Értékelések 47

Manoli >!
William Somerset Maugham: Színház

Milyen időtálló téma ez, függetlenül attól mikor írták. Hihetetlen, hogy az író, férfi létére mennyire belelátott, a női lélek vívódásaiba, és taktikai húzásaiba a szerelemben(?), kalandban. Különösen élveztem Júlia zárójeles, őszinte gondolatait, az álarc mögött, igen szórakoztatott. Júlia,a fiával Rogerrel, történt párbeszéde a történet végén, ami azzal indít, hogy mi is akar lenni Roger az életben, mihez is akar fogni, ha befejezi a tanulmányait, pedig igen szép összefoglalója az egész könyvnek. Roger, a maga 18 évével, milyen tisztán látja szüleit, nem kertel, nem visel álarcot. Kritikus és őszinte, a könyv csúcspontja ez a rész. A Csodálatos Júlia c. filmet már évekkel ezelőtt láttam (és most is megnéztem újra), akkor is nagyon tetszett, most pedig még jobban, mert láttam, hogy milyen hűen visszaadja a könyv cselekményét és hangulatát és mondanivalóját.

Hirdetés
Tigrincs P>!
William Somerset Maugham: Színház

Ó, hogy én helyenként mennyire együttéreztem Júliával, máskor meg kissé szégyelltem is magam helyette, de annyira érdekesen és pontosan tálalt ez a bizonyos élem is az életemet, meg kívülről is szemlélem attitűd, hogy nem tudtam, nem lehetett mély drámaiságot hosszabb ideig fenntartani magamban. Ha egyáltalán. Igen, Júlia sírt, és igen, megbántották, de okosságának, és páratlan önreflexiójának köszönhetően viszonylag gyorsan túllendült a fájdalmakon és megőrizte méltóságát. Ennél többet néha remélni sem lehet.
Azt mondják, a harag rossz tanácsadó, de vajon hogy van ez a hiúsággal? Még szerencse, hogy az ember csak később veszi észre, hogy valóban megsebezték-e, vagy csak az a bizonyos hiúság sérült – utóbbi viszonylag könnyen túlélhető, bár talán nehezebben ismerhető fel. És talán azért szerencse, hogy csak utólag jövünk erre rá, mert különben ki tudja fektetnénk-e energiát vesztesnek tűnő dolgokba..? Hiszen időnként azt is épp elég nehéz megítélni, hogy valami valóban vesztes dolog-e.
Könnyed, mégis elgondolkodtató könyv, színházról is sokat mond, ami az egyik kedvenc témaköröm.

>!
Európa, Budapest, 1992
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630754282 · Fordította: Szerb Antal
Kisanna>!
William Somerset Maugham: Színház

Ez az első könyv, amit az írótól olvastam, és igazán tetszett, érdekes és izgalmas volt. Júlia sokszor borzalmasan viselkedett, de mégis együtt tudtam érezni vele. Híres színésznőként nem lehet könnyű beletörődni a szépsége és fiataldága elvesztésébe, különösen ha állandóan csinos, feltörekvő kolléganőkkel van körbevéve. Júlia tényleg csodálatos, nagy művész, akit élmény lehet csodálni a színpadon. Együtt élni vele viszont borzalamas, ő a hétköznapokban ia dívát játszik, a többi ember számára csak kellék az ő jeleneteihez. A főszereplő házaspár valódi jellemét egyedül a fiuk látta tisztán és elfogulatlanul.