.
Egy szerelmi háromszög néhol melodramatikus és helyenként merész sőt vulgáris jelenetekből felépített története, összeszőve egyéni tragédiákkal és sorskérdésekkel, ezek történelmi-társadalmi meghatározottságának problematikájával, morális-erkölcsi vonatkozásokkal, hit, bűn és bűnhődés, felelősség és választás lehetőségének kérdésével, mindez egy erőteljesen önéletrajzi jellegű, valamint különböző szerzőkre, emlékiratokra, társadalomtudományi jellegű kötetekre (Gertrude Stein, Hannah Arendt, George Steiner, Elie Wiesel) utaló, néhol az olvasót közvetlenül megszólító elbeszélés keretén belül.
A műfajok keveredése hullámzóvá teszi a narratívát – néhol a nagy orosz regények szenvedélyével lobog, máskor szikáran dokumentarista jellegű, néhol túlzottan szókimondó, máskor ellhallgató és titkokat rejtegető. Akár Sophie maga, aki traumák és választások terhével próbál megtelepedni a Rózsaszín Rezidenciában.

A három főszereplő ebben az émelyítően rózsaszín, naiv ártatlanágot, derűt, békét és boldogságot sugalló házban találkozik. Ebben a szeretkezések zajától és klasszikusok zenéjétől hangos, rózsaszínűt hazudó, feketét rózsaszínűre feledő világban.
Három ember – három világ. Girnyó (az író alteregója) rabszolgatartó kálvinista családból származó déli gyerek, naiv és ártatlan, akár a ma született bárány, első regényén rágódó bölcsésztojás, magában a protestáns munkaerkölcs csökevényével, és meggyőződéses elvárásával, hogy az írott szó az igazság legszentebb tükre legyen. Saját szavaival élve: kommunistát játszó képzelt zsidó.
Sophie antiszemita családból származó katolikus lengyel, aki zsidó sorsot megélve auschwitzi túlélőként kénytelen szembenézni önmagával, családjával, hazájával, választásaival és döntéseivel, hazugságaival, valós és kitalált bűneivel. Alakjának választása, lengyel volta újabb árnyalat a téma feldolgozásában.
Nathan auschwitzi sorsot meg nem élt, de ettől erkölcsi-lelki, gondolati értelemben szabadulni nem bíró amerikai zsidó – beteg-félőrült, aki úgy érzi az emberi embertelenség tanúja szól belőle.

Sophie és Nathan viszonya – héja-nász az avaron, viaskodás a halállal – egymás húsába-lelkébe tépő, kétségbeesetten feledést kereső, de nem találó, önmagukat-énüket, hitüket, értelmüket elveszítő emberek gyötrődése, haláltusája. Egymás végzetei ők, amely elől nincs menekvés. Hazugságokkal, szemrehányásokkal, elhallgatásokkal, megaláztatásokkal, meghasonlásokkal, gyöngédséggel, szeretettel, rosszal és jóval tele se veled-se nélküled viszony.
Girnyó, az elbeszélő a velük való találkozás révén avatódik be az életbe – szerelembe, halálba, alkotásba. Eddig nem tapasztalt szerelmet és hallomásból ismerte csak a halált. Sophie és Nathan egyszerre jelenti számára a szerelmet és barátságot, felnőtté és íróvá válást, szembenézést a múlttal, jelennel, élettel, halállal.

Az elbeszélő lassan, vékony rétegekben hámozza le a történetről a hazugságok rózsaszín hártyáit. Egy-egy leleplezett hazugság vagy elhallgatás fejezetről-fejezetre írja át, és helyezi új megvilágításba a történetet. Megemészthetetlen múltak bukkanak felszínre, vállalhatatlan hagyományok – akár amerikai rabszolgatartókról, vagy antiszemita röpiratot író hazafi lengyelekről van szó. Büszke és régi dicsőségeken elábrándozó társadalmak. Utódaik sorsát megpecsételő ősök. Választásra való kényszerítések. Az unalmas, banális, hétköznapi rossz, amellyel a civil világ együtt él. Egymással párhuzamosan létező idők – itt tömeggyilkosság, ott moziba menés, evés, alvás, szeretkezés.
Mi marad az emberből? Van-e felelősség? Mettől-meddig érvényes? Szabad-e, lehet-e szemet hunyni? Szabad-e, lehet-e túlélni? Van-e túlélő áldozat, vagy az áldozat egyben eszköz is, ha ugyan nem cinkos? Létezhet-e bűntudat bűn nélkül? Rendet lehet-e teremteni a múltban? Ha meg nem, van-e értelme a töredéknek, a vázlatnak?

Hát az Ausz-vicc, az mi a bánat? – érdeklődött Morris Fink a világ túloldalán élők ártatlanságával.
Na ez a szomorú, hogy mindig volt és van a világ egyik és másik oldala. És nem igazán tudunk mit kezdeni vele, ha netán egy-egy atomnyi részük is találkozik egymással, mert ez a találkozás ritkán kellemes.

2 hozzászólás
>!
Jenci_néni
William Styron: Sophie választ

spoiler
Végig az járt a fejemben, hogy vajon igaz-e az egész, sőt úgy olvastam, hogy egész biztosnak tűnt.
Remekmű + briliáns fordítás. Mégis sértettségemben levonok egy fél csillagot. spoiler

Az utolsó lapot átfordítva, ahogy épp azt sóhajtottam *hú ***!" egy pecsétre leltem a könyvben:
Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet
III. Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály
Oszt.vez. főorvos: Dr Linka Emese
1204 Budapest, Köves út 1.
Tel.: 289-6200

Hitetlenkedve felröhögtem. Vajon a rehabon kornyadó lélekre hogyan hat, ha áthalad rajta ennek a könyvnek a sáros német tipróláncos vastömege? Reméljük az orvosi könyvtárban volt, mert az maga is beteg, aki ezt a betegek kezébe adja…. (jujj bocs)
PS azóta kiderült, hogy ez bizony a betegek könyvespolcán volt, két példányban, ezért lenyúlása nem okozott lelkiismereti problémát, „úgyse olvassák a betegek, csak dísznek van, adománykönyv”.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
William Styron: Sophie választ

Háromszemélyes dráma a második világháború után két évvel.
A magányos, nő- és baráthiánytól szenvedő, céljait kereső fiatal írópalánta. Az Auschwitz poklát megjárt lengyel menekült nő. A tudós szerepében tetszelgő, gazdag, őrült, zsidó szerető. Hármuk kínzó-keserves baráti-szerelmi kapcsolata, a kábítószer és alkohol lélekromboló hatása, szövevényes faji konfliktusok (Észak és Dél, zsidó és nemzsidó, amerikai és lengyel, fehér és fekete), és legfőképpen: a háború kinyújtott csápjai, amelyek továbbra is fogva tartják azokat, akik valamilyen módon részt vettek benne vagy akár csak átélték.
Sophie személyes tragédiája, hogy a táborban elszenvedettek miatti bűntudata, lelki sebei miatt nem tud kiszállni az életét veszélyeztető, gyilkos „szerelem”-ből…
Nehéz könyv. Bizonyos részei a polgárpukkasztó pornográfia határait súrolják, de ezt sem éreztem öncélúnak. Szegény szexuálisan a végletekig felajzott fiatalember fel sem ismeri, milyen halálos játszmába keveredett.

5 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
William Styron: Sophie választ

Hát nem a legkönnyebb, legkönnyedebb, leggyorsabb, legélvezetesebb etc. olvasmányaim közé tartozik. Irritált a narrátor, nehezen értettem a szereplőket. Aztán mikor Sophie története, múltja feltárul előttünk hirtelen közelebb került hozzám a történet. Mindaddig míg Girnyó újra át nem vette a szót és megint elkezdtek csigalassúsággal haladni az oldalak.

>!
ervinke73
William Styron: Sophie választ

Egyszer minden háború véget ér. A fegyverek elhallgatnak, nekik könnyű, de mi lesz az emberekkel? A XX. századot épp ésszel megélni-túlélni? Nem egyszerű. Nem egy habos lányregény, de nekem hiteles. Ilyen az élet. Szex, erőszak, szerelem vagy mi a fene, állati emberek és emberi emberek. A háború i borzalmas, de hasonszőrűen borzalmas tud lenni a béke is. A béke csupán két háború közti időszak. Mert az ember sohasem tanul a múltjából.

>!
AeS P
William Styron: Sophie választ

Nagyon szenvedtem, végig. Nagyon.
Egyszer, ha eléggé összeszedem magam, talán nekifutok még egyszer, hogy megkeressem benne a zsenialitást, de annyi olvasatlan könyv van még a világon addig, hogy ez nem tudom, mikor lesz.

9 hozzászólás
>!
Anibell P
William Styron: Sophie választ

Szobabérlés, sörözés, viták, háborús emlékek, se veled-se nélküled… Csak hangulatok, képek és megalázó jelenetek (pl. metrón utazós) maradtak meg, a lényeg nem. A végére nem is emlékeztem, úgyhogy elolvastam a fülszöveget.

>!
kr_gyorgyi
William Styron: Sophie választ

Nem szerettem.
Holokausztos történetből olvastam már jobbat, párkapcsolaton belüli erőszakról is. A „narrátor” meg rettenetesen unszimpatikus volt, ahogy a nőkről vélekedett (ti. hogy valamennyi vagy szűzk…va, vagy k…va, vagy "szemforgató").
Mindegy, a címe legalább találó…

>!
adryka01
William Styron: Sophie választ

Mást vártam ettől a történettől. Egy szerelmi háromszögre gondoltam. Nem sejtettem, hogy ekkora jelentősége lesz Auschwitznak.

Girnyó tipikusan a magakereső fiatal, aki még most ismerkedik önmagával és az élettel. Most éli át az első igazi szerelmeket, buktatókat. Sokat változik Sophiért és Sophie által. Képes „kamaszból” érett férfivé válni. Nagyon szeretet és sikeréhes, és pont emiatt sodródik a lány és szerelme mellé, aféle gyertyatartónak, vagy ötödik keréknek.

Sophie érett korban levő nőként még mindig kislány: korábban apja és férje irányította, most pedig a szeretője. Önbizalomhiányos, önállótlan, végtelenūl szeretetéhes. Girnyó lehetett volna a kiút számára, ha nem is szerelmi, támogatói szinten. De a végső pillanatban visszafordul és a vesztébe rohan.

Nathaniel a „titkos bántalmazó” tipikus példája. Jómódú, divatos, szellemes, okos, művészi érzékkel megáldott, udvarias és jóképű férfi, akiről senki nem nézne ki durva bánásmódot. Viszont az abúzus minden formáját gyakorolja a barátnőjén: fizikai és lelki bántalmazás, anyagi és érzelmi fūggőség, indokolatlan féltékenység, megalázás stb. Sophie, mivel „megmentette az életét”, hálát és ragaszkodást érez iránta, amit ő a végletekig ki is használ.

Ez a téma tipikus bicskanyitogató a számomra.

Lehet mondani, hogy miért nem rohan fejvesztve az ilyen párkapcsolatból a bántalmazott
fél, de ez nem ilyen egyszerű.

Jó lenne, ha megerősödnénk önbizalomban és meglenne a megfelelő jogi, szociális háttér, hogy már a „piros lámpa ” első felvillanására léphetne a terrorizált fél, és nem kéne rokonnál elbújva menekūlni, sőt mi több még őt is veszélybe sodorni.


Népszerű idézetek

>!
ArkagyijSztavrogin

Én néha azt se tudtam, az életet szeretem-e jobban, vagy a zenét.

87. oldal (Árkádia, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: élet · zene
>!
ppeva P

Egyszer megértem majd Auschwitzot. Hangzatos és teljesíthetetlen ígéret. Senki nem fogja megérteni. Ígérhettem volna inkább: „Egyszer megírom majd Sophie életét s halálát, hogy szemléltessem, mennyire nem vész ki e világból a gonoszság.” Auschwitz maga megmagyarázhatatlan. Legteljesebb megközelítése mindeddig nem állítás, hanem kérdés-felelet formájában történt.
A kérdés: „Mondd, hol maradt az Isten Auschwitzból?”
A felelet: „Hát az ember hol maradt?”

536. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Megborzongtam, mintha valaki a hátam mögött sarkköri pusztaságok telére nyitott volna ajtót.

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Leslie-vel egy Victorról elnevezett étterem teraszán ülünk, s már kapatos vagyok. Ekkora nemi villanyáram még sose rázott. Ennek a zsidó sellőnek a körme alatt több az érzékiség, mint Virginia és Észak-Karolina valahány lányszobában epedező szendéjének együtt. Az esze is tökéletes, és Henry Millernek azt a tételét erősíti, hogy az érzékiség ész dolga, értsd: buta nő, buta kúrás. Beszélgetésünk árapálya váltakozó, akár a tengeré – Hart Crane, szex, Thomas Hardy, szex, Flaubert, szex, Schopenhauer és Nietzsche, szex, Huckleberry Finn, szex.

3 hozzászólás
>!
ppeva P

Kisvártatva hallottam, hogy az utolsó tételét teszi fel újra meg újra Brahms Első Szimfóniájá-nak, amelyet Nathan nagy kegyesen meghagyott neki. Más lemeze nem is igen lehetett. Ez a zene szűrődött át esthosszat a vékony mennyezeten – fenséges és megrázó francia kürtje a fuvola madárrivalgásával vegyült a fejemben, és akkora szomorúsággal és vágyódással töltött el, hogy nem is emlékszem ilyenre. Mintha az az este Brahms zenéjének alkotása lett volna. Mesélt Európa szegsárga derengésekkel teljes gyöngyéletéről is, köténykés, hajfonatos fruskák zötykölődéséről kutyafogatokban, kiruccanásokról a Bécsi-erdő tisztásaira, sűrű bajor sörökről, az Alpok gleccsereinek csillogó peremén napernyősen sétálgató grenoble-i hölgyekről, léghajóutakról, vígságról, örvénylő keringőkről, moseli borokról, és persze Johannes Brahmsról magáról, amint a Hofgartenben levelük vesztett őszi bükkfák alján formálja egetverő hangzatait. Az a régi, édes Európa szólt e zenéből, amelyet a fejem felett könnyárban fuldokló Sophie meg nem tapasztalhatott.

58. oldal

>!
ppeva P

A homokban szerte heverő teknőckeretes szemüvegekből, könyvekből (köztük Az orgazmus lezajlásá-ból) és a zajló beszélgetésből arra következtettem, hogy bölcsészek közé jutottam. Nem is tévedtem nagyot.

134. oldal

>!
mintha

Nathan szerelme nemcsak lefoglalta, hanem gyermetegen kiszolgáltatottá is tette, olyannyira, hogy megokolatlan távolléte rettegést keltett benne, akár kislány korában, hogy szülei elhagyták. Tudta mindezt, mégsem szabadulhatott szorongató érzésétől. Bekapcsolta a rádióját, és a hírek semlegességétől várt megnyugvást, közben utcai vértócsák képét látta, s a sírás kerülgette már, mikor Nathan berobbant. Megjelenése mintha áldással borította volna be, mint a holtából feltámadót. Emlékezett is, hogy ez jutott az eszébe: Nem volt még ilyen szerelem.

335. oldal

>!
mintha

Azzal nekiálltam nyiszálni az eremet. De tudod, mi lett, Girnyóm? Alig vérzett egy kicsit, meg fájt is egy kicsit, abbahagytam a nyiszálást. S tudod-e, miért? Egyetlenegy valamiért, ha hiszed, ha nem. Nem hogy fájt vagy féltem. Mert nem féltem. Csak Rudolf Höss miatt nem tettem meg. Az jutott az eszembe, hogy Höss vagy Lengyelországban, vagy Németországban, de él valahol. A képe megjelent előttem, ahogy nyiszáltam volna az eremet. S akkor abbahagytam, akármennyire folie-nak mondod, Girnyó… Mert akkor szállt meg az a hit, hogy addig én nem halhatok meg, amíg Höss él. Nem hagyhatom, hogy még egyszer legyőzzön.

430. oldal

>!
AeS P

Hiszen takargattam én a régi becsvágyam még most, huszonkét esztendős koromban is, hogy íróféle leszek, mégis azt tapasztaltam, hogy az alkotás lángoló vágya, amely tizennyolc éves koromban majd elemésztett, pisla mécsessé lohadt kebelemben, vagy ahol a becsvágyam székelt.

>!
AeS P

Az olyan nő, akinek a borotvavíz megteszi, tudja, hogy a férfi nem kalapdísz.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Mesterségem a halál
Kertész Imre: Sorstalanság
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Zofia Posmysz: Egy nő a hajón
Jorge Semprún: A nagy utazás
Edith Eva Eger: A döntés
Gerald Jacobs: Szentjátékok
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet
Vlagyimir Szorokin: A jég