Borotvaélen 39 csillagozás

William Somerset Maugham: Borotvaélen

Világválság? Kiábrándultság? Nem, a könyvet nem az elmúlt néhány hónapban írták, gyors, kilábalást segítő kalauznak. Ezt az 1944-ben keletkezett, s 1947-es magyar kiadásában szinte már hozzáférhetetlen, nagy sikerű Maugham-regényt azonban nagyon fontos ismét az olvasók kezébe adni: Az 1929-es világválság, az abból való kiútkeresés, az egyszerű élet és spirituális út megtalálásának kavargó története mára még aktuálisabbá teszi a művet, mint saját megjelenésének ideje. Vallást, eszmét, életelvet keresgél a „másként gondolkodó” főhős, Larry, első világháborús pilótaként, matrózként, bányászként, buzgó tanítványként kolostorokban és India bölcselőinél – hogy a végén harmonikus New York-i taxisofőrként búcsúzzunk tőle. Az ő kalandjait a saját szemszögükből feldolgozó hozzá kapcsolódó emberek – amerikai milliomosok, sznobok, párizsi művész-túlélők – hibái is éppoly tanulságosak és főleg szórakoztatóak, mint az ő megigazult, lemondásra és önkorlátozásra tanító sorsa.

Eredeti megjelenés éve: 1944

>!
Holnap, Budapest, 2009
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633468845 · Fordította: Kéry László
>!
Révai, Budapest, 1947
400 oldal · Fordította: Kéry László

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

„– Újakat nem olvasol?
– Néha előveszem Somerset Maughamot.
– Kevesen tartanák modern írónak Maughamot – kortyolt egyet a nő a borából –, mint ahogy a zenegépekbe se tesznek Benny Goodmant.
– Pedig nagyon érdekes. Ott van a Borotvaélen. Én háromszor is elolvastam. Nem valami nagy regény, de olvastatja magát.
– Aha – mondta a nő."

Murakami Haruki Világvége és a keményre főtt csodaország

Megállapítottam magamban, hogy én is hasonlóképp állok hozzá Maugham ezen regényéhez. Az elején még kicsit mérgelődtem is, mert nehézkesen kezdődött. De csak pár oldalt kellett átvészelni, aztán felgyorsult minden. Volt olyan periódus, amikor nem tudtam letenni valóban olvastatta magát.
Nem tudom, Maughamba hogyan fért ilyen jó stilisztikai érzék, de már a második regényénél tapasztalom azt a fajta hangulatos írásmódot, ami nélkülözhetetlen eleme minden jó könyvnek. Meg is van tehát a végkövetkeztetés: ez bizony jó regény!
Hogy miért? Lássunk pár alkotóelemet.
Abszurd maga a főhős, Larry viselkedése azzal, hogy ugyan alig van kis pénzecskéje, őt nem érdekli a munka. Notórius munkakerülőként csak olvas, olvas, olvas… Nagy szerencséje hogy mindig belecsöppent olyan úri társaságba, honnan nem nézték ki, másfelől kap némi apanázst is.
A hangulatfokozó elemek között szerepel még pár híres nagyváros és néhány fontos látnivalója. Valamint könyvek, festmények színezik az amúgy is olvasmányos történetet.
Ezek tehát Maugham fegyvertárának fő kellékei.
Larryvel eljutunk Franciaországba, zömmel Párizsba, de vidékre is. Angliába, Londonba. Egy kis német, olasz és indiai kalandozás is szerepel a regényben.
A fő mondandó talán az író korának fő problémája vagyis hogyan álljunk talpra világgazdasági válságot követően, mindezt mint írtam, egy számottevő vagyon nélküli ember sorsán keresztül mutatja be Maugham. Larry nem csak a megélhetésért „küzd” hanem a szerelmét, társát is keresi. Hiába akadt volna pályázó, ő képtelen volt feladni a lógós, mihaszna életmódját.
Boldogságkeresés, karrier- és pozícióépítés pillanatképei villannak fel az olvasó előtt a különféle rendű és rangú ember jóvoltából, akik sznobok, művészek vagy csak egyszerű közemberek. A stílus mellett tehát a mondandó is roppant érdekes, aktuális mind a mai napig.
5 csillagot adnék, mert a másik Maugham-olvasmányom ugyan kicsit összefüggőbb és jobban követhető volt időnként, viszont ebben a regényben a csapongás hűen tükrözi a főhős csavargó karakterét (4,8 pont). Amúgy meg halkan jegyzem meg, sokan szeretnénk napi nyolc-tíz órát olvasással tölteni, ahogy Larry is tette a remélt tudás, bölcsesség reményében.
Az sem kizárt, még visszatérek ehhez a könyvhöz, ahogy Murakami Haruki hőse is tette. :)

1 hozzászólás
sztinus>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Volt egyszer nem is olyan régen egy Petterson könyv a kezemben,amiben ezt a könyvet annyiszor emlegették,hogy tudtam hamarosan el kell olvasnom.
Ez a könyv a maga idejében (is) nagyot robbanhatott. 1944-ben, háború és gazdasági világválság után jelent meg,ami számomra egy esemény a törikönyvből, a szereplők,és az akkori olvasóknak a jelenük volt.
A sznobok világa, némi Gatsby-utánérzéssel,mégis Maugham bácsi fantasztikusan kitalált szereplőivel. A cselekmény és az emberek mindvégig borotvaélen táncolnak, az unalom az életuntság, a kapcsolatrendszerek szinte az egész könyvben majdnem elfogadhatatlanok-legalábbis érthetetlenek-,a végére rendesen kikerekedett.
A boldogság keresése mindig aktuális téma marad,szerintem gyönyörűen szövi bele ebbe a regénybe. Számomra nagy boldogság volt spoiler olvasni.
Az eddigi legnagyszerűbb Maugham regény amit eddig olvastam.

1 hozzászólás
pat P>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Elbájolóan szórakoztató. Olykor ebordítóan didaktikus. Máskor édesen bumfordi. Összességében pedig igazán szívmelengető, elragadó olvasmány.

Azt hiszem, Maugham igazán kedves és jó ember lehetett. (Írónak sem volt éppen tehetségtelen, de ez – a könyv szellemiségét és mondanivalóját magunkévá téve – tulajdonképpen mellékszál.) Mert sok olyan könyvet olvastam már, ami szerint a társadalom mindent összevéve rémes, se a a pénz, se a talmi társadalmi rangok, se semmi hasonló nem boldogít, viszont a tudás / lélek / szeretet / spirituális előrehaladás (megfelelő szöveg aláhúzandó) jó dolog. De nemigen emlékszem olyan könyvre, ami nem fensőbbséges, undok megvetéssel és lenézéssel kezelte volna az anyagi világ szomorú jármában szenvedő népeket. Hanem őszinte melegséggel, megértéssel, elfogadással, szeretettel, bajtársi érzülettel – úgy, ahogy Maugham teszi. Bizony, ő olyan kedvességgel és empátiával ír az utolsó alkoholista prostituáltról, kitartott nőről, angol arisztokratáról és amerikai bankárról is, hogy attól én csak szégyellni tudom magam.
Mostantól jó leszek. Talán. De majd törekszem rá. :)

2 hozzászólás
fukszia>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Maugham (saját bevallása szerint) a cselekményt megtörtént eset alapján írta meg, mindössze a neveken változtatott. A történet színhelye zömében az európai kontinens, főhősei amerikaiak. Főhőse Larry, aki köré a többi hős élete fonódik. Az első világháborút megjárt fiatalember leszerelés után nem tud mit kezdeni magával, nem látja, nem találja az élet értelmét, és igazi énje, a világ megismerése érdekében mindenfelé utazik, míg elérkezik Indiába, ahol a megtisztulás „magvait” megismeri.

Fantasztikus társadalmi látlelet a könyv.
Hősei átélik a nagy gazdasági világválságot és annak hatását, másik hőse a megmaradt arisztokrácia hattyúdalában szerepel, az irodalmi és művész világot maga az író képviseli. De találunk közöttük kurtizánt és kitartott nőt is, akik a maguk módján próbálnak életben maradni. Szereplői jól kidolgozott, őszinte, élő figurák. Tele vannak érzelmekkel, önzéssel és adni akarással, fáradhatatlan társasági lények, akik minden áron meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak. Kivétel mindez alól Larry, a komoly és naiv, az őszinte és makacs fiatalember, aki mosolyogva veszi tudomásul a jó tanácsokat, de esze ágában sincs megfogadni őket. Borotvaélen táncolva keresi a misztikum és valóság határát, a szeretet és a megértés szerepét az emberi életben.
Személy szerint nagyon tetszett a könyv. Megragadtak a szereplők, együtt izgultam velük a következő lépésükért, a leírások alapján szinte felidézhetővé vált a környezet, amelybe Maugham a történetet elhelyezte.

Méltatlanul olvasatlan könyv!

1 hozzászólás
fezer>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Ha valami nagyon tetszik, és nagyon megtalál, akkor nehezen tudok róla értelmes gondolatokat írni, mert szeretnék mindenkit rávenni az olvasásra, de azt érzem, hogy képtelen leszek az irományommal megragadni a könyv lényegét és nagyszerűségét. Most is ez van, de azért próbálkozom, és előrebocsátom, hogy a mondandóm lényege az – csak ha a későbbiekben mégse jönne ez át kellően –, hogy ezt a könyvet olvassátok, mert jó!
Kezdjük azzal, hogy nagyon elfogult vagyok Maughammal: ha olvasok tőle egy könyvet, mindig ott érzem benne őt magát is a régimódi, és számomra nagyon kedves – és tegyük hozzá néhol igen egyszerű – stílusában. (Mégse tudok rá haragudni, ha a főszereplő leányzóról minden felbukkanásakor elmeséli, h csinos és életteli, de azért hízásra hajlamos – még szeretem is ezt, egyfajta ritmust adnak ezek az egyszerű leírások számomra. És annyira vicces, amikor 10évvel később pedig mindig azt emlegeti, h jéé, hát mégse hízott el, sőt micsoda vékony lett ez az asszony. :))
A fentiekből következően már érthető talán, hogy miért lett ez az egyik legkedvesebb regény az írótól, hisz ebben ő maga emlékezik és mesél, és parádézza végig a regényt, ott van mindenütt és még a szokottnál is jobban előtérbe helyezi magát, a megfigyelőt, mindent az ő elnéző és elemző szemüvegén keresztül látunk most direktben.
Mindeközben nagyszerű korrajzot tár elénk, édesbús élettörténeteket kapunk remek karakterekről, akik iránt csak ugyanazt a finom elnézést tudom én is érezni, ahogy Maugham látja és láttatja őket.
Nekem olvasás alatt mindenféle írok jártak a fejemben, lehet alaptalanul, de azért beugrott Toljsztoj – mert mindketten ugyanezzel a szeretettel és humnaizmussal tudnak mesélni, ki hosszabban, ki rövidebben :) –, és eszembe jutott pl.: Hesse Sziddhártája is – de azzal ellentétben, ez hozzám sokkal közelebb áll.

17 hozzászólás
Almost_Zed>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Maugham a regényben valódi ismerőseit írta meg álneveken. Elgondolkoztató sorsok tartoznak egy-egy szereplőhöz, persze a prímet a világjáró, tudásra szomjas, válaszokat kereső Larry viszi mind közül. Nekem Hermann Hesse szereplői ugrottak be Larry történetéről, nála is előfordulnak hasonló útkereső karakterek, ráadásul ennek a könyvnek van egy erős spirituális töltete is.
Maugham nagy mesélő kedvvel mutatja be a múlt század első felének nagyvilági életét, helyszíneit, a korhangulatot.
Az ördög sarkantyúja után ezt sem volt időpocsékolás elolvasni.

1 hozzászólás
valdav>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Nagyon szeretem Maugham hétköznapi, barátságos, nyugodt stílusát. Mintha egy kedves ismerősünk mesélné el a történetet. Így van ez a Borotvaélen című regényével is. Fordulatos cselekményre ugyanakkor ne számítsunk. Maugham inkább sorsok, jellemek és társadalmi helyzetek nagyon látványos, precíz, élvezetes megéneklője. És ebben talán Ő a legjobb!

Borisbook>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Nagyszerű könyv, fordulatos, izgalmas, kitűnő jellemábrázolásokkal, nagyszerű párbeszédekkel. Nagyon élveztem olvasni.

Evna>!
William Somerset Maugham: Borotvaélen

Maugham stílusa már sokadik alkalommal ragad magával.
Nehezen mondanám meg, miről is szólt nekem leginkább ez a könyv. Igen, érdekes a „szerelmi szál” Isabel és Larry kapcsolatáról és arról, hova veti őket az élet. Érdekes az író viszonya is kettejükkel (és a többi főbb szereplővel), ahogy külön-külön ismeri meg őket. De érdekes a karakterábrázolás (én imádtam Elliott Templetont) és érdekes a történelmi közeg, a több évtizedet átívelő változások és azok hatása erre a kis társaságra.
Mégis, ahogy Maugham maga is megjegyzi, a vallásos-filozófiai vonal nélkül nem íródott volna meg ez a könyv. Nagyon inspiráló, még a mai nap emberének is olvasmányos, ahogy Larry keres valamit, ami értelmet ad életének. Szinte (szinte…) kedved ébreszt a nélkülözéshez és jótékonysághoz. Nekem azt hiszem, ez a része adott legtöbbet.


Népszerű idézetek

sztinus>!

Tudja, milyenek a könyvolvasó emberek, folyton könyvek után fürkésznek […]

298. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
4 hozzászólás
Sli P>!

– […] A görög persze nehezebb. De nagyon jó tanárom van. Míg nem jöttél, hetenként három este hozzá jártam.
– S hová vezet mindez?
– A tudáshoz – mondta mosolyogva.
– Nem hangzik valami gyakorlatiasan.
– Talán nem, talán igen. De remek mulatság. El sem tudod képzelni, milyen hátborzongatóan gyönyörű az Odüsszeiát eredetiben olvasni. Az ember úgy érzi, hogy csak lábujjhegyre kell állnia, kinyújtania a kezét és eléri a csillagokat.

84. oldal, Második fejezet (Holnap, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: csillag · görög nyelv
sztinus>!

Az embereket nagyon nehéz megismerni; úgy gondolom,csak saját honfitársainkat ismerhetjük meg igazán. Mert a férfiak és nők nemcsak önmagukkal azonosak, hanem azonosak azzal a tájjal is, amelyben születtek, a városi lakással vagy a tanyaudvarral, ahol járni tanultak, a játékokkal, amiket gyerekkorukban játszottak, öreganyók meséivel, amiket hallgattak, az étellel, amit ettek, az iskolával, ahova jártak, a sporttal, amivel szórakoztak, a költőkkel, amiket olvastak és az Istennel, akiben hittek. Ezek a dolgok együttesen formálták őket azzá, amik, s ezeket nem lehet hallomásból megismerni, ezeket élni kell.

9. oldal

Almost_Zed>!

Szomorúan tűnődtem el, hány napot öl az író a könyvébe, talán a szíve vérét is beleönti, s aztán a mű olvasatlanul hever mindaddig, míg az olvasónak végre a világon semmi más dolga nem akad.

355. oldal (Holnap Kiadó, 2009)

vargajudit P>!

Advaita nem kívánja, hogy bármit is elhiggyünk neki, csak azt kívánja, hogy szenvedélyes vágyakozás legyen bennünk a Valóság megismerésére.

321. oldal

Almost_Zed>!

A Himaláják szédületes szépsége nem létezhetnék a földkéreg rázkódásának elképzelhetetlen borzalmai nélkül. A kínai mesterember, aki az úgynevezett tojáshéjporcelánból készít vázát, szépen megformálhatja, gyönyörű mintával díszítheti, elbűvölően kiszínezheti, tökéletes mázzal vonhatja be, de az anyag természetéből kifolyólag nem akadályozhatja meg, hogy ne legyen törékeny. Ha az ember leejti a földre, darabokra hullik. Nem lehetséges-e, hogy azok az értékek, melyeket nagyra becsülünk a világban, csak a rosszal összefonódhatva létezhetnek?

333. oldal (Holnap Kiadó, 2009)

Evna>!

…az amerikai nők olyan tökélyt keresnek a férjükben, amilyent az angolok csak az inasuktól követelnek.

vargajudit P>!

De a saját kínjainkat elég könnyű elviselni, csak egy kis férfiasság kell hozzá; annál elviselhetetlenebbek azok a kínok, melyek másokat sújtanak, gyakran látszólag teljesen méltánytalanul.

315. oldal

Bélabá>!

Én nagyon kevésből megélek, nem fontos, hol alszom s beérem napi egyszeri étkezéssel.

337. oldal

Sli P>!

– Mit olvas? – kérdezte.
Odaadtam neki a könyvet, hogy megnézhesse. A Clèves hercegnő volt, amelyet Párizsban vettem az állomáson, mert elég kicsi lévén, belefért a zsebembe. Ránézett a könyvre, aztán rám, kíváncsian s visszaadta. Ajkán ironikus mosoly villant föl.
– Élvezi?
– Nagyon érdekesnek találom… sőt lenyűgözőnek.
– Olvastam iskoláskoromban, Varsóban. Halálosan untam. – Igen jól beszélt franciául, alig észrevehető lengyeles hangsúllyal. – Most már nem olvasok, csak újságot és detektívregényeket.

122. oldal, Harmadik fejezet (Holnap, 2009)


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Halál a felhők között
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Ernest Hemingway: Különös társaság
Ernest Hemingway: Fiesta
Romain Gary: A virradat ígérete
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok