Feküdj ​le sötétben 19 csillagozás

William Styron: Feküdj le sötétben William Styron: Feküdj le sötétben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy fiatal, Virginiából származó lány öngyilkosságot követ el New Yorkban. Megdöbbentő halála a kiindulópont, melyre az eseményt előidéző okok, motívumok – az előélet – feltárását, kegyetlen megvilágítását céljául kitűző regény cselekménye épül. Mert e mögött a „mindennapi” haláleset mögött bonyolultnak látszó, s mégis oly logikus rendről tanúskodó bűnök és mulasztások, gyengeségek és csalások láncolata húzódik. Peyton Loftis az „elveszett nemzedékhez” tartozó részeges, kisiklott életű, gyenge apa és a gyűlölet, gyanakvás lelkileg sterilizáló állapotában senyvedő anya végleg „elveszett gyermeke”. A huszadik századi Amerika – közelebbről: a Dél – erkölcsi-társadalmi hegycsuszamlásának emlékműve ez a könyv.

William Styron (1925–2006), a Fitzgerald-Faulkner-Hemingway utáni nemzedék egyik legnagyobb írója. Most életműsorozatát indítjuk útjára ezzel az első művével, amellyel 1951-ben berobbant az amerikai irodalomba.

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 2010
610 oldal · ISBN: 9789630787048 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1971
472 oldal · Fordította: Göncz Árpád

Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
fukszia
William Styron: Feküdj le sötétben

Temetési menettel találkozunk legelőször és a könyv legvégén, ami egy keretet ad a műnek. A címbeli sötétség éppúgy vonatkozik a halálra, mint a szeretetre képtelen, értelmetlenül széthulló családi élet fojtogató sötétségére, mint várakozás a halálra, ahogy azt a mottó sejteti. Ami közötte történik az családlélektani, társadalomlélektani oknyomozás feltárása: mi az, ami egy huszonéves lányt az öngyilkosságba kerget.
Adott egy család: Milton Loftis és Helen Loftis a szülők, Maudie és Peyton a gyerekek. A szülőkkel való első találkozás már sugall a teljes elhidegülésükre, sőt a kívánt halálra. Milton egy gyenge akaratú alkoholista apa, aki minden megmaradt erejével Peytonért küzd. A következetlen sokszor túlzó szeretetével akarja pótolni azt a szeretetet, amit anyjától sohasem kapott meg, aki gyűlölettel és elutasítással fordul felé. Hazugságra és látszatra épülő házasságukat ameddig lehet próbálja fenntartani, míg a temetésen Helen halálát kívánja.
Helen mindene Maudie, a beteg kislány, akiről kezdettől tudjuk, hogy hamarosan meg fog halni. A ráutaltságban Helen megtalálja azt a szeretni való gyereket, aki mindenben hallgat rá és az akarata szerint cselekszik. Maudie halálával megszűnik minden, ami ép ésszel és szeretettel a világhoz kötné.
Peyton – apja szeretetére támaszkodva – az örök lázadó. A családi gyűlöletfészekből csak házassággal tud elmenekülni, ahol azonban hamar megmutatkozik az apa által elkényeztetett, ugyanakkor teljes anyai szeretet nélkül felnövő lány lelki válsága. A boldogság elérhetetlen számára és amikor minderre rádöbben egyetlen útja marad: az öngyilkosság.
Mottó:
„S minthogy a halál óhatatlanul az élet Lucinája, s még a pogányokban is kétség támadt, hogy élni vajon nem halált jelent-e; minthogy még leghosszabb napunk is jószerivel rövidebb lesz, míg végül már csak téli ívet ír le, s ily módon hamarost sötétben fekszünk le, s lámpánk hamvába fúl; minthogy a halál testvére naponta kísért haldokló emlékekkel, s az idő, mely maga is öregszik, nem kecsegtet tartós reménnyel – a nappali lét álom és balga várakozás.”
(Sir Thomas Browne: Urnatemetés)

>!
n P
William Styron: Feküdj le sötétben

Látjuk, de némán tűrjük, hogy hullik szét az élet egyenként az emberben. Életükön ott „ólálkodik” a halál a veszteség a kínszenvedés és a megszánás.
„Hosszú ideig eltart, míg az ember megtanul hinni az életben.”
Azt hiszik/hisszük, élünk.
Mikortól tanulod meg értékelni létezésed?
Eltékozolt szavak, ki nem mondott szeretet.
„Az egész szarban, amit veled együtt elviselek, nekem is kijut a rosszból…”
…és átokká válik a sose halunk meg….
Szólnál, már mondanád: -Talán tudom mi a baj. Igen, tudom kinek hogyan kéne tenni, élni.
De nem másnak szólsz – hanem magadnak.
És nem hallod meg a saját szavadat.
Ez egy „mégis” könyv…mégis el kell olvasnod.

>!
pepege P
William Styron: Feküdj le sötétben

Ó, Te jó ég! Nem is tudom, miért nem szakítottam félbe az olvasását?!?! Nyomasztó volt a Loftis család története és néhol nagyon-nagyon zavaros.. Csak kapkodtam a fejemet, hogy melyik időben is járunk, tele volt flashback in flashback-kel. :))
Ami a leginkább szörnyű benne, hogy annyira nyomorultak voltak a főhősök (érzelmileg). Tipikus példája e mű annak, amikor valaki szeretetre vágyik, s nem kapja meg.

>!
Ribizligizi
William Styron: Feküdj le sötétben

Lélektani pontosságú mű, ami ugyanakkor irodalmilag is fantasztikus. Az emlékfolyamokat követve észre sem vesszük, mégis bevonódunk. A történet mindenkinek szól: lányoknak, anyáknak és aktív vagy leendő apáknak.
Számomra minden figura szerethető volt – éppen azért, mert hús-vér jellemmel – jellemhibákkal – rendelkeztek.
Ha valaki közelebb szeretne jutni az önismerethez – ami egyben emberismeretet is jelent – mindenképpen olvassa el a könyvet! (Persze semelyik könyv elolvasása nem mentesít az aktív lélektani munkától, és annak nehézségétől :))

>!
quartz
William Styron: Feküdj le sötétben

Eleinte kicsit nehezen hangolódtam rá arra, hogy mindig más szereplő bőrébe kell bújni, és az ő szemszögéből élni meg a történteket. De később pont ez ragadott magával, ahogy szép lassan kibontakoztak a tragikus haláleset előzményei, lelki okai, és hogy mindezeket ki hogyan élte meg. Kedvenc részem a végefelé van, mikor Peyton utolsó óráit éljük meg együtt a lánnyal, hát, folyamatosan borzongtam. Abszolút átélhetőnek érzem Peyton tragédiáját, és folyton azon járt az eszem, hogyan lehetne rajta segíteni, de döbbenetes és fájó volt mindig a ráismerés, hogy rajta már nem lehet segíteni, egy régóta elveszett lélekről van szó. :(

>!
snailwing
William Styron: Feküdj le sötétben

Jó könyv, nagyon jó, de izgalmasnak nem mondható, szóval aki csak a mozgalmas, fordulatos könyveket szereti, az hagyja inkább. Aki viszont örömét leli a végletekig agyon analizált helyzetekben és szétboncolt pszichékben, és szeretne látni valami nagyon tanulságosat arról hogyan nem szabad élni, na azoknak itt ez a könyv…
A történet egy családi háromszögről szól, iszákos apa, rideg anya, lázadó leánygyermek – mindenki konfliktusban mindenkivel, az ő végzetes balsorsukról szól a könyv, mégpedig a világ legbarátságosabb környezetében, az USA déli részén a 40-es években, a tragédia borítékolható.
A cselekmény gerincét a regény jelenideje, egyetlen nap adja, majd visszaemlékezések formájában kapunk magyarázatot arra, hogyan is jutottunk el odáig. Mivel a nézőpontok cserélődnek, így minden szereplőről nagyon összetett képet kapunk.
Ahogy olvastam a könyvet nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy micsoda írói munka van benne, annyira részletgazdag, annyira valóságos a szereplők jellemének ábrázolása! És a fordítás persze remek.

>!
MeliSzabo
William Styron: Feküdj le sötétben

Elolvastam, becsuktam, kinyitottam, becsuktam. Elgondolkodtató. Elég zavaros a történet, bár nem is igazán a történet az, ami nehezen emészthető, sokkal inkább az nehezíti a megértést, hogy Styron az egész regényben egyik bekezdésről a másikra váltja a helyszínt, idősíkot, eseményt. Ezáltal figyelni kell, és nem szabad „elbóbiskolni” egy-egy szürkébb rész felett. A temetési menettel kezdődik a történet, majd e köré fonódik a regény. Múltbéli emlékek, veszekedések felidézéséből világlanak ki az okok és miértek. Tömény hatszáz oldal depresszió, szomorúság, fájdalom. A regény végére kapunk egy képet a széthullott családról, megismerjük sanyarú múltukat, bűneiket, mulasztásaikat.
„ Talán valamikor majd föltámadok, bár sötétben fekszem le, és fényem hamvába hal. Befordulok a szoba felé, látom, hogy jönnek a csempéken át, apró peckes léptekkel, felborzolt tollal, és arra gondolok: szegény, szállni nem tudó madaraim, gyötrelmes volt itt a földön, hogy nem szárnyalhattatok?Gyertek hát, repüljünk! S elmentek mellettem, a homályba vesző homokon, ügyetlenül és szelíden, tollaikat suhogtatva;gyertek hát, repüljünk. És olyan közel baktattak mellettem, hogy a szárnyuk forró bőrömet érte-csak a tolluk suhogott-, és láttam, hogy mennek-ó, Krisztusom!-, s az én szállni nem tudó madaraim sorra,egymás után szállnak le a fullasztó éjszakába, a paradicsom felé. Meghalok, Nyuszi, meghalok. De légy jó kislány.Azt mondtam: Mi az nekem?Mi az nekem?Hogy jó legyek. Nagyon jó. Nagy Isten.”


Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Richmondból Port Warwickba menet a vonat már az elővárosokban gyorsítani kezd, elhúz az örökké csípős párába és édeskés porba burkolt dohánygyárak, a lejtőn mérföldnyi hosszan ereszkedő egyforma barna deszkaházak, a hajnal fakó fényét visszatükröző háztetők százai előtt; elhúz a renyhe és álmos forgalmú, kora hajnali utcák mellett, fürgén átzakatol az utolsó két dombot összekötő hídon, s az ember lent a völgyben megpillantja a sós-zöld tajtékkal lepett James folyót, amint a vegyigyárak és barna deszkaházak újabb sorai közül ki- és az erdőbe bekanyarodik.

(első mondat)

>!
MeliSzabo

Talán valamikor majd föltámadok, bár sötétben fekszem le, és fényem hamvába hal. Befordulok a szoba felé, látom, hogy jönnek a csempéken át, apró peckes léptekkel, felborzolt tollal, és arra gondolok: szegény, szállni nem tudó madaraim, gyötrelmes volt itt a földön, hogy nem szárnyalhattatok? Gyertek hát, repüljünk! S elmentek mellettem, a homályba vesző homokon, ügyetlenül és szelíden, tollaikat suhogtatva;gyertek hát, repüljünk. És olyan közel baktattak mellettem, hogy a szárnyuk forró bőrömet érte – csak a tolluk suhogott –, és láttam, hogy mennek – ó, Krisztusom! –, s az én szállni nem tudó madaraim sorra, egymás után szállnak le a fullasztó éjszakába, a paradicsom felé. Meghalok, Nyuszi, meghalok. De légy jó kislány. Azt mondtam: Mi az nekem? Mi az nekem? Hogy jó legyek. Nagyon jó. Nagy Isten.

>!
impossiblegirl P

– Védjelek meg? Mitől? – kérdezte. A tejesemberektől? A detektívregény-íróktól? – Nem – mondtam, és ráhanyatlottam az ablakpárkányra. – Önmagamtól. – Most gyöngédebb lett. – Hol szedted összes ezeket a te furcsa erkölcsi szabályaidat? – kérdezte. – Mi ütött beléd? Csak tudnék rád úgy visszaemlékezni, amilyen voltál, az volna szép. Akkor legalább a békességem megmaradna. De nem hiszem, hogy valaha is vissza tudnék arra az időre emlékezni. Akkor legalább akadt még néhány eszményed, ami nem mítoszok vagy tündérmese-képzelet terméke volt. Amikor még modellt álltál nekem, és én még voltam olyan ostoba, hogy azt higgyem: egy ilyen gyönyörű arcú és gyönyörű testű lány belül is csak szép lehet.

574. oldal

>!
StJust I

világítsd meg az én sötétségemet, könyörgök, ó, Uram, tegyél tisztává és bűntelenné; Isten, add vissza nekem az én Harrymet, aztán: Harry, add vissza nekem az én Istenemet, mert valahol utat tévesztettem; tégy olyanná, mint gyermekkoromban voltam, mikor a parti fövenyen sétáltunk és kagylót gyűjtöttünk. Ámen.

William Styron: Feküdj le sötétben, Európa Könyvkiadó Budapest, 2010, 546. o., fordította: Göncz Árpád

>!
impossiblegirl P

Megint elkezdtem egy kicsit fulladozni, nem is bennem volt a víz, amit lenyeltem, hanem körülöttem, nem ért hozzám, csillogott, mint a körülöttünk vándorló sűrű fény. Mintha már az ablakot, a tükröt nyaldosta volna, opálossá s valahogy tejszerűen zavarossá vált tőle a levegő; de mégsem a víz fenyegetett, hanem a saját gondolataim: a víz, mint a madarak megmaradtak távolinak, közömbösnek; tudatom határán tengger alatti fal emelkedett, de ez se volt fenyegető, nem akartam gondolni rá.

533. oldal

>!
impossiblegirl P

Úgy érzem, mintha sodródnék, mintha valahol kint a fekete űrben fuldokolnék, és nincs, ami visszahúzna ide a földre. Talán azt hiszed, hogy ez klassz érzés lehet – így megfulladni –, pedig nem az. Szörnyű. Aztán megpillantom a madarakat, és úgy rémlik (ezután valami át van húzva).
Apu, én nem tudom, mi a baj. Megpróbáltam felnőtt lenni… jó kislány lenni, ahogy te szoktad mondani, de akármerre fordulok, úgy látszik, egyre mélyebben és mélyebben merülök bele ebbe a szörnyű kétségbeesésbe. Apu, mondd, mi a baj? Mi a baj? Miért olyan drága jószág a boldogság? Mit csinálunk mi az életünkkel, hogy forduljunk akármerre, mindig csak bánatot szerzünk másoknak, hiába próbálkozunk az ellenkezőjével?

54. oldal

>!
StJust I

Te félholtra szeretnél, ha mód lenne rá. De hát nem látod, nem látod, Nyuszi? Visszajöttem ide kedvesen, vidáman s megteszek minden tőlem telhetőt, hogy eljátsszam a jó kislány szerepét, a tékozló lányét, aki belátta hibáit, visszatért a szüleik kedvéért, a családja keblére. Elég jól játszom, nem? Viszonoztam anyám csókját, amikor megcsókolt, úgy tettem, mintha mindent elfelejtettem volna. Hát nem érted, Nyuszi, hogy nekem is megvolt az okom rá, hogy haza jöjjek? Szerettem volna normális lenni. Olyan, mint más.

William Styron: Feküdj le sötétben, Európa Könyvkiadó Budapest, 2010, 405. o., fordította: Göncz Árpád


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Hillary Jordan: Mudbound
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Fanny Flagg: Érdemes élni
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Stephen King: Carrie
Stephen King: A boszorkánylány