Látható ​sötétség 20 csillagozás

William Styron: Látható sötétség William Styron: Látható sötétség

A szerző jegyzete
Ez a könyv egy előadásból jött létre, amely 1989 májusában, Baltimore-ban hangzott el a Johns Hopkins Egyetem Orvoskara Pszichiátriai Tanszékének támogatásával rendszerezett, kedélybetegségekkel foglalkozó szimpóziumon. E szöveg jócskán bővített változata az a tanulmány, amit a Vanity Fair közölt ugyanezen év decemberében. Eredetileg is párizsi utam elbeszélésével kezdtem volna – ennek az utazásnak kiemelt jelentősége volt a depressziós megbetegedésem kifejlődése szempontjából. Jóllehet a folyóirat kivételes terjedelmet bocsátott rendelkezésemre, mégiscsak korlátot kellett szabniuk, s ezt a részt ki kellett hagynom, hogy más dolgokról ejthessek szót. Ebben a kötetben az említett fejezet visszakerült az írás élére. Néhány nem túl jelentős módosítástól és pótlástól eltekintve a szöveg a továbbiakban változatlan.
W. S.

Eredeti mű: William Styron: Darkness Visible

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg

>!
Park, Budapest, 2019
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633555446 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
Park, Budapest, 2019
96 oldal · ISBN: 9789633555668 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
Európa, Budapest, 1993
106 oldal · ISBN: 9630755254 · Fordította: Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Abraham Lincoln · Albert Camus · Cesare Pavese · Romain Gary


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
barburu
William Styron: Látható sötétség

Jó kis könyv, de túl sok újat nem adott. Pár hét vagy hónap története, egy – talán – egyszeri depressziós epizódról, az elő- és az utótörténettel együtt. Hasznos lehet azoknak, akik még sosem voltak depressziósak, egy kicsit sem, és azt hiszik, elég, ha azt mondják, „szedd már össze magad”. Hasznos lehet azoknak, akik csak rosszul érzik magukat a bőrükben, de tulajdonképpen nem tudják, miért, és hogy mi ez az állapot. Hasznos lehet pszichológus- és pszichiáterhallgatóknak, akik még nem találkoztak sokat ezzel a betegséggel.
Az utószóban leírták, hogy nem nevezhető irodalmi műnek, inkább afféle memoár – ma akár blog is lehetne. Nem az a minőségi, irodalmi szöveg, de nem is ez a célja. Mivel könnyen és gyorsan olvasható, tulajdonképpen mindenkinek jó szívvel ajánlom, akit kicsit is érdekel vagy érint ez a téma.

>!
esőember
William Styron: Látható sötétség

Rövidke, de velős önreflexió Styron-tól, ahogy visszaemlékezik, 60 éves korában, érthetetlenül jelentkező erős depressziójára. Igazat adok neki abban, hogy csak az értheti meg igazán, ezt a mélyen kínzó betegséget (igen, betegség), aki már tapasztalta. Meg abban is, hogy ha valaki súlyos beteg, akkor kórházban kezelik, ellenben a súlyos depresszió egy olyanfajta betegség, amit az ember kénytelen lábon kihordani. De képes lehet rá…

>!
Mircsi P
William Styron: Látható sötétség

Azt hittem, hogy sokkal tudományosabb lesz, de ez egy közérthető, olvasmányos könyv. Bepillantást enged olyasmibe, amit kívülről nem lehet megérteni, nem mintha akárki is annyira ki akarná próbálni, hogy milyen. Gyorsan haladtam vele, mert érdekes volt, és azért biztató, hogy van kiút a depresszióból.

7 hozzászólás
>!
lutza
William Styron: Látható sötétség

Érdekes volt, olvastatta magát. Nem olvastam még így a depresszióról, de határozottan elnyerte a tetszésemet. És az is biztos, hogy fogok még olvasni Styrontól.

>!
CaptainV P
William Styron: Látható sötétség

A depresszióról szól nagyon őszintén, elég kegyetlenül.
Viszonylag sok tudományos leírás van benne, látszik, hogy Styron keményen beleásta magát a témába, és tulajdonképpen szinte összefoglalja azt, amit megtudott, de amitől mégis megrázóbb lesz, mint egy orvosi tanulmány, hogy az írója személyes tapasztalatokkal vegyítve adja elő ezt a témát.
Nem az a fajta novella, amit bármikor el lehet olvasni. Engem most eléggé lehozott az életről, bár igaz, nekem sincsenek mostanában túl jó napjaim… de ez össze sem hasonlítható azzal a fájdalommal, ami Styron sorain keresztül átszivárog.
Kell még olvasnom tőle, de nem is bánom, mert kíváncsi vagyok a munkájára.

>!
martinovickij
William Styron: Látható sötétség

Rövid, de velős olvasmány. Mondhatni egy memoár az írónak egy adott életszakaszáról, amiben nagyon érthetően, emberségesen vázolja fel a depresszió tünettanát. Érdemes elolvasni azoknak, akiket érdekel maga a betegség és annak átélése.

>!
Kun_Csilla P
William Styron: Látható sötétség

Azt nem nagyon tudtuk meg, milyen is, mikor az ember depressziós. Sötét pokolban vergődésről, mérhetetlen lelki fájdalomról és hasonlókról ír végig, konkrétum szinte semmi. Az sem tetszett, hogy a depressziót kvázi valamilyen elmebetegséggel azonosítja. Plusz pont viszont, amiért képes volt kritikusan látni a korábbi orvosait.

>!
miss_antrophy
William Styron: Látható sötétség

Legyen, megadtam a három csillagot. Különösebben nem tetszett, az eleje egy darabig egészen nyögve-nyelős volt, utána gyorsan haladtam, néhány óra alatt kiolvastam a könyvet. Néhány részletet kiírtam belőle, illetve jó arról tudni, hogy ezek szerint valóban létezik ennyire kegyetlen depresszió is, mert különösebben eddig nem vettem róla tudomást én sem. Ja! És arról is érdekes volt olvasni, hogy vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak a depresszióra, erre példákat is felsorakoztatott. Másért nem sok haszna volt elolvasni számomra. Néhány részletért.

>!
Toncsi
William Styron: Látható sötétség

Alapvetően izgalmas könyvnek találtam, és hamar elolvastam. Érdekesek a párhuzam, bár néhol már túlságosan erőltetettnek éreztem, hogy mindig visszatér a saját depressziójára és mindig ugyanazt mondja el. Szóval egyrészről kaptam egy jól felépített történetet (annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy naplót olvastam), ugyanakkor bizonyos bekezdéseknél ugyanazt olvastam, csak a mondatok sorrendje volt kicsit más.


Népszerű idézetek

>!
orvosi_székfű

A depressziónál […] a fájdalom kérlelhetetlen, s az állapotot az teszi tűrhetetlenné, hogy előre tudjuk, nincsen orvossága – sem holnap, sem egy óra múlva, sem egy hónapon, sem egy percen belül. Ha valamelyest enyhül a helyzet, tudjuk, ez csak átmeneti, és a fájdalom fokozódni fog. Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
3 hozzászólás
>!
esőember

A depresszió kedélyzavar, amely oly titokzatosan gyötrő, megfoghatatlan módon nyilatkozik meg az énnek – mérlegelő tudatnak –, hogy szinte nincs is rá szó. Majdhogynem érthetetlen tehát mindazoknak, akik szélsőséges formájában nem tapasztalták meg, bár a rosszkedv, a lehangoltság, ami sok emberre rátelepszik, s amit a hétköznapok taposómalmával szoktak összefüggésbe hozni, számosakkal megsejteti, milyen a betegség, ha katasztrofális méreteket ölt.

14. oldal

>!
orvosi_székfű

Fiatal író koromban volt egy időszak, mikor Camus szinte valamennyi kortárs irodalmárnál határozottabban adta meg saját élet- és történelemszemléletem alaphangját. Közöny című regényét a kelleténél valamivel később olvastam – de amikor elolvastam, szíven talált a megvilágosodás, amelyet erkölcsi szenvedélyt gyönyörű stílussal ötvöző író műve nyújthat, akinek rettenthetetlen tisztánlátása velejéig képes megborzongatni a lelket.

30. oldal

>!
orvosi_székfű

Romaint soha többé nem láttam viszont. Claude Gallimard, Françoise édesapja beszélte el nekem, hogy 1980-ban, néhány órával egy másik együtt ebédelés után, azt követően, hogy a két régi barát oldott, könnyed, sőt tréfálkozó, a legkevésbé sem baljóslatú csevegést folytatott, Romain Gary – kétszeres Goncourt-díjas (az egyiket álnéven kapta, a kritikusok kaján beugratása folytán), a Köztársaság hőse, a Croix de Guerre vitéz kitüntetettje, diplomata, életművész, par excellence szoknyabolond – hazatért Bac utcai lakására, és golyót eresztett a fejébe.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság · Romain Gary
>!
esőember

Mint még nagyon sok írónak, akiknek olykor halálos kimenetelű alkoholfüggősége oly legendás, hogy egymagában tanulmányok és könyvek áradatát ihlette, nekem is bűvös átjáró volt a szesz a fantáziához és az eufóriához, így sarkantyúzhattam meg a képzeletem.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkoholizmus
>!
orvosi_székfű

Camus, mint Romain elmondta nekem, olykor célzott mélységes levertségére, és emlegette az öngyilkosságot. Volt, hogy tréfásan, de az ilyen tréfa, akár a novabor, összerántotta Romain gyomrát.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albert Camus · öngyilkosság · Romain Gary
>!
orvosi_székfű

Példaképemül inkább Cesare Pavese olasz író metsző tanúságtételét kellett volna választanom; ő, mikor elment, csak ennyit írt: „Elég a szóból. Tettet. Nem írok soha többé.”

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cesare Pavese
>!
orvosi_székfű

Barátok, szeretők, a család és a hódolók részéről sokszor emberfeletti odaadást igényel a szenvedők meggyőzése, hogy van értelme az életüknek, amivel oly gyakran felesel a saját értéktelenségük érzete, de számtalan öngyilkosságot megakadályozott már ilyen odaadás.

97. oldal

>!
orvosi_székfű

Lincoln zaklatott, melankolikus hangulatai legendaszámba mentek, de jóval kevésbé közismert, hogy ifjúkorában nemegyszer környékezte meg öngyilkos hév, és többször is közel járt ahhoz, hogy kezet emeljen magára. (…) Kushner Lincoln kínkeserves diadalának krónikáját, az öngyilkosság elkerülését elemzi értőn, s nemcsak azt az elméletet hitelesíti, hogy a fiatalkori veszteség elősegítheti az önpusztító magatartást, hanem sokat ígérő módon azt is, hogy ugyanez a magatartás hogyan válhat stratégiává, melynek segítségével az érintett megbirkózhat bűntudatával és dühével, és győzedelmeskedhet a meghívott halál felett. Ez a megbékélés összefonódhat a halhatatlanságra való törekvéssel – Lincoln esetében éppúgy, mint egy regényírónál azért, hogy a halált az utókor által tisztelt mű kényszerítse térdre.

102-103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Lincoln · öngyilkosság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Koncz Erzsébet: Tükörcukor
Sibylle Muthesius: Felhőgyerek
Danielle Steel: Hullócsillagom
Jankovics Éva: Öngyilkos lett a fiam
Andy McQuade: És alszom, alszom el…
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet
Benkő Antal – Szentmártoni Mihály: Testvéreink szolgálatában
David Servan-Schreiber: Szíveddel figyelj
Csépe Andrea (szerk.): Összefogás a depresszió ellen