Sör ​és tea 21 csillagozás

vagy A család szégyene
William Somerset Maugham: Sör és tea

A regény gondolkodásra serkenthet. Kielégítheti az olvasó esztétikai igényét. Erkölcsi érzékét felkorbácsolhatja. De ha nem szerez örömet, akkor nem jó a regény. Vannak emberek, akik merő lustaságból regényekhez fordulnak szaktudományi ismeretekért. Csakhogy a tudáshoz nem vezet rövid út, és az idejét vesztegeti az, aki regényekből akar tudományos ismereteket meríteni."
Az író regényében saját véleményét mondja el a világegyetemről. Intelligensen szórakoztat; és az első követelmény, amit joggal támaszthatsz az íróval szemben, hogy amivel szórakoztatni akar, valóban érdekes legyen.

Sör és perec címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion

>!
Irodalmi, Bukarest, 1967
216 oldal · keménytáblás · Fordította: Látó Anna

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
William Somerset Maugham: Sör és tea

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Tanmese a viktoriánus emlékezetről, avagy miből lesz a cserebogár. Ashenden, az író nyugalmát két kollégája zavarja meg: az egyikük, Alroy Kear él, a másikuk, Driffield épp most halt meg. Eme sajnálatos tény (mármint az elhalálozás) indítja arra az élő írót, hogy felkeresse Ashendent, mégpedig abból a célból, hogy csepegtessen már neki némi életrajzi adatot az elhunytról, merthogy Ashenden hamvas kölyökfóka korában állítólag jól ismerte őt. Csakhogy amit Ashenden tud Driffieldről (és amit nosztalgikus visszaemlékezések füzérén keresztül meg is oszt az olvasóval), az aligha építhető bele organikusan egy szalonképes életrajzba – és itt kezdődnek a problémák. Maugham regénye egy kettős átváltozás története: egyfelől láthatjuk, ahogy szegény Driffieldből kiszipolyozza a vért környezete, mert túl elevennek találja ahhoz, hogy egy viktoriánus mítosz tárgya legyen – ha már szobrot formáznak belőle, legalább legyen élettelen. Másrészt pedig (és talán elsősorban) Ashenden átalakulásának története is, aki nem kis részben Driffield (pontosabban felesége, Rosa) hatására válik hétköznapi konformista brit fiatalemberből művésszé. Elegáns, hajlékony, okos (néha okoskodó) kötet a művészről, és arról, milyennek akarja látni a művészt a társadalom, és hogy e két elem között mekkora szakadék tud lenni. Végig belengi valami finom avíttság, ez elfeledett Anglia emléke, amit én különösen sokra értékeltem. Jó volt.

4 hozzászólás
Csilla‿ P>!
William Somerset Maugham: Sör és tea

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Nos, ez nem az a könyv, ami azonnal beszippantott. Az elején lassan haladtam vele. Később aztán egy kicsit mégis bele tudtam olvadni. Az azonban vitathatalan, hogy kemény bírálatot mond az előkelősködő nagyképűségről és remekül mutatja be az adott kor társadalmát

Eszter01>!
William Somerset Maugham: Sör és tea

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Bár egy-két értékelésnél láttam, hogy nem ajánlják első könyvnek az írótól ezt a művet, de én mégis próbát tettem vele, és nem bántam meg. Ha ennél még jobbakat is írt, akkor nagyon kíváncsivá tett. Szeretem az ilyen letisztult stílusú írókat.

Parlandorka IP>!
William Somerset Maugham: Sör és tea

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Éppen csak annyival járunk a viktoriánus kor után, amennyi idő alatt a fiatalabb generáció már lerázta magáról annak szigorú követelményeit. Sőt, tulajdonképpen azt követjük végig, ahogy a főszereplő szép lassan megszabadul a viktoriánus konvencióktól.
Írók közé csöppenünk ebben a regényben, pontosabban három író áll a történet központjában: a főszereplő, egy elhunyt nagyság, és egy közös barátjuk, aki az elhunyt életrajzát kívánja megírni. Főhősünk pedig, ahogy ebben segít barátjának, maga is az emlékek közé mélyed, és a regény előrehaladtával mind többet és többet tudunk meg az elhunythoz kötődő szövevényes múltjáról.
Én, kívülállóként, nagyon jól éreztem magam ebben a társaságban, és miközben olvastam, önkéntelenül is azon gondolkodom, hogy csak azért, mert egy más kor művészei, vajon tényleg annyira különböznek attól, mint ahogy ma viszonyulunk egymáshoz?
Nem egészen lineáris a regény időszerkezete, ugrál a jelen eseményei és a múlt emlékei között, de ezzel együtt is követhető a történet. Viszont helyenként vannak benne olyan indokolatlanul túlírt epizódrészek, amelyek nem tesznek semmit a történethez, ezért egy fél csillagot levonok.

Véda P>!
William Somerset Maugham: Sör és tea

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Eleinte nehezen haladtam, határozottan nem az a belevetem magam és máris elsodor könyv. Az is kissé bonyolította a dolgot, hogy Maugham E/1. személyben beszél az íróról aki ír, ill. az íróról aki megírni készül a korabeli nagy író életművét (afféle önéletrajzi regénynek is nyugodtan nevezhetjük). Amit nehezen szokok tőle, az a „kiszólás” a sorok közül számomra kissé szájbarágósan, egyenesen az olvasóhoz mindenféle előzmény és kapcsolódó momentum nélkül. Imádtam viszont a stílusát, a sorok közt elrejtett bölcsességeket, és a század második felének Angliáját, társadalmi osztályozását M. szerint és által. A karakterei pedig szintén nagyon szeretnivalóak. Alapjában véve első könyvnek nem ajánlanám, ugyanakkor az ember utólag nagyon is örül, hogy végigolvasta. Úgyhogy jöhet még! :)


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Téved, aki azt hiszi, hogy egy-két mestermű elég az üdvösséghez. Nem, szobra talapzatát minden írónak negyven, ötven közepes műből kell megépítenie. Ehhez pedig sok idő kell. A mester életműve, ha már nem nyűgözi le az olvasót, legalább nyomja agyon a súlyával.

103. oldal

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

4 hozzászólás
Kuszma>!

Tudomásom szerint az irodalomtörténet még nem jegyzett fel olyan esetet, hogy egy író műve írása közben öngyilkosságot követett volna el. Bármekkora csapás érte, befejezetlen opust nem volt hajlandó az utókorra hagyni.

169. oldal

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

2 hozzászólás
nagy_csilla>!

Az emberiség legfárasztóbb, legidegtépőbb bűne: a képmutatás.Pillanatra sem ernyedő éberség és szellemi függetlenség egészen ritka fajtája kell hozzá. Az ember nem lehet úgy hipokrata, mint ínyenc vagy házasságtörő, csak üres óráiba: a képmutatás egész napot, sőt egész életet betöltő elfoglaltság. És ráadásul még cinikus humor is kell hozzá.

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

>!

Én azt tartom: addig élvezze az ember az életet, amíg megteheti. Úgyse sokáig tart. Száz év múlva mind egyformán a föld alatt leszünk, és akkor már semmi se lesz fontos. De most még örülhetünk.

160. oldal

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Baki P>!

Megfigyeltem, hogy ha valaki telefonon keres, s mert nem talál otthon, üzenetet hagy, hogy amint megjössz, azonnal hívd vissza, mert fontos – az ügy többnyire neki fontos, és nem neked.

(első mondat)

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Véda P>!

Senki sem tudta még megmagyarázni, hogy a paestumi dór templom miért szebb egy korsó hideg sörnél, kivéve ha olyan érveket kevert a magyarázatába, melyeknek semmi közük a szépséghez. A szépség: zsákutca. Vagy ha úgy tetszik: hegycsúcs, ahonnan nem vezet út semerre.

101. oldal

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Véda P>!

Számos író, foglalkozásával járó rossz szokásként, beszélgetés közben is gondosan megválogatja a szavait. Akaratlanul is folyton formálja, csiszolja a mondatokat, és a szükségesnél se többet, se kevesebbet nem mond. Éppen ezért magasabb társadalmi körök nem egy tagja kissé megerőltetőnek érzi a velük való érintkezést, az előkelő személyiségek szókincse ugyanis alkalmazkodik egyszerű és korlátozott szellemi szükségleteikhez, és már kényelemszeretetből is szívesen elkerülik az efféle írástudókat.

22. oldal

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Sajtkukac94 P>!

Mellesleg, aki politikusok között megfordult, annak figyelmét nem kerülhette el (és az eredmények is erre vallanak), hogy egy ország kormányzásához igazán csekély szellemi képesség is elegendő.

102. oldal, 11. fejezet

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Véda P>!

A szépség mágikus élménye egy pillanatra megejt, de gondolataim mindjárt tovább is állanak. Nem túlságosan hiszek azoknak, akik lelkesen állítják, hogy ők képesek órákig csodálni egy tájat vagy egy képet. A szépség: eksztázis. Olyan alapérzés, mint az éhség. Valójában nincs mit mondani róla. Olyan, mint a rózsa illata: az ember beszívja és kész. Ezért fárasztó a műkritika, kivéve ha a szépséggel, tehát magával a művészettel nemigen foglalkozik.

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene

Véda P>!

Az amerikaiak – a világ eme legrátermettebb népe – a beszéd gépiesítését a tökély magas fokára emelték, a velős és végletekig csépelhető mondatok olyan tömkelegét állították elő, hogy órákon át élénken, mulatságosan társalognak anélkül, hogy egy pillanatig is odafigyelnének arra, amit mondanak.

William Somerset Maugham: Sör és tea vagy A család szégyene


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: Állatfarm
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
George Orwell: Állati gazdaság
Neil Gaiman: Sosehol
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
George Orwell: A fikusz és az Antikrisztus
Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje
John le Carré: Az áruló
Agatha Christie: A titkos ellenfél
Graham Greene: Utazások nagynénémmel