Színház 152 csillagozás

William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház William Somerset Maugham: Színház

A „Színház” című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne.
Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. (ekultura.hu)
A mozik nemrégiben mutatták be a regényből készült Csodálatos Júlia című filmet, melyet Szabó István rendezett.

Eredeti megjelenés éve: 1937

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szerelmes Világirodalom, Athenaeum Regénytár

>!
Holnap, Budapest, 2007
294 oldal · ISBN: 9789633467817 · Fordította: Szerb Antal
>!
Titis, 2007
Fordította: Szerb Antal · Felolvasta: Bánsági Ildikó
>!
Holnap, Budapest, 2005
296 oldal · ISBN: 9633466989 · Fordította: Szerb Antal

6 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 18

Most olvassa 6

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

Tigrincs P>!
William Somerset Maugham: Színház

Ó, hogy én helyenként mennyire együttéreztem Júliával, máskor meg kissé szégyelltem is magam helyette, de annyira érdekesen és pontosan tálalt ez a bizonyos élem is az életemet, meg kívülről is szemlélem attitűd, hogy nem tudtam, nem lehetett mély drámaiságot hosszabb ideig fenntartani magamban. Ha egyáltalán. Igen, Júlia sírt, és igen, megbántották, de okosságának, és páratlan önreflexiójának köszönhetően viszonylag gyorsan túllendült a fájdalmakon és megőrizte méltóságát. Ennél többet néha remélni sem lehet.
Azt mondják, a harag rossz tanácsadó, de vajon hogy van ez a hiúsággal? Még szerencse, hogy az ember csak később veszi észre, hogy valóban megsebezték-e, vagy csak az a bizonyos hiúság sérült – utóbbi viszonylag könnyen túlélhető, bár talán nehezebben ismerhető fel. És talán azért szerencse, hogy csak utólag jövünk erre rá, mert különben ki tudja fektetnénk-e energiát vesztesnek tűnő dolgokba..? Hiszen időnként azt is épp elég nehéz megítélni, hogy valami valóban vesztes dolog-e.
Könnyed, mégis elgondolkodtató könyv, színházról is sokat mond, ami az egyik kedvenc témaköröm.

>!
Európa, Budapest, 1992
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630754282 · Fordította: Szerb Antal
Youditta>!
William Somerset Maugham: Színház

Na ez a könyv maga a színház, vagyis inkább Júlia az. Ő az, aki a brit közönség nagy kedvence, igaz már a kora meghaladja a 4. X-et, még mindig elvarázsolja a közönséget, a férfiakat.
Az eleinte még számomra talán kedves személyiség átváltott egy mindenkin átgázoló, csak a saját érdekeit néző, ízig-vérig színésznőbe, aki bizony nem csak a színpadon játszott. Játszott otthon, társaságban, család előtt és még önmaga előtt is. Néha ő sem tudja már ki az igazi Júlia, annyi szerepet kell előadni.

Rémisztőek ezek a színészek, hogy vajon mikor színészkednek a magánéletben? Mikor beszélnek úgy, mintha szerepet játszanának, s mikor mint átlagemberek? Jaj.
Maughamet pedig továbbra is imádom.

Tilla>!
William Somerset Maugham: Színház

Hangoskönyvként hallgattam. Egyébként nincs semmi bajom Bánsági Ildikóval, de ezt a könyvet valószínűleg akkor látta először, amikor a mikrofonba beleolvasta és gyalázatosan félrejátszotta. Fejfájdítóan szörnyű volt, a legrosszabb hangoskönyvélményem. Na hát ennyire.
Amiért az első óra után mégis továbbhallgattam, annak az az oka, hogy a könyv szenzációs. Apám, le vagyok nyűgözve… A harmincas évek brit irodalmáról valamilyen teljesen más kép élt bennem. Ma is írhatták volna, akkor sem lenne szabadelvűbb, lazább, szórakoztatóbb és még sorolhatnám. Remek jellemábrázolások, magával ragadó történet. A filmfeldolgozás is nagyon jó (tegnap újranéztem), de a könyv még annál is. Kedves William Somerset Maugham úr, igazán örültem első találkozásunknak, remélem nem bánja, ha szeretném jobban megismerni.

Nem tudtam, honnan jött, de pár nappal ezelőtt hatalmas vágyat éreztem, hogy Szerb Antalt olvassak. Ezért azóta a VII. Olivérrel fekszem-kelek. Azon gondolkodtam, hogy ezt a Színházat akár ő is írhatta volna. Most, ahogy jöttem értékelést írni, látom, hogy ő fordította. Hah!

6 hozzászólás
Annamarie P>!
William Somerset Maugham: Színház

Nem tudom, miért nem értékeltem ezt a könyvet? Korábbi olvasás, de évekig a kedvencem volt. Itt szembesültem először azzal a tehetséggel, hogy valaki hogyan tud valami olyasmiről írni, amit nem tapasztalt meg, nem élt át.

KBCsilla P>!
William Somerset Maugham: Színház

Évtizedek óta kerülgetem a könyvet, valamiért féltem tőle. Úgy gondoltam, hogy egy ennyire híres írótól nekem félnem kell. Hátha nem értem meg, hátha nem vagyok hozzá elég „nagy”.
Medvém egyik kedvence, ezért a kezembe adta, hogy olvassam el.
Félve vettem a kezembe, és nem tudtam letenni.
Hiszen ez a könyv maga az élet, és nagyon könnyen olvasható.
Júliánk szegény nem tudott mit kezdeni azzal, hogy bizony, túl van a fénykorán.
Férje pedig vakon, amúgy örök szeretettel teszi dolgát úgy, hogy minden és mindenki az általa imádott Júliáról szóljon.
Balga főhősnőnk azt hitte, hogy ha fiatal férfit szeret, és őt is fiatal férfi szereti, mint ő hitte, az által ő sem veszít korából.
Milyen buták is vagyunk néha, mi nők.
Én azt mondom, néha haragudva Júliára, hogy van ám szépség és boldogság 40 fölött is, csak el kellene fogadni, hogy nem minden olyan, mint régen, és meg kellene becsülni azt, aki mellettünk van jóban-rosszban.
Tom?
Az érdekből szerető fiatal férfi, aki csak a lépcsőfokokat látja és nézi az idősebb nőkben.
Szerelem?
Ugyan mi is az a nyugodt élet, a bizalom mellett?
Csak egy szó, amibe nem szabad belekapaszkodni.
El sem tudom mondani, mennyire tökéletesnek láttam a történetet, és mennyire valóságosnak.

Dana>!
William Somerset Maugham: Színház

Félelmetes regény. És még kérdik, miért tartok a színészektől? Tessék, itt van benne ebben a könyvben! Júlia, a csodálatos színésznő vajon bír-e önmagasággal, vagy ahogy fia sejti, pusztán szerepek tömege, a nagy semmi köré szépen, elegánsan elrendezve? Még sex appeal-je is van. Vagy nincs, de helyette lehet mást föltalálni.
Elképzelhető, hogy minden önmagaság így van kimódolva?
Az utolsó jelenet egyszerűen zseniális volt – Júlia, akinek a fejében folyton jelenetek hemzsegnek, egy pillanatra nézővé avanzsál, és ebből a perspektívából illeti kritikával a nagy színjátékot, ami az élet.
És még csak nem is volt közhelyes.

Spaceman_Spiff IP>!
William Somerset Maugham: Színház

Hálás feladat lehetett ebből filmet készíteni, és Anette Bening pedig minden bizonnyal brillírozik a szerepében – ezt úgy mondom, hogy nem láttam a filmet.
Amúgy szórakoztató és könnyed darab ez a színházi világról, és Anglia (sőt, az egész korszak) legnagyobb színésznőjéről, remek történettel, kissé talán előre meglátható fordulatokkal, érdekes karakterekkel. Meg aztán van itt valami filozófiai kérdés is, vagyis hogy az igazi színésznő vajon nem több-e, mint szerepei összessége, erre jól rá is játszik a regény, ez adja meg talán az igazi egyediségét, de azért szerencsésen (vagy szerencsétlenül, attól függ, mit várunk egy ilyen könyvtől) nem folyik túlságosan bele az elmélkedésbe. Én azt mondanám, ez egy kellemes kikapcsolódás, de annak tökéletes.

1 hozzászólás
Sz_Flóra>!
William Somerset Maugham: Színház

„Különös világban élünk – gondolta Julia –, a színészek azért törik magukat, hogy úgy nézzenek ki, mint a gentlemanek, és a gentlemanek megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy úgy nézzenek ki, mint a színészek.”

Micsoda lélekig markoló keserédesség Julia története! Olyan üde természetességgel nyílnak meg előttünk az asszony színház-életének kapui, hogy az utolsó oldalakon ledermed az olvasó: létezhet hasonló a valóságban?
Rajongok a színházért, a jó darabokért, a szívüket-lelküket beleadó színészekért. Egy-egy előadás után mindig szeretek a színészek művészi hajlamairól, szerepformálási útjukról elmélkedni. Csak játszanak, vagy érzik is az általuk életre keltett karakter érzelmeit? Belerokkannak-e, ha a karakter azt teszi? Milyen vékony a határ a szerep és a karakter között? Hogyan különítik el őket egymástól?
Annyi, de annyi izgalmas, boncolgatni érdemes kérdés, amelyekre a történet csak félig-meddig válaszol. Julia állandóan játszik, de ha tudatában is van ennek, számára éppúgy magától értetődő szerepet játszani, mint lélegezni. William Somerset Maugham mesterien oldotta meg: a regény egyetlen szereplője sem ismeri ki Juliát, mint karaktert, csak és kizárólag az olvasó. Csupán minket ért az a megtiszteltetés, hogy az asszony szilárd és makacs színfalai mögé pillantsunk, de mintha még ekkor is vakok maradnánk.
Rémisztő, milyen forgószél támad a könyv lapjain, amely átalakít egy életet egy színházzá, egy szívet egy színpaddá, egy embert több szereppé. Bizony, rémisztő, mégis arcizmokat tornáztatóan mulatságos, tragikomikummá változtatva a cselekmény végkimenetelét. Az egyik kedvenc jelenetem Charles és Julia félreértése, valamint Julia fia, Roger vallomása az anyjához. spoiler
Nagyon ajánlom a regényt, a stílusa kedélyes, a témája viszont csak látszólag könnyed. Remélhetőleg mindannyian részesei lehettünk legalább egyszer – akár színdarab, akár film megtekintésekor – néhány kellőképpen hiteles alakításnak. Nos, Julia alakítása az volt. Ízig-vérig.

bozs>!
William Somerset Maugham: Színház

Mint ahogy Shakespeare bácsi írta: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”, de főleg ez a Júlia nevezetű, aki már azt sem tudja, hogy nem áll mindig színpadon.
Tetszett Maugham stílusa, faltam az oldalakat.

18 hozzászólás
Gyöngyi69>!
William Somerset Maugham: Színház

Nem az első mű, amit Maugham tollából megismerek. Ezt most ráadásul nem olvastam, hanem hangoskönyvben hallgattam, és bár valószínű, hogy olvasva még ennél is jobban tetszett volna, így is nagy élmény volt.
Minden elismerést megérdemel Maugham, mert bár a történet maga nem túl fordulatos, olyan lenyűgöző jellemábrázolással írja meg történetét, amivel végig fenn tudja tartani a figyelmet.
Regénye filozófiai kérdést vet fel, de nem bonyolódik bele, épp csak annyira, hogy bogarat ültessen az ember fülébe, és utána még kénytelen legyen elmélkedni rajta egy darabig.
Ki a valós? A színész, aki a színpadon eljátssza hol egyikünket, hol másikunkat, vagy egy kicsit mindannyiunkat egyszerre? Vagy mi, akik gyakran magunk is szerepet játszunk, néha jól, máskor pocsékul, vagy kicsit ripacskodva, mint itt-ott Bánsági Ildikó, aki felolvasta a művet?
Gondolom mindenkinek az a válasza erre a kérdésre, és az ehhez hasonlóakra is, amivel leginkább igazolja önmagát -önmaga előtt.


Népszerű idézetek

legrin P>!

Az embernek nem érvekre van szüksége, hogy megtegye azt, amihez kedve van – elmélkedett. – Ürügyre van szüksége.

146. oldal (Magyar Könyvklub, 2001.)

Helewise>!

Azt csak egy nő tudja, hogy mire képes egy másik nő.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
Helewise>!

Az élet tragédiája az, hogy néha megkapjuk azt, ami után vágyódunk.

234. oldal

csillagka P>!

Jobb bolondnak lenni és tudni, hogy bolond vagyok, mint bolondnak lenni és nem tudni.

211. oldal (Magyar Könyvklub, 2001.)

legrin P>!

Ne legyetek természetesek – mondta a társulatának. – A színpad nem arra való. A színpad csalás. Hanem csináljátok úgy, mintha természetesek lennétek.

Kapcsolódó szócikkek: színész · színház
legrin P>!

Van olyan ember, akinek saját gondolatai vannak? És nem pózol mindenki egy icipicit?

Poccahontas>!

– A gyöngeségünk és nem az erőnk tesz bennünket kedvessé azok szemében, akik szeretnek minket.

27. fejezet, 263.o.

Ardnazil>!

De hát ilyenek az emberek, soha sincsenek azzal megelégedve, amijük van; mindig csak változatosságot, változatosságot, változatosságot akarnak.

206. oldal, Forum, Novi Sad 1964

legrin P>!

Te nem is létezel, te csak az a megszámlálhatatlanul sok szerep vagy, amit játszottál. Gyakran tűnődtem azon, hogy vajon volt-e valaha valami, ami te voltál, vagy sosem voltál több, mint egy eszköz azok számára, akiknek a szerepét játszottad. Ha láttam, hogy bemész egy üres szobába, néha hirtelen rád akartam nyitni az ajtót, de nem mertem, mert attól féltem, hogy senkit sem fogok ott találni.

261. oldal

1 hozzászólás
Rose_M>!

– Talán szeretnélek, ha meg tudnálak találni. De hol vagy? Ha az ember leveszi rólad az exhibicionizmusodat, ha elveszik tőled a technikádat, ha lehámoz rólad az ember, mint ahogy a hagymát meghámozza, egymás után minden bőrt, a tettetést és őszintétlenséget, a régi szerepekből való mondásokat és a hazudott érzéseket, vajon végre egy lélekre bukkan-e az ember?
Komoly, szomorú szemmel nézett Júliára, és azután kissé elmosolyodott.
– De azért szeretlek.

253. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: Jane Eyre
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Jane Austen: Jane Austen összes regénye 1-2.
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Nevil Shute: Az örökség
Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Agatha Christie: Halál a Níluson
Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák
Aldous Huxley: Szép új világ
Herman Wouk: Hajnalcsillag