Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Karácsony Párizsban 17 csillagozás
Egy ifjú angol átrándul a fény városába, hogy ott töltse a karácsonyt. Találkozik Lydiával, a különös egyéniségű orosz kurtizánnal, vele tölti az ünnepet, beszélgetnek, próbálják megérteni egymás lelkét. S lassan feltárul egy szörnyű tragédia, egy valamikori gyilkosság, amely mindörökre megmérgezte a szerencsétlen lány életét…
Eredeti megjelenés éve: 1939
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Charlye Mason · Leslie Mason · Lydia Berger · Robert Berger · Simon Fenimore · Venetia Mason
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Simon nagyon rossz jellem, idióta gondolkodással. Leginkább azt mondanám, hogy beteg. Lydia, szerény, szegény, de mondhatni tisztességes nő volt míg férjét el nem veszítette. Szegény nő tiszta szívvel szeretett olyan embert akinek a tisztessége közel sem volt makulátlan. Rendesen megjárta vele. Másfelől ez a Lydia sem százas.
„Lydia meglepetéssel vette észre, hogy a táska egyik zsebében egy villamosjegy van, és amikor megkérdezte a férjét, hogyan került a jegy a táskába, Robert nevetve magyarázta meg, hogy a táskát a lóversenyen vásárolta egy lánytól, akinek éppen rossz napja volt”
Na ennyit Robertről, hazug csaló semmi több. Bárkit képes megvesztegetni, meglopni, megölni ha érdeke tartja.
Én azért erősen kétlem hogy egy kis éhséggel szóra lehet bírni bárkit is.
Milyen kifürkészhetetlen a sors. Egyetemi tanártól lesz szökevény, ügyvédből pedig muzsikus.
Ahoz képest, hogy csak egy éjszaka volt rengeteg minden történik és rengeteg történet van belefűzve a múltból.
Az igazat megvallva eléggé untam ezt a felettébb részletes bírósági ügyet.
Meg az sem igazán érdekes, hogy mi lehet ezzel a Berger fazonnal. De Lydia és Charley esete érdekes.
Jó régen olvastam Maugham-tól – olyan régen, hogy már azt is elfelejtettem, hogy nem A színes fátyol volt az egyetlenem tőle, ott volt még Az ördög sarkantyúja is 2013-ban, ami szintén Várólistacsökkentős volt, akárcsak a mostani kötet –, öt éve felé se néztem, pedig kellemesen kompatibilisek vagyunk egymással, amolyan jófajta pihentető-szusszanós szépirodalom-bástyát jelent nekem a szerző.
Sajnos a piros hátterű kiadással rendelkezem, ezt fontos megemlíteni. Vannak olyan vizuálisan környezetszennyező könyvborítók, amelyek szinte érezhetően csökkentik az olvasás élvezetét. Ez karcolgatja a tűrésküszöböm szélét, de azért a Szeress Mexikóban! és A vörös sátor cicis borítójához képest labdába se rúg.
Miről szól ez a könyv? A főszereplő Charley Mason egy jóllakott napközis kedélyállapotával és élettapasztalatával rendelkezik, olyan ocsmányul, gyomorforgatóan tökéletes családdal, hogy a cinikus dögök [én] csak azért rúgnának bele, hogy életében legalább egyszer fintor rántsa össze a joviális angol arcát. Komolyan, azt hittem, kifolyik a fülemen a negédes naivitás, kissé elnagyoltak a karakterek (vagy olyan maró szarkazmus rejlik a szavak mögött, hogy még én se vettem észre) a felsőközéposztálybeli, polgárian ízléses festményekkel dekorált lakásban.
Kicsit elkalandoztam. Szóval Charley szorgos munkájának és sikeres vizsgáinak jutalmául egy párizsi utazást kap a szüleitől, hogy mulasson egy jót (de ne kövessen el több gazemberséget, "mint amennyi múlhatatlanul szükséges"), magyarán férfiasan kirúgjon a hámból. Charleyt a megszállott természetű, kissé őrült és világuralmi terveket dédelgető legjobb barátja rendeltetésszerűen el is viszi egy kuplerájba, ahol azonnal megragadja a figyelmét Olga hercegnő – valójában Lydia, de a franciáknak minden orosz lány Olga – csupasz felsőteste. Nyílt, őszinte tekintete és az emberekbe vetett hite miatt a fiatalember azon kapja magát, hogy kávézókban, füstös pincében és a motelszobájában üldögélve megismeri Lydia tragikus életét.
Lydia karaktere is számtalan kliséből épül fel, ő a tipikus Orosz Nő, mégis jólesett olvasni ezt a könyvet, olyan volt, mint egy kellemesen langyos fürdő.:D Simon volt az egyetlen szereplő, aki nyughatatlanságával és az elméjét szétfeszítő felforgató eszméktől lángolva színt vitt a történetbe, az ő és Lydia hatására valami végletesen megváltozik Charley-ban, soha többé nem tud úgy tekinteni a világra, mint egy nyugodt, napfényes, komfortosan kiszámítható helyre, ahol csak pozitív élmények várják. Hiába a kényelmes szobája, a családja védelmező pajzsa, tudatában van annak, hogy az ablakokon túl tátongó sötétség kész bármikor felfalni, és hogy igen vékony a fal, ami elválasztja az utcán tengődő nyomorultaktól.
Teljesen mást adott a könyv, mint amit vártam tőle. Karácsony csak épp említve volt benne. Romantikusnak sem feltétlen nevezném, sokkal inkább társadalomkritikának. Még sosem olvastam Maughamtól, de nagyon jó karaktereket épített fel. A kedvencem Lydia lett, talán leginkább ő volt tisztában saját magával az összes szereplő közül. A kedvenc mondatom róla: különös tehetsége van arra, hogy észrevétesse velem: milyen ostoba vagyok. Mindenkinek kellene egy Lydiával találkoznia alkalmanként.
Valamikor sok-sok évvel ezelőtt olvastam ezt a regényt, könyvtári volt, s azóta is szeretnék végre egy saját példányt belőle. A hangulata nem ereszt azóta sem.
Látom, hogy Maugham sok könyvét kiadták mostanában is, de ez valahogy kimaradt sajnos.
Nagyon komor, lehangoló történet, a naivitás és a cinikus világfájdalom és boldogtalanság találkozásáról, s a találkozás következményeiről. Amolyan felnőtté válási történet, amely után a naiv főszereplő már sosem lesz ugyanolyan.
Újraolvasás után:
Most nem volt olyan szívbemarkoló élmény, mint 10 éve, de a hangulatát még mindig különlegesnek tartom. Viszont már látom a regény hibáit is: a karakterek egysíkúak, a történet kicsit elavult . Ezzel párhuzamosan szerencsére új értékeket is találtam benne: a történetmesélés módját és a helyenkénti (ön)iróniát nagyon élveztem.
Valahogy másra számítottam a könyvvel kapcsolatban, több dolog terén is. Azt gondoltam, hogy egy unalmas romantikus történetet fogok olvasni. Ezzel szemben nagyon élveztem annak a rövid időszaknak a leírását, amit a könyv magába foglal. Egyáltalán nem untam, viszont a romantika nem igazán volt jelen benne, csak kicsit lehetett érzékelni az érzelmeket. off
A történet rövid ideje alatt, több eseménnyel, sorssal ismerkedhetünk meg, ami igazán izgalmassá tette számomra a könyvet. És a könyv hangulata még inkább emelte az összképet, főleg amikor festmények, és a zene volt a figyelem középpontjába. off
A szereplők elég vegyes érzéseket keltettek bennem, Simon engem – őszintén bevallom – szörnyen idegesített. Valahogy azt éreztem, hogy próbál magas lóról beszélni, de közben még ő maga sem tudja, hogy mit is szeretne az életétől, a politikától, nem tudja eldönteni, hogy mi lenne a jó az országának, csak azt, hogy ő tökéletes lenne bizonyos nagy szerepekre.
Lydia lett a kedvenc karakterem, nagyon megfogott a személyisége spoiler Szegény orosz lánynak nem sok jó jutott az életben, de ő még meg is nehezíti a saját dolgát spoiler Annak ellenére, hogy kicsit klisésnek érzem a sorsát nagyon sok minden van a személyiségében, ami hozzátesz a könyvhöz.
Charlye karakterét viszont nem igazán tudtam hova tenni, kicsit idegesített a naivításával. Azt éreztem, hogy annyira el van kényeztetve a szülei által, akitől a Párizsi kirándulást is kapta, hogy a korához képest kicsit éretlen, akárcsak egy gyerek. S talán pont ezért nem nőtt a szívemhez, mert ugye tudása van, de az érzelmi intelligenciája valahogy mintha el lenne maradva. off
Azért nem lett a kedvenc könyvem, több dolog is bántotta a szemem spoiler igazán élveztem a történetet, végig fenntartotta a figyelmem, és a hangulata miatt kicsit magába is szippantott.
Ami azonban a legnagyobb problémám a könyvvel kapcsolatban, hogy azt érzem, hogy valamit nem vettem észre. off
Igen,én is a hangulatot emelném ki,Maugham nagy varázsló.És tudjuk,hogy kiváló emberismerő és a Színház-nál tűnt fel,hogy ő egy roppant megértő ember; a negatív szereplőit is olyan megértéssel,együttérzéssel ábrázolja,hogy nem lehet utálni őket.Simont sem tudtam utálni,pedig ő aztán megérdemelte volna :) Azt hiszem,ezekben a figurákban egy kicsit mi is benne vagyunk,én Júliában biztos,minden emberben benne van a rossz,aztán ,hogy ez előjön ,vagy nem,és ha elő,mennyire……az a történet.Csak habogok összevissza,keresem mi Maugham titka
Népszerű idézetek
Ez a legrosszabb a művészetben: nincs hely a másodrendű tehetségek számára.
Hogyan kívánhatja valaki azt, hogy szeretetet keltsen az emberekben, ha önmaga nem fordul senki felé szeretettel.
– Amíg az ember meg nem próbálta, nem lehet tudni, mi lesz belőle.
Csak az kerülhet mások fölé, aki saját magán is úrrá tud lenni.
Olyan jó kizárni néhány órára a nagyvilágot. Nyugalom, békesség, csönd, magány. Az ember azt hinné, ezt a fényűzést csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, pedig igazán semmibe sem kerül. Furcsa mégis, hogy olyan nehezen jutunk hozzá.
Milyen remek, ha az ember huszonhárom éves korában Párizsban lehet, és egyedül.
A fiatalok mindig türelmetlenek, és ha az ember a józan észre hivatkozik, vén fecsegőnek gondolják.
Az emberiség általános ostobasága olyan fokú, hogy a legkönnyebben szavakkal lehet őket elbódítani.
Nincs alattomosabb dolog a világon, mint egy nő hízelkedése. Annyira szükségünk van rá, hogy észre sem vesszük és máris a rabszolgái vagyunk.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban 93% ·
Összehasonlítás - Karen Swan: Karácsony a Tiffanynál 88% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Mióta megszerettelek 90% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 2. 90% ·
Összehasonlítás - Tasmina Perry: A lánykérés 89% ·
Összehasonlítás - Anne Jacobs: A villa 84% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Holnap 91% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos ünnep 90% ·
Összehasonlítás - Stella Albright: Miután visszajöttél 91% ·
Összehasonlítás - Jill Mansell: Ígérd meg nekem! 89% ·
Összehasonlítás