Eső 39 csillagozás

William Somerset Maugham: Eső William Somerset Maugham: Eső William Somerset Maugham: Eső

Rossz nyelvek szerint W. S. Maugham kiválóan írt, csak épp nem volt semmi fantáziája: világhírű novelláinak témáit az életből merítette, akár angol szalonok világába kalauzolta rajongóit, akár Szumátrára, Szingapurba, vagy egy déltengeren hánykolódó gőzhajóra.
A lényeg azonban az eredmény: briliáns történetek fűzére. Az „Eső” tökéletes színdarab is lehetne, három főszereplővel és néhány mellékfigurával. Dr. Macphail alakjában azonnal az íróra ismerünk, a vidám és kegyetlen história narrátorára. Hogy a fanatikus lelkész, Davidson valóban élt-e, nem tudható, de kétségkívül élt, amíg világ a világ, a prüdéria és az álszemérem. Miss Thompson, a vándor kurtizán viszont annyira hús-vér jelenség, hogy szinte előttünk áll, vastagon rúzsozott ajkával és a lábikráin feszülő pamutharisnyával. A komoran kopogó trópusi eső és a remek lélekrajz észrevétlen olvad össze ebben a kis remekműben.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Fabula, Budapest, 1994
266 oldal · ISBN: 9638169850 · Fordította: Nagy Péter
>!
Európa, Budapest, 1989
64 oldal · ISBN: 9632920635 · Fordította: Nagy Péter
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
322 oldal · puhatáblás · Fordította: Nagy Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
William Somerset Maugham: Eső

Többségében Szamoán játszódó elbeszélések. Minden soron érezni, hogy a szerző kiválóan ismeri ezt a környezetet, nemcsak egzotikus díszletnek használja. A történetek érdekesek, az elbeszélés feszes tempójú, mellőzi a felesleges kacskaringókat. Még úgy is kétségek nélkül megadom rá az öt csillagot, hogy kiérezni belőle rasszista felhangokat. Lehet, hogy ez nem az író nézeteit tükrözi, hanem csak a kolonialista brit birodalom légkörét jellemzi. Ugyanakkor félelmetes erővel festi le a pusztító fanatizmust, mely végül magát a fanatikust is elpusztítja.

Riru>!
William Somerset Maugham: Eső

Ez a kötet első találkozásom volt az íróval, de amint letettem, belekezdtem egy regényébe. Nagyon tetszik az az „egyszerűség”, ahogyan könnyedén, néha jóformán tőmondatokkal ír le tömény igazságokat, életbölcsességeket, mintha legalábbis bárki számára a világ legegyszerűbb dolga lenne észrevenni, megfogalmazni azokat. Egy kicsit el is hisszük, hogy mi magunktól jöttünk rá valamilyen fontos összefüggésre. Talán ez is az írói zsenialitás jele.

Rose_M>!
William Somerset Maugham: Eső

Maugham egyszerűen zseniális ! A történetek egy nagy utazó egzotikus novellái , amolyan „állleesős” meghökkentő mesék.

2 hozzászólás
Annamarie P>!
William Somerset Maugham: Eső

Amikor Maugham életrajzát olvastam valamiért egy kis jegyzetet ragasztottam az ágyam mellé „Maugham: Az eső.” Aztán nem régiben a Rukkolán megláttam ezt a kis könyvet, és lecsaptam rá. Már tényleg nem tudom miért írtam fel magamnak ezt a könyvet, de nem is baj, hogy így tettem.
Egy rövid kis elbeszélésről van szó, ami Polinézia szigetvilágába kalauzol minket valamikor a világháború (?) utáni évekbe. A hajón hánykódó európai társaság tagjai barátságot kötnek, mely inkább az összezártságból született, mintsem az ízlés közösségéből. Mr. Marcphail, az orvos és felesége, valamint a hittérítő házaspár Davidsonék. A kényszerű frigy tovább tart a kelleténél, mert egy járvány kitörése miatt, a hajót nem engedik tovább utazni. Egy félvér kereskedő fogadja be a társaságot, s a szintén szállást kereső Miss Thompsont, akiről hamarosan kiderül micsoda nőcske. A hittérítő mindent bevet, hogy a lányt térdre kényszerítse.
Maugham-ot sokszor megbélyegzik azzal, hogy nem volt fantáziája, csak az utazásai során összeszedett történeteket vetette papírra. Védelmére legyen mondva, hogy a hallott történeteken nagyon izgalmas képek formájában adja nekünk vissza, másrészről minek kitalálni történeteket, amikor az élet kosárszámra szórja ránk azokat. Mennyivel inkább megdöbbentőbb így, mintha csak a fantázia szüleménye lenne. Azt pedig senki sem tudja mennyi ebből a valóság, mennyi az írói tovább gondolás. A forró délvidéki történet ettől függetlenül váratlan fordulatot vesz a végén.

1 hozzászólás
anni_olvas>!
William Somerset Maugham: Eső

Nagyon szeretem Maugham stílusát, olvastatja magát. Elvarázsol ezekre a messzi, szinte már romantikusnak mondható tájakra. Majd egy pillanat alatt jön egy civilizált fehér ember és mindent tönkretesz. Maugham mestere ennek a fajta illúziórombolásnak. Ennek a novelláskötetnek a szereplői egytől egyig kaland- és élvezethajhász, civilizációtól megfáradt, középkorú férfiak, akik bárhova meneküljenek, legyen ez a varázslatos Samoa vagy a gyönyörű Tahiti akár, önmaguk ellen nem tudnak elbújni – és marad az alkoholba fojtott öntudat, önpusztítás és minden szép, természetközeli pusztítása, ami a kezük közé kerül.

Enola87 P>!
William Somerset Maugham: Eső

Kíváncsi vagyok milyen regényeket, elbeszéléseket írt volna akkor, ha még fantáziája is van…

Kiválóan írt, fantázia dolgában sem lehet senkinek oka panaszra, a történetei úgy jók, ahogy le vannak írva, érdekes és szerethető minden soruk.

brigi11 P>!
William Somerset Maugham: Eső

Az elbeszélés kategória még mindig nem az én világom. Nagyon sokszor kerestem a régi szereplőket az új történetben. Igaz ez nem az író hibája. Összeségében tetszett, bár a harmadik elbeszélés után úgy éreztem már az összeset olvastam. A stílus tetszett, biztos fogok még olvasni az írótól.

clarisssa P>!
William Somerset Maugham: Eső

ez volt az első Maugham kötetem… ezt olvasva szerettem meg az írót.

tgorsy>!
William Somerset Maugham: Eső

Milyeneket írt volna, ha még fantáziája is van!?

zombie67bp>!
William Somerset Maugham: Eső

Perverz perszóna perverzkedik 1 szentéletű emberrel,akit öngyilokba kerget perverzül.


Népszerű idézetek

Enola87 P>!

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. […] A szerelem tragédiája a közömbösség.

145 -146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: közömbösség
Enola87 P>!

Itt megpihent egy pillanatra a szerelem, mint a vándormadár, mely leszáll az óceán közepén a hajó árbocára, s összecsukja fáradt szárnyait. Egy gyönyörű szenvedély illata lebeg a táj fölött, mint a galagonya illata májusban az én hazám mezein. Érzésem szerint, azok a helyek, ahol az emberek nagyon szerettek vagy nagyon szenvedtek, megőrzik halk illatát, mert a nagy szenvedély egészen nem enyészhet el.

126. oldal

1 hozzászólás
Enola87 P>!

Huszonöt éves korunkban mindnyájan bolondok, érzelmesek és melodramatikusak vagyunk, de enélkül talán kevésbé lennénk bölcsek ötvenéves korunkban.

125. oldal

poiuzt>!

Mintha az érzései beszéltek volna, s értelme ezt nevetségesnek tartaná

Enola87 P>!

[…] a szerelem leglényegesebb eleme a saját örökkévalóságába vetett hit.

136. oldal

poiuzt>!

Azt hiszem, ez a hely azért gyönyörű, mert itt engem felejthetetlenül szerettek.

126. oldal

lalalac>!

Visszatartottam a lélegzetemet, mert számomra nincs félelmetesebb, mintha egy ember feltárja előttünk a meztelen lelkét. Ilyenkor látni, senki sem oly közönséges vagy züllött, hogy szikráját ne lelnénk benne annak, ami kiváltja együttérzésünket.

205. oldal, A tó című novella

Francesco>!

– Detektív regénye nincs?
– A detektív regények nem érdekelnek.
– Akkor maga nagy hülye.
– Örvendek, hogy ez a véleménye.

Francesco>!

– Voltam a misszionáriusnál, és nem segített rajtam.
– Akkor eridj haza, és készülj a halálra. Már olyan régen élsz, és még tovább akarsz élni?

lalalac>!

De vannak, akik megsózzák a kávét. Szerintük ez furcsa, érdekes ízt ad neki. Hasonlóképpen bizonyos helyeket a romantika holdudvara vesz körül; de ha meglátja őket az ember, menthetetlenül kiábrándul, ez mégis különös vonzerőt ad nekik. Az ember valami tökéletes szépet vár, s a benyomás, melyet kap, végtelenül bonyolultabb, mint amit a szépség valaha adhat. Hasonló a nagy ember gyöngeségeihez: talán kevésbé csodálatos ezek miatt, de kétségtelenül érdekesebb.

212. oldal, Honolulu című novella


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Géher István (szerk.): Ellenfelek
Graham Greene: A csendes amerikai / Elbeszélések
Ben Myers: Green Day
G. K. Chesterton: Apolló szeme / The Eye of Apollo
Joseph Conrad: Öregek és Fiatalok
Barkóczi András (szerk.): Test és tükör
Urbán Eszter (szerk.): Mai angol elbeszélők
Agatha Christie: Mr. Quin